Három dimenzióban vizsgáltak csillagrobbanást a csillagászok

A legújabb technológia új ismeretekkel bővítheti tudásunkat a Világír hatalmas atombombáiról, a szupernóvákról. Egy nemrég üzembe helyezett teleszkóp segítségével először figyelhették meg három dimenzióban egy hatalmas csillagrobbanás magját a csillagászok.Az 1987A jelí szupernóva anyaga óránként százmillió kilométeres sebességgel terjed – adta hírül az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Garchingban. Ez a fénysebesség tizede, és egy utasszállító repülőgép sebességének százezerszerese.
De még ilyen gyorsaság mellett is tíz évre van szüksége a csillag anyagának, hogy elérje a csillag “haldoklása” közben kibocsátott gázokból és porból kialakult körgyírít. A csillag már a végső robbanást megelőzően felhőket enged ki magából, amelyek aztán füstkarikákhoz hasonló módon terjednek a világírben – mondta el a projektben résztvevő Carolin Liefke.
A szupernóva olyan csillag, amelynek fényessége a csillagfejlődés végén bekövetkező robbanás során napokig-hetekig felülmúlja az őt tartalmazó galaxis összfényességét, tömegéből pedig sokat veszít.
Karina Kjaerm, a kutatócsoport vezetője szerint a háromdimenziós vizsgálatok segítségével az eddigi feltételezésekkel ellentétben kiderítették, hogy az 1987A anyaga nem egyenletesen terjed, hanem egyes irányokba gyorsabban és erőteljesebben.
Az említett égitestet 1987-ben fedezték fel, és az ESO szerint ez volt az első, amely 383 éve először látható szabad szemmel is a Földről. A robbanás a Nagy Magellán-felhőben, a Tejútrendszert kísérő egyik törpegalaxisban történt.
Az újonnan megszerzett információk az ESO nagyon nagy teleszkópjának (VLT – Very Large Telescope) köszönhetőek.