Pompeji lakossága mindenevő volt, s étkezési szokásai változtak az évszázadok során – állítják amerikai és ausztrál kutatók, akik az ókori város latrináit tárják fel.A régészek Steven Ellis, a University of Cincinnati docensének vezetésével 2005-ben tárták fel a város legrégebbi kapuja, a Porta di Stabia közelében a közvécéket – olvasható az egyetem honlapján. Az ásatási terület a színházi negyed bejáratánál, a gladiátorok szálláshelyének közelében van, ez a város kevéssé „higiénikus” része volt.
„Bár a rómaiak igen fejlett hidrológiai rendszereket hoztak létre, Pompeji ezen részén csak a legalapvetőbb létesítmények voltak. Igen kevés háznak volt konyhája, így a lakosok többsége nem étkezett otthon, hanem a kocsmákban, vendégfogadókban, korabeli ’gyorsétkezdékben’ kapott be valamit. Kevés volt a közvécé is, amelyek elég nagy távolságra helyezkedtek el egymástól. A lakásokban és az étkezdékben a mellékhelyiség közvetlenül a konyha mellett helyezkedett el, s ide dobták a konyhai hulladékot is” – magyarázta Andy Fairbairn, az ausztráliai University of Queensland kutatója.
Andy Fairbairn szerint a feltárt latrinák színültig tele voltak vízzel kevert szerves anyagokkal. „A víz rengeteg ásványi anyagot tartalmazott, amelyek segítettek megőrizni a leveleket, magvakat, gyümölcsöt, a halszálkát és állati csontokat, de még az ételmaradékokat is” – mondta az ausztrál tudós.
A latrinák tartalmának „keresztmetszete” bepillantást engedett abba, hogy miképp változtak az étkezési szokások az idők folyamán.
„A korai időszakban, a Kr.e. 4. században az étrend igen egyszerí volt, az emberek azt fogyasztották, amit, földmívelő közösségről lévén szó, helyben megtermeltek – leginkább gabonaféléket és zöldséget. Később megjelent a meggy, szőlő és a datolya, ami kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokra utal” – fogalmazott Andy Fairbairn.
Míg eleinte a rómaiak ketchupját, az apró tengeri halakból fermentált halszószt, a garumot helyben, a házak hátsó udvarán „erjesztették”, a régészeti leletek tanúsága szerint később ezek a tartályok eltíntek, s az „ételízesítőt” importból szerezték be.
„Összességében elmondható, hogy Pompeji lakosai kiegyensúlyozott, változatos étrenden éltek, mindenevők voltak, de táplálékukban azonban a növényi eredetí étkek domináltak. A hús ugyanis meglehetősen drága volt” – emelte ki Andy Fairbairn, hozzátéve, hogy a munka java még csak ezután következik. Minták százait kell elemezni, ami több évre biztosít feladatot.
A szerves anyagok mikroszkópos vizsgálata sokat elárul arról, hogy valójában milyen volt az ókori népesség étrendje Pompejiben. Egyéb leleteket is elemeznek majd – így a forró hamu által megőrzött vekniket, tojásokat, a garumot és az olívaolajt tartalmazó üvegeket. Ezek a vizsgálatok, meg a korabeli falfestmények rengeteget elárulnak a város életéről. Megismerhetik, hogy a pompejiek mit ettek, hogyan készítették el étkeiket, s hogyan fogyasztották el a fogásokat.
Andy Fairbairn meggyőződése szerint azonban ez a vizsgálat arra is fényt deríthet, hogy egy ilyen hatalmas civilizáció, mint a római, végül miért semmisült meg.
„Egy ilyen vizsgálat szemléletesen mutatja meg, hogyha az emberek nem értik a környezetet, amelyben élnek, még a legfejlettebb civilizáció is a süllyesztőbe, pontosabban a latrinába kerülhet” – összegezte Andy Fairbairn.
