A világ egyik legveszélyeztetettebb madarának számító hosszúcsőrí keselyí, vagy más néven hindu keselyí (Gyps indicus) fiókái első ízben keltek ki fogságban Indiában.
A három fióka februárban-márciusban kelt ki a tojásból, s mindannyian már túl vannak az első szárnypróbálgatásokon – közölték indiai kutatók.A Természetvédelmi Világszövetség (World Conservation Union) mind a három Indiában honos fajt – a hosszúcsőrí, a keskenycsőrí (Gyps tenuirostris) és a fehérhátú keselyít (Gyps africanus) kritikusan veszélyeztetettnek minősítette, ebbe a kategóriába a kihalás szélére sodródott állatokat sorolják.
Egykoron keselyík tízmilliói kulcsszerepet játszottak Dél-Ázsia ökológiai rendszerében: az elhullott állatok tetemét csontig csupaszították le, és alacsonyan tartották a kóbor kutyák és a patkányok létszámát, amelyek szintén nem vetik meg a döghúst és ezáltal betegségeket terjesztenek a lakosság körében.
Ám az elmúlt néhány év során a hosszúcsőrí, a keskenycsőrí, valamint a fehérhátú keselyík milliói pusztultak el Dél-Ázsiában amiatt, hogy elhullott szarvasmarhát fogyasztottak. A térség haszonállatait ugyanis egy diclofenac neví szerrel kezelték, ha fájdalomcsillapításra volt szükség. Ez az aszpirinhez hasonló készítmény azonban veseelégtelenséget okoz a haszonállatok tetemeit fogyasztó keselyíkben.
A diclofenac használatát öt éve – éppen a keselyík védelmében – már betiltották Indiában, s a természetvédők reményei szerint hamarosan tiltólistára kerül az állattartók által alkalmazott másik fájdalomcsillapító, a ketoprofen is, és a farmerek kizárólag a biztonságosnak bizonyult meloxicamot alkalmazzák majd.
A brit királyi madárvédelmi társaság adatai szerint, amely anyagilag és szakmailag támogatja az indiai keselyítenyésztési programot, a szabadon élő keselyípopuláció létszáma 60 ezer alá csökkent.
Az elmúlt hat év során indiai tudósoknak sikerült a keskenycsőrí és a fehérhátú keselyík tenyésztését megoldaniuk. Ám mint a társság kedden bejelentette, most sikerült első ízben fogságban kikölteni a hosszúcsőrí keselyí fiókáit. A tudósok meggyőződése szerint a három tenyésztőközpont kulcsszerepet játszik majd e veszélyeztetett madárfajok megmentésében.
Mint Grahame Madge, a brit madárvédelmi társaság szóvivője rámutatott, a fogságban felnevelt keselyík közül eddig egyetlen egyedet sem bocsátottak szabadon. A madarak számára most különböző természetvédelmi szervezetek, valamint a Bombayi Természettudományi Társaság segítségével néhány biztonságos zónát hoznak létre.
A keselyípopuláció kihatott a zoroasztrizmus indiai követőinek, a pársziknak az ősi temetkezési szokásaira is. Mivel a tüzet tisztelik, halálos bínnek tartják a halottak hamvasztását, az elhunytak elhantolása viszont hitük szerint szennyezi a földet. Ezért a tetemeket egy, a településen kívül épített, kör alakú, felül nyitott toronyba, az úgynevezett „Csend tornyába” viszik, ahol a keselyík prédájává válnak a holttestek. Miután a dögevők letakarították, és a nap kiégette a csontokat, egy közös sírboltban helyezik el őket. Így nem szennyezik be a földet a halállal, az elhunyt lelke pedig kiszabadul a keselyük által.
