Alvajáró gyilkosok

Sokféle dolog történhet éjszaka az utcákon. És ezek közül az éjszakai események közül néhányat olyan emberek követnek el, akik valójában alszanak. Vannak, akik esznek alvás közben. Mások rátámadnak a párjukra. Sőt, olyanok is, akik szeretkeznek. De vajon igaz-e, hogy bizonyos emberek bonyolult bíncselekményeket – mi több, gyilkosságokat – követnek el alvajárás közben?Egy ember azt állította, hogy alvajáróként több mint 20 kilométert vezetett, majd megölte az anyósát. Elkerülte a bebörtönzést. Egy másik férfi negyvennégyszer döfte a kést a feleségébe, majd vízbe fojtotta az asszonyt. &#336t elítélték. Hogyan kezeli az igazságszolgáltatás az alvajárás közben elkövetett gyilkosságokat? És a tudomány? Vajon megölhetünk-e valakit álmunkban úgy, hogy nem is tudunk róla?

Az bírósági esküdtek számos esetben igennel válaszoltak erre a vitatott kérdésre. Az alvajárásra alapozott védelem azt tükrözi, hogy a társadalom keresi az alkalmat, hogy az egyént feloldja a felelősség alól. Nehéz elhinni, hogy valaki képes végrehajtani egy borzalmas tettet anélkül, hogy felébredne. Pedig az alvajárás állapotában az alany nem tud magáról. Megvághatja, megsebezheti magát, hideg vízbe tarthatja a kezét, nem érzékel semmit, vagy legalábbis nem olyan szinten, amitől felébredne.

• 1987. május 23-án, Torontóban a 23 éves Kenneth Parks elaludt, miközben a szombat esti szórakoztató mísort nézte a tévében. A családapáról tudták, hogy alvajáró. Azon az éjszakán felvette az edzőcipőjét és autóba ült. A közlekedési lámpáknál szabályosan haladva keresztülhajtott az alvó városon, összesen több mint 20 kilométert tett meg. Végül leállította az autót, kivette a csomagtartóból a feszítővasat és behatolt neje szüleinek házába. Odabent kirángatta anyósát az ágyból és vadul rátámadt. Könyörtelenül halálra verte az asszonyt a feszítővassal. Az apósa megpróbálta megállítani, mindhiába. Parks fojtogatni kezdte, és kis híján őt is megölte. A fiatalember saját állítása szerint csak annyira emlékszik, hogy a rendőrségen áll: „azt hiszem, megöltem valakit… a kezem” – mondja és véres kézfejét bámulja. A per során a védelem bebizonyította, hogy Kenneth Parks úgynevezett paraszomniában, azaz olyan alvászavarban szenved, amelynek során álmában öntudatlanul cselekszik. A következő kérdések merültek fel: Előfordult-e már korábban, hogy az illető alva járt? Volt-e indítéka a gyilkosságra? És megkísérelte-e eltüntetni tette nyomait, illetve emlékszik-e bármire is a gyilkosságból? Parks azt állította, semmire nem emlékszik, a per résztvevői közül azonban sokakat foglalkoztatott a 20 kilométeres autóút.

Hogyan tehetett meg a férfi ilyen nagy utat – sebességet váltva, figyelve a közlekedési lámpákra – anélkül, hogy felébredt volna? Tettei rendkívül összetettek voltak, és sokan valószínítlennek tartották, hogy valaki képes alvás közben autót vezetni. Az alvajárók általában egyszerí míveleteket végeznek el. Felöltöznek. Rakosgatják a tárgyakat. Kóborolnak. Ezek a cselekedetek nem igényelnek kognitív gondolkodást. &Aacutem azok, akik az alvást tanulmányozzák, azt állítják, hogy az alvajárók igenis képesek bonyolult cselekvéssorok végrehajtására, bármilyen hihetetlennek tínik is. Tudunk olyan alvajárókról, akik lovagoltak, autót vezettek, sőt, helikopterrel akartak repülni. Az alvajárók viselkedése rendszerint befejezett cselekvéssor, vagyis azzal kezdődik, hogy felkelnek az ágyból, öntudatlanul végrehajtanak valamilyen tettet, majd visszafekszenek, és mélyalvásba merülnek. Kenneth Parksnál korábban is jelentkezett már alvajárás és semmilyen ismert indítéka nem volt a gyilkosság elkövetésére. Anyósa szeretetteljesen csak szelíd óriásnak nevezte. Parksnak azonban szenvedélye volt a szerencsejáték, ráadásul épp elbocsátották munkahelyéről – amit másnap akart elmondani neje szüleinek. Talán azért ölte meg őket, hogy elkerülje ezt a konfrontációt? Az esküdtszék az alvajárás miatt ártatlannak találta Kenneth Parkst, így a férfi szabadon távozot a tárgyalóteremből. Ez nehéz etikai kérdést vet föl: felmenthető-e valaki a gyilkosság vádja alól, ha ilyen összetett cselekvéssor vezetett tettéhez?

Jog és tudomány
Már több mint huszonnégyszer használta a védelem az alvajárást gyilkossági perben, és öt esetben felmentették a vádlottat. Az első ügy 1846-ban történt, amikor egy bostoni prostituálttal, Maria Bickforddal brutálisan végzett Albert Tirrell neví szeretője. Tirrell a gyilkosság után felgyújtotta a nő bordélyházát. Mivel azt állította, hogy mindvégig alvajáróként viselkedett, végül felmentették. Több mint százharminc évvel később, 1981-ben, az arizonai Scottsdale-ben, amikor Steven Steinberg huszonhat késszúrással végzett a feleségével, majd azt állította, hogy egy betörő követte el a gyilkosságot – átmeneti elmezavarra hivatkozva ártatlannak találták. A Steinberg-ügy után néhány évvel Kenneth Parksot is felmentették Kanadában.

• Angliában 2003-ban került bíróság elé az első alvajáró gyilkossági ügy, amikor a 32 éves Jules Lowe azt állította, hogy minden bizonnyal aludt, miközben halálra verte édesapját. Jules Lowe-nak nem volt könnyí élete. Édesanyja fia kétéves korában végzett magával, Edward neví bátyja pedig 1998-ban lett öngyilkos. A férfi egyedül maradt Eddie neví édesapjával, akivel állítólag közel álltak egymáshoz. 2003 októberének egyik estéjén betértek az egyik helyi kocsmába búfelejtőre, mivel akkoriban halt meg Eddie második felesége. A kocsmában is sokat ittak, majd otthon folytatták bánatuk alkoholba fojtását. Amikor Lowe másnap reggel felébredt, édesapját halálra verve találta a kocsibehajtón. A férfin 90 sérülés nyoma látszott. Jules azt állította, hogy semmire nem emlékszik a történtekből. Annyi azonban bizonyos, hogy a férfi támadt rá az apjára, akár részegen, akár alvajárás közben. A földre taszította, majd többször belerúgott. Az idős férfi megpróbált elmenekülni, de Jules leütötte egy székkel. Ezután visszafeküdt az ágyába, nem is sejtve, mit tett. Bár az ifjabb Lowe-t saját bevallása szerint elborzasztotta édesapja brutális meggyilkolása, semmilyen felelősséget nem vállalt, váltig állította, hogy semmire nem emlékszik a gyilkosságból, mert minden bizonnyal alvajáróként követte el tettét…

De vajon hogyan vélekednek a tudósok? Az alváskutatás tudománya vajon képes igazolni e rendkívül vitatott védelmi érv létjogosultságát? Az emberek többsége azt hiszi, hogy alvajárás közben az álmunkat éljük át, mint a kutya, amelyik nyulat kerget álmában, ám az alváskutatók az elsők között jöttek rá arra, hogy az álmoknak vajmi kevés köze van az alvajáráshoz. Az álmok leggyakrabban az alvás gyors szemmozgással járó, úgynevezett REM-fázisában jelentkeznek. Gyakran igen mozgalmasak, veszélyesek, eseménydúsak – olyasmik történnek bennük, amitől kiugranánk az ágyból. Az emberi szervezetnek azonban van egy rendkívül agyafúrt mechanizmusa, amely megakadályozza, hogy mozgással is kísérjük álmainkat. Amikor a REM-fázisban míködésbe lépnek agyunk magasabb, gondolkodásért, képzeletért felelős területei, az agytörzsi szintí gátlás miatt szinte lebénulunk. Ez teszi lehetővé képzeletünk vad szárnyalását álmunkban, miközben testünk mozdulatlan marad.

Ha felébresztik, őrjöng…
Bizonyos embereknél azonban problémák merülnek fel az alvás REM-fázisában: a testet megbénító agytörzsi gátlás tökéletlenül míködik, hiányzik az erre a szakaszra jellemző bénultság, így az álmodás kezdete után képesek mozgással is kísérni álmaikat. A REM-fázisban jelentkező rendellenesség ijesztő is lehet. Előfordul, hogy az alany azt álmodja, hogy megtámadják, ezért rátámad hálótársára. &Aacutem a valódi alvajárók igen bonyolult cselekvéssorai esetén teljesen másfajta alvásról kell beszélnünk, amely ma is rejtély a tudomány számára. Ezek az alvásnak a REM-szakaszt megelőző fázisai.

Az alvajárás, az álmunkban történő beszélés, étkezés vagy szeretkezés, az éjszakai lidércnyomás és a puszta fogcsikorgatás is az úgynevezett paraszomnia típusai, ami a kóros alvást kísérő, öntudatlan cselekvések összefoglaló neve. Ezek az alvászavarok kivétel nélkül az alvási ciklus hirtelen szemmozgásos szakaszát megelőző, úgynevezett Nem-REM fázisában jelentkeznek.

Egy minnesotai, alvászavarokkal foglalkozó központ évente több mint négyezer beteget kezel különböző alvásproblémákkal és ez a szám folyamatosan nő. Az itt dolgozó alvásszakértők úgy tartják, hogy a paraszomnia formái – a veszélyesek is – egyre gyakoribbak lesznek, mivel a világ lakossága egyre inkább feláldozza az alvást a munka oltárán. A kialvatlanságot az önfeláldozás, az elhivatottság és a jó munkaerő szinonimájának tekintik, miközben az alvás hiánya épp, hogy negatívan befolyásolja a teljesítményt. Az alvás elvileg az az időszak, amikor elfelejthetjük gondjainkat és pihenhetünk, sok ember azonban sajnos nem így él. Az alvajárás minden tizedik felnőttnél jelentkezik, gyerekek esetében pedig jóval magasabb az arány. Egyes feltételezések szerint az emberek ötöde alvajáró gyerekkoruk valamelyik szakaszában. Az alvajárásnak számos kiváltó oka van, de a kialvatlanság magasan vezeti a listát. Emellett az alkohol, a kábítószerek és a stressz is kiválthatja.

• Londontól néhány órányira él a Cope család – Susan és Graham, valamint gyermekeik, Mark és Emma. Ránézésre átlagos angol családnak tínnek. &Aacutem amikor este kialszanak a fények, a Cope család élete egyáltalán nem mondható átlagosnak. Susan alvajáró és beszél is álmában. Susan éjjeli kalandozásai senkire nem veszélyesek, a nő derékbőségét leszámítva. Az éjszakai evéssel kísért alvászavar, vagyis az alva evés gyakoribb a nők körében, mint a férfiaknál, és az alvajáráshoz hasonlóan rendszerint a lassú hullámú, vagyis a legmélyebb alvás fázisában jelentkezik. A magas kalóriatartalmú ételek, mint a csokoládé, a jégkrém, és a ropogtatnivalók a legkedveltebbek, de voltaképp a nyers hagymától a fagyasztott csirkéig minden belefér. Susan szeretne véget vetni éjjeli nassolásainak, ezért beleegyezett, hogy hat héten keresztül filmre vegyék az éjszakáit, de amit a szalagokon látott, azon ő maga is megdöbbent. Számára is kiderült:   

Alvajárás közben gyakran pánikba esem, ezért általában olyasvalamit keresek, amitől megnyugszom, és az esetek túlnyomó többségében ez azt jelenti, hogy ennivalót keresek magamnak. Felriadok, felülök, kiszállok az ágyból és lemegyek a lépcsőn. Az éjszakai felvételeken láttam, hogy oldalazva megyek le a lépcsőn, mert egyszer megütöttem a lábamat, aztán bemegyek a konyhába, villanyt gyújtok, kutakodom egy sort, amíg nem találok valami harapnivalót, csokit, burgonyaszirmot, vagy kenyeret. Aztán megeszem, vagy néha magammal viszem a hálószobába, az ágyba, és lerakom magam mellé az éjjeli szekrényemre, elfogyasztom, aztán visszaalszom, mintha mi sem történt volna. Susan alvajárás közben ügyetlenkedik, de valamilyen szinten azonban mégis összpontosít. Bezárt ajtókat nyit ki, főz, aprít, forral, és valamilyen beépített mechanizmus végig megóvja a sérülésektől. A felvételeket elnézve nyilvánvaló, miért nevezik ezt a fajta alvajárást gyakran automatizmusnak. Rendkívül bonyolult dolgokat mível, használja a mikrohullámú sütőt, teavizet forral, amellyel leforrázhatná magát, vagy megvághatná magát, amikor a konyhakéssel aprít valamit. Mindig olyasmit tesz, amiből nagyon könnyen baja származhatna.

Férje az évek során megtanult együtt élni felesége alvajárásával, és tudja, hogyan válaszoljon álmában feltett kérdéseire, egyvalamitől azonban tartózkodik: attól, hogy felébressze.– A huszonegynéhány év alatt kétszer, talán háromszor ébresztettem fel, és az az agresszió, ami kiütközött rajta, egyszeríen rémisztő volt.A férj ugyan nem tart attól, hogy felesége egyszer hirtelen késsel esik neki alvajárás közben, ám a Susan felébresztéskor tapasztalt élményei alapján nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy valaki alvajárás közben gyilkolhasson.

Szex és lidércnyomás
A rémálomként aposztrofált éjszakai lidércnyomás a paraszomnia igen gyakori formája. Roham esetén a beteg hirtelen riad fel, általában kiabálva, sikoltva, vagy valakit, valamit üldözve. Zavartnak tínik, és látszatra éber, mert a szeme nyitva van, de rendszerint ködös a tekintete. Ezután kergetni kezd valamit, vagy menekülni kezd valami elől, és közben meg is sebezheti magát. A középkorban az éjszakai lidércnyomásért az úgynevezett inkubuszt okolták. A latin szó jelentése: apró démon, és úgy gondolták, hogy mindez a démoni megszállottság jele. A paraszomniások néha üvegajtókon gyalogolnak keresztül, vagy ablakokon esnek ki. Londonban egy 15 éves lány egyszer alvajárás közben a házukból elsétált egy közeli építkezésre, felmászott egy 40 méter magas darura, majd végiggyalogolt annak keskeny gémjén. Szerencsére a rendőrök és a tízoltók megmentették, mielőtt valami végzetes történt volna, de sajnos nem mindig végződik ilyen jól az eset. 1993-ban Iowa államban Jarod Allgood, 21 éves főiskolai hallgató alsónadrágban rohant ki a házuk közelében futó autópályára mínusz 1 fokban, ahol halálra gázolta egy teherautó. Halálát öngyilkosságnak nyilvánították, Jarod édesanyja, Becky azonban biztos benne, hogy a fia alvajáróként halt meg. Az alvás akkor is rémálomba fordulhat, amikor a paraszomnia alva szeretkezés formájában jelentkezik. Az alvajárás e rendkívül speciális formája során az illető csak annyira van ébren, hogy szexuális aktust kezdeményezzen, az már viszont nem tudatosul benne, hogy mit mível. A beteg szexuális aktust kezdeményez hálótársával, függetlenül attól, hogy az ébren van-e, tud-e róla vagy beleegyezik-e.

A kórkép elterjedtebb, mint sokan gondolnák. Egyes szexszomniások idegenek karjában kötnek ki.

Ausztráliában egy Sydney-ben élő nőről kiderült, hogy alvajáróként ment el otthonról és a közeli parkokban, illetve házakban szeretkezett bárkivel, akivel találkozott… Azok, akik paraszomniásokkal alszanak, gyakran jellemzik hálótársukat az agresszív és a fenyegető jelzővel, de vajon előfordulhat-e, hogy valaki megöl egy embert alvás közben, anélkül, hogy közben felébredne. Nincs rá megnyugtató válasz.

• Arizonában a Scott Falater-ügy a tudósokat és a jogászokat egyaránt megosztotta. Az eset 1997 januárjában történt az Arizona állambeli Phoenixben. Scott Falater mérnök és mormon pap volt, aki negyvennégyszer döfte vadászkését a feleségébe, Yarmilába, majd a családi medencébe fojtotta az asszonyt. A szomszédja látta a vízbe fojtást, így sosem volt kérdéses az elkövető személye. Scott azonban végig kitartott amellett, hogy bizonyára alvajáróként ölt, mert szándékosan soha nem gyilkolta volna meg a feleségét, egyetlen szerelmét, akit még a gimnáziumban ismert meg. Falater védőügyvédje így magyarázta a gyilkosságot:

– Scott az asztalnál ült, előtte kint dolgozott a medence szírőjének motorján. Bement vacsorázni két gyermekével és Yarmilával, és arról beszélgettek, hogy Spanyolországban akarnak letelepedni. Scott kimerült volt a sok munkától, így azt mondta, lefekszik. Yarmila így szólt: „Javítsd meg a szírő motorját, mert elalgásodik a medence.” Scott azt mondta, máskor megjavítja. Az asszony fennmaradt tévét nézni. Valamikor este 10 és 11 óra között a régóta alvajárásban szenvedő Falater felkelt az ágyból, pizsamájára felöltötte munkásruháját és kiment a házból. Odament a medence szivattyújához, hogy befejezze, amit ébren félbehagyott. Yarmila még tévét nézett, amikor meghallotta a zajt. Kiment szétnézni, és talán észrevette Scottot, aki alvajárás közben próbálta egy késsel kifeszegetni a szivattyú tömítőgyíríjét, és úgy gondolom, mögé sétált, megragadta a vállát és így szólt: „Scott, mit mívelsz?”. Ekkor a férfin eluralkodott a felébresztett alvajárókra jellemző dühroham, és késelni kezdte a feleségét.

A védelem és a vád annyiban egyetértett, hogy a férfi 44-szer szúrta a kést Yarmilába, majd a medencébe fojtotta az asszonyt. A vád képviselője azonban úgy gondolta, előre kitervelt gyilkosságról volt szó, és Scott éppúgy magánál volt, mint a felesége. Az esküdtek közül sokan a per után azt nyilatkozták, hogy nem a késelés, hanem a vízbe fojtás volt gyanúsabb a számukra. Az első támadás önmagában beleillett volna az alvajárás jelenségébe, a második támadást azonban rendkívül nehéz összeegyeztetni mindazzal, amit az alvajárásról tudunk. Az is meghazudtolta az alvajárás tényét, hogy a vádlott átöltözött. Ha nem tudta, hogy a ruhája beszennyeződött, és véres lett, miért öltözött át, miért tett sebtapaszt a kezére. Az esküdtek – bár a gyilkosságra indokot nem találtak, a szemtanúnak hitelt adva – végül bínösnek találták a férfit és életfogytiglani, letöltendő börtönbüntetésre ítélték.

&Oumlnelemzés és menekülés
Sok ügyvéd szeretné, ha gyilkossági esetekben a védelem nem élhetne az alvajárás indokával, mivel ez a vád és a védelem számára is egyaránt rendkívül sok problémát jelent. A tudomány azonban arra int, hogy egyre többen küzdenek alvászavarokkal…Amikor egy gyilkossági ügyben a védelem alvajárásra hivatkozik, csak egy hajszálon múlik, hogy a vádlottat felmentik, vagy elítélik. Ha valakit bíncselekmény elkövetésén kapnak, és az illető ügyvédje kifejti, hogy nem valami jók az esélyei, úgyhogy vagy bínösnek vallja magát, vagy alvajárással próbálkozik, a többség ezt a menekülési utat választja…Az alvajárással való védekezés azonban máig sem általánosan elfogadott indok. Vannak bíróságok és bírók, akik azonnal elutasítják. Az esküdtszékek pedig érthető módon kétkedve fogadják az alvajárással való védekezést gyilkossági és szexuális bíncselekmények esetén, mert a többség nem akarja elhinni, hogy egyébként normális emberek alvás közben ilyen borzalmas gyilkosságokra, és szexuálisan deviáns viselkedésre képesek. Az Egyesült &Aacutellamokban, Kanadában és Nagy-Britanniában azonban, vagyis azokban a társadalmakban, amelyekben egyre többen folyamodnak önelemzéshez, egyre gyakrabban használják az alvajárást védelemként gyilkossági ügyekben. §