Az eddig feltételezettnél majd egymillió évvel korábban tanulták meg a szerszámkészítést az emberfélék – derült ki 3,4 millió éves emlőscsontok vizsgálatakor, amelyeken egyértelmíen láthatók a kőeszközök nyomai. A fosszíliákat egy nemzetközi kutatócsoport tanulmányozta, eredményeiket a Nature legújabb számában publikálták.Az eddig ismert legkorábbi, húsfeldolgozásra alkalmazott eszköz „mindössze” 2,5 millió éves. A két emlőscsontra Etiópiában, Afar-földön bukkantak. A csontokból hiányzó forgácsok egyértelmíen valamilyen éles szerszámtól származnak, amelyet a hús lefejtésére használtak. A 3,4 millió évvel ezelőtt élt hominidák egy másik, kalapácsszerí eszközzel is rendelkeztek, amellyel széttörték a csontot, hogy hozzájussanak az értékes csontvelőhöz.
Az egyik csont egy tehén méretí emlőstől származik, a másik egy kecskenagyságú állattól, a fosszíliákat mindössze 200 méterre attól a lelőhelytől találták, ahol ugyanez a kutatócsoport 2000-ben feltárta távoli emberi ősünk, „Selam” legteljesebb csontvázát. A 3,3, millió éves „Selam”, miként a híres „Lucy” az emberfélék családjába tartozó, mára kihalt Australopithecus afarensis képviselője volt.
„A mostani felfedezések fényében nagyon valószíní, hogy Selam kőeszközöket hordott magával, és segített családja tagjainak az állattetemek feldolgozásában” – magyarázta Zeresenay Alemseged, a kaliforniai tudományos akadémia paleontológusa, a tanulmány vezető szerzője.
Eszközökkel felfegyverkezve gyorsan le tudták fejteni a hús a csontokról és feltörni azokat, így az állattetemek a korábbinál jóval értékesebb élelemforrássá váltak.
„Távoli őseink ily módon húsevővé és szerszámkészítővé váltak” – emelte ki Shannon McPherron, a tanulmány társszerzője, a Max Planck intézet paleontológusa.
A két fosszília – egy borda, valamint egy combcsont – korát a vulkanikus eredetí üledékréteg vizsgálata alapján állapították meg, amelyben az őskori maradványok fennmaradtak.
Fotoelektron-spektroszkópia és röntgenfluoreszcens spektrometria segítéségével megállapították, hogy az eszközöktől származó nyomok azelőtt képződtek, mielőtt a csontok fosszílizálódtak. A nyomok egyértelmíen éles vágószerszámtól származtak, s nem állatok fogaitól.
Azt nem lehet még tudni, hogy a kőeszközöket a két lábon közlekedő emberfélék készítették-e, vagy felhasználtak egy útjukba kerülő éles kődarabot.
A környéken egyébként nincsenek megfelelő kőlelőhelyek, így valószíníleg valahonnan máshonnan hozták magukkal.
A kutatók szerint az éles kövek használata az állattetemek feldolgozása során megtaníthatta távoli őseinket a csapatmunkára, s így megvédhették zsákmányukat az ugyanerre az „ebédre” pályázó veszélyes ragadozóktól.
