Négy apostol legkorábbi “arcmását” fedezték fel a római Szent Tekla-katakombában

Négy apostol – Szent Péter, Szent András, Szent János, valamint Szent Pál – legkorábbi “arcmását” fedezték fel és tisztították meg a legkorszeríbb lézertechnika segítségével a római Szent Pál-székesegyház közelében lévő Szent Tekla-katakombában, a kétéves restaurálás eredményeiről keddi sajtótájékoztatójukon számoltak be a szakemberek.A falfestmények az ókori Róma falain kívül húzódó Szent Tekla-katakombában valamikor a IV. század végén, vagy az V. század elején készültek. A régészek meggyőződése szerint ezek az ábrázolások szolgáltak mintaként a későbbi korok mívészei számára Jézus legbefolyásosabb követőinek megfestésében.
“Ezek a négy apostol első ismert arcmásai” – hangsúlyozta a római katakombákban folyó régészeti feltárásokat irányító Fabrizio Bisconti professzor.
A freskók létéről már korábban is tudomása volt a régészeknek, ám az ábrázolások részletei kétéves restaurálásnak köszönhetően kerültek napvilágra. A projekt során, amelyet a Vatikán 60 ezer euróval (16,7 millió forinttal) finanszírozott, első ízben alkalmazták a katakombákban a legmodernebb lézertechnikát a festmények megtisztítására.
Ennek köszönhetően fedezték fel Jézus eredeti 12 apostola közül háromnak – Szent Péternek, Szent Andrásnak és Szent Jánosnak – az ikonját, valamint Szent Pálét, aki Krisztus halála után szegődött követőéül.
A festményeken ugyanazok a jellegzetességek fedezhetők fel, amelyek a későbbi ikonok sajátosságai voltak. &Iacutegy Szent Pál ragyás, ráncos, kopaszodó, hegyes-szakállú arcmása láttán a szakemberek azt feltételezik, hogy ez az ábrázolás “szabványként” szolgálhatott a későbbi ikonfestők számára.
A négy, egyenként 50 centiméter átmérőjí kör, bennük az apostolok arcmásával egy olyan római nemesasszony földalatti sírkamrájának plafonját díszíti, aki a feltételezések szerint a IV. század végén tért át a kereszténységre.
Fabrizio Bisconti magyarázata szerint a korábbi festményeken az apostolokat csoportosan, aprócska fejjel, nehezen kivehető arcvonásokkal ábrázolták.
“A korai római keresztény közösségek történetének szempontjából nagyon fontos felfedezésről van szó” – emelte ki Bisconti professzor.
A sírkamrában lévő kétszer kétméteres freskókon az elmúlt ezerhétszáz év során kalcium-karbonát vastag rétege rakódott le a magas páratartalomnak és légmozgás hiányának “köszönhetően”.
“Sok időt emésztettek fel a komplex vizsgálatok, amelyek eredményeként döntöttük el, hogy milyen eljárást alkalmazunk” – hangsúlyozta a restaurálást irányító Barbara Mazzei.
Magyarázata szerint a lézert egyfajta optikai “szikéként” alkalmazták, amely segítségével leválasztották a lerakódást anélkül, hogy kárt okoztak volna a festményekben.
“A lézer kisebb +gőzrobbanásokat+ okozott, amikor a kalcium-karbonáttal kölcsönhatásba lépett, leválasztva a lerakódást a falról” – tette hozzá Barbara Mazzei.
Az eljárásnak köszönhetően a korábban foltos, homályos ábrázolások életre keltek, s immár tisztán kivehetők a Szent Pál homlokát barázdáló ráncok, s előtínt Szent Péter szakálla is. Sokkal tisztábbak és élénkebb színben ragyognak más bibliai jelenetek is, olyanok, mint például Lázár feltámasztása, vagy az, amelyen &Aacutebrahám fiát, Izsákot készül feláldozni.
“A katakombákban lévő falfestmények általában nagyon haloványak. A Szent Tekla-katakombában a színpompás falfestmények okoztak meglepetést, s minél tovább haladunk a munkával, annál több meglepetés ér minket” – jegyezte meg Barbara Mazzei.