Elvarázsolt tájak

Egy elhagyatott helyen sétálva, bárhol a világon, volt már olyan érzése, hogy elvarázsolt tájon jár? Hallott már emberi beszédet egy csobogó folyóban? Érezte már magát egy távoli hegycsúcsra ragadva gondolatban? Kommunikált már emberrel szótlanul úgy, hogy még csak a nyelvét sem beszélte?

Volt már olyan pillanat, amikor túláradó békesség és harmónia érzése járta át? Ha igen, meglehet, egy olyan erő-mezőre keveredett, melyet a népi és vallási tradíció szent helyként tisztel. &#336si szokások sokasága utal arra, bizonyos helyeken háromdimenziós világunk és a spirituális világ közti határ összemosódik. E zónákat többnyire a földkéreg elektromágneses vonalai határozzák meg. Nyugaton ley-vonalaknak, Kínában sárkány-vonalaknak, Ausztráliában dal-vonalaknak nevezik. A vonalak metszéspontjai a transzcendentális tapasztalások és érzékelések területe. Bár minden országnak megvannak a szakrális helyei és erõtájai, a következõ válogatás csak a világ néhány kiemelkedõen inspiráló táját mutatja be, azokat, amelyek extra élményt adnak az utazáskor.


Kailash, Tibet
Ha valaki belép egy buddhista templomba vagy kolostorba, bizonyosan megérinti a biztonság, a kellemes közérzet vagy a kiegyensúlyozottság érzése. Bár e Himalája talapzatán elterülő országnak rendesen kijutott a bajból, mégis, a misztikus Tibet testesíti meg mindazt, ami békés, harmonikus és spirituális.  Egy hely, ahol a spiritualizmus kerekedik felül, és a nehézségeket a természet felett álló közönnyel és sztoicizmussal veszik semmibe.

A tibeti és Hindu hagyományok szerint, a 6714 méter magas Mount Kailash Tibet és az univerzum szíve vagy tarkója, ahogy ezt néhányan mondják arrafelé. Az impozáns kőpiramis közelében ered &Aacutezsia négy nagy folyója: a Gangesz, az Indus, a Sutlej és a Brahmaputra. Ez az a pont, ahonnan a Föld nagy hegyláncai is szerteágaznak, elég csak a térképre nézni és ez mindjárt egyértelmívé válik. Az óriási tibeti fennsíkot minden oldalról nehezen áthatolható hegyek övezik, délen és délnyugaton a Himalája.  Kailash földrajzi jellegzetessége egy természetes horogkereszt-alakzat, mely a tibeti buddhizmusban a spirituális meggyőződés jelképe.

A buddhisták azt állítják, hogy a Kailash a bolygó legszentebb helye. A hinduk pedig azért tartják szentnek, mert Shiva, a Pusztító lakik itt. A hegycsúcs és a környező táj diszharmóniája csodálatos élményt nyújt az utazónak. Kailash még nem vált turistalátványossággá, mint Varanasi és Kathmandu. Légikikötő hiányában a Lhasából ide induló turistákra gyötrelmes út vár. Tibetben utazgatni ma egyszerí: egy halom engedély kell hozzá. A kínai kormány mindent elkövet, hogy a lehető legtöbb bőrt nyúzza le a turistákról, persze azok megtartása mellett. Érdemes ezeket az apró kellemetlenségeket leküzdeni és ebbe a spirituálisan és természeti látnivalókban egyaránt gazdag országba ellátogatni.

Lhasa felől egyhetes teherautóúttal lehet eljutni ide, mások Simikot (Nepál) felől közelítik meg a szent helyet. Többségüknek vallásos fanatizmusuk vagy kalandvágyuk segít átjutni a megpróbáltatásokon. Országukat a tibetiek Bod-nak hívják. Kínai neve: Hszicang (Rejtőző ország). ( Egy igen jellemző tibeti mítosz szerint a világ egy kozmikus tojásból keletkezett. Az egyik változat szerint: ahogy ez a kozmikus tojás eltörött, hatalmas héja kívülről a szellemek és élősdiek birodalma lett, belülről pedig 81 gonosz jóslat és 360 rontás lepte el. A tojás fehérje szétömlött a földön, s 404-féle betegség bújt elő belőle, a sárgájából pedig 360 rend gonosz szellem. Ebben a baljós világban szerencsére az embernek – házának, háza tízhelyének, magának – szintén megvoltak az istenei vagy szellemei, s ezek funkciója éppen az ő védelme volt. &Aacutem velük is vigyázni kellett, nagyon érzékenyek voltak. Az embernek például mindkét vállára odaképzeltek a tibetiek egy-egy védőszellemet, ezeket azonban el lehetett riasztani, ha az illető egyik vállán döglött rókát, a másikon döglött egeret hajított át valaki. Mert akkor védtelen maradt. )

Fuji, Japán
Jó lehet, a Fuji a szimmetriájáról ismert világszerte, szent jellege a sintoizmusban és más japán buddhistavallásokban mégisenyhe aszimmetriájában rejlik. Szépsége pedig, mely mérföldekről minden irányból jól látható, eltínik a hegymászók számára, akikre a mászás végén egy sivár vulkanikus tájék vár. A XIX század végéig csak síntó és más buddhista papok és zarándokok mehettek fel a szenthegy tetejére. Nőket, köztük buddhista apácákat egészen 1872-ig nem engedtek fel a hegy csúcsára. Bár napjainkban igen sok japán indul a csúcs felé, a zarándoklat célja sokkal inkább a napkelte szemlélése a hegy csúcsáról. Mivel a hegy megmászása legalább négy óra hosszat tart, elég korán kel elindulni, hogy a napfelkeltét a csúcsról élvezhesse a zarándok.  

Ararat, Törökország
Ez az a hegy, amely az özönvíz visszahúzódó áradatából először felbukkant, és ahol Noé biztonságban kiköthette bárkáját. A Genezis könyve szerint a pusztító özönvíz után Noé bárkája "eljött, hogy az Ararat hegyein pihenjen meg." Az Ararát égbe törő, hatalmas ormát a XIX. századig senki nem próbálta meghódítani, a szerzetesek hite szerint Isten nem engedi, hogy bárki feljusson a "szent csúcsra", ahol állítólag még mindig ott hevernek Noé bárkájának maradványai. Az itt élők "a fájdalom hegyé"-nek, törökül Agri Daginak hívják a csúcsot, amely fenségesen emelkedik az Aras folyó völgyének szürke, zord síkja fölé.

Annak ellenére, hogy a nagy hírveréssel nekiinduló expedíciók hajóra emlékeztető maradványokat, fagerendákat találtak, Noé bárkájára utaló, kétségbevonhatatlan bizonyítékokra egyik sem lelt. A talált faanyagok tudományos vizsgálata azt mutatta ki, hogy egyetlen olyan darab sincs köztük, amelyik Noé idejéből származna. Az egyik elmélet szerint a fadarabok annak a több száz éves kolostornak, egykori zarándokhelynek a maradványai, amelyet az 1840-es földrengés és lavina pusztított el. Egyelőre semmilyen perdöntő tárgyi bizonyítéka sincs annak, hogy Noé bárkája ott volna. &Aacutem az Ararát továbbra is, és mindennek ellenére megigézi azokat, akik saját szemükkel láthatják ragyogó szépségét.

Uluru és Katatjuta, Ausztrália
Az ausztrál kontinens belsejébe utazni annyi, mint megismerkedni a lenyígöző végletek hazájával. A vidék zordnak és kietlennek tínik, jóllehet évezredek óta lakják és átutaznak rajta. A dínék közt, a disznófüves pusztából kőalakzatok emelkednek ki: a hatalmas Ayers Rock (Uluru) valamint az Olgák (Kata Tjuta) dómhegyei. Figyelmet követelnek. Méretük és megjelenésük magával ragadja az évről-évre idelátogató sok ezer turista képzeletét. Uluru, ismertebb nevén az Ayers Szikla, és Katatjuta az őslakosság hagyományainak és folklórjának a szíve.

Ausztrália modern épületeivel ellentétben az Ayers szikla az ország távoli múltját idézi, amikor a földrészen még csak az őslakók éltek. &#336k adták neki az Uluru nevet, ami ma is hivatalos elnevezése. Az erózió vájta barlangokat és állandó tavacskákat a bennszülöttek szent helyeknek tartják, akárcsak azokat a hasadékokat és repedéseket, amelyekben állati vagy emberi alakokat vélnek felfedezni. A sziklák üregeit több helyen szentként tisztelt barlangfestmények díszítik; némelyek kizárólag csak nők, mások csak férfiak számára készültek. Egyik nem sem nézhet a másik barlangjának irányába, sőt akkor is el kell fordítaniuk a tekintetüket, ha tiltott helyeken haladnak át. A Mala barlangba idegenek nem juthatnak be, itt történik a helybeliek törzsi beavatása.

A bennszülöttek szerint a sziklafolyosó különös jeleit és feliratait az ősi mitikus idő s az azt követő korok beavatottjai karcolták a falba. A fiúkat a barlang szájánál egy nagy, lapos kőre fektetik, s okkerrel befestik. E természetes asztal mellett egy szikla hever, egy mitikus időbeli ősapa alvó alakja.  A hit szerint minden embernek egy halandó és egy halhatatlan lelke van; az előbbi a halál beálltánál eltínik, viszont az utóbbi egy kiválasztott ősi totemhez láncolva visszatér a szent földre és a totemet befogadó területre. Mala barlangja az őslakók szemében a boldogság helye, ahol a visszatérő hívek, azok a bennszülöttek, akik elutaztak, majd hazatértek, örömkönnyeket hullatnak, amikor felidézik saját beavatási szertartásukat. Az Ayers-szikla, amelyet Ausztrália fehér bőrí lakossága "halott szív"-nek nevez, minden megválaszolatlan kérdésével együtt is mindinkább csupán turistalátványossággá válik.

Matobo, Zimbabwe 
Ezt a tájékot már legalább negyvenezer éve lakja ember és állat, amint erről számos San sziklarajz tanúskodik és itt található a maurik istenének szentelt Ndebele eső szentélye.  A brit Cecil Rhodes-t, akiről Rodéziát elnevezték, saját kérésére ide temették el. Figyelemre méltó természeti szépség a Matobo-hegy: busmanok éltek 2 ezer évvel ezelőtt a hegységben és gazdag szikla festményeket hagytak hátra az utókornak. A hegy repedéseiben és barlangjaiban agyag-kemencéket és számos más történelmi fontosságú leletet találtak.  Sok törzs spirituális erőt tulajdonít a Matobo hegynek és szent helyként tiszteli. Néhányuk szerint nem szerencsés ujjunkkal a hegyre mutatni. Amikor a látogatók először pillantják meg a Matobo-hegységet, Bulawayo mellett, Zimbabwe központjától délre, általában felvetődik a kérdés: "Hogyan kerültek oda fel azok a sziklák?" A bizonytalanul álló sziklatömbök így erodálódtak. Amint végigtekintünk a tájon, közönséges halandóként is megérezzük, ezek a sziklarengetegek a világ nagy erő mezőihez tartoznak. Sok ezer évvel ezelőtt a busmanok és a leszármazottaik kipingálták a matoboi sziklákat, barlangokat és rejtekhelyeket a tájon, mely rögös volta miatt nem igazán volt alkalmas vadászatra.

Gangesz, India
Indiában a Gangesz folyó testesíti meg Gangát, a megtisztulás istennőjét. Bár a hatalmas Gangesz erősen szennyezett, a hinduk mégis a Föld legszentebb vizének tartják, amelynek akár egyetlen cseppje is képes a hívő zarándokok lelkét földi bíneiktől megtisztítani, és így haláluk után megszabadulnak az örökös újjászületés gyötrelmétől. A folyó eredetileg a mennyben folyt, míg Bhagíratha király le nem hozta a földre, hogy megtisztítsa ősei hamvait. Az istennőfolyó, hogy zuhanásának ereje ne seperje el a Föld lakóit, először Siva isten fejére hullott, s végigcsorgott bozontos fürtjein.

Az Indiában járó külföldiek nehezen értik meg azt az ellentmondást, hogy a Gangeszt, az Élet Folyóját a halottak befogadására használják. A hinduk azt vallják, hogy a lélek halál és újjászületés sorozatán megy át, míg végül a moksha állapotba jutva ki nem kerül a körből, eggyé válva a világegyetemmel. A szent folyó vize spirituális tisztulást nyújt, fürdeni a folyóban vagy inni belőle a múltbeli bínök eltörlését jelenti. Igen nagy tisztesség holttest vagy szétszórt hamu formájában végezni a Gangeszben. Minden évben tömérdek zarándok, köztük sok beteg és haldokló, teszi meg a hosszú, fárasztó utat a Gangeszig abban a reményben, hogy ha isznak a vizéből és megmerítkeznek benne, megszabadulnak bíneiktől.

Tsodilo, Botswana
Tsodilo sziklatömbjei a sivatag közepén emelkednek, ahol 35000 éve már emberi település volt, és 3500 sziklafestmény maradt fenn. Ezeken állatok, emberek és földrajzi formák rajzai láthatók, nagyrészük ősi San és Bantu alkotás. A sziklafestészet egyik legjelentősebb koncentrációja a Kalahári sivatag 10 négyzetkilométeres területén található, melyet méltán neveznek a sivatag Louvre-jának. Az elmúlt 100 ezer év környezeti változásairól és az emberi tevékenységéről árulkodik a terület. A környék közösségei ebben a kevésbé emberbarát környezetben szent helyként tisztelik a Tsodilo-t, melyet ősi szellemek látogatnak. &#336rszemekként emelkedik ki a Tsodilo négy kvarctömbje, a Kalahári-sivatag hullámos, óceánszerí tömegéből Botswana északnyugati részén.

A helynek spirituális jelentősége van. A bennszülöttek azt hiszik, hogy a Tsodilo-hegység az a hely a világon, ahol az ember elsőként jelent meg a Földön. A Kalahári távoli csücskében a látogatók legkönnyebben a Férfi- és a Nõ-hegyet érhetik el, ezek szikláit és falait természetes, élénk pasztellszínárnyalatok hálózzák be, és legalább 3500 katalogizált ősi sziklafestmény tarkítja 350 különböző helyen. Keletkezésük időszámításunk szerint 800 és 1300 közötti időszakra tehető. A legtöbbjük igen egyszerí, állatokat, embereket és geometriai formákat ábrázolnak. Inkább falfirkára hasonlítanak, de mívészeti értékük még valószíníleg így is meghaladja Dél-Afrika más, hasonló jellegí alkotásainak jelenőségét. A helyi San nép öregjei úgy vélik, hogy a festmények maguktól az istenektől származnak. Eredetüket a mai napig titok övezi.

Glastonbury, Egyesült Királyság
Glastonburyt, az Egyesült Királyság egyik legkorábbi keresztény települését, legendák, és mítoszok sokasága övezi. A város spirituális központja egy sírhalom, melynek tetején a középkori Szent Mihály templom egyik fennmaradt tornya található. Ez a 175 méter magas sírhantdomb állítólag a titokzatos Avalon-sziget, Arthur király legendáinak helyszíne volt. Ez az apró, nyüzsgő vidéki város rengeteg látogatót vonz a világ minden tájáról. A romantikus hajlamúakat Arthur király legendája csábítja, a zarándokokat az ősi keresztény örökség, a misztikumok iránt vonzódók a Szent Grált keresik, az asztrológusokat pedig annak a zodiákusnak a híre csalogatja ide, amely a környező táj képéből egyesek szerint tisztán kirajzolódik. Glastonbury tagadhatatlanul legnagyobb titka, vajon Arthur király testét itt, az apátság talapzatában helyezték-e örök nyugalomra. A szerzetesek úgy tartják, hogy az ő és felesége, Guinevere maradványait találták meg 1190-ben, ám erre semmi bizonyítékunk nincs. 

A monda szerint Melwas, Somerset királya elrabolta Guinevere-t, és Glastonburyben tartotta fogva. Arthur a csapata élén a Tor nevet viselő sziklaerőd ellen indult abban a hiszemben, hogy feleségét ott őrzik, de az apát a harc megkezdése előtt kibékítette a szemben álló feleket. A középkorban Glastonbury szerzetesei Szent Mihály arkangyal tiszteletére templomot építettek a Tor tetején, ezt azonban egy földrengés lerombolta. A ma itt emelkedő torony egy későbbi templom maradványa, amelyet az elpusztult épület helyén emeltek. A Tor lábánál egy réges-régi kutat találunk, melynek halk csobogása a szívdobbanás hangjához hasonlítható. Mivel vizét a vas-oxid vörösre színezi, Véres kútnak is nevezik. Leginkább mégis a Kehely kútjaként emlegetik, annak a mondának az alapján, amely szerint itt rejtették el a felbecsülhetetlen értékí Szent Grált. Ebből a legendás kehelyből ivott Jézus Krisztus az Utolsó Vacsorán. A kelyhet állítólag Arimateai József vitte magával Angliába. A Grálnak természetfeletti erőt tulajdonítottak, a Kerek-asztal lovagjai sokáig keresték. Hiába.