Rokonok világháborúja

1914. június 28-án Gavrilo Princip lelőtte a Habsburg trónörököst Szarajevóban. Három hét múlva Szerbia ultimátumot, majd pont egy hónappal a merényletre, 1914. július 28-án hadüzenetet kapott. Az elkövetkező négy esztendőben milliók estek el, vagy rokkantak bele az európai monarchiák családi viszályába. Mert az volt.

Az első világháború hatalmi viszonyait tekintve gyakrabban lehet arról olvasni, hogy ki hol tartott a fegyverkezési versenyben, milyen szövetségek köttettek Szarajevót megelőzően, mint arról, hogy az Európa vezető hatalmai élén álló urak milyen rokoni kapcsolatban álltak egymással? Pedig huncut dolgokra tud fény derülni. Mert szép dolog a dinasztikus házasság, csak nem mindig előnyös: nagyon kellemetlen lehet olyan beszélgetéseken részt venni, ahol az egyik kedves rokon – történetesen éppen egy uralkodóház feje – felelősségre vonja a másik kedves rokont – aki véletlenül szintén császári címmel rendelkezik -, hogy ugyan már, miért kellett úgy szétzúznia a seregét legutóbb itt és itt, ekkor és ekkor. Jobb esetben ilyenkor az asszonyok villámhárítóként is míködtek: egy bájos mosollyal azonnal oldották a feszültséget, de már egy dörzsölt komornyik is tudta, mikor kell megjelenni néhány pohár pezsgővel. &Iacutegy ment ez akkoriban, kérem.

Az angol királynő utódai
Viktória, angol királynő például gyakorlatilag ősanyaként funkcionált. Erős túlzással élve, nagyítóval lehetett csak a századfordulón olyan királyi udvart találni, ahol ne lett volna egy gyereke vagy egy unokája. Amikor India császárnője 1901. január 22-én elhunyt, halálos ágyánál ott állt például II. Vilmos, német császár is. Az unokája. Mivel egy ilyen mondat jobb körökben felér egy balhoroggal, javaslom, hogy további inszinuáció elkerülése céljából nézzünk körül a Hannover ház környékén. Ha elsőre nem lenne világos, akkor nyugodtan olvassák el a következő sorokat többször is…Viktória angol királynő és férje, a Szász-Coburg-Gothai-házból való Albert házasságából kilenc gyermek született. Az első csemetét, Viktóriát III. Frigyes német császárhoz adták nőül.

Az ő házasságukból született II. Vilmos a Német Császárság utolsó, 1918-ig regnáló uralkodója. &Iacutegy lehetett az anyakirálynő, Viktória, Vilmos nagyanyja. A második gyermek, Albert Edward – a későbbi VII. Edward – a dán uralkodó lányának, Alexandrának a kezét nyerte el. Szerelmük gyümölcse V. György néven lépett az angol trónra 1910. május 6-án. Róla annyit érdemes tudni – túl azon, hogy unokafivéri viszonyban állt II. Vilmossal -, hogy kísértetiesen hasonlított II. Miklósra, az utolsó orosz és Romanov-cárra. Nem egy esetben rendre össze is keverték őket. Ennek legmókásabb példája György esküvője volt, ahol Miklós nagyon jókat mulatott, amikor a tisztelt násznép neki kívánt sok boldogságot, miközben Györgytől kérdezték meg, hogy csak az esküvőre jött-e Londonba a messzi Szentpétervárról. A cárevics azonban akkor derült csak igazán, amikor az udvaroncok – ismerve György laza időérzékét – arra kérték, hogy másnap, amikor összeadják „arájával”, legalább akkor méltóztasson pontos lenni…

Míg Viktórát a kontinens ősanyjaként tartották számon, IX. Keresztély dán királyt kortársai „Európa apósaként” emlegették, mivel a létező összes uralkodóházba beházasított egy csemetét, nem hagyván ki a brit udvart sem. Utóbbi  húzásával viszont – már ha lehet Alexandra beházasítását ennek minősíteni – régi álma valósult meg: végre bekerült a Hannover-házba. Annak idején maga is kísérletet tett erre – történetesen éppen Viktória kezére pályázott, ám kosarat kapott. Pedig felmenői között olyan jeles ősök sorakoztak, mint II. György angol, és V. Frigyes dán uralkodó. Más választása nem lévén, be kellett érnie VIII. Keresztély dán király unokahúgának, a Hessen-Kassel-ági Luise-nak a kezével.

Viktória és Albert harmadik gyermeke, Alice sem vonhatta ki magát a dinasztikus kiházasítás alól, így Hessen-Rajna nagyhercegével, IV. Lajossal lépett házasságra. E frigy gyümölcse, lányuk, Alix von Hessen Darmstadt lett II. Miklós felesége. Azaz minden oroszok cárja Viktória királynő unokáját vette feleségül. Ez szerelem volt a javából, de erről később.Viktória negyedik leszármazottját is úgymond keletre számízte: Alfréd, Szász-Coburg-Gotha hercege Oroszország Nagyhercegnőjét, Máriát vette el nőül. II. Sándor cár egyetlen leányát. Biztos szép házasság volt, mert Alfréd az esküvő után legalább annyit volt tengeren, mint előtte – lévén admirálisként szolgált a haditengerészetnél. Ennek ellenére egy fiú és négy lány azért besikeredett. Kissé cinikusan azt mondhatnánk: ennyiszer kötött ki Londonban…

Az ezt követően született 5 gyerek történetét ugorjuk át – a két fiú és a három lány (a fentebbi példáktól eltérően)  rangon alul házasodott. Kisebb hercegecskék s hercegnőcskék jutottak nekik. Ha ehhez az illusztris családi tablóhoz még hozzávesszük, hogy I. Konstantin görög király II. Vilmos német császár húgát, hogy I. Ferdinánd román uralkodó Viktória királynő unokáját vette párjául, hogy I. Ferdinánd bolgár cár a Szász-Coburg-Gotha-házban látta meg a napvilágot, akkor most tessenek odamenni a könyvespolchoz, és felcsapni Galántai József Az első világháború címí, idevonatkozó klasszikusát, és megnézni, hogy akkor ki is volt kivel az I. világháborúban?

Az orosz cár mennyegzője
Hála II. Miklós fennmaradt naplójának,  jól nyomon követhető, miként udvarolt a cárevics Alix hercegnőnek… Feljegyzései  arról tanúskodnak,  bizony, nem ment minden elsőre úgy, ahogy azt elképzelte. Amikor először találkozott Miklós Alix, hessen-darmstadti hercegnővel, azonnal megtetszett neki a négy évvel fiatalabb leány. A fiú egy brossal lepte meg Alixot, de az megijedt, és másnap visszaadta az ajándékot. Miklós mérgében az első szembejövő – és kellőképpen meglepett – nagynéninek adta az ékszert.

A három évvel későbbi randevú – nem kapkodták el – már egy fokkal jobban sikerült. Egész éjjel táncoltak, majd a graffiti meglehetősen szokatlan módját választották szerelmük kinyilatkoztatására: bekarcolták nevüket egy félreeső helyiség ablaküvegébe… „ugyanis szeretjük egymást” – írja jelentőségteljesen Miklós naplójába aznap este. Talán már csók is elcsattant, de erről szemérmesen hallgat a cárevics.Nem titok viszont, hogy a kissé nagy időintervallumú találkák között azért Miklós nem unatkozik. Egy lengyel származású balerina karjaiban talál vigaszt. Mathilde Kseszinszkaja örömmel viszonozza az ifjú trónörökös közeledését – mégiscsak jó partiról van szó.

III. Sándor cárnak nem tetszik fia kicsapongása. Az udvarban mindenki tud a színésznőcskével folytatott viszonyról, a jobban értesültek pedig még Alixról is. Előbbi szóba sem jöhet, mint lehetséges meny, de a hercegnővel sincs kibékülve az apa, mert családjának külpolitikai súlya csekély. A cél: egy francia ara, de minimum egy porosz! Hogy tisztuljon Miklós feje, utazni küldik. Azonban egyiptomi, indiai és japán élményei sem tudják feledtetni vele a két nőt. Hazatérve első dolga például, hogy Mathilde lakásszentelőjére egy drágakövekkel kirakott vodkás pohárkészletet ajándékozzon…A körülmények ellenére Miklóst nem nyomja a családi prés, és ennek egy, de annál nyomósabb oka van: Sándor nem akarja olyan kész tények elé állítani fiát, mint amilyenek elé ő volt annak idején.

Huszonöt évvel korábban Sándor is szerelmes volt egy nőbe, akit apja, II. Sándor cár parancsára ki kellett vernie a fejéből. Amikor ugyanis bátyja, a trónörökös váratlanul elhunyt, Sándor nemcsak a trónt, de testvére jegyesét, Dagmar dán hercegnőt is megörökölte. És hiába vitatkozott  az apjával, el kellett vennie a menyasszonyt – akihez az ég-világon semmi köze nem volt. &#336 lett II. Miklós édesanyja, és ő az a dán hercegnő, akinek a testvérét VII. Edward vette nőül. Az ő fiúk lett a későbbi V. György – innen tehát a megtévesztésig való hasonlóság az angol és az orosz uralkodó között!

1894-re erősen megromlik Sándor cár egészségi állapota. Érzi, hogy nincs már sok hátra, ezért  enged. Mivel a korábban kinézett menyjelöltek – a párizsi Héléne d’Orleans és Margit porosz hercegnő – közül egyik sem lett volna hajlandó áttérni az orosz ortodox vallásra – ami a cárina szerephez szinte beugró volt -, minden akadály elhárult Miklós akarata elől: megkérheti Alix kezét.

Randevúnak kiváló alkalom kínálkozik: Alix idősebbik bátyja, Ernő Lajos nagyherceg Coburgban vezeti oltár elé Viktória Melitta edinburghi hercegkisasszonyt. A fotográfusok már készítették magnéziumporos vakukkal felszerelt masináikat. Királyi családok tagjai szép számmal gyíltek a lagzira. Eljött a vőlegény nagymamája is, Viktória királynő, de várták Berlinből II. Vilmos császárt is. Az orosz különítményt – és ez most tényleg a szó legszorosabb értelmében az volt – Miklós vezeti. Kíséretében utazik három nagybácsi, több unokatestvér, egy orosz nyelvmesternő, azaz tolmács, testőrök és végül egy pópa – legyen már kéznél, ha majd hitbéli kérdéseket feszegetne Alix.

A cárevicsnek nagyon hamar sikerült elérnie, hogy a menyegzőn jelenlévők lassan többet foglalkoznak az ő leánykérésével, mint az ifjú párral. Alix azonban olyan, mint a vídia – hőre keményedik. Miklós lángolása kissé megrémiszti, ráadásul azzal sincs kibékülve, hogy hitében át kell térnie. Miklós 1894. április 8-án indul végső rohamra. Délelőtt fél 10-kor megy be Alixhoz, aki végre kimondja a boldogító igent. (Nem hiszik el, de a szomszéd szobában ott volt az egész rokonság: nagybácsik, nagynénik, egyszóval mindenki! Még maga Vilmos császár, a cárevics unokafivére is, aki – jellemző poroszosságával – így emlékszik vissza a jeles eseményre: „Addig-addig téblábolt Miklós, míg fogtam az egyik vázát, kivettem belőle a csokrot, és azt mondtam neki: Ezt itt most szépen megfogod, fölveszed az uniformisodat, felkötöd a szablyádat, és megkéred a kezét!”)

Aznap este Viktória királynő ad az ifjú jegyespár tiszteletére vacsorát, és az elkövetkező napokban egymást érik az Alixot és Miklóst éltető ünnepségek. A leendő anyós egy ezernyi drágakőből kirakott Fabergé-tojást és smaragd karkötőt küld az arának, Sándor cár sóhajt egy nagyot: végre! Rövid londoni kitérő után – Alix és Miklós tartják keresztvíz alá V. György kisfiát, a későbbi VIII. Edwardot, aki majd lemond a trónról Wallis Simpson miatt – irány Oroszország. 1894-et írunk. Még van 24 nagyon szép évük. Aztán a jekatyerinburgi erdőben véget ér minden…