Tanár úr kérem

– Meglehet, hogy minden azzal a széttaposott laposelemmel kezdődött, amit óvodás gyermekként a játszótéren találtam. A szomszédunk elmagyarázta, hogyan míködik, ekkor hallottam először az elektronokról és az áramról.
„Ez nagyon megfogott s meg is maradt gyermeki emlékezetemben.” – mondja Baló Péter, a debreceni Tóth &Aacuterpád Gimnázium fizikatanára.A Menlo parki varázsló, Szávai István részletes könyve Edison életéről szólt. Kisdiákként olvasta, és a regényben ismertetett érdekes kísérletekből, találmányokból, amit csak tudott, maga is megvalósított. Távírót barkácsolt: nem kellett hozzá más, mint faszén a ceruzából és acélból tekert elektromágnes.
– Igazán ez hagyott mély nyomot bennem: nem készen kaptam a távírót, hanem saját munkámmal, fáradságommal készítettem, saját ötleteimet használva hozzá – hangsúlyozta. – Az elektronika azért is ejthetett rabul, mert néhány alkatrészből szinte mindent meg lehet építeni, amire egy kisgyerek rácsodálkozik: elemlámpát, elektromágnest, villanyvasút-hálózatot; szikrákat vagy higanyszívet lehetett készíteni. Utóbbi nagyon látványos: egy pohár vízbe egy kis higanyt cseppentünk, két elektródon keresztül áramot vezetünk bele, és a higany – akár a szív – lüktetni kezd.

A fizikát szerette, viszont a matematikát nem. A kreatív feladatmegoldás, a kutatómegértés vezette el a példák megoldásáig. Hatodikos diákként kapott egy feladatot: A városból elindul egy autó B-be, néhány információ ismeretében ki kell számolni, mennyi idő alatt ér oda. Első látásra nem volt szimpatikus e példatípus, de nyugodni sem hagyta, mert „kell lennie mögötte logikának”. Végül megtalálta a megoldást. Azután egyre gyorsabban ment a számolás, a feladatok megoldása.

– Nem az elméleti, hanem a gyakorlati fizika fogott meg, ami a hétköznapokban, a mívészetben, a világ minden tárgyában, természeti és mesterséges jelenségeiben rejlik.

A Félelem bére címí filmben – az erősebb rázkódásra robbanó – nitroglicerin szállítására vállalkoznak a főhősök. Ennek jeleneteit szívesen használja az oktatásban: Egyszer göröngyös terepre érnek a kamionok. Mit tegyenek? A megoldás: gyorsan áthajtanak rajta, mert az interferencia jelenségének köszönhetően így kevésbé rázkódik a folyadék, és nem robban föl. Máskor egy szikla torlaszolja el az utat. Föl kell robbantani a különösen kényes anyaggal – ezt egy físzál mentén vezetik a tartályba, mert a felületi feszültség hatására nem cseppenhet máshová. 

– Villámlás: természetes, hogy ezzel kezdem Az elektrosztatika alapjai címí fejezetet. A cikázó természeti jelenség után elektromos zenét, a Balck Sabbath elektromos gitárokra építő zenekar számát hallgatjuk, ez általában megalapozza a hangulatot. Azután arról esik szó, hogyan fedezte föl Benjamin Franklin a villámhárítót. Néhány kísérlet következik az elektromosság felfedezésének idejéből, majd egy filmrészlet jön: hogyan is járt a közismert komikus, Mr. Bean, amikor megérintette az elektromos gömböt.

Ilyenkor még az is felébred, aki eddig álmos volt. Következhetnek a fontosabb vizsgálatok. A hullámok témakör úgy kezdődik, hogy – mivel minden osztályban akad néhány muzsikus – megszervez előre egy kis zenekart, és maga is tagja lesz, ha szükséges: a szertárban mindig ott áll a gitár. Felsorolni is nehéz az ötleteket, amiknek köszönhetően a fizika nem tantárgy lesz, hanem játék és gondolkodás. A tér, amelyben kérdőjel alá kerülnek a világ jelenségei – a hítőszekrénytől a vízcseppig – és az azokat míködtető földi törvények. A lehetőség, amelyben a kreativitás, az alkotás, a felfedezés, a kutatás és a feladatmegoldás nagyon is emberi sikerélménye magára lel.

Mi okozza a fény-elektronjelenségeket? – hangzott el a kérdés az egyik órán. A válaszlehetőségek: protonok, elektronok vagy fényelektronok. A helyes megoldás természetesen az első. A legutolsó jelenség olyannyira nem helyes megoldás, hogy nem is létezik: mégis erre tippelt az osztály többsége.

– Rácsodálkoztam erre a szóra: fényelektron. Milyen szép is. Megszületett a házi feladat: képzeljék el a fényelektronokat, és rajzolják le! Koboldokkal, tündérekkel és mindenféle színekkel olyan remek rajzok születtek, hogy kiállítást rendeztünk belőle az aulában.  Nem is történhetett másképp: egy fizikakonferencia helyszíne lett akkoriban a gimnázium – lévén új és korszerí épület –, és a tudósok ámultak a fényelektron-kiállítás láttán.

Legizgalmasabbak természetesen a találmányok: az elektronika-szakkörön a diákokkal kidolgoztak egy berendezést, amely megakadályozta, hogy egy tengerimalac elhagyja a neki szánt szobát: a míszer a testmagasságot érzékelte, és a kismalacot csengővel megijesztette, míg ha ember jött ki az ajtón, néma maradt.
A nyolcvanas években – amikor a számítástechnika a maihoz képest még gyerekcipőben járt – készített egy programozható kisautót: a logikája olyan volt, mint az akkori számítógépes programoké, csak nem kellett hozzá sem monitor, sem billentyízet. Tudor – így hívták a találmányt – nem maradt titokban. Egy kiállításon meglátta Marx György, a neves akadémikus, akinek közvetítésével a kis szófogadó jármí eljutott Rubik Ernőhöz – a bívöskocka feltalálója is korszerí és jó ötletnek tartotta.   

– Mára mindent szeretek a fizikában. S mindig akad újabb kihívás. Néhány éve megoldhatatlannak látszott egy hőtani feladat. &Uacutegy tettem tanárfejjel, mint gyermekkoromban: otthon egész délután járkáltam a szobában és megoldottam: egy képletet találtam a feladathoz. A következő órán ismertettem az osztállyal az eredményt, mondtam: íme, egy új tétel (az értőbb szemek kedvéért: ∆E/Wgáz = f/2). Arról nevezzük el, aki legelőször bizonyítani tudja. Tatu volt a beceneve a nyertesnek, így született meg a Tatu-tétel – de ezzel még nem volt vége a történetnek. Évek múlva az egyik egyetemen oktató fizikus érdeklődött gimnáziumi tanárkollégájától, mi az a Tatu-tétel, amit a hallgatók használnak… A hírek szerint e néven ezt a tételt egyre többen ismerik a szakmában. §