Fatuzsálemek

A szárazföldi állatvilág óriásai, mint az elefántok és az orrszarvúak, valósággal eltörpülnek a növények góliátjai mellett. Míg a néhány évtizedig élő nagytermetí emlősök vagy madarak már hosszú életínek számítanak és a magas életkorukról híres hüllők között is csak egy-két évszázadig élő aggastyánok ismertek, addig a növényvilág matuzsálemei ezeknél az adatoknál nagyságrenddel tovább élhetnek.&Oumlregek     
Az életkor megállapítása a fás szárú nyitvatermőknél (a fenyőféléknél és rokonaiknál) és kétszikí zárvatermő növények (mint a bükk vagy az almafa) esetében a legegyszeríbb. Bár ezek törzse évről évre vastagodik, a vastagodás mértéke a különböző fajoknál eltérő mértékí, ezért a törzs átmérője önmagában nem alkalmas a kor meghatározására. Egy roppant vastag törzsí platán vagy nyárfa jóval fiatalabb lehet, mint egy feleakkora törzsátmérővel rendelkező tölgy. E növények egyedi kormeghatározása az évgyírík révén lehetséges. Tavasszal – a kedvező körülményeket kínáló időszakban – mikor a növények vízfelhasználása igen jelentős – a fatörzsben tág üregí szállítósejtekből álló, szélesebb, világosabb korai pászta keletkezik a fatestben. Ettől jól elkülönül a rendszerint nyár végén és ősszel képződő, szilárdító rostokban gazdag, legfeljebb szíküregí szállítósejteket tartalmazó, sötétebb színí késői pászta. A korai és késői pászta együtt alkotja az évgyírít, amelyek száma a törzs keresztmetszetén meghatározható. Nem kell azonban feltétlenül kivágnunk a fát ahhoz, hogy évgyíríit megszámolhassuk.

Elegendő egy vékony, üreges szondát fúrni a fa jórészt elhalt szövetekből álló törzsének közepéig és az így kihúzható hengeren látható évgyírík alapján is megállapítható a fa kora.

• A legöregebb ismert, ivarosan szaporodó élő növényegyedek a simatíjí szálkásfenyő (Pinus longaeva) fajból kerülnek ki. A kaliforniai Fehér Hegységben (White Mountains), 3000 méteres magasság – a fahatár – környékén található példányok nem nőnek túl magasra: legtermetesebb példányaik sem nagyobbak 10 méternél. Kérgük lehámlik, és így láthatóvá válik az igen mostoha körülmények között fejlődött, girbegurba, erősen csavarodott, sárgásvörös színí fájuk. A legöregebb példányok a felületes szemlélő számára élettelennek látszanak, csupán néhány kis zöldellő gallyacskájuk árulkodik arról, hogy még élnek. Tizennyolc, 4000 évet meghaladó korú példány is ismert közöttük. E fák törzsei a száraz klímában sokáig megmaradnak, az elpusztult, de még megtalálható törzsek között állítólag olyan is akad, amely évgyíríi tanúsága szerint mintegy 9000 éves. A jelenleg ismert legöregebb példányt Matuzsálemnek (‘Methuselah’) nevezik, és korát 4600-4800 év körülire teszik. Ez a fa tehát túlélte az ókori Mezopotámia, Egyiptom, Hellász és a Római Birodalom tündöklését és bukását.

Krisztus születésekor már mintegy kétezer-kilencszáz éves volt. A magyar honfoglalás idején közel 3800 éves volt, a mohácsi vész idején pedig több mint 4300 éves…

1964-ben egy túlbuzgó egyetemi hallgató, aki a dendrokronológia segítségével elmúlt korok éghajlatát kutatta – az erdészeti szolgálat segítségével –, korának meghatározása céljából kivágta a Prométheusznak nevezett példányt. Évgyíríi tanúsága szerint ekkor elmúlt 4800 éves.

• Mivel az egyszikí növények és a lágyszárú kétszikíek szárában nem képződnek évgyírík, maximális életkorukról nem állnak rendelkezésünkre ilyen pontos adatok. Az egyik leghíresebb egyszikí matuzsálem a kanári sárkányfa (Dracaena draco). Egyik óriási példánya Tenerife szigetén, Orotava mellett Alexander Humboldt neves német földrajztudóst is ámulatba ejtette: magassága meghaladta a 20 métert, törzskerülete pedig a 13 métert. Ezt a példányt forgószél döntötte ki 1868-ban, de a legenda szerint Humboldt ottjárta előtt 400 évvel is már hasonló méretí volt. Mindezek alapján korát sokan több ezer évesre becsülték. A jelenleg ismert legnagyobb példány a sziget egyik leghíresebb turistalátványossága és Icod de los Vinos-ban él. Ennek a mintegy 20 méter magasságú példánynak a korát egyesek 1500–3000 év közé teszik, a mértékletes becslések alapján azonban csak 650 éves, tehát valószíníleg az &Aacuterpád-ház kihalása után, de Hunyadi Mátyás megszületése előtt csírázott…

• A néhány száz éves életkor a hazánkban előforduló fafajok (tölgyek, bükk, erdeifenyő) egyes példányai esetében sem kivételes ritkaság. Több ilyen idős, és különlegesen nagyméretí famatuzsálemnek a nép körében valóságos kultusza alakult ki, amelyben a fa története rendszerint összefonódott egy-egy történelmi személyiség nevével (például Rákóczi-szil, Patkó Bandi fája). Németországban, Vesztfália tartományban él egy kocsányos tölgy, amely legalább 1200 éves.

A Szlovákiában ismert legöregebb tölgy korát 700 évre teszik. Igen tekintélyes kort érhet meg a vörösfenyő (Larix decidua), melynek három legöregebb európai példánya Észak-Olaszországban, Dél-Tirol tartományban (Val d’Ultimo) él. Negyedik társuk 1930-ban dőlt ki és akkoriban állítólag 2000 éves lehetett, de ezt az adatot többen kétségbe vonják. A hazai flórában megtalálható fajok közül valószíníleg a tiszafa (Taxus baccata) büszkélkedhet a legnagyobb várható életkorral. A skót felföldön, a fortingalli temetőben él e fajnak egy közel 16 méteres törzskerületí példánya, amelynek életkorát 1500 év körülire becsülik.

A monda szerint a tiszafa kérgébe vésett P. P. monogram idősebb Pontius Pilatusra utal, aki arrafelé szolgált és ez esetben a példány 2000 évnél is idősebb lenne…

A Máramarosi-havasokban állítólag még a XIX. század végén is találtak olyan másfél méter átmérőjí tiszafatuskókat, amelyeken 1500 évgyírít lehetett megszámolni. hazánkban, a bakonyi tiszafásban ismert legidősebb tiszafapéldányt a XIX. század második felében vágták ki, tuskója tanúsága szerint ekkor kb. 600 éves lehetett, de sarjhajtásai révén még mintegy fél évszázadig ezután is élt.Evolúciós értelemben nem a növények egyedeinek, hanem fajainak koráról beszélhetünk. A régmúlt idők óta látszólag változatlan módon fennmaradt fajokat élő kövületeknek szokták nevezni. Tudomásunk szerint a virágos növények között ilyen a páfrányfenyő vagy ginkgo (Ginkgo biloba). A jura időszakból, mintegy 180 millió évvel ezelőttről ismert fosszíliák alapján írták le, és egy ideig kihaltnak hitték. Később derült ki, hogy Kína egy eldugott hegységében fennmaradt. Az onnan származó példányok utódai ma már világszerte megtalálhatók kertekben és parkokban.

Óriások
A mohák legtöbb, apró termetí faja között valóságos óriásnak számítanak a szőrmohák rokonsági körébe tartozó, Délkelet-&Aacutezsia, valamint &Uacutej-Guinea erdeiben élő Dawsonia-fajok. Magasságuk elérheti az 50 centimétert is, telepeik miniatír fenyőerdőkre emlékeztetnek. De lássuk a valódi óriásokat:

• A legnagyobb termetí, ma élő harasztok a páfrányfák (Cyathea) rokonságába tartoznak. Ezek a növények a laikus számára talán inkább pálmára emlékeztetnek, mint páfrányra. Pedig a szár csúcsán üstökszeríen fejlődő, szárnyalt leveleik kifejezetten páfrányszeríek, bár méretük kétségkívül meghökkentő: elérhetik a 2–3 méteres hosszúságot. Az új-kaledóniai páfrányfa (Cyathaea novae-caledoniae) magassága elérheti a 28 métert, de nem sokkal maradnak le tőle ausztráliai, karibi és délkelet-ázsiai rokonai sem.

• A legmagasabb lágyszárú növények a pázsitfüvek rokonsági körébe tartozó bambuszok (Bambusoideae) közül kerülnek ki. Jáva szigetén néhány évszázaddal ezelőtt állítólag 50 méteres magasságot meghaladó bambuszok is nőttek. Manapság ismert legnagyobb példányaik magassága 20–30 méter körüli. A bambuszok közül kerülnek ki a leggyorsabb növekedésí fajok is. A bambuszok hajtásai átlagosan naponta körülbelül 25 centimétert nőnek. Növekedésük az éjjeli órákban gyorsabb, mint nappal.

A kínai óriás bambusznád (Bambusa oldhamii) közel húszméteres magasságát 2 hónap alatt éri el. Amikor legintenzívebben növekszik, egy nap alatt akár 121 centimétert is nőhet a magassága!

A Bambusa arundinacea-nál 91 cm-es napi növekedést is feljegyeztek. A bambuszok hihetetlen növekedési sebességét a gyöktörzsükben tárolt nagy mennyiségí, könnyen mobilizálható tartaléktápanyag teszi lehetővé.

• A legnagyobb levele egy Dél-Amerikában élő tündérrózsának, a Victoria angol királynőről elnevezett Victoria regiának van. Kerek, a víz felszínén kiterülve úszó levéllemezei állítólag elbírják egy gyermek súlyát, átmérőjük megközelíti a két métert. A trópusi elefántfül (Alocasia) fajok levelei szintén hatalmasak. E dísznövényként is gyakran ültetett kontyvirágfélék levelei (a nyéllel együtt) 3–4 méteres magasságot érhetnek el.

A világ legnagyobb virágzatát egy a dél-amerikai Andokban élő növény, a Puya ramondii neveli. A virágzat hossza elérheti a 11 métert és több mint 8000 apró, fehéres virágot hordozhat. Egyes, a mediterráneumban is ültetett és elvaduló agávék (Agave spp.) is több méter magas virágzatokkal büszkélkedhetnek.Híres roppant méreteiről és jellegzetes szagáról a Délkelet-&Aacutezsiában honos titánbuzogány (Amorphophallus titanum) neví kontyvirágféle, melynek torzsavirágzata elérheti a 2,8 méter magasságot, buroklevelének kerülete pedig a 4 métert. Az egész virágzat tömege megközelítheti az 50 kg-ot. Az ázsiai óriás orchidea (Grammatophyllum speciosum) 20-50 virágzó hajtást hozhat, melyek elérhetik a 2,5 méter magasságot és egyenként 50-100 virágot hordoznak. Ezzel jó esélylyel pályázhatna a legnagyobb termetí orchidea kitüntető címére.

• A földkerekség legnagyobb magányos virágait a Délkelet-&Aacutezsiában honos óriásvirágok (Rafflesia fajok) körében találjuk. Egyes fajaik virágainak átmérője az 1 métert is meghaladhatja, tömegük pedig elérheti a 9-12 kilogrammot. A virágok öt szirma egy nagyjából káposztafej nagyságú üreges kelyhet vesz körül, amelyen belül találhatók az ivarlevelek. Amilyen hatalmas kifejlődésí a raffléziák virága, annál csökevényesebb testük többi része. Egy szőlőféle lián (Tetrastigma) különböző fajain élősködnek, gombafonalszerí testük szinte egész életét gazdanövényükön belül éli le. Csupán bimbói, virágai és termései emelkednek ki a lián hajtásaiból. Mivel a raffléziák virágai egyivarúak, esetükben az önmegporzás nem lehetséges. E ritka előfordulású és ugyanakkor rövid ideig nyíló fajok esetében a megporzás – és ezáltal a fennmaradás – kulcsa a minél nagyobb, és így a megporzó rovarok számára feltínőbb, vonzóbb virág. Ugyanez igaz az esőerdők számos növényére is. Miért nincs tehát más növényeknek is hasonló méretí viráguk? A raffléziák gigantikus méretí szaporítószerveik kialakulását parazita életmódjuk tette lehetővé, ugyanis nem a saját, nehezen felépített szerves anyagaikból, hanem másik növénytől ellopott tápanyagokból építik fel őket.

• A legnagyobb termetí növény az Észak-Amerikában honos óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum). Legnagyobb ismert példánya

a Sequoia Nemzeti Parkban, az Óriások erdejében él. 89 méter magas – azaz olyan magasra emelkedik, mint egy 40 emeletes toronyház. Törzse 12 méter átmérőjí,

tömegét – a gyökérzetével együtt – mintegy 6000 tonnára becsülik, amely körülbelül 1000 kifejlett afrikai elefánt tömegének felel meg. Egy militáns nemzettől nem meglepő, hogy az amerikaiak egy tábornokról nevezték el: Sherman generálisnak hívják. Nem sokkal maradnak le tőle a Kings Canyon Nemzeti Parkban élő Grant tábornok és Lee generális sem… (Érdekes tény, hogy míg Amerika jelenlegi lakói saját tábornokaikról nevezik el e monumentális fákat, addig a nemzetséget Endlicher István pozsonyi születésí botanikus nevezte el a cheerokee törzs ábécéjét megalkotó amerikai őslakos, Sequoiah tiszteletére.)

Bár vannak az óriás mamutfenyőnél magasabbra növő fák is, de azok jóval karcsúbb felépítésíek és tömegük jócskán kisebb. Az ausztráliai óriás eukaliptusz (Eucalyptus regnans) legnagyobb példányainak magassága meghaladta a 105 métert is, de napjainkra ezeket az óriási példányait kivétel nélkül kivágták. A legendás Ferguson-fa magasságát 1872-ben 133 méteresnek mérték. Jelenleg a 80 méter feletti példányok már ritkaságnak számítanak, a jelenleg ismert legmagasabb példány a 97 méteres, Tasmánia szigetén él és az Icarus álma névre keresztelték. Ez a fafaj igen gyorsan nő, évente akár egy méternél is többet, ötvenéves korában elérheti a 65 méteres magasságot.

Az örökzöld mamutfenyőnek (Sequoiadendron sempervirens) viszont napjainkban is él néhány gigászi példánya a Humboldt Redwoods &Aacutellami Parkban. A Sztratoszféra-óriás (angolul: Stratosphere Giant) neví példány a jelenleg ismert legmagasabb fa. Jelenleg körülbelül 113 méter magas és az utóbbi évek mérései alapján évente mintegy 10 centimétert nő. (Ugyanitt élt a 113,4 méter magas  Dyerville óriás (Dyerville Giant) neví példány, amely 1991-ben, 1600 éves korában dőlt ki.) A Kanada és az Egyesült &Aacutellamok csendes-óceáni partvidékének hegységeiben élő Douglas-fenyő (Pseudotsuga menziesii) magassága állítólag szintén meghaladhatja a 100 métert, de leghatalmasabb példányai áldozatul estek a fakitermelésnek. Vancouver szigetén 1895-ben állítólag egy 128 méter magas példányt vágtak ki, amelynek törzsátmérője 7,5 méter volt. A jelenleg ismert legnagyobb példányok 60–70 méter magasak. Mivel ez a faj akár 700 évig is élhet, néhány évszázad háborítatlanságra van szükségük, hogy kiderüljön valóban ők-e a legmagasabbra növő ma élő fák…

A legnagyobb termetí hazai fák szinte eltörpülnek a Föld óriásfái mellett. A kocsányos tölgy (Quercus robur) vagy a bükk (Fagus sylvatica) leghatalmasabb, több évszázadot megélt példányai is csak 40 méter körüli magasságot érnek el.

A növények esetében sokszor az egyedek elkülönítése sem egyszerí feladat. A genetikai értelemben egyetlen egyednek tekinthető, de tulajdonképpen vegetatív szaporodással létrejött példányok (klónok) összességének is felfogható úgynevezett klonális növények között sokkal nagyobb méretíek is akadnak. A neptunhínár (Posidonia oceanica) a Földközi-tenger part menti vizeiben – mintegy 40 méteres mélységig – fordul elő. Leginkább a hullámverés által partra sodort elhalt leveleivel és tojásdad alakúra sodort ellenálló rostjaiból összeálló labdacsaival találkozhatunk gyakrabban. A neptunhínár ritkán virágzik, vegetatívan viszont intenzíven szaporodik. A Baleár-szigetekhez tartozó Ibiza partjai mellett tengerbiológusok nemrégiben megvizsgálták egy több mint 8 kilométer hosszúságú telepét, amely genetikai értelemben egyetlen egyednek bizonyult. Ez jelenleg a Földön ismert legnagyobb klonális élőlény. §