Új megoldást ötlöttek ki kutatók a süllyedő Velence megmentésére. Az „intelligens salátaöntet” elnevezésí anyag zsírsavakból felépülő protosejtek halmaza. A zsírsavak ideális körülmények között azok külső membránja mentén érdekes reakciókra képesek – kristályos szerkezetet is kialakíthatnak.
Martin Hanczyc dán kémikus
néhány éve azt vizsgálta, hogy a protosejtek mennyire jöhettek szóba az élet
előfutáraként. Jelenleg Neil Spiller és Rachel Armstrong londoni építészekkel a
Future Venice Projektben (www.futurevenice.org) újfajta protosejt hasznosításán
dolgozik. Ez a tengervízben oldott szén-dioxidot alakítja mészképződményekké –
lényegében ugyanúgy, ahogy a természet korallzátonyokat épít. Egy mesterséges
korallzátony pedig nagyobb területen oszlathatná el a régi facölöpök által
viselt terhet.
A lábazatok elmerülését ez hatékonyan
megakadályozná, ha a cölöpök lennének Velence egyetlen gondja. A város
mesterséges szigetei azonban azért süllyednek, mert az alattuk lévő agyagtalaj
is geológiai okból süllyed, míg a tengerszint emelkedik. A mesterséges velencei
korallzátonynak tehát ihletőihez hasonlóan felfele kellene növekednie, hogy a
várost kiemelhesse a lagúnából.
A bevetni tervezett
protosejtek érzékenyen reagálnak a fényre, ezért az előállított mészkövet sötét
helyeken, az épületek alatt, résekben és repedésekben raknák le, kijavítva így
a kimosódás okozta károkat, kalciummal megerősítve a vén, korhadt facölöpöket –
írja a Die Welt címí német lap internetes kiadása (www.welt.de).
Bár úgy tínhet, hogy önállóan
reagálnak és cselekednek, a protosejtek nem élő sejtek, se DNS-ük, se
sejtszervecskéik nincsenek. Ezért eltér a szokásos biotechnológiai
módszerektől, mint amilyen például az élőlények géntechnológiai módosítása.
Ezeknél előreláthatatlan a környezetre gyakorolt hatás, míg a protosejtmódszer
kizárja az efféle meglepetéseket. A protosejtek nem élnek, tehát önállóan
szaporodni sem képesek.
