A világ legkisebb ismert bálnapopulációja mindössze harminc egyedre zsugorodott, amelyből csupán nyolc a nőstény – derül ki egy amerikai kutatásból.A Bering-tenger és az Alaszkai-öböl egykoron csendes-óceáni simabálnák tízezreitől hemzsegett, azonban a 19. század bálnavadászatai szinte elsöpörték őket a Föld színéről. Csupán az 1840-es években harmincezer állatot mészároltak le a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai alapján. A szovjet orvvadászok az 1960-as években további több száz simabálnát ejtették el, ezzel az Eubalaena japonica valószíníleg a világ legveszélyeztetettebb bálnafajává vált.
Azzal, hogy bőven ötven alá esett a 18 méteresre is megnövő bálna egyedszáma, a populáció már nem éri el az IUCN által meghatározott túlélési küszöböt. A nőstények csekély száma további aggodalomra ad okot – írják az Alaska Fisheries Science Center kutatói a Biology Letters címí folyóiratban.
A simabálnák egy genetikailag elszigetelt csoportja a Csendes-óceán északnyugati részén kissé jobb passzban van a maga többszázas állománynagyságával, bár így is kritikusan veszélyeztetettként tartja számon az IUCN vörös könyve – írja a Yahoo hírportálja (www.news.yahoo.com).
A Csendes-óceán északi részén élő simabálnák különösen nagy eséllyel ütköznek hajókkal, mivel az állatok táplálkozó- és szaporodóhelyük között ingázva kereszteznek egy főbb hajózási útvonalat. Az ütközések száma a jövőben még nőhet is, amennyiben megnyílik egy jégmentes északnyugati átjáró – jegyezték meg a kutatók.
Paul Wade és kollégái két módszerrel végezték el a számlálást. Az egyik észlelésekkor készült fényképeken alapult. A fényképek 1998 és 2001 között valamint 2008-ban repülőgépekről, 2005-ben és 2007-ben pedig hajókról készültek. A másik módszer szövetminták gyíjtését jelentette, összesen 43 genetikai anyagot sikerült így szerezni tíz év alatt.
A két egymástól független módszer szinte teljesen azonos eredménnyel szolgált – a fényképek alapján 31, a genetikai anyag alapján 28 egyedet sikerült azonosítani.
