A zárda titka

1909. szeptember 3-án nagy port felvert ügyet tárgyalt a Pécsi Királyi Törvényszék mint büntetőbíróság. Előtte Hardi Sándor törvényszéki elnök átiratában arra kérte a pécsi rendőrkapitányt, hogy a tárgyalás időpontjára megfelelő számú rendőri erőt vezényeljen a törvényszék épületéhez, mert a szociáldemokraták részéről elképzelhetőnek tartotta a rendzavarást.A háromtagú büntetőtanács elnöke Finkey Pál törvényszéki bíró volt, Erdélyi Oszkár és Bök Béla törvényszéki bírák voltak a tanács tagjai. A jegyzőkönyvet dr. Zsille Károly törvényszéki jegyző vezette. A 7770/B. 1909. számú büntetőügy vádlottja Andrási Győző Dezső volt, aki 1887. április 18-án Baján született, s amint az ítéletben olvashatjuk: ,,bajai illetőségí, jelenleg Budapesten a cs. és kir. 23. sz. gyalogezred 2. századában ténylegesen szolgál, magyar anyanyelví, r. kath. vallású, nőtlen, bádogossegéd, ír és olvas, 4 elemi és 2 polgári osztályt végzett, vagyontalan”. Andrási Győzőt egyrendbeli rágalmazás és egyrendbeli nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás vétségével vádolta Sárospataky József királyi ügyész. A vádlott védője dr. Hajdu Gyula ügyvédjelölt volt, dr. Greiner József ügyvéd helyettese. Főmagánvádlók voltak: Magenheim József plébános és a pécsi Miasszonyunkról elnevezett női zárda. A főmagánvádlókat a tárgyaláson dr. Visy László ügyvéd képviselte.A tényállás szerint Andrási Győző nyomtatvány útján a rágalmazást azzal követte el, hogy a Pécsett megjelenő Munkás címí szociáldemokrata társadalmi és közgazdasági hetilap 1908. évi szeptember hó 6. napján megjelent cikknek a szerzője a cikk következő kitételeivel:

Kosarazó apácák
Tisztelt Szerkesztőség! Szíveskedjék következő panaszomat közzétenni: Nővérem, Andrási Matild 1903-ban anyám akaratára belépett a pécsi Mária leánynevelő intézetbe, hol azon reményben, hogy apácává fogják felvenni, ingyen végzett házi teendőket. Ez év januárjában áttették a Miasszonyunk zárdába, hol senkivel sem érintkezhetett, és itt is ingyen dolgozott. Július elején azt mondták az apácák, hogy a leány gyenge, beteges, hiába imádkoznak érte, nem lehet belőle apáca, és el kell neki a zárdából menni.Anyánkat nem is értesítették, sőt a nővéremnek is azt mondták, hogy egy hétig ne merjen írni semmit, ezzel adtak neki 10 forintot*, és 22-én este a zárdából kiküldték. Hogy miért történt mindez, holott nővérem teljesen egészséges volt, az csak azután sült ki.Anyám ugyanis május 2-án elköltözött Pécsről Boglárra, és Magenheim József apátplébánost bízta meg azzal, hogy ügyeljen a leányra. Anyám el is ment, és a plébános úrnak volt gondja rá, el is ment többször hozzá a zárdába, és azt mondta neki, hogy nem volna jobb, ha hozzá jönne el? &Iacutegérte, hogy elküldi Temesvárra tanítónőnek, és a nővérem bízott, hogy csakugyan így lesz. Pedig nagyon tévedt.

Nővéremnek nem volt mit tenni, este kijött a nagy ismeretlenségbe, elment egy zárdabeli barátnőjéhez, ott töltötte az éjszakát, és reggel elment a plébános úrhoz, aki meghagyta, hogyha kijön a zárdából, menjen el hozzá. Mikor elment a lakására, a plébános úr rázárta az ajtót, és a hintaszéken az ölébe vette és a másik szobából hozott valamivel bedörzsölte a homlokát és a pulzusát. Nővérem érezte, hogy kábul, elkezdett kiabálni és a másik ajtón kifutott. A tilalom ellenére írt az anyámnak, és azt hitte, a plébános úrnál lesz a válasz. Ezért harmadnap megint elment, de másodmagával. A plébános úr szemrehányást tett neki, hogy miért nem jött el egymaga, és azzal a másikat nem eresztette be, most már mind a két ajtót bezárta, és újra az ölébe vette.A nővérem elkezdett kiabálni, és a plébános úr befogta a száját, és azt mondta: ,,Ne kiabálj, mert ha valaki meghallja, baj lesz!” Szerencsére valaki kopogott, és így a másik ajtón kiengedte, de azt mondta, hogy elkíséri Temesvárra, és akkor meg kell történni. Adott neki 5 frt 50 krt, hogy vegyen cipőt. Másnap megjött anyám, és így nem találkozhattak.Anyám ugyanis rosszat sejtett, miért küldték ki nővéremet a zárdából…Ezen esethez nem kell semmi külön magyarázat, láthatja belőle mindenki, mi történik a zárdában, és mit tesznek a plébános urak.
Tisztelettel: Andrási Győző

A törvényszék a vádlottat – mivel Magenheim József pécsi apátplébánosról és a pécsi Miasszonyunkról elnevezett női zárda főmagánvádlókról olyan tényeket állított, melyek valódiságuk esetén a főmagánvádlók ellen büntetőeljárás megindításának az alapját képeznék, s ezáltal őket közmegvetésnek tenné ki – bínösnek mondta ki, és ezért ,,a Btk. 259., 96., 97. §. alapján a Btk. 102. §-ának felhívásával összbüntetésül, az ítélet foganatba vételétől számítandó tizennégy (:14:) napi fogházra, és az 1892. évi XXVII. tc. 3. §-ban meghatározott célokra, a pécsi kir. ügyészségnél 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő és behajthatatlansága esetében a Btk. 53. §-a értelmében további öt-öt (:5-5:) napi fogházra átváltoztatandó ötven-ötven (:50-50:) korona pénzbüntetésre” ítélte.

A törvényszék kötelezte a vádlottat az eddig felmerült 50 korona 75 fillér felmerült – és az esetleg még felmerülő – bínügyi költségnek az államkincstár részére történő megfizetésére, azonban ezeket a költségeket az 1890. évi XLIII. tc. 4. §-a alapján a vádlott igazolt vagyontalansága miatt egyelőre behajthatatlannak nyilvánította. S elrendelte, hogy a Munkás címí hetilap a jogerős ítéletet – annak kihirdetése után megjelenő legközelebbi számában – teljes terjedelmében köteles közzétenni. A törvényszék rendelkezett arról is, hogy a jogerős ítéletet a 23. gyalogezred parancsnokságának, valamint Baja város rendőrkapitányságának küldjék meg.A főtárgyaláson Andrási Győző tagadta bínösségét, ugyanakkor beismerte, hogy nővére és anyja elmondása alapján – a történtek miatti felháborodásában – a Kosarazó apácák címí cikket ő írta. A vádlott kitért arra is, hogy Magenheim József apátplébános, főmagánvádló ellen az eset miatt nem kívántak büntető- feljelentést tenni, s ő csupán a nyilvánosság elé akarta tárni ezt a felháborító dolgot. A királyi törvényszék büntetőtanácsa az alábbiak szerint indokolta ítéletét:

,,Minthogy Andrási Győző Dezső vádlott beismerte, hogy a Kosarazó apácák címí cikket… ő írta, és ő tette közzé, minthogy ezen cikk egész tartalmának és címének összefoglalásából kétségtelen, hogy vádlott Magenheim József főmagánvádlóról azt a tényt állította ezen cikkben, hogy nevezett Andrási Matild ellen erőszakos nemi közösülés kísérletét, esetleg szemérem elleni erőszak bíntettét, vagy legenyhébb esetben a becsületsértés vétségét követte el, a pécsi Miasszonyunkról nevezett női zárda főmagánvádlóról pedig azt a tényt állította, hogy ezek játszották Magenheim József főmagánvádló kezére Andrási Matildot, hogy tehát a nőzárda a fenti bíncselekmények valamelyikében részes, minthogy ekként vádlott Magenheim József és a pécsi Miasszonyunkról nevezett női zárda főmagánvádlókról oly tényeket állított, mely valódiságuk esetében főmagánvádlók ellen büntetőeljárás megindításának okát képeznék, s őket egyúttal közmegvetésnek is kitenné, s minthogy vádlott állításait nyomtatvány útján tette közzé, vádlottnak ezen cselekménye a Btk. 258. §-ába ütköző, s a Btk. 259. §-a szerint büntetendő, kétrendbeli, nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás vétségét képezi.”
     
„A királyi törvényszék a Magenheim József apátplébános és Andrási Matild között történtek ügyében a valóság bizonyítását mellőzte, mivel erre nézve sem Andrási Józsefné, sem Andrási Matild nem tett följelentést, s ennek hiányában a Btk. 264. § 2. pontja alapján a valódiság bizonyításának nincs helye.” 

A Pécsi Királyi Törvényszék Finkey Pál vezette büntetőtanácsa a fenti ügy tárgyalását követően nyolc nappal később tárgyalta Malek Ottó büntetőügyét, amelyben ismét csak az apácákról – és természetesen Andrási Matildról – volt szó. A törvényszék Malek Ottó – nacionáléja az alábbi: Pécsett, 1891. október 20-án született, ugyanottani illetőségí és lakos, magyar anyanyelví, r. kath. vallású, sütőipari segéd, nőtlen, ír és olvas, 6 elemi és 3 ismétlő iskolát végzett, sor alatt még nem állt, vagyontalan – vádlottat bínösnek mondta ki nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás vétségében, mivel beismerte, hogy a Pécsett megjelenő Munkás címí szociáldemokrata lap 1908. szeptember 6-ai számában közölt, A zárda titka címí cikket ő írta.  A cikk maga nem túl izgalmas. Név nélkül megismétli Andrási Matild fent már ismertetett történetét. Leírja, hogy a lány tizenhárom éves korában lépett be a zárdába annak a reményében, hogy majd apáca lehet belőle. A világtól elzárva öt évig dolgoztatták ingyen.

,,… és a leány, szenved, fárad, dolgozik, azt hiszi, hogy az istennek szolgál, pedig sanyarú munkájának hasznát nem az ég, hanem a zárda lakói élvezik. Hány ilyen fehér rabszolganőt zsákmányolnak ki a zárdák, hány fiatal leány életét teszik tönkre a vallási cégér alatt, ki tudná ezt ezen világ sötétjében kiszámolni.”

– írja a tizenhét éves Malek Ottó sütőipari segéd egy képzett agitátor stílusában. S épp a stílus az, ami gyanakvóvá tesz bennünket azzal kapcsolatban, hogy ezt a cikket valóban egy félig képzetlen tizenhét esztendős ifjonc írta-e, avagy csak a nevét adta hozzá. Az írás kitér arra is, hogy a fiatal lányt öt év után egy este kidobták a zárdából. &Aacutellítólag azért, mert beteg volt.

,,Ha igaz, amit állítanak, hogy betegség támadta meg az apácanövendéket, de hisz éppen akkor ápolni, gondozni kellett volna, aki öt esztendeig végez a számukra ingyen munkát, az megérdemel legalább annyit, hogy betegsége idején gyógyítsák és ellássák. De nem, ők siettek szabadulni tőle. Meg sem várták a reggelt, kiutasították még este a zárdából. …
,,A zárda, az apáca- és szerzetesrendek az emberiség szégyenfoltjai, mert míg egyrészt a legembertelenebb fogadalmat követeli a tagoktól, másrészt ellenőrizhetetlen manipulációkat enged meg, melyek lépten-nyomon botránkoztatják meg a jó erkölcsí, jó ízlésí emberiséget. A huszadik század az előre törő világosság százada, nem tírheti a miszticizmus leplébe burkolózó ocsmányságokat, és le kell rombolni a hazugságokat, melyekkel a vallások kitartottjai rettegve, féltett önérdekből ámítják a világot. Az ilyen intézetekre nem bízhatjuk a leányok tanítását, nevelését, mert az apácaélet nem az erkölcsnek, hanem a hazugságnak és ámításnak melegágya.”Csak közbevetőleg jegyezzük meg, a stíluson igazán nem csodálkozhatunk. A Munkás nyíltan szociáldemokrata lap volt, s fejlécén ott állt a Marxtól származó idézet: „Világ összes proletárjai egyesüljetek!”
S mert a jelszóból sose elég, alatta ott volt ez is:
,,A munkásság az a szikla, amelyen a jövő temploma épül.” (Lassalle)

A törvényszék Malek Ottó vádlottat, mivel olyan tényeket állított, amelyek valódiságuk esetén a főmagánvádló Miasszonyunk zárdát közmegvetésnek tennék ki, nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt a Btk. 259. §. alapján egy hónapi fogházra, és 100 korona pénzbüntetésre ítélte, amelyet meg nem fizetése esetén tíznapi fogházra kell átváltoztatni. A törvényszék – számunkra szokatlan módon – arra is kötelezte Malek Ottó vádlottat, hogy 37 korona 77 fillér eddig felmerült bínügyi költséget a 7770/B. 1909. számú törvényszéki ítélettel már korábban elmarasztalt Andrási Győző Dezső vádlottal egyetemleg fizessen meg az államkincstárnak. A bínügyi költséget azonban a vádlott igazolt vagyontalansága folytán behajthatatlannak nyilvánították. A Malek Ottó ellen hozott ítélethez fízött indoklásában a törvényszék leírta, hogy Andrási Matild tanúként a főtárgyaláson elmondta, önként ment

,,a pécsi Miasszonyunkról elnevezett női zárdába azon célból, hogy a próbaév elteltével apácának fog beöltözni, itt azután egészen 1908. augusztus 22-ig dolgozott, mint egy cseléd. Súrolt, sikált azon reményben, hogy majd apáca lesz. A zárda orvosa azonban mellbetegséget kontrollált rajta, s újabb vizsgálat után kijelentette, hogy azonnal el kell hagynia mellbetegsége miatt a zárdát, mire augusztus 22-én esti 7 óra tájban elbocsátották őt a zárdából, pedig egészséges volt, adtak neki 20 koronát, s Magenheim József plébánoshoz utasították azzal, hogy az majd ad neki tanácsot. Materua Károlyné tanú vallomása szerint Andrási Matild a zárdából kijövetele után panaszkodott neki, hogy a zárdában korán kellett fölkelnie, és sokat kellett dolgoznia. Andrási Matildnak mint apácanövendéknek nem lehetett oka amiatt panaszra, hogy a zárdában korán kellett kelnie, és dolgoznia kellett, mert hiszen ő éppen dolgozó apáca akart lenni, akinek pedig a munka az élethivatása. S így a vád tárgyává tett cikknek azon része, hogy a panaszos női zárda Andrási Matildot, mint egy fehér rabszolganőt kizsákmányolta, nem nyert igazolást…

Nem fogadta el a kir. törvényszék a védelem azon álláspontját, hogy a pécsi Miasszonyunkról elnevezett női zárda nem jogi személy, s ellene rágalmazás nem követhető el. Ugyanis ezen női zárda kollektív testület, s mint ilyen ellen, követhető el rágalmazás.De nem volt elfogadható a védelem részéről felhozott azon kifogás sem, hogy ha még a női zárda olyannak volna is tekintendő, mint aki ellen rágalmazás elkövethető, ez nem emelt szabályszerí és törvényes képviseletben vádat, s így szabályszerí vád hiányában a bínvádi eljárás megindítható nem lett volna, mert a feljelentést Brummer M. Gábriella, a zárda főnöknője, aki mint ilyen törvényes képviselője a zárdának, adta be, s az általa kiállított, a feljelentéshez csatolt meghatalmazást gróf Zichy Gyula pécsi megyés püspök ad 3761/1908. sz. a. jóváhagyta, s az ad. 49. sz. alatti átiratában ezen cikk miatt a bínvádi eljárás megindítását a maga részéről is kérte.”

Enyhítő körülményként a törvényszék a vádlott fiatal korát és büntetlen előéletét vette figyelembe.A fenti ítéleteket Andrási Győző is és Malek Ottó is megfellebbezte, s ügyüket mind a Pécsi Királyi &Iacutetélőtábla, mind a Kúria egyesítve tárgyalta, s a törvényszék ítéletét mindkét feljebbviteli fórum csaknem egészében helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztés mértékén nem változtattak, ugyanakkor Malek Ottó esetében mellőzték a pénzbüntetést, mert az indoklás szerint a vádlott 1891. november 3-án született, s mint a pécsi ítélőtábla az 1910. február 7-én kelt, 269/Bünt. 1910. számú ítéletéhez fízött indoklásában írja, a bíncselekményét 1908. szeptember 6-án követte el, vagyis a 15. életévét ugyan már túlhaladta, ám a 18. évét még nem töltötte be,

,,ezért ő koránál fogva a Bn. – Büntető novella – 1910. évi január 1-én hatályba lépett második fejezetének rendelkezései alá esik, mert e rendelkezések a cselekmény elkövetésekor hatályban volt Btk. rendelkezéseinél enyhébbek, és így a Btk. 2.§-a értelmében rá nézve a Bn. enyhébb rendelkezései alkalmazandók.”

Erre hivatkozva az ítélőtábla a 100 koronás pénzmellékbüntetést mellőzte, mert az akkor hatályos Bn. 17. §. második bekezdése értelmében fiatalkorú ellen pénzbüntetés sem fő-, sem mellékbüntetésként nem volt kiszabható.Hajdu Gyula ügyvéd azért is fellebbezést jelentett be, mert Magenheim József ügyében a törvényszék nem rendelt el valóságbizonyítást. Panaszát mindkét magasabb bírói fórum elutasította. De nem fogadták el az ügyvéd azon állítását sem, hogy a fenti ügyekben a törvényszék túllépte a hatáskörét, és a sajtó útján elkövetett rágalmazási ügyeket esküdtbíróságnak kellett volna tárgyalnia. Ez utóbbiban talán igaza lehetett dr. Hajdu Gyula ügyvédnek, mivel ez volt a bevett gyakorlat, s a fenti ügyekhez kapcsolódó harmadik büntetőügyet, ami Dékány Pál, a Munkás szerkesztője ellen indult Szent szüzek címí írása miatt, az esküdtbíróság tárgyalta. Nem zárható ki, hogy a törvényszéket némileg befolyásolta ebben az ügyben az, hogy Pécs püspöki székhely volt, s a püspök a város fontos – ha nem a legfontosabb – közéleti tényezőjének számított. §