Szerényi Gábor szerint a biológia

– &Uacutegy emlékszem, harmadikos voltam, amikor elhatároztam, hogy írok egy könyvet a világ összes állatáról. De a gy betínél megakadtam, mert a gyík nem jutott eszembe. – Szerényi Gábor mindenekelőtt az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium biológiatanárának tartja magát, amellett, hogy könyvet ír, előadásokat tart, mísorokat vezet a televízióban, és újságokban is publikál.Tanárként a tudás megszerzésére helyezi a hangsúlyt, nem arra, hogy ki mit nem tanul meg. Sosem az volt és ma sem az a célja, hogy megszakadjon a gyerek, és bármit ráerőltessen. Inkább nagyvonalú, mert ezt sokkal eredményesebb módszernek találja.

– A lehetőséget mindenkinek magának kell megragadnia, a biológia is erről szól, az üres ökológiai niche felfedezéséről. Ez egy szakszó, ami eredetileg fülkét jelent, ma ökostátusként emlegetjük. A következő példával tudnám leginkább kifejezni, hogy mit takar. A cinke, a tarka harkály, a feketerigó és a csuszka is rovarevő madár és a lomberdőben él, következésképpen egymásnak táplálékkonkurensei, elvileg. &Aacutem a gyakorlatban ez módosul, ugyanis a feketerigó a földön turkál, a csuszka fejjel lefelé jön le a fán, tehát egész más zugokba lát be, mint a cinke, amely az ágakon szedeget és nem a törzsön, a tarka harkály pedig a fák belsejéből szerzi a táplálékát. Azt nevezzük tehát ökostátusnak, hogy az egyed adott körülmények között milyen szerepet tölt be. A gyerekeknek is mindig azt mondom, hogy azt kell észrevenni, hogy hol vannak üres ökostátusok, és oda kell betörni.

Egyik kedvenc témája az evolúció. Ami azért érdekes kérdés, vallja, mert igazából senki sem tud választ adni arra, hogyan is történt az élet megindulása.

– Ez abszolút hit kérdése, ami alatt nemcsak a vallásosságot értem, hanem azt is, hogy például én – materialistaként – azt hiszem, hogy az anyag öröktől fogva van és ez egy olyan önszerveződő dolog, ami ki tudott alakulni. Ebben is van egy hitmomentum, attól kezdve, hogy azt mondom, öröktől fogva van, és ezt nem tudom bebizonyítani.

Elkezdett hát kutatni az evolúciótörténetben és rengeteg érdekességgel találkozott, egészen napjainkig. A világ nyugathoz tartozó felén, tulajdonképpen három nagyobb irányzat különül el. Az egyik a klasszikus darwinizmus, akik Charles Darwin evolúciós elméletére alapoznak mindent. A másik irányzat abszolút vallási alapra helyezi az élet születésének kérdését, ők az úgynevezett kreacionisták. &#336k – vallásoktól függetlenül – a tudományos eredményeket figyelmen kívül hagyva, a teremtésben hisznek. A harmadik kör, amelyhez rengeteg kutató és biológus is csatlakozott, elveti a darwinizmust és a vallási megközelítést is. Megnevezésükre az angol Intelligent Design (intelligens tervezés) után, az ID rövidítést használják. &#336k azt mondják, hogy kell lennie egy intelligens tervezőnek, aki elvileg lehet Isten is, de lehet valami más bolygóbéli is. Nem teremtésalapon közelítik meg a kérdést, de nem zárkóznak el a lehetőségek elől, ugyanakkor felhasználják a természettudományos eredményeket.

– A darwinista szemlélettel szemben több kifogásuk is van. Darwin elmélete abból indul ki, hogy (végül is) véletlen mutációk sorozatával létrejönnek változatok, melyekből mindig a legalkalmasabb marad fenn a létért való küzdelemben. A Föld nagyjából 4,5 milliárd éves és ebből olyan 3 milliárd, ami élő. Neves biológusok, akik az ID-irányzat érveléseivel szimpatizálnak, amellett teszik le a voksot, hogy 3,5 milliárd év alatt ez a nagyfokú változékonyság, ami az élővilágra jellemző, nem alakulhatott volna ki. Azt mondják, annak az esélye, hogy mutációval létrejöjjön a mai sokszíní élővilág, beleértve a kipusztult fajokat is, annyi, mintha egy hihetetlenül nagy nyomdaraktár, amiben millió betí van, felrobbanna és egy kétkötetes angol–magyar szótár esne le az égből.

Ezek érdekes kérdések, ahogyan a darwini életmí is az. Gondoljuk el, hogy Darwin ötéves hajókázása után tér haza és 20–25 évig hallgat, nem jelenteti meg a munkáit, csak 1859-ben, mert ő maga is bizonytalan. Az evolúciós elméletben megingathatatlan, de van két rizikófaktora.  Az egyik az evolúciós elméletéből következik, ugyanis ha igaza van, akkor az embernek is így kellett kialakulnia. Ez leegyszerísítve „a majomtól származunk" elmélete, amely később nagy port vert fel. A másik rizikófaktor: elmélete szerint ugyan logikus, hogy az életnek a Földön kellett keletkeznie, de Darwin erre nem tud semmilyen racionális magyarázatot adni.

– Érthető, hiszen abban a korban bizonyos dolgok még elképzelhetetlennek tíntek.
Tudjuk, hogy két atom csak akkor reagál magától egymásra, hogyha energiában szegényebb molekula jön létre. Ezt könnyí belátni, hiszen a földön minden rendszer arra törekszik, hogy energiában szegényebb legyen. Ha fölemelek egy poharat, azzal megemelem a helyzeti energiáját, aminek következtében az arra törekszik, hogy ezt az energiát, mozgási energia formájában leadja és alacsonyabb helyzeti energiába kerüljön, azaz hogy leessen. Vegyünk egy szerves molekulát, mondjuk a szőlőcukrot. Ha meggyújtjuk a konyhában, az elég szén-dioxiddá és vízzé. Ez azt jelenti, hogy a szén-dioxidba és a vízbe nekem azt a leadott energiát bele kell valahogy erőltetni, s akkor lesz belőle szőlőcukor. Darwin tehát azért nem tudott mit kezdeni az élet keletkezésével, mert az ő korában még elképzelhetetlen volt – maradva a szőlőcukor eseténél – hogy a szén-dioxid és a víz, a két energiaszegény molekula, magától szerves molekulává alakuljon. A termodinamika törvénye szerint (ami akkor már nagyon ismert volt) ezt kizártnak tartották. Tehát abszolút elképzelhetetlen volt, hogy Darwin az evolúciós elméletével azt mondta volna, hogy az élet itt keletkezett…  

Mindezek mellett 1859-ben (mégis) kiadja A fajok eredetét. Amit végül is azért jelentetett meg, mert Alfred Russel Wallace is ugyanerre jut abban a publikációjában, ami egy évvel korábban látott napvilágot, mint Darwin könyve. Wallace szegény és mondhatjuk szerencsétlen ember volt. &Aacutezsiában és Ausztráliában vizsgálódott, de gyakorlatilag ugyanarra jutott, mint Darwin. &Aacutem Darwinnak volt egy nagy dobása Wallace-szal szemben, a mai nyelvhasználattal élve a „médiához fordult", írt egy könyvet és kiadta a közönségnek, nem húzta az időt holmi publikációval.

– Azt sem szokás emlegetni, hogy Johann Gregor Mendel (1822–1884) és Darwin (1809–1982) gyakorlatilag kortársak voltak. Amíg Mendel sorsa a totális bukás, addig Darwiné az óriási siker. Senki sem beszél róla, pedig Mendel bukása egyértelmíen Darwinnak köszönhető. Méghozzá azért, mert mindketten ugyanabból indultak ki. Darwin azt mondta, hogy az élőlények nem egyformák és az egy fajba tartozó egyedek közül a rátermettebb él tovább. Mendel szintén az élőlények különbözőségéből indult ki és azt vizsgálta, hogy miként öröklődik tovább az a más, a zöld- és a sárgaborsó keresztezésének segítségével. Matematikai és statisztikai módszerekkel értékelte, hogy a sárga-, illetve a zöldborsóból nemzedékről nemzedékre mennyi sárga és zöld marad. A mendeli teória szerint, ha van 50% sárga- és 50% zöldborsó, akkor ez megy végig, semmi új nincs, semmi változás. Tehát e szerint nincs evolúció. Darwin ezzel szemben oda jut, hogy van két különböző, és az egyik majd továbbmegy. Mendelnek nem lehetett igaza Darwin mellett, mert amíg Darwin azt bizonyítja be, hogy van evolúció, addig Mendel eredményei azt támasztják alá, hogy nincs.  Holott mindkettőjüknek igaza volt, csak nem ismerték a mutáció fogalmát, amivel képes megváltozni a tulajdonság. És természetesen a lépték is nagyon fontos. Hiszen egész más eredményeket kapunk attól függően, hogy 1 emberöltőt, 8 nemzedéknyi borsót, vagy 100 millió évet vizsgálunk…