Az Archaeopteryx “lágy szöveteinek” vegyi összetételét vizsgálták

Az első madárnak tartott Archaeopteryx egyik kövületében nyomokban megőrződtek a lágyszövetek, a 150 millió éves fosszília vegyi összetételét brit kutatók vizsgálták, akik eredményeiket az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) legújabb számában ismertették.A Manchesteri Egyetem kutatói az úgynevezett “thermopolisi” egyedet vizsgálták – olvasható a New Scientist (http://www.newscientist.com) tudományos hírportálon. A “thermopolisi” egyed nevét annak köszönheti, hogy az egyesült államokbeli Thermopolisban, a Wyoming dinoszaurusz-központban őrzik. A fosszíliát Németországban fedezték fel, a leletről a Science 2005-ben decemberében közölt tanulmányt.
“Fantasztikus dolog, hogy 150 millió év múltán is megállapítható a tollak vegyi összetétele” – hangsúlyozta Roy Wogelius, a Manchesteri Egyetem geokémikusa.
A vizsgálatokat a kaliforniai Stanford Szinkrotron Sugárlaboratóriumban végezték a röntgen-fluoreszcenciás mikroanalízis módszerével. A szinkrotron-sugárzással a vizsgált anyag atomjait ionizálják. Ennek eredményeként az atomokból karakterisztikus röntgensugárzás léphet ki, ezt a jelenséget nevezik röntgen-fluoreszcenciának.
“A szinkrotron megmutatja a különböző vegyi elemek eloszlását a fosszíliában. A vizsgálat során a vörös színt az ősmadarat halála óta fogva tartó kőzet kalciuma adja. A csontok zöld sugárzása azt jelenti, hogy az archaeopteryx, akár a modernkori madarak, csontjaikban cinket halmoztak fel. Csontozata, mint a madarak esetében rezet is tartalmazott. Az archaeopteryx tollazatában foszfort és ként találtunk, amelyek a madaraknál is megtalálhatók. E vegyületek jelenléte mutatja a madarak és a dinoszauruszok között lévő evolúciós kapcsolatot” – magyarázta Roy Wogelius.
Mint a brit geokémikus rámutatott, a foszfor és a kén jelenléte azt mutatja, hogy a kőzetben nem csupán az archaeopteryx tollazatának lenyomata őrződött meg, hanem valamennyi lágyszövet is. Különbség mutatkozott a kövület és a fosszíliát körülvevő kőzet vegyi elemeinek koncentrációjában, vagyis ezek jelenléte nem szennyeződés eredménye.
“E technológiának köszönhetően rengeteg újat tudhatunk meg ezekről a valaha volt lényekről, olyan, mintha életre keltenénk őket” – összegezte Roy Wogelius.
Az Archaeopteryx az eddig ismert legkorábbi és legprimitívebb madár, a jura kor végén élt, a dinoszauruszok kortársa volt. Méretben és külsőben a mai szarkára hasonlíthatott. Széles, lekerekített végí szárnyai voltak és hosszú farka, legfeljebb fél méteres hosszúságúra nőhetett. A tollak a mai madarak repüléshez használt tollára hasonlítanak és ennek alapján repülhettek és melegvéríek lehettek. Egyébként hüllőszerí volt, állkapcsában éles fogakkal, hosszú csontos farokkal és három ujjal, amelyek meghajlott karomban végződtek.