Ne dühöngj, de ha mégis, tanuld meg stílusosan kifejezni

A kirobbanó düh kiváltotta vérnyomás-emelkedés, felgyorsuló szívmíködés és egyéb változások a koszorúér-betegség kifejlődésének gyakori okozói – írták belga kutatók az amerikai szívgyógyászok tudományos folyóiratában, hozzáfízve: önmagára még ennél is veszélyesebb az a személy, aki iszonyúan dühös, de nem engedi, hogy ezt környezete is észrevegye.A szabadjára engedett düh megterheli a szívet: a szapora szívmíködés miatt a szívizomnak több vérre, oxigénre van szüksége, ezt a magas vérnyomás is fokozza, a stresszhormonok felugró szintje pedig növeli a végzetes szívritmuszavarok kockázatát.
Tény viszont, hogy az emberek eltérően viselkednek. Vannak, akik úgy érzik, nem hagyhatják, hogy a környezetükben lássák, mennyire dühítik őket bizonyos események. Az így reagáló embereket D-személyiségnek nevezték el: belül ugyanolyan féktelenül dühösek, mint akik csapkodnak és ordítanak, de nem engedik, hogy ezt mások is észrevegyék.
Belga pszichológusok és szívgyógyászok 644 szívbeteget tanulmányoztak 5-10 éven keresztül. A vizsgálat kezdetén kérdőívek és helyzetek útján igyekeztek fölmérni, hogyan tudnak a résztvevők szembenézni belőlük haragot kiváltó, felháborító eseményekkel.
Hat esztendőn át szorosan követték betegeik sorsát és egészségi állapotát. Figyelték, hogy a különböző személyiségí, stresszes helyzetekben eltérő módon viselkedő emberek közül hányan kaptak szívinfarktust, alakult ki náluk veszélyes ritmuszavar, hány vizsgálati alanynak lett agyi katasztrófája. A dühkitörésre hajlamos vagy a haragjukat lefojtó személyek között az ilyen szív- és érrendszeri katasztrófaesemények gyakoribbak voltak, mint a kiegyensúlyozott emberek csoportjában, de ez az összefüggés már nem volt jellemző, ha a kísérő betegségeket, az eleve meglévő magas vérnyomást és más bajokat is figyelembe vették.
A D-személyiségí szívbetegek viszont négyszerte bizonyultak veszélyeztetettebbeknek a haragjuk kimutatására bármikor képes – vagy kész – társasaikhoz képest a szívhalál különböző formáinál. A munkacsoport következtetése szerint fontos lenne, hogy az ilyen személyiségí emberek megtanulják dühük kezelését olyan formában, amilyen számukra is elfogadható.