CsigaVér

Amíg csak élnek, a lassúság bajnokai. Holtuk után ínyencek csemegéi. Egy kis fokhagymával físzerezett vajjal. Ennyi lenne? Dehogy. A csigák birodalmában lezajló harcokhoz és terrorakciókhoz képest a dzsungel legtöbb kalandja gyermekded játszadozás. A különböző csigafajták közül kerülnek ki a legrafináltabb páncéltörők, a legvakmerőbb kamikazék és a legkegyetlenebb hóhérok is. A csigakutatás legújabb eredményeit összefoglaló dolgozatok felérnek egy-egy véres krimivel. De akit az extravagáns szerelem érdekel, annak is van mit okulnia.A világrekord csalásnak bizonyult, mindazonáltal fellendítette az üzletet. Az atléta szédületes sebességgel, 3 perc 21 másodperc alatt robogott végig a futópályán. Ez eddig még a csigák 610 milliméter hosszú vágtájában senkinek sem sikerült! Nyugat-Afrikából frissen exportált szupercsigák álltak starthoz: mindegyik 30 cm hosszú és fél kiló súlyú volt. A győztes legnagyobb sebessége egy kilométeren elérte a 3 napot, 18 órát és 22 percet.

A verseny többi résztvevői azonban – a csigaistálló-tulajdonosok darabonként 7,5 márkáért vásárolt szupercsigái – meg sem közelítették a rekordidőt. Hogyan sikerült elérnie a győztesnek a csaknem 4 napos, meglepően jó eredményt? A dolog szerfölött gyanús volt. Végül a csigaszállító nyilvánosan beismerte, hogy csalt. A verseny alatti nagy kavarodásban csalárd módon elterelte a zsíri figyelmét és saját versenyzőjét egyszeríen jókora darabbal előretolta. A nagyszabású versenyt egy üdülőhelyen, az angliai Brightonban rendezték. Edzésmódszereiről szólva a csigasport szakvezetője újságíróknak elmondta, hogy nem is olyan nehéz dolog mozgásra késztetni a világ leglustább állatait. Az eljárás a következő: két napig éheztessük ki a csigákat, kenjük be a távot – 610 milliméter hosszú üveglap – ketchuppal, célzászlóként pedig egy zöld salátalevelet lobogtassunk. A síkos pálya atlétáit ajánlatos verseny közben vízzel locsolgatni, nehogy már az első centiméteren elaludjanak. A csigasport edzői, szakvezetői, sőt maguk az istállótulajdonosok többnyire kiskorúak. Felnőttek viszont a szállítók. Az Achatina achatina neví szupercsiga tenyésztése és értékesítése például virágzó üzlet. Ez a fajta az állatkereskedők véleménye szerint ugyanis ideális játékszer gyermekeknek, mivel még lassúbb, még igénytelenebb és érzéketlenebb minden rossz bánásmóddal szemben, mint a teknős. Valóban ilyen lusta és érzéketlen, salátazabáló tömlők a csigák, amelyeket bárki kényére-kedvére kínozhat?
 
Alattomos gyilkosok
A biológusoknak teljesen más a véleményük. Sok csiga veszélyes ragadozó: vannak olyanok is, amelyek még embert is ölnek. Megvan ehhez a teljes harci felszerelésük: tőrök és méreginjekciók, fúrók és béklyók. Ami pedig empirikus ismereteiket illeti: a csigák a Föld mágneses tere segítségével tájékozódnak és ismerik a holdfázisokat. Néhány karib-tengeri búvárnak nemegyszer okozott már kellemetlen meglepetést egy-egy veszélyes csiga. A búvár például megpihent egy korallzátonyon, s nézelődés közben felfedezett egy furcsa, körülbelül 20 cm-es csigaházat. Mit sem sejtve megérintette, erre a csiga hirtelen összevissza szabdalta az ujja hegyét, akár egy éles borotva, véres sebeket ejtve.Ez a barátságtalan állat a vívócsiga, amely méltán rászolgált a nevére. Hátsó lábán ajtófélét hordoz, amellyel a csigaház bejáratát torlaszolja el, ha visszahúzódott erős várába. A kapu ugyanakkor kardként is használható: szélei borotvaélesek. A vegetáriánus moszatevő pillanatok alatt véres gyilkossá válik, ha le kell számolnia az őt megtámadó ragadozó halakkal és rákokkal.

A húsevő csigáknak gyakran az egész házuk átalakul veszélyes támadófegyverré.

A Földközi-tengerben élő csigafajnak, a tritonkürtnek olykor 30 centimétert is meghaladó háza van. Ajtaját gyakran hívogatóan kitárja, különösen, ha muréna közeledik, amelynek kedvelt csemegéje ez a csiga. A muréna maga is dörzsölt ragadozó, a tritonkürtnek tehát résen kell lennie. Amikor angolna módjára odasiklik a tritonkürt felé, a csiga lábával szorosan hozzátapad az alatta levő kőhöz és figyel. Amikor a muréna egészen közel van, a csiga kitárja házának ajtaját. A muréna balgán azt hiszi, eljött az ő pillanata: késlekedés nélkül lecsapni készül. Ekkor azonban a csiga villámgyorsan lefelé nyomja a házát, és csapóvasként addig szorítja a támadót, amíg az ki nem lehelte lelkét.

Az Északi-tenger fenekén élő közönséges kürtcsiga (Buccinum undatum) szimatával már messziről megérzi a kagylót és rögtön útra is kel áldozatáért. A csiga első érintésére összecsapódik a kagyló két fedele, a kagyló bezárkózik páncélszekrényébe. Az agyafúrt betörőcsiga azonban kitínően meg tudja különböztetni az egyes trezortípusokat, és a feltörési technikát is ennek megfelelően váltogatja. Ha kisebb a páncélszekrény, a csiga nem sokáig teketóriázik, megveti a lábát a talajon a kagyló mellett, aztán a csigaház csúcsának egyetlen csapásával, mint egy fejszével, szétroncsolja a vékony héjat. Középvastag kagylóház esetén, amikor a fal már vastagabb annál, hogy egyetlen csapással feltörhető lenne, a csiga rátapad a kagyló fedelére, beakasztja a csigaház szájazatának szélét a két kagylófedél közé, és izomerővel szétfeszíti a héjat.

A nagy kagylótípusoknál, ahol a kagyló izmai erősebbek, mint a betörőcsigáé, a kürtcsiga rátelepszik a kagylóra és mozdulatlanul vár egy órát vagy annál is többet, egészen addig, amíg a kagyló már azt hiszi, hogy elmúlt a veszély. Ekkor kis rést nyit a fedelén, a csiga meg – akárcsak egy rossz szándékú hívatlan látogató, aki beteszi a lábát az ajtó és a küszöb közé – becsúsztatja a csigaház szájazatának szélét a kagylófedelek közé, majd hosszú reszelőnyelvét is a kagyló belsejébe dugja – hiába is kapálózik a kagyló. Aztán az utolsó cseppig kikaparja a kagyló kocsonyás tartalmát.Ha túl nagy kagyló kerül a kürtcsiga útjába, a lábbecsúsztató manőver már nem alkalmazható sikerrel, mert a kagyló letöri a csigaház szélét. A ragadozó csiga kénytelen hosszú ideig várni, míg áldozata még jobban szétnyitja a fedelét. Ekkor egy erőteljes csapással belevág a puha részekbe, és szétroncsolja a kagyló záróizmait. Persze a csigák sem tévedhetetlenek. Előfordul, hogy egy túl nagy kagyló fedele közé dugják csigaházuk szájazatának szélét, és amikor a kagyló becsapja az ajtót, a csiga fegyvere szétroncsolódik.    

Ha a ragadozó csigának nincs konzervnyitója, akkor csak dögökkel tud táplálkozni. De képes arra is, hogy pár hét alatt megreparálja legfőbb táplálékszerző eszközét: lágy részeivel beborítja a sérült helyet, bőrmirigyeiből szénsavas meszet választ ki, amely aztán kristállyá alakul és kiegészíti a letörött csigaházat. Ha az egyszerí csigaház szélei is betölthetik a szorítóvas, feszítővas, hentesbárd vagy a diótörő szerepét, mit gondoljon az ember arról a sok vészjósló, kampós csigaházról, amelyen harcias, hegyes szarvak meredeznek.

Cirkuszi zsonglőrök
Vannak például olyan tengeri csigák, amelyeknek háza, akár egy töviskorona, tele van tüskével. Ezek a tüskék védik a tengeri csigákat a csigafaló csigákkal szemben. Ha hiányoznak a tüskék, a csigafaló egyszeríen felmászik a csigaház sima tetejére, kényelmesen letelepedik, akár egy uzsonnázóhelyen, s egyórás munkával, egy fogorvosi fúróhoz hasonló szerszámmal kis lyukat fúr. Ezen keresztül aztán az áldozat belsejébe erős emésztőnedvet fecskendez, amely feloldja testét. Az így keletkezett folyadékot a csigafaló szivókájával kiszürcsöli.A ragadozó csigák egyik érdekes faja az a tőrös tengeri csiga, amely Panama-parti vizekben él. Tizenhat milliméter hosszú, tíhegyes tőre van, amellyel egymás után szúrja agyon áldozatait, a rovátkolt tengeri makkokat.

Akár a lopakodva osonó köpönyeges összeesküvő, úgy rejtegeti tőrét ruhája alatt, a bőre alatti puha zsebben a tengeri orrszarvú.

Csak a célpont megpillantásakor villan elő fehéren a piros nyílásból a halálos fegyver. Akár a konzervdoboz lyukasztója, úgy hatol be a tengeri makk mészpáncéljába. A tőrös tengeri csiga ezután bedugja szívókáját a résbe, és szőröstül-bőröstül kieszi az áldozatot.Az Északi-tenger strandjain gyakran látni kagylót, csigát gyíjtögető gyerekeket, felnőtteket. Gyakran találnak olyan kagylókat, amelyeken jól látható, vakondtúrásszerí lyukak vannak. Ezekkel a minikráterekkel ölte meg kagylóáldozatait a rafináltan agresszív holdcsiga. Ilyén furatok készítése reszelőnyelvvel órákat vesz igénybe, s erre az időre meg kell kötözni az áldozatot. Különben az a lehető legnagyobb sebességgel továbbrohanna, hogy lesöpörje magáról a rajta lovagló csigát, és aztán rögtön beásná magát az altalajba. Ezért a rabló rámászik a kagylóra, hagyja, hogy az oldalára fordítsák, aztán újra és újra megforgatja a zsákmányt, akár a cirkuszi lábzsonglőr, aki hanyatt fekve lábával egy nagy labdát pörget a magasban – csak éppen mindez csigalassúsággal történik. A hadmívelet közben többszörösen körbefonja áldozatát egy széles, ragadós, finom nyálkás szalaggal. A megkötözött áldozatot maga után vonszolja egy félreeső csöndes helyre, ahol aztán nyugodtan megfúrhatja és kilefetyelheti a kagylót. A holdcsiga egyébként nem válogatós ínyenc, inkább örökké éhes falánk: még saját fajtáját is megeszi.

De nemcsak a pókok technikája talált követőkre a csigák birodalmában, hanem a mérges kígyó módszerei is. Az Indiai- és a Csendes-óceán vidékén élő kúpcsiga még az embert is meg tudja ölni. Pedig egy csigaház-kollekció darabjaként milyen ártalmatlannak látszik és milyen szép! Szenvedélyes gyíjtők még 2000 eurót is megadnak érte. A többi mérgezettnyíl-nyelvíekhez hasonlóan ennek a csigafajnak is ráspolynyelve alakult át több milliméter hosszú mérgezett nyíllá. A kúp-csiga halálos mirigyváladéka hasonlít a kuraréra, a dél-amerikai indiánok nyílmérgére: áldozatát néhány másodperc alatt megbénítja. Ha embert ér, gyakran okoz halálos sebesülést s a halálozási arány 20 százalékkal magasabb, mint a kobra- vagy csörgőkígyómarás után. Szerencsésebb esetben a kúpcsiga mérge néhány napos betegséget okoz.

Potyalesők..
A kúpcsigák halakat is fognak. &Aacuteltalában a homokba ásva állnak lesben, kitínő szaglásukkal megállapítják, hol van a zsákmány, szívókájukat rendkívül lassan odacsúsztatják az áldozathoz, majd villámgyorsan, hogy nem egy csiga, de még egy kígyó is megirigyelhetné, belemarnak áldozatukba. Ekkor annyira kitágul a szívókájuk, mint az óriáskígyó bőre, ha egészben nyel le nagyobb állatot. Néhány perc alatt begyömöszölik zsákmányukat egy jókora zsákba, mely a csigaházon kívül található. A többórás emésztés alatt a csiga nem tud visszahúzódni erődítményébe: olyan degeszre tömi magát, hogy nem fér be a saját ajtaján. Rafinált gyilkos a 30 centiméter hosszúságot is elérő hordócsiga, amelynek nyálkamirigye – egyedülálló jelenség az állatvilágban – kénsavat termel. Hasonlóan ahhoz az angol tömeggyilkoshoz, aki egy savval töltött kádban teljesen feloldotta áldozatait. A hordócsiga szívókájában található speciális tömlő megakadályozza, hogy az állat önmagát megsebezze. A zsákmányállatra viszont a legtöbbször tragikus vég vár. A hordócsiga először szívókájának végével rátapad az áldozatra, majd pengeéles állkapcsával feltépi annak bőrét és a hasadékon keresztül nagy nyomással befecskendezi a kénsavat a zsákmányba.A tutajcsigáknak szintén halálos a mérgük és megtámadják a saját testüknél jóval nagyobb lebegő óriás medúzát, amelyet portugál gályának is neveznek. Ahhoz, hogy ezt a hatalmas zsákmányt a csiga megkaparinthassa, maga is lebegni kényszerül. Légbuborékokból és talpának tapadós váladékából 12 cm hosszú szivacsmatracot készít, alulról rákapaszkodik tutajára és sodortatja magát a trópusi és szubtrópusi tengereken. Ha kedvező áramlatok közelébe sodródik, ibolyakék folyadékot lövell ki. Ez körülbelül úgy hat a hatalmas ellenfélre, mint Csipkerózsikára a varázsige: a medúza anélkül, hogy kilődözhette volna több millió csalánfullánkját, mély álomba zuhan. Erre a tutajcsiga elkezdi rágcsálni a hólyagmedúza 30 méter hosszú karjait – egészen addig, míg jóllakottan és bágyadtan ráun döglakomájára.

A fonalas csigáknak nincs önálló halálos fegyverük: más állatoktól lopják azokat. Nemcsak hogy meg sem kottyan nekik kedvenc zsákmányaik – a medúzák, tengeri kökörcsinek és más, pokolian csípő állatok – csalánmérge, hanem a bekebelezett csalánfullánkokat még tartalékolják is nehezebb időkre. Miután a csalánfullánkok átmentek a szájon, gyomron és beleken, az emésztetlen maradékot a fonalas csiga kis gombolyaggá gyúrja és később a hátán cipeli. Egészen addig, míg nem jő az ellenség, azzal a galád szándékkal, hogy fölfalja a csigát. Ekkor nyomban kiürül a csalánraktár, az ellenség pedig páni gyorsasággal megfutamodik.Valamennyi csiga közül azonban azok a csigák a legtehetségesebb potyalesők, amelyek békés vegetáriánusként tengeri moszatokkal táplálkoznak. Nem emésztik meg a moszatot, hanem levelekhez hasonló bőrlapocskák formájában elraktározzák a hátukon. Itt ugyanaz történik a moszattal, mint minden növénnyel, ha napfény éri: cukrot termel. Ebből a cukorból táplálkozik a csiga. Ez annyit jelent, hogy a továbbiakban semmi más táplálékra nincs szüksége. Olyan ez, mintha az embernek, miután megevett egy salátát, zöld színívé válna a bőre, és ettől kezdve, ha éhes, nem kellene egyebet tennie, csak kifeküdnie a napra. Ezek a csigák a világ legbékésebb állatai. Senkit sem ölnek meg és növényt is alig esznek.

Szerelemnyilak…
A csigák, ezek a furcsa lények az egyedüli állatok, amelyek megvalósították a klasszikus mitológia egyik legbizarrabb ötletét: szerelemnyilakat lődöznek. Még a legprózaibb éticsigának is van hegyes szerelemlövedéke; hossza körülbelül egy centiméter, anyaga szénsavas mész, egy ágyúcsőben található a fejben, mélyen a szem mögött és egy izomzsákból lövi ki a csiga.    A szerelmi tízijáték a következő módon zajlik le: ha egy szép májusi napon rátalál egymásra két csiga, szédületes csigatempóban elkezdenek körözni egymás körül. Aztán fejüket egymásnak feszítve felállnak, mintha fel akarnának egymásra mászni, talpukat is egymásnak vetik és állandóan váltakozva, ide-oda hajladozva meg-megérintik egymást.

Szerelmeskedés közben egy csiga azt se tudja, fiú-e vagy lány, hiszen hímnős: mindegyik egyed tartalmaz egyszerre hím és női ivarszervet is.

A gigászi megerőltetés után szünetet tart a csigapár. Szerencsétlenségükre azonban mindegyikük más-más időpontban szenderedik el. Ha az egyiket elkapja a szerelmi szenvedély, akkorra a másikban már lelohadt a vágy. S az érzelmi fáziseltolódás többször is ismétlődik. &Iacutegy aztán sohasem következik be az érzéseknek az a harmóniája, amelyet a csigák szerelméhez is fölöttébb ajánlatosnak vélnénk. Mindenesetre a csigák megteszik az előkészületeket, hogy kölcsönösen kilőjék &Aacutemor-nyilaikat. Bár mindketten szorosan tapadnak a másikhoz, és partnerüket nem kell szíven találniuk, hanem teste bármely részét meglőhetik, és bár a lőtávolság legfeljebb egy centiméter, a lövési kísérletek mégis vagy kétórányi időt vesznek igénybe. A csigapárosnak az a tagja, amelyik éppen kilőtte nyilát, megint erős vágyat érez – ezúttal ahhoz, hogy újabb hosszú szünetet iktasson be. Pedig partnere, akit a lövés az eksztázis legfelső fokára repített, nem hagyja békén lelohadt udvarlóját. Végül is – csigatempóban bár – sor kerül a szerelmi aktus beteljesülésére. A csigákra a jól megérdemelt pihenés vár – s bőségesen élnek is ezzel a lehetőséggel. §

IPM, 1977. április, Dröscher, Csigatempó

  • Mi újság ’77 óta?
    Az elmúlt évtizedekben egyetlen vad és harcias csiga se szelídült meg, de árnyékot vetett életükre a klímaváltozás. A túlélési esélyeikről szólnak a legfrissebb hírek.

    • A kutatók szerint az óceán pH-értékének megváltozása veszélyeztetheti a tengeri csigák azon képességét, mellyel a házaikhoz szükséges építőkockákat kivonják a tengervízből. A klímaváltozással foglalkozó biológusok már tudják, a sarki tengerek lesznek az elsők, melyek igen savassá válnak, így a becslés szerint 2050-re talán már olyan feltételek állnak elő, hogy a tengeri csigák képtelenek lesznek házat építeni maguknak a Déli-óceánban. A tengeri közösségekben betöltött szerepüket véve – a pingvinek, lazacok és bálnák táplálékai –, a tengeri csigákat veszélyeztető tényezőknek messzemenő hatásai lehetnek. (Néha a biológusok az óceánok chipseinek nevezik őket.)Laboratóriumokban tengeri sünöket alkalmaznak annak tanulmányozására, hogyan adaptálódnának a héjas állatok a klímaváltozásra. A tengeri csigákhoz hasonlóan, a tengeri sünöknek is kalcium-karbonát héjuk van. A csigákkal ellentétben viszont, genomjukat már feltérképezték, így a kutatóknak egy sor molekuláris eszköz áll rendelkezésére annak tanulmányozására, hogyan kapcsolnak ki és be a gének a héjkészítési folyamat során.A kísérlet kimutatta, hogy a tengeri sünök nagyon magas CO2-szinteknél is tudnak vázat előállítani úgy, hogy bizonyos gének erejét háromszorosára-négyszeresére növelik. Ez viszont jelentős energiába kerül az állatoknak, így sokkal érzékenyebbek lesznek a hőmérsékletre.A kutatók hasonló vizsgálatot terveznek a tengeri csigákkal is. DNS-t szeretnének kivonni az állatokból majd egy új, szekvenáló módszerrel feltérképeznék genetikai állományukat. Két génkategória iránt érdeklődnek a meszesedő állatoknál, azok iránt, melyek részt vesznek a kalcium-karbonát héj kialakításában, és azon gének iránt, melyek reagálnak a magasabb hőmérsékletre. Ezen „speciális védelmezőgének" védik meg a sejtet a károsodástól hőmérséklet-emelkedés esetén, és jelen vannak az emlősökben is. Például láz esetén megmentik a szervezetet.

    • A klímaváltozás hat az egyik leggyakoribb és legközismertebb csigafajunk, a pannon csiga életterére is. A szakértők szerint az esetleges felmelegedés és szárazság következtében a pannon csiga még nagyobb területeket tud meghódítani. A 2–3 centiméter átmérőjí, gömbölyded, fehér vagy halvány krémszíní, öt, hosszanti sötétbarna sávval díszített héjú pannon csiga (Cepaea vindobonensis) ugyanis kifejezetten szereti a száraz területeket. Nemhogy kerülné a száraz gyepeket, de kimondottan szereti. Ezek alapján a pannon csiga azon néhány faj közé tartozik, amelyek a klímaváltozás nyertesei lehetnek, állítják a szakértők. Nem így a fekete bödöncsiga, amit a közeljövőben kihalás veszélye fenyeget. Csak négy populációja él a világon, kettő Ausztriában, egy Szlovéniában és egy itthon. Az egyetlen hazai populáció a kácsi hőforrásokban él, ha e forrásokat egy idegenforgalmi beruházás miatt megbolygatnák, a populációnak is megszínne az élőhelye.