A rum mint fegyver

Európába Kolumbusz hozta, az &Aacutellamokba az ír bevándorlók vitték.Honnan származik a rum neve? Mint folyadékot jelentő szó a XVII. század közepén tínik fel először a krónikákban és az irodalomban, de a rum szó mindig megvolt az angol nyelvben, azt jelentette: furcsa, különös; rossz értelemben: eredeti, rossz, alpári ízlésre valló. Egyesek szerint a rum neve ebből a rosszalló jelentésből származik, mert eleinte főleg az alacsonyabb néprétegek fogyasztották. Mások viszont nem tartják helytállónak ezt a magyarázatot, és úgy vélekednek, hogy a rum neve valószíníleg a saccha-rumból, a cukornád botanikai nevéből ered.

Bennszülöttek kiirtására használták.
A cukornádat feltehetőleg délkelet-ázsiai népek használták először: megrágták, vagy kipréselték a levét. Délkelet-ázsiai őshazájából európai hajósok vitték el a cukornádat mindenhová, ahol megfelelő az éghajlat a termeléséhez. A Karib-szigetekre Kolumbusz Kristóf harmadik utazásakor jutott el, ő honosította meg Hispaniola szigetének különböző pontjain a cukornádat, és rábízta termesztését a telepesekre. A spanyol telepesek hamarosan rájöttek, milyen kellemes ízí, részegítő italt nyerhetnek, ha erjesztik és desztillálják a melaszt, a cukornád kisajtolása után fennmaradó édes szirupot.Megkezdték hát a rum előállítását a Karib-szigeteken és az &Uacutejvilág minden vidékén, ahová Hispaniola példája nyomán a cukornád eljutott: Venezuelában, Guyanában, Brazíliában.

Az akkoriban fogyasztott rum nemigen hasonlított a maira. Nagyon nyers és erős ital lehetett, rögtön fejébe szállt az italozónak és gyomorégést okozott.

De már akkor sem ivott mindenki egyforma rumot, bár megkülönböztető márkák még nem léteztek. A termelők és kereskedők jobb rumot adtak el a gazdag, tekintélyes telepeseknek, rosszabb, olcsó rumot az indiánoknak és a rabszolgáknak. Ahogyan később, a múlt században, az amerikai társadalom a rossz whiskyt használta fegyverként az indiánok ellen, a Karib-szigetek spanyol gyarmatosító urai a gyatra minőségí rum segítségével akarták véglegesen megoldani a bennszülöttkérdést. Egész törzsek degenerálódtak így a mérgező italtól, a rum megtizedelte őket, lassacskán kihaltak.Amikor a Karib-szigetekre megérkeztek az angolok és a franciák, s velük a kalózok, katonák és tengerészek, ők is rögtön rákaptak a rumra. A szigeteken szaporodtak a primitív rumpárolók, számtalan kereskedő árusított rumot.

Ittas kalóz nem hisz az utópiákban.
Charles Johnson angol hajóskapitány, A kalózok rablásainak és bíneinek általános története címí munka szerzője elbeszéli, hogyan hiúsította meg a rum egy Misson neví kalóz utópisztikus álmát.A francia nemesi családból származó Misson évekig kalózkodott a Karib-tengeren egy Caraccioli neví kiugrott olasz pappal együtt, aki a helyettese és ideológusa lett. Missonék kalózkodásai egészen szokatlan jelleget öltöttek: a megtámadott hajókat általában nem süllyesztették el, a hajósokat sem mészárolták le. Ellenkezőleg. A Misson kezére került foglyokkal roppant udvariasan bántak. Caraccioli rögtön oktatni kezdte őket a maga tanaira, és felszólította őket, hogy csatlakozzanak a kalózokhoz.

Misson, Caraccioli és társaik meglehetősen sokáig kalózkodtak a Karib-tengeren és az Indiai-óceánon és feltehetőleg beleuntak a veszélyes mesterségbe. Elhatározták hát, hogy felhagynak a tengeri kalózkodással és az erény útjára lépnek: szocialista közösséget alapítanak egy félreeső szigeten. Madagaszkárt választották, és meg is alapították ott a Libertariának elnevezett várost és köztársaságot, elnökkel és három évre kinevezett minisztertanáccsal. A javak közösek voltak, magántulajdon nem létezett, a közös tulajdon szabadságot és jólétet biztosított minden állampolgárnak.Mivel a köztársaság polgárai portugálok, hollandok, angolok és franciák voltak, Misson és Caraccioli kidolgozott számukra egy új közös nyelvet, a fenti négy nyelv szavai és nyelvtana alapján.Néhány évig elég jól mentek a dolgok, ám egy szép napon egy rumot szállító angol hajó szenvedett hajótörést Libertaria partjainál.

Az épen maradt hordókat a szárazföldre vitték, és az utópisztikus kalózköztársaságban elszabadult a pokol. A részeg állampolgárok gyilkolni kezdték egymást, frakcióharcok törtek ki a kormányban.

A bennszülött törzsek elhatározták, hogy végeznek a torzsalkodó fehérekkel. Kevesen menekültek meg a tömegmészárlásból. Misson megmenekült ugyan, de a tengerbe fulladt, amikor egy dereglyén el akarta hagyni Madagaszkárt. Byron szép költeményben emlékezik meg a különös kalózról.

A részeg zsivaj elriasztja az ostromlókat.
Egy másik nevezetes történet, amelyben a rum főszerepet játszik, 1674-ben esett meg Martinique szigetén, amikor Ruyten holland tengernagy parancsnoksága alatt hatalmas flotta támadta meg Fort Royalt. A város védtelen volt, az erőd francia parancsnoka mindössze 160 emberrel, néhány ágyúval, kevés lőszerrel rendelkezett.

De az erőd pincéiben százával álltak a rumoshordók, arra várva, hogy Franciaországba szállítsák őket. A francia parancsnok tudta, hogy a rum felkorbácsolja a harci kedvet, ezért rászabadította katonáit a rumoshordókra. A helyőrség iszonyúan berúgott és a kihallatszó részeg ordítozásból, az elszánt kihívásokból és sértegetésekből a holland tengernagy arra következtetett, hogy Fort Royalt több ezer katona védi. &Iacutegy aztán le is mondott a támadásról. Történelmet átszövő, csatákat eldöntő, legendás itallá vált a rum. A XVII. és XVIII. század katonái, tengerészei, kalózai és kalandorai élni sem tudtak nélküle. Erről tanúskodik az a néhány részlet, amely a Feketeszakállnak nevezett Edward Teach kalóz fedélzeti naplójából ránk maradt. Az 1718-as év egyik napján ezt jegyezte fel: „Elfogyott a rum. A józanságra kényszerült legénység ideges. Zendülés jelei tapasztalhatók a fedélzeten. Kis csoportok alakulnak, gyílölködve nézik egymást, és egyre csak mondogatják, hogy torkig vannak az egésszel. Itt akarnak hagyni csapot-papot. Mindenáron rumot kell szerezni.” Később ezt írja megnyugodva: „Megtámadtunk egy rummal megrakott hajót, a legénység megint részeg. A fedélzeten helyreállt a nyugalom.”

Palackban már nem erjed tovább.
A rum gyorsan elterjedt Európában is, és a kaszárnyák, matrózkocsmák, bordélyházak legnépszeríbb itala lett. Sokáig csak a szegényebb néprétegek fogyasztották, a gazdagok csak évszázadokkal később, 1910 körül kaptak rá, amikor a koktél divatba jött. Az angol imperializmus ezernyi csatornáján keresztül a rum eljutott a világ számos országába. Az Egyesült &Aacutellamokba az első angol, ír, skót bevándorlók vitték magukkal.A rum, miután így ismét átkelt az óceánon, elkísérte a katonákat és a tengerészeket először Kanada meghódításáért a franciák ellen vívott háborúba, majd a függetlenségi háborúba. Amerikában nem állták útját osztálykorlátok a rumnak, mint Angliában: az egész nemzet itala lett, a leggazdagabbak is bőven fogyasztották.

Maga George Washington is nagy rumivó volt.

Bár a múlt században a rum helyett a whisky lett az amerikaiak nemzeti itala, az Egyesült &Aacutellamokban ma is nagyarányú a rumtermelés, nagy gyárakban és kis házi lepárlókban egyaránt. A szesztilalom idején is rengeteg rumot gyártottak és forgalmaztak illegálisan. Jelenleg az Egyesült &Aacutellamok a világ legnagyobb rumtermelője. A leghíresebb rum azonban a jamaicai St. Elizabeth faluban van az Appleton Estate, a leghíresebb karibi rumgyár egyik üzeme. Montego Bay-ben a másik. A nagy rumgyárban két napig nagy fémtartályokban erjesztik a cukornádszirupot, majd többszöri tisztítással, hítéssel és forralással állítják elő a lepárlás alapanyagát, a sötét, a habos melaszt. A lepárolt szeszt tíz–tizenkét évig érlelik a hordókban, így nyeri el jellegzetes illatát és zamatát, igazi rummá válva.Palackozáskor a szeszt tiszta vízzel felhígítják, általában 37 fokosra. A palackozott rum már nem érlelődik tovább. Aztán a palackok útjukra indulnak, hogy a rumból Planter, punch, daiquiri, béguine, Joséphine, Cuba libre vagy boucanier legyen. &Aacutem ma is sokan fogyasztják tisztán, mint hosszú története során a leggyakrabban. §