Nem a vadászat tizedelte meg az északi simabálna-populációt

Az egyik legritkább bálnafajta, az északi simabálna (Eubalaena glacialis), amelynek mindössze 300-350 egyede él az óceánban.Mindeddig úgy vélték, hogy az északi simabálna ily csekély számáért a XVI-XVII. századi bálnavadászok okolhatók. Egy legújabb tanulmány szerint, amely ősi bálnacsontok vizsgálatán alapul, az északi simabálna populációja sok-sok évszázad óta igen kisszámú – olvasható a BBC (http://bbc.co.uk) hírei között.
Brenna McLeod, a Trent University kutatója, aki vizsgálatairól a Conservation Genetics címí szaklapban számolt be, 400 éves, a tengerfenékről egy XVI. századi bálnavadász hajó roncsai mellett talált bálnacsontokat vetett alá DNS-vizsgálatoknak.
&Oumlsszesen 218 bálnacsontot vizsgált meg, s mint kiderült, közülük csupán egy származott az északi simabálnától. Az összes többi a grönlandi bálnáé volt (Balaena mysticetus).
"Semmi sem utalt arra, hogy az északi simabálnát vadászták volna" – hangsúlyozta Brenna McLeod, hozzátéve, hogy az egyetlen bálnacsont betekintést engedett a populáció genetikai jellemzőibe.
A DNS-vizsgálata során a kutatók ugyanis meg tudták határozni a genetikai kódban lévő variációkat, majd összehasonlították a jelenkori északi simabálna jellemzőivel. Minél nagyobb mérví a populáció csökkenése, annál több vész el e genetikai variációk közül. &Aacutem mint kiderült, a genetikai variációk fennmaradtak, megtalálhatók a jelenkori populációban.
"Korábban azt feltételeztük, hogy 12-15 ezer északi simabálna élt az Atlanti-óceán északi részén, ám számuk vélhetően lényegesen kisebb, néhány ezer lehetett" – mondta a kutató.
Azt még mindig nem lehet tudni, hogy mi okozhatta számuk csökkenését, előfordulhat, hogy a klímaváltozás, mivel ezek a bálnák a partközelben élnek. A kutatások mindenesetre új irányt szabhatnak e veszélyeztetett bálnák megmentésére irányuló erőfeszítéseknek.