Echelon a globális kémrendszer

Boldog tudatlanságban éltek a nyugat-európaiak: sokáig elhitték, hogy észak-amerikai szövetségeseik csak a demokrácia védelmében hallgatnak le ezt-azt. Nyilván a vasfüggöny mögötti államokat és a beszivárgó kémeket. Csak páran tudtak arról, hogy az USA és Anglia már 1946-ban megegyezett: felhasználva egymás kémrendszereit, együtt hallgatnak le minden barátot és ellenséget. Ebből a titkos harmóniából nőtt ki az Echelon, a világ legnagyobb lehallgatórendszere – és máig is vígan míködik.Fél évszázadon át tagadták az érintett kormányok, hogy létezne a közös kémkedésről szóló szerződés (UKUSA, lásd keretben). Pedig ahhoz már réges-rég csatlakozott a három másik angol anyanyelví nemzet (Ausztrália, &Uacutej-Zéland, Kanada). Ilyen szolid internacionalista alapokra épült a világ legnagyobb, globális lehallgató- és adatelemző rendszere, az Echelon – persze az USA vezetésével.De még a kiszivárgott hírek dacára is erős túlzásnak tínt, hogy néhány titkos létesítménnyel le lehetne hallgatni Földünk teljes rádiós kommunikációját és a nemzetközi telefonkábeleket. Ha egy titkosszolgálat mégis így tenne, vajon mi a csudát kezdene az irdatlan adathalmazzal?

Ez nem összeesküvés-elmélet
1976 óta – amikor Winslow Peck volt ügynök kitálalt az Echelonról – tudhatnánk a választ: speciális számítógépek azonnal átválogatják a világ minden táján gyíjtött anyagot. Ez önmagában nem különleges, hiszen a módszert sok titkosszolgálat kipróbálta – önállóan. Csakhogy a globális lehallgatás egyúttal globális elemzést jelent: az öt UKUSA-tagország felderítői távolról is be tudják vinni egymás komputereibe a kulcsszavakat, és az eredményhez tüstént hozzájutnak. Tehát nem nyers adatokat cserélgetnek, hanem virtuálisan jelen vannak minden lehallgatóállomáson – szigorúan védett számítógép-hálózatuk révén. Egyébként az Echelon belső hálózata 1995-ig nagyobb volt, mint a teljes internet…

Mindez mégsem nyugtalanította a titkos paktumból kihagyott országok kormányait, így az Európai Unió tagjaiét sem – egészen addig, amíg 1992-ben kiderült, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Szolgálat (NSA) könnyedén hozzáfér kereken 120 ország titkosított diplomáciai üzeneteihez. Ugyanis a legelterjedtebb kormányzati kódoló gépeket, a svájci Crypto cég feltörhetetlenként eladott gyártmányait eleve manipulálták, német és amerikai szakemberek közremíködésével.

Addigra megerősödött az a gyanú is, hogy az NSA, az Echelon legfőbb irányítójaként gazdasági kémkedést is folytat – főleg azóta, hogy a Szovjetunió összeomlásával kifogyott az igazi ellenségekből. Ennek látta kárát többek közt a francia Thomson–Alcatel és az uniós együttmíködéssel készülő Airbus exportja. Az Európai Parlament kezdte komolyan venni az Echelonról összegyílt leleplezéseket.

Mi látszik?
Sokáig a polgári távközlési míholdak (comsat) lehallgatása volt az Echelon fő feladata, persze az egyéb rádiós távközlésről és a fő telefonkábelekről sem feledkeztek meg. Az Intelsat, az Inmarsat, a Molnyija míholdak vételkörzetében hatalmas parabolaantennákat állítottak fel szerte a világon, és ahogy szaporodtak a szatellitek, úgy gyarapodott az antennák száma. Kényelmesen lehetett végighallgatni például azt, ahogy az orosz üzemek katonai megrendelésekről egyeztettek Moszkvával. Legalább tíz míholdlehallgató állomás míködött, legtöbbjük ma is aktív. A hongkongit azonban lebontották, amint közeledett a városállam átadása Kínának, és elemeit Ausztráliába vitték.

A németországi Bad Aibling létesítményt állítólag uniós nyomásra zárták be – akkor röppent fel a hír a német sajtóban, hogy esetleg Magyarországon állítják fel az utódját (ami nem történt meg).

Mivel az óriási, 10–45 méter átmérőjí acélszerkezetí antennákat érdemes óvni esőtől és hótól, gyakran borítják be őket nagy fehér kupolával (szakszóval radom, a radar dome-ból összevonva), ettől még látványosabbak.Ugyancsak parabolákkal fogják a kémmíholdak jeleit, ezeket a CIA üzemelteti. A szatellitek képesek fogni a földi mikrohullámú adásokat, köztük a kis hatótávú katonai rádiókat és a zártláncú adóvevőket (EDR néven a magyar rendőröknek, tízoltóknak is van ilyen). Kevésbé látványosak a kisebb rádiólehallgatók, ahol a többi földi adást figyelik (köztük a nagyfrekvenciás [HF] jeleket, ezek például a polgári hajózást és repülést szolgálják).Ritkán vehetjük szemügyre az amerikai, brit, kanadai követségek tetején lévő antennákat, az épületek belsejét még annyira sem, pedig itt szintén veszik a fogadó állam mikrohullámú adásait. Egyébként Kanada követségi épületeiben az amerikaiak erőteljes bíztatására kezdték fölszerelni az NSA vevőberendezéseit.

Miként míködik ?
Viszonylag sok részlet kiderült arról, hogy az 1990-es évek elejéig mi volt a titkos információgyíjtés menete az Echelon-rendszerben. Azt is tudjuk, hogy a hetvenes évek első felében túl sok nyersanyagot ömlesztettek a míholdas lehallgatások, és ez kezdte meghaladni az emberi elemzők kapacitását. Ekkor kezdhették hadrendbe állítani a hardvert és a szoftvert – az információt szírő program pedig ekkor kapta az Echelon nevet.Egy 1981-ből származó titkos irat már Echelon II-t említ. Ekkortájt fejlesztettek ki az NSA-nál egy olyan processzort, amely önmagában képes volt átfésülni napi több gigabájt (azaz néhány ezermilliárd karakternyi) információt, a kívánt kulcsszavak tízezrei alapján. Közülük a legegyszeríbbek a telefonszámok, nevek, címek. Amint fogtak egy jelsorozatot, a komputerek feldarabolták azt, és továbbküldték a megfelelő alrendszerbe, aszerint, hogy milyen típusú jel volt (beszéd, adat, fax stb.). A digitális adatokat – így az internetes forgalmat – közvetlenül az elemző-számítógépek kapták. A faxokat nagy sebességí optikai karakterfelismerő (OCR) komputereken futtatták át, amely a képszerí jeleket digitalizálta.

A faxfeldolgozás már akkor boldogult a Föld minden jelentős nyelvével és írásrendszerével. &Aacutellítólag a telefonhívások gépi elemzése csekély eredményt hozott, több évtizednyi próbálkozás után is. A kulcsszavak alapján válogató számítógépek (dictionary computers) keresési kifejezéseit hatalmas digitális adatbázisok tárolják. Ezeket a szavakat az UKUSA-országok titkosszolgálatai bárhonnan és bármikor képesek betáplálni a rendszerbe. Idővel pedig összetett témaelemzést is tudtak végezni.Az NSA egykori főnöke 1992-ben így ismertette az Echelonnal végzett válogatást: „Fél óra alatt egymillió beérkező anyagot (input) generál a gyíjtőrendszer, ebből a számítógépes szírés után többnyire csak 6500 anyag marad. Közülük kereken 1000 felel meg a keresési feltételeknek, amiből emberi elemzéssel választanak ki 10 szöveget, végül egyetlen jelentés készül az egészből.” Magyarán a lehallgatott információ ezredrészét látta csak emberi szem – legalábbis 1990-ig. A gépek viszont addigra átfésültek minden egyes szót.Maurizio Turco, az Európai Parlament egyik képviselője – egy évtizeddel az NSA-főnök beszámolója után – így foglalta össze az Echelon lényegét: „szisztematikus és általános lehallgatás, amelyet számítógépes kereséssel szírnek meg”.

Eurómilliárdos károk
Azért is idéztük az olasz képviselőt, mert végül az unió parlamentje foglalkozni kezdett a globális lehallgatással, és azzal a gazdasági hátránnyal, amelyet a titkos adatgyíjtés révén okoz az USA Európának. Röviden így zajlott a dolog: az amerikai titkosszolgálatok információt gyíjtöttek a nagy megrendelésekről (többek közt az Echelont mozgósítva). Ha vesztegetés jutott a tudomásukra, megzsarolták a külföldi hivatalnokokat: vagy amerikai terméket vesznek, vagy lebuknak. &Iacutegy esett el az Airbus egy hatmilliárd dolláros szaúdi megrendeléstől – a győztes az amerikai Boeing és a McDonnel–Douglas lett. Szintén az NSA (és a CIA) lehallgatási akciója miatt vesztett el a francia Thomson– Alcatel egy már megnyert 1,4 milliárd dolláros brazil tendert, ezt végül – Clinton  amerikaielnök beavatkozásával – a Raytheon cég kapta meg. (Mindkét eset 1994-ben történt, és szerepel az Európai Parlamentnek készült 2001-es Echelon-jelentésben, amint az is, hogy a franciák sikerrel kémkedtek a német Siemens kárára.) Az sem volt ritkaság, hogy kényes információkat – árajánlatokat, míszaki terveket, újításokat – továbbított az NSA egyes amerikai cégeknek. 145 milliárd dollárra becsülhető a kár, amit az Echelonnal kifürkészett információk okoztak az európai cégeknek 1993 és 2000 között – állította egy angol újságíró, Duncan Campbell az EU parlamenti bizottsága előtt. Egyesek erős túlzásnak minősítették a becslést és az Echelon ebben játszott szerepét, de mindjárt rájuk cáfolt az egyik legfőbb illetékes: a CIA egykori igazgatója, James Woolsey.

 „Barátaim a kontinentális Európában, bizony kémkedtünk utánatok. És az is igaz, hogy ehhez olyan komputereket használtunk, amelyek kulcsszavakat keresnek az adatok között."

– nyilatkozta Woolsey. Hozzátéve, hogy a vesztegetések felderítésével védik az amerikai gazdaság érdekeit, nem pedig ipari kémkedéssel, mert „a legtöbb európai technológiát egyáltalán nem volna érdemes ellopni”. Később Michael V. Hayden tábornok – 2005-ig az NSA, most a CIA igazgatója – szintén elismerte a gazdasági hírszerzés tényét az USA kongresszusi vizsgálóbizottsága előtt, de a „kétélí” (katonai célra is alkalmas) technológiát emelte ki, mint felderítési célt. Mellesleg Hayden generális alatt kezdett lehallgatni az NSA minden amerikai telefonbeszélgetést, ami fél évtized múltán derült ki. (Korábban 30 évig csak a külfölddel beszélőket hallgatták le a SHAMROCK-mívelet keretén belül.)&Aacutem a kulcsszavak keresése közben megesik, hogy ártalmatlan polgárok beszélgetése kerül az elemzők asztalára, mert gyanús szavakat tartalmaz. Erre konkrét példát hozott a kanadai Michael Frost, az egyetlen magas rangú felderítő, aki valaha nyilvánosan szólt az Echelonról. Frost elmondta: egy asszony az „eltolta” kifejezés helyett a „bombed” (bombázta) szót használta a telefonban, amit a rendszer felismert és a hölgy tüstént bekerült a potenciális terroristák adatbázisába, persze a hívószámával együtt.

Lekörözött lehallgatás
Mégsem a képviselők szemöldökráncolása tett be egy időre az Echelonnak – és az NSA-nak –, hanem a technika forradalma: a mobiltelefon, az internet, az üvegszálas (optikai) kábel. 1999-ben nyolcszor annyi adattal kellett megbirkóznia a kémrendszernek, mint az évtized elején. A míholdakból csordogáló csevely helyett üvegszálakon hömpölygő adatfolyammal kellett volna megbirkóznia az Echelon elemzőkomputereinek. Ráadásul a nemzetközi távközlésnek már csak egy százalékát továbbítják míholdon – a többi optikai kábelen zajlik.A másodpercenként tíz, majd száz gigabitet (tíz-, illetve százezermilliárd jelet) továbbító kábelek lehallgatása egyszer már kifogott a rendszeren. 2000 januárjában három és fél napra teljesen leállt az NSA komputerfarmja, amely akkoriban 36 ezer (!) négyzetméteren terült el.Azóta sok milliárd dollárt költöttek új hardverre, szoftverre, hogy lépést tartsanak a kommunikációs robbanással. De közben a kábelek kapacitása terabites lett, tehát másodpercenként milliószor milliárdra nőtt. (2,1 terabites tempót már 2000-ben demonstrált a Fujitsu egyetlen üvegszálon, 7200 km-es távon.)

Felboncolt fényvezeték
További kihívást jelentett a Nemzetbiztonsági &Uumlgynökségnek az üvegszálas kábelek sajátossága: nem lehet őket megbontás nélkül lehallgatni (a rézkábeleket igen). A beavatkozás roppant kényes, mert ha megsérül az üvegszál, akkor az információt vivő fénysugár is megszakad – így rögvest kiderül a turpisság. Ezért lehetőleg ott nyúlnak hozzá, ahol toldás vagy optikai jelerősítő van (toldás 14, erősítő 80 kilométerenként). Sokkal kényelmesebb ott megcsapolni az információt, ahol az összefut, vagyis a távközlési cégek központjában. Erről beszélt egy szemtanú, aki 2003-ban látta az AT&T San Franciscó-i székhelyén, miként szerelik föl az üvegszálas kábelre az elosztót, amely a teljes internetes forgalmat továbbítja egy zárt terembe. Ott pedig az NSA vette kezelésbe az adatokat, e célra civil elemzőkomputert vetett be (egy STA-t, lásd keretben). És ez csak egyetlen lehallgatási pont volt a sok közül.

Európa és Latin-Amerika között ugyanis a teljes internetes forgalom előbb az USA-n megy át. Az USA és Európa közti optikai kábelek pedig először Angliát érintik, amelynek egyik titkosügynöke (SUKLO kódnéven) mindig ott ül az NSA székházában.Ahol végképp nincs mód szárazföldi szerelésre, ott az NSA kénytelen tengeralattjáróból végezni a kényes mítétet. Ráadásul az üvegszál együtt fut az erősáramú vezetékkel (ez táplálja a jelerősítőket). Seth Page, az Oyster Optics főnöke szerint – cége a kormányzati szektornak készít speciálisan védett üvegszálas kábelt – „mérget vehetünk rá, hogy csakugyan van víz alatti lehallgatás, mégpedig ott, ahol katonai szempontból kényes információkat tudnak elcsípni, melyek Kínából vagy Oroszországból származnak”. §

  • Kis kémszótár
    Comsat (communications satellite): polgári távközlési míhold, eredetileg az Echelon-rendszer fő célpontja.
    GCHQ (Government Communications Headquarters): az Egyesült Királyság SIGINT-ügynöksége.
    NSA (National Security Agency): az Egyesült &Aacutellamok Nemzetbiztonsági &Uumlgynöksége. 1952-ben alapították külföldi hírszerzés céljára (elődje a Pentagon alosztálya volt ASA/AFSA néven). Az 1980-as évekre a világ legnagyobb létszámú és költségvetésí felderítő ügynöksége lett, 1998-ban 27 milliárd dollárból gazdálkodott (azóta titkos az összeg). A testület becsült létszáma 60 ezer fő (bel- és külföldön), köztük a világ legjobb titkosírás-szakértőivel.
    SCS (Special Collection Service): a CIA és az NSA közös felderítőszerve, felváltva vezeti a két nagy ügynökség. Fő feladata a csúcstechnológiájú lehallgatóeszközök elhelyezése, külföldi személyzet beszervezése. Kongresszusi meghallgatáson derült ki, hogy betörésekben, gyilkossági kísérletekben is szerepe volt. SHAMROCK: a külfölddel telefonáló USA-polgárok folyamatos lehallgatása az NSA által 1945–1975 közt. Még a titkosszolgák közül is csak kevesen tudtak róla a New York Times leleplező cikkéig. Ezt kongresszusi vizsgálat, majd a belföldi lehallgatás tilalma követte. De 2001 szeptemberétől újra lehallgatták a telefonokat, ezúttal minden amerikaiét.
    SIGINT (signal intelligence): rádiófelderítés, a rádiójelek lehallgatása, elemzése.
    STA (Semantic Traffic Analyzer): a Narus cég elemző-számítógépe. Másodpercenként 10 gigabit (tízezermilliárd jel) adatot képes átvizsgálni valós időben. Kormányzati célra készült szoftvere válogat e-mail cím és internetes (VoIP) telefonszám alapján is. Internet- és mobilszolgáltatók forgalomelemzésre, egymás közti elszámolásra használják.
    SUKLO (Senior United Kingdom Liaison Officer): a brit GCHQ-t képviselő rangidős személy az NSA-nál. SUSLO (Senior United States Liaison Officer): az NSA hasonló képviselője a GCHQ-nál.
    UKUSA-egyezmény: az Egyesült Királyság (UK) és az USA 1946 tavaszán állapodott meg a felderítési együttmíködésről. Ehhez kapcsolódott Kanada, Ausztrália és &Uacutej-Zéland is. Az amerikaiak 1949 óta vezetik az együttmíködést.
    Winslow Peck: egykori NSA-munkatárs álneve, aki 1976 nyarán elsőként beszélt a nyilvánosság előtt az Echelon rendszerről (sajtókonferencia Frankfurtban).Még az év karácsonyán végleg nyoma veszett.