Kodály Zoltán , és amit az írása mutat

Világhírí zeneszerzőnktől származik a jelszó, miszerint a zene váljon közkinccsé mindenki számára. Vagyis az ének- és zeneoktatás részét képezze az iskolai tanításnak, a népdalfeldolgozások pedig csendüljenek fel operaénekesek, kórusok, zenekarok előadásában. Az eredeti forrásból származó magyar zene népszerísítése a tanintézményekben és a pódiumokon nem pusztán jelszó, hanem életprogram volt Kodály Zoltán esetében. Ha nem ismernénk hosszú életútját – 1882-től 1967-ig élt – a kézírásából akkor is nagy biztonsággal ki lehetne olvasni töretlen és szívós következetességét. A tehetségén túlmenően sikerének titka főképpen ebben a jellemvonásában rejlik…Túl nehéz a lénye
Bizonyítéknak elég csupán ránézni a levélrészletek egyenesen futó soraira. Más írássajátosságokkal, mint például az enyhén jobbra dőlő betíkkel, a kifelé kanyarodó g-szárakkal, az írás kötöttségével együtt, szilárd céltudatosságra utalnak. A viszonylag egyenletesre sikeredett jobb margó tervszeríséget sugall a cselekvésben. Az írás összképe ugyancsak logikus és tudatos építkezést tükröz. Ma úgy mondjuk, hogy erős bal agyféltekés hatások irányítják a személyiséget, és az érzelmek, hangulatok erős kontroll alatt érvényesülnek. Az olyan ember ír így, aki elkötelezetten halad a maga választotta, sokszor göröngyös, de mindenképpen járatlan úton.

Bizonyára az említett grafotípusok indították Rákosné &Aacutecs Klárát, a történelmi és irodalmi személyiségekkel foglalkozó, néhai grafológust a kissé szigorúnak tínő megállapításokra: „Nem harmonikus egyéniség – írta –, mert a lényében lévő zsarnokiság és bizonyos fokú csökönyösség diszharmóniát okoznak.” „Amit ő logikusan felépített, ahhoz tízön-vízen át ragaszkodik.” „A saját véleménye, meggyőződése, a saját tapasztalata vezeti.” Hozzátette még az észrevételekhez, hogy „hihetetlen, óriási tehetséggel megáldott ember” és „a tehetsége érvényesítése egészen periodikus” (Rákosné &Aacutecs Klára: Vallanak a betík. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985) Megjegyzem, hogy a grafológus nem ismerte az írást adó személyt, látatlanban készítette el az elemzést a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzött levelek alapján, amelyből az idézett könyvben néhány oldalnyit és az írásmintákat jelentették meg.

A kiváló grafológus pontosan felismerte a zeneszerző, zenetudós, zenepedagógus egyik jellemző tulajdonságát, mégpedig a nagy íví pályán való megállíthatatlan előrehaladás képességét. Kodály Zoltán életútja ugyanis valódi sikertörténet, kimagasló születési adottságai, kedvező családi körülményei, jó iskolái, kitínő barátai mindenképpen elősegítették a legmegfelelőbb pályára kerülést, de a nehézségek leküzdése, a kitérők elkerülése és főleg, a cél felé való haladás biztos tudata mégis döntően elkötelezett személyiségéből adódtak.

A sikeres mívész és tudós
Kodály Zoltán zeneszerető családban nevelkedett. Édesapja szabad idejében hegedült, édesanyja zongorázott és énekelt, fiuk pedig zongorázni, hegedülni és gordonkázni tanult. Játszott a gimnáziumi zenekarban, énekelt a templomi kórusban Nagyszombaton. A szülők jogásznak szánták a jelesre érettségizett fiatalembert. Érdekes, hogy Ady Endre és Molnár Ferenc kezdetben szintén a joggal próbálkoztak, de egy-két év után az újságírás, az irodalom, a színház csábításának nem tudtak ellenállni. Az eltökélt Zoltán egyből a Zeneakadémiára és a Bölcsész Karra iratkozott be. Az utóbbi sem bizonyult zsákutcának, mivel egyetemi doktori értekezését A magyar népdal strófaszerkezete címmel írta és 1906-ban sikeresen megvédte. A harmincas évek elején tanított is a Tudományegyetemen zeneelméletet és zenefolklorisztikát. Életének fő sodra azonban a Zeneakadémiához kötődött. A diploma megszerzése és néhány hónapos berlini, majd párizsi tartózkodás után tanári állást kapott a Zeneszerzés Tanszéken. A Tanácsköztársaság idején, Dohnányi Ernő igazgatása alatt aligazgatója volt az intézménynek, amiért a bukás után felfüggesztették tanári állásából. Az elszánt Kodály felkereste a kultuszminisztert, és elérte, hogy két év után rehabilitálják. Ékes bizonyíték ez arra, hogy a pályán maradás érdekében minden követ megmozgatott, és némi időveszteség után folytatta a megkezdett munkát.

A tanári hívatás kikövezett ösvénye mellett húzódott a zeneszerzés széles országútja. Munkásságának nagy lendületet adtak a Balázs Bélával, majd Bartók Bélával folytatott népdalgyíjtő útjaik. Többek között jártak a Felvidéken, Erdélyben, a bukovinai csángóknál. Az Énekszó, 16 dal népi szövegekre címí összeállítás már az új magyar zene jegyében került bemutatásra. Majd 1923-ban a Psalmus Hungaricus, Pest és Buda egyesítésének évfordulójára írott míve, komoly sikert hozott számára. Ezt követte a Háry János, a Székely fonó, a Galántai táncok, a Marosszéki táncok, a Budavári Te Deum, a Felszállott a páva és számos vonósnégyes, kórusmuzsika. Szerzeményeit még életében, nem ritkán a keletkezésük évében külföldön is mísorra tízték. Tekintélyes része volt abban, hogy Magyarországot komolyzenei nagyhatalomnak tekintse a világ.

Kodály Zoltán zenetudósként is értéket alkotott, többek között a népdalok rendszerezésével, a Kodály-módszer kidolgozásával, tudományos értekezések megjelentetésével. 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak sorába választották, 1946-tól 1949-ig pedig betöltötte az elnöki tisztet. Díszdoktora volt a kolozsvári, a budapesti, a berlini, a torontói, az oxfordi egyetemeknek. További elnöki, díszelnöki felkérések, külföldi meghívások jelentettek számára elismerést. Számos kitüntetést kapott, így a Corvin-koszorút még 1931-ben Bartók Bélával együtt, majd a Magyar Érdemrend középkeresztjét, a Kiváló Mívész kitüntetést és három alkalommal a Kossuth-díjat vehette át. Sokat dolgozó, tevékeny ember volt, amit a szépen kidolgozott középzóna jelez az írásban.

Az introvertált magánember
Az elismert mívész és tudós negyvennyolc évig boldog házasságban élt volt tanítványával, Sándor Emmával. Rajta kívül más nő nem érdekelte. A halála után vette feleségül Péczely Saroltát, akinek a családja a második világháború sötét éveiben menedéket nyújtott a feleségének. (Közismert, hogy Bartók Béla Amerikába menekítette második feleségét és másodszülött fiát.) Nem kétséges, hogy feleségében híséges társra, és nélkülözhetetlen segítőre talált. Szinte saját énje kiegészítőjének tekintette, amint ez a gy kettős betíben megfigyelhető. Ebben az alakzatban az y középzónás szárait egy o betíhöz hasonlítható képződmény helyettesíti. Márpedig az o betí a grafológiában az énképet jelképezi. Mintha az élettársában saját magát, az elképzeléseit, a törekvéseit látná tükröződni. Barátai közül Bartók Bélát kell első helyen említeni. Céljaik a népdalok gyíjtésén, rendszerezésén, kiadásán túlmenően, a modern magyar zene nemzetközi rangra emeléséig, közösek voltak. Mind a ketten a külvilág felé introvertáltan, tartózkodó emberként viselkedtek, akik rengeteg munkával és nagy elszánással maguk formálták az életüket.

Balázs Bélával (eredeti nevén Bauer Herberttel) más a helyzet. A kollégiumi évek, a budapesti és külföldi együttlakások, a közös népdalgyíjtő utak után alig akadt inspiráló együttmíködési lehetőség.  Néhány megzenésített versen kívül Kodály nem talált a számára használható szövegkönyvet barátja kínálatában. A Kékszakáll is Bartók Bélát ihlette meg zenedráma komponálására. Igaz, hogy Balázs Béla a Tanácsköztársaság bukása után emigrálni kényszerült Bécsbe, Berlinbe, később Moszkvába második felesége, Leszner Anna társaságában, de 1945-ben hazatért, tarsolyában a Czinka Panna balladája szövegkönyvével. Kodály megzenésítette, ám a darab a bemutatón csúfosan megbukott, és vele együtt az együttes munka utolsó illúziója is szertefoszlott.

Kodály Zoltán kapcsolatainak alakításáról a girlandosan és az árkádosan, tehát ellentmondásosan formált m és n betík árulkodnak. Kiszámíthatatlanul volt nyitott és zárkózott a távolabbi környezetéhez való viszonyában, sőt időnként a barátaival is. Egyes kiemelt kezdőbetík arra utalnak, hogy az egyéni érdekek fontos szerepet játszottak a viselkedési stratégia aktuális alakításában. Emellett azonban a munkásságát bírálókkal és ellenzőkkel szemben védekezésnek használta, amint ezt a szép számban megjelenő szögek is tanúsítják.   A felsorakoztatott írássajátosságok összességükben egy magas formátumú írásban inkább pozitív tartalmat kapnak, és egymással kombinálódva elősegítik a karakter erőinek mozgósítását nagy feladatok véghezvitelére. Amíg Bartók Béla a zenéhez kapcsolódó tevékenységén túlmenően, akár híres nyelvész-, vagy botanikus professzor is lehetett volna, addig Kodály Zoltán egyvágányú sínen haladt rendíthetetlenül előre. A kedvező körülmények mellett sikerének titka éppen ez a kitartó, célirányos előrehaladás volt. §