Jojoba

A jojoba története úgy hangzik, mintha a Csipkerózsika-mese modernizált változata lenne. Ez a Csipkerózsika egy göcsörtös cserje, amely Észak-Amerika pusztáin évszázadokon át zöldellt észrevétlenül, anélkül, hogy bárkinek a figyelmét magára vonta volna. A herceg, aki „csókjával fölébresztette”, egy Raimundo Gladstone neví amerikai biológus volt. Gladstone a sivatagban bóklászva egy szép napon a kaktuszok és kövek között valóságos csodabokrot talált: új nyersanyagforrást sikerült fölfedeznie. A jojoba körülbelül akkora diócskákat terem, mint az olajfa bogyói. És ezek a diók, a sivatag kellős közepén – valóban olajat tartalmaznak. Nem is akármilyet.NINCS, AMI LELEGELJE
Ez az olaj olyan értékes, hogy vele egyenrangú a természetben csak egy akad: a cetzsír. Az ámbráscet homloküreg-váladékából nyerhető zsiradék volt eddig az egyetlen pótolhatatlan nyersanyag, amely számos fontos terméknek az alapját képezte, az ajakrúzstól a precíziós gépek kenőolajáig. Többek között ezért is vadászták a tenger óriásait robbanó szigonyok és modern lokátorok segítségével olyan mértéktelenül, hogy e békés emlősöket napjainkban a kihalás fenyegeti. Most lehetőség nyílt arra, hogy egy kis olajos növény megmentse a nagy Moby Dicket. Máris szépen tenyészik a cetzsírpótlék egy sereg ültetvényen Kaliforniától Kenyáig…

Érdekes, hogy a dolog csak mostanra érett be, holott Junipero Serra spanyol misszionárius már 1769-ben említést tett a jojobáról. Az ő leírásából tudjuk, hogy az arizonai Sonora-sivatagban élő papago indiánok ezt a növényi olajat gyomorfájás elleni gyógyszerként, sőt testápoló szerként is használták (a bőrükre és a hajukra kenték). Magával a bozótos növénnyel, amely vadon csak Mexikó, Arizona és Kalifornia homokos pusztáin él, az indián gyógynövénygyíjtőkön és az erszényes egereken kívül senki sem törődött. (Az utóbbi az egyetlen állatfaj, amely ezzel a növénnyel táplálkozik.) Nem változtatott a helyzeten az sem, amikor 1935-ben az arizonai egyetem két kutatója fölfedezte, hogy a jojobaolaj hatóanyagának molekulaszerkezete minden más növényi olajétól eltér, és megdöbbentő hasonlóságot mutat a cetzsíréval. Az ámbráscetre ugyanis akadálytalanul lehetett vadászni, cetzsírpótlékra tehát akkoriban még nem volt szükség.

Raimundo Gladstone professzor összefoglaló tanulmányában – többek között – ez olvasható: „A jojoba különösen jól terem a sovány talajon, szárazságtírő és kevés gondozást igényel. Mítrágyázására nincs szükség, növénybetegségek nem támadják meg, nincsenek rovarkártevői, nincs olyan állat, amely lelegelné, s annyira nedvdús, hogy megkímélik a bozóttüzek is. E ragyogó képességeit ráadásul százötven éves koráig megőrzi.”

Vaj és ajakrúzs
És ez még nem minden. E rendkívüli sivatagi növény termőképessége életkora előrehaladtával egyáltalán nem csökken. Minden bokor évről évre megtermi azt az ötkilónyi diót, amelyből feleannyi sárga, szagtalan, nemes olaj nyerhető. Ez természetes állapotában is olyan tiszta, hogy gyakorlatilag nem is kell finomítani – és már az első szüret olajtermése is felülmúl minden várakozást. Ezerféle felhasználásából csak mutatóba néhány: az autógyárak számára nagy hőálló képessége miatt (forráspontja 389 Celsius-fok) kiváló, sokáig használható, bár kissé drága motorolajnak kínálkozik. A fényezőpasztákat – akár karosszériára, akár parkettra valók – tartósabbá teszi a hozzákevert jojobaolaj. Ha pedig kénnel kezelik, meggátolja a súrlódás miatti kiszáradást és kopást. A gyógyászati iparban kipróbálták, mint a szívritmus-szabályozók kenőanyagát. Az élelmiszeriparban főzőzsírként akarják forgalomba hozni, de erre a célra ma még túl drága. Amerikában már szabadalmaztatták a jojobavajat, amelynek kellemes dióaromája van. Ezenkívül tartósítószerként is használják. A kozmetikai ipar ma már több mint háromszázféle, jojobaolajat tartalmazó, élettani hatású készítményt kínál eladásra. A termékek skálája az ajakrúzstól a hajrögzítőn át az after shave-ig terjed.

Tekintve, hogy a jojoba kitínő szárazságtírő, igen valószíní, hogy világszerte zöldsorompóként fogják alkalmazni a sivatagok terjeszkedésével szemben. Biztos, hogy a jövőben ezt a növényt sokfelé megtalálhatjuk majd, ahol nem volt őshonos. A jojoba mindenütt nagyon jól érzi magát, ahol a ma elterjedtebb kultúrnövények termesztéséhez túl nagy a szárazság. Az sem baj, ha a talaj sós, mert a jojoba egy bizonyos töménységig ellenáll a sónak, és akár háromméteresre is megnőhet.A szója, a kukorica, a földimogyoró, az olajfa és az összes hasonló növény szervezetében az olaj zsírsavakból és glicerinből épül fel. A jojoba sejtjei, illetve a bennük míködő enzimek azonban a háromatomos glicerin helyett hosszú szénláncú alkoholokat kapcsolnak a zsírsavakhoz. Az eredmény olyan növényi olaj, amelynek egyedülálló tulajdonságai vannak: valóságos folyékony viasz, amely sohasem avasodik meg. A huszonöt éve sajtolt és a friss jojobaolaj vegyelemzésekor semmiféle különbséget nem sikerült kimutatni közöttük. Senki sem tudja, hogy a jojoba miért fejlődött ilyen, környezetével dacoló módon. Csak sejteni lehet, hogy mutáció vezette arra az eredeti megoldásra, hogy zsiradékját más növényektől eltérő módon építse fel.

Mi lesz veled egérke?
Amilyen különleges az olaja, ugyanolyan eredeti trükkökkel éri el a növény, hogy életben maradjon akkor is, ha éveken át nem esik eső a termőterületére, s a nyári hőmérséklet eléri a negyvenöt Celsius-fokot árnyékban – már ahol egyáltalán van árnyék. Levelének pórusait vastag viaszréteg zárja el, ezáltal a növény párolgása minimális. A szokatlanul hosszú és elágazó gyökérzet tíz méternél is messzebbre nyúlik; így képes a talajból az utolsó csepp vizet is kiszívni.
A jojoba számára is fontos a víz. Ha elmarad az őszi eső, akkor nem fejlődnek ki a portokok, amelyek tavasszal pattannának fel, hogy a szél a bennük kialakuló, aranyszíní virágport szerteszórhassa. A megporzás után érlelődnek a jelentéktelen, ezüstszürke virágok kemény dióvá, amelyek azután nyáron megszáradnak, és a talajra hullanak.

Aki ezt az érési folyamatot az ültetvényen meg akarja valósítani, annak legalább öt, esetleg hét évig kell várnia. Ilyen sokáig tart ugyanis, amíg a jojoba termőképessé válik. Akkor azután hektáronként körülbelül egy tonna olajat ad a sivatag. Amíg a termelő eljut az első szüretig, nagyon sok pénzét nyeli el a jojoba, mert a fiatal növény az első néhány évben öntözést igényel. Ezenkívül hatalmas mennyiségí vetőmagra van szükség, mert a botanikusoknak még nem sikerült a növény egyedeit nemük szerint szétválasztani. Emiatt a nagyjából egyenlő gyakoriságú hímes nőivarú hajtások viszonylag sírín sorakoznak egymás közelében. Csak az első virágok megjelenése után lehet az ültetvényt ritkítani olyanformán, hogy átlagosan hat termő növényre jusson egy porzós hím.

Nemsokára azonban már gazdaságosan lesz termeszthető a jojoba, mert kézzelfogható közelségbe került egy szenzáció: a lombik-jojoba. Angliában, a somerseti Twyford növénykutató laboratóriumban a tudósok nőnemí jojobaegyed hajtáscsúcsaiból és gyökérzetéből vett osztódó szövetet helyeznek tápoldatba, amíg azok a megfelelő nagyságot el nem érik. Utána elültetik őket. Minden ilyen kis töredékből egy-egy új egyed keletkezik. Ha ezt az eljárást többször megismétlik, akkor genetikailag megegyező egyedek sokaságához, úgynevezett klónokhoz jutnak. &Oumlt év múlva, amikor a lombiknövény először fog teremni, kiderül majd, hogy a szaporításra kiszemelt anyanövény jó tulajdonságait sikerült-e az utódokba átmenteni.

Ezután lehet majd számítani arra a hatalmas fellendülésre, amely az olcsó jojobaolajjal kapcsolatos reményeket valóra válthatja.Jelenleg még sajnos, a folyékony arany elnevezés igen jól jellemzi a valóságot. A szuperolajat szuperáron: kilónként húsz dollárért hozzák forgalomba. Sok mezőgazdasági beruházónak az is gondot okoz, hogy a jojoba csak hosszú határidőre teljesíti, amit várnak tőle, vagyis hogy eredeti hazájából új termőhelyre telepítve, vad formája helyett kultúrnövényként megvalósítsa a mennyiségi ugrást is. További problémát okoz, hogy a monokultúrákat fenyegető növénybetegségekkel, mint kockázati tényezővel előre nem lehet pontosan számolni.

A legjobban ugyanis olyan vidékeken fejlődik a jojoba, ahol az egyetlen természetes kártevője, az erszényes egér honos. Ez az állatka labirintusszerí járatokat váj a termőtalajba – amivel mellesleg biztosítja a növény számára fontos levegőzést. A csekély mennyiségí csapadékvíz is gyorsabban megtalálja az útját a gyökerekhez, mielőtt még a felső talajrétegből nagy része elpárologna. Hiába van azonban ez így, mert hol az a gazda, aki a növénnyel együtt be akarja szerezni annak kártevőjét is – az egér ugyanis magának dolgozik: később felfalja azt a diót, amelyből ma már az ember is meg szeretne élni! §

  • Ma főként Kaliforniában és Izraelben termesztenek jojobát, ahonnan a világ minden részére exportálják az értékes olajat. Az utóbbi években teljes mértékben pótolta a cetolajat a kozmetikai iparban, s ma már mindenhol ezt használják a védett állat zsiradéka helyett, hiszen kiválóan helyettesíti azt – mondta Dr. Szabó László Gyula, a Pécsi Tudományegyetem Biológiai Intézetének egyetemi tanára. – Arról, hogy génmanipulációval termesztenének jojobát, nincs tudomásom. Elképzelhető, de a klónozásnak is vannak veszélyei, például ha egy kórokozó (baktérium, gomba, vírus) megtámadja, az összes növény kipusztulhat, hiszen genetikailag azonosak. Vegetatív úton viszont érdemes lehet szaporítani, mert így nem kell 5-7 évet várni a termésre, hanem sokkal korábban, akár már a következő évben magot hozhat. A bozótos cserje zöldsorompónak is alkalmas lehet, de vannak más növények, melyek ugyanolyan jól használhatók erre a célra, és kevésbé értékesek, mint a kincset érő olajat termő jojoba.