A nagy zajban jelelni kényszerülnek a bálnák

&Uacutegy tínik, kommunikációs stratégiát kell váltania a hosszúszárnyú bálnának. Olyannyira eluralkodott ugyanis a lárma az óceánokban, hogy a tengeri óriások nem hallják egymás énekét. Marad számukra a mutogatás.A tengereket a hadihajók szonárjai, hajómotorok és az kőolajkeresésnél használt eszközök okozta hanghullámok lengik be manapság. A hangzavar a tengeri emlősök kárára válik, hiszen a bálnák és delfinek hang alapján tájékozódnak és vadásznak. Amennyiben tájékozódásuk zavart szenved, könnyen partra vetődhetnek.
A hosszúszárnyú bálna legendás éneke a fajtársakkal való kommunikációt szolgálja. Ausztrál kutatók most érdekes felfedezésre tettek szert Ausztrália keleti partjainál – amennyiben nem hallják egymás "szavát", a bálnák inkább uszonyaik segítségével társalognak.
A szélerősséggel fokozódó természetes zajok hatására a hatalmas állatok egyre kevésbé szólaltak meg csodás hangjukon, ehelyett kibukkantak a felszínen, és farok- illetve mellúszóikkal csapkodtak – számolt be a felfedezésről Rebecca Dunlop, a queenslandi egyetem kutatója és csoportja a Biology Letters címí folyóiratban a Der Spiegel címí német lap internetes kiadása szerint (www.spiegel.de).
Beszédszerí hangjeleikkel a hosszúszárnyú bálnák információk széles skáláját képesek közölni egymással, amely azonban veszendőbe mehet a hangos környezetben – magyarázták a kutatók. További kutatásokra lesz szükség annak pontos kiderítésére, hogyan reagálnak a bálnák az ember által előidézett zajra.