A Neptunusz bekebelezhetett egy bolygót és talán ellopta annak holdját

ldA Neptunusz egykoron végezhetett egy, a Naprendszer peremén keringő bolygóval, úgynevezett szuperfölddel, majd ellopta annak holdját.Ez a brutális cselekedet magyarázhatja meg a jeges Neptunusz által kisugárzott rejtélyes hőt, valamint Triton-holdja fura pályáját – állítják amerikai csillagászok.
A Neptunusz a Naptól számítva a nyolcadik, legkülső bolygó a Naprendszerben. A negyedik legnagyobb átmérőjí, és a harmadik legnagyobb tömegí, de a legkisebb méretí óriásbolygó. Színe miatt Neptunusról, a tengerek római istenéről nevezték el. Tizenhárom holdja van, ezek közül a két ismertebb a Nereida és a Triton.
A Neptunusz keletkezése is rejtély volt a közelmúltig. A bolygóknak "életet adó" porfelhők annál satnyábbak, minél távolabb helyezkednek el a Naptól. Az építőanyag hiányában viszont nehéz megérteni, hogy Naprendszerünk két legkülsőbb bolygójának, az Uránusznak és a Neptunusznak, miként sikerült ekkorára nőni – olvasható a New Scientist (http://www.newscientist.com) tudományos hírportálon.
&Aacutem előfordulhat, hogy ez a két óriás valójában a Naprendszer "belterületén" született, majd a korai idők zírzavarában kijjebb vándorolt, helyet cserélve más bolygókkal. Steven Desch, az Arizonai &Aacutellami Egyetem csillagászának számításai szerint egy ilyen forgatókönyv esetében születésük helyén még elég anyag maradhatott hátra, hogy belőle a Föld tömegét kétszeresen meghaladó bolygó képződjön.
Steven Desch és kollégája, Simon Porter szerint előfordulhat, hogy a Neptunusz hetedik és legnagyobb holdja, a fura Triton e feltételezett szuperföld körül keringett. Triton ugyanis nagyobb a Plútó kisbolygónál, amelyet 2006. augusztus 24-ig a Naprendszer kilencedik és legkisebb bolygójaként tartottak számon. Triton ráadásul retrográd pályán, azaz bolygója forgásával ellentétes irányban halad, azt sugallva, hogy nem itt képződött, hanem foglyul ejtették.
Ahhoz, hogy Neptunusz foglyul ejthesse Tritont, a holdnak radikálisan le kellett lassulnia. Ez abban az esetben következhetett be, ha a Tritonnak eredetileg volt egy társa, amely a páros kinetikus (mozgási) energiájának jelentős részét magával vitte, amikor a Neptunusznak esett áldozatul. Amennyiben a Triton egy szuperföld körül keringett, utóbbi a kinetikus energia legnagyobb részét elvihette.
"Minél nagyobb tömegí a bolygó, a kinetikus energia annál nagyobb hányadát ragadhatja el. Sokkal könnyebb volt a Neptunusznak befogni a Tritont, ha egy nagyobb bolygó körül keringett " – hangsúlyozta Steven Desch, aki elméletéről egy houstoni bolygótudományi konferencián számolt be. Mint rámutatott, Neptunusz "lenyelhette" a szuperföldet. E galád cselekedet következményeként fennmaradt hőenergia magyarázhatja meg, hogy a bolygó miért sugároz lényegesen több hőt, mint tömegében és szerkezetében hasonló "vérrokona", az Uránusz.
Douglas Hamilton, a Marylandi Egyetem csillagásza szerint viszont a Tritonnak egy rég elveszett "ikertestvére" lehetett. Meggyőződése szerint a korai Naprendszerre a kisebb tömegí testek voltak a jellemzőek, mielőtt a bolygók "vándorlásuk" során el nem "söpörték" őket az útból. Ebből kiindulva a Neptunusznak jóval könnyebb dolga volt, hogy egy gyengébb ellenfél holdját ragadja el, mintsem egy sokkal ritkábban előforduló szuperföldét.
"Ez a forgatókönyv sokkal reálisabb" – vélekedett Douglas Hamilton, bár nem vetette el kollégája elméletét sem. "Érdemes e gondolatmenetet folytatni, s meglátjuk, hogy hová vezet el" – mondta.