Aszály okozhatta a Ming-dinasztia bukását Kínában

Aszály okozhatta 1644-ben a Ming-dinasztia bukását Kínában – állítják amerikai kutatók, akik ősi faminták ezreit vizsgálták meg, hogy feltérképezzék &Aacutezsia múltbéli éghajlatát.&Aacutezsia vonatkozásában eddig csupán az elmúlt 60 évre rendelkeztek a tudósok megbízható adatokkal a hőmérsékletre, csapadékra és széljárásra vonatkozóan. Ugyanakkor a monszunesők hozta csapadék biztosítja a Föld lakossága felének az élelmezését, így bármilyen változásnak rendkívül komoly gazdasági és társadalmi következményei vannak.
"A globális klímamodellek rendre kudarcot vallanak, amikor az ázsiai monszun szimulációjáról van szó. Ezek a korlátok késztettek minket arra, hogy megkíséreljünk felvázolni egy jövőbeli forgatókönyvet, amikor felmelegedő világunkban hirtelen, s ezáltal váratlan változások következhetnek be" – hangsúlyozta a kutatási programot Edward Cook, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Földtudományi Központja "évgyírí-laboratóriumának" vezetője.
A laboratórium munkatársai 15 éven keresztül gyíjtötték &Aacutezsia különböző szegleteiben Szibériától Indonéziáig, Pakisztántól Ausztráliáig és Japánig összesen 300 helyszínen az olyan famintákat, amelyek elég idősek ahhoz, hogy több évszázadra visszamenőleg ki lehessen olvasni belőlük az időjárási viszonyokat. A csapadék mennyisége ugyanis meghatározza az évgyírík szélességét.
A gyírík tanúsága szerint az elmúlt ezer évben &Aacutezsiát legkevesebb négy alkalommal sújtotta drámai kiterjedésí aszály. Közöttük volt az 1870-es évek katasztrofális szárazsága, amely miatt milliók haltak éhen.
A szárazság fontos szerepet játszhatott a Ming-dinasztia bukásában is. Kínai szövegekben egyébként történnek utalások egy olyan aszályra, amely az azt megelőző fél évezred legsúlyosabbikja volt.
Az amerikai vizsgálat szerint a szárazság valamikor 1638 és 1641 között sújthatta Kínát, a legnagyobb pusztításokat az ország észak-keleti részén, Peking közelében okozva. Az aszály nyomán parasztlázadások törtek ki, amelyek hozzájárultak a dinasztia bukásához.
A Ming-dinasztia (1368-1644) az utolsó nemzeti dinasztia volt Kínában. Gazdaságát és kultúráját tekintve a Ming-kor Kína egyik aranykora volt, nagymértékí városiasodás, kulturális virágzás, hatalmas építkezések jellemezték. Páratlan tökéletességre tett szert a kerámiagyártás, ekkor vált világhírívé a kínai porcelán.
A dinasztia alapítója Csu Jen-csang (Zhu Yuanzhang, 1368-98 között uralkodott). Fővárosa az első évtizedekben Nanking, majd 1421-től Peking volt. Csu Jen-csang rendkívül centralizált kormányzatot épített ki, a központi hatalom a XVII. század első évtizedeiben gyengült meg, s ekkor törtek ki a parasztfelkelések, amelyeknek 1639-ben Li Ce-cseng (Li Zicheng, 1605-1645) állt az élére. Csungcsen (Chongzhen, 1628-1644 között uralkodott) császár öngyilkos lett. A Ming-dinasztia hívei Li ellen a mandzsuk segítségét kérték, akik elfoglalták Pekinget és saját dinasztiájukat segítették hatalomra.