Életelixír

A történelem során sokan és sok helyen próbálkoztak azzal, hogy szembeszegülve a természettel, az öregedés végzetes folyamatával megőrizzék fiatalságukat és korlátlanul meghosszabbítsák földi életüket.

A taoizmus szellemiségével áthatott kínai alkímiára különösen jellemzőek a hosszú élet, az örök fiatalság, a földi vagy égi halhatatlanság megvalósítására irányuló már-már kultikussá váló törekvések. A kínai hagyomány a halhatatlanok több típusát különbözteti meg. A földi halhatatlanok fizikai testük tökéletessé tétele révén nyerik el az örök életet. Az égi halhatatlanok valamiféle isteni állapot elérése által válnak halhatatlanná, és fizikai testük hátrahagyásával vagy annak dematerializálásával, de mindenképp egy új, általuk létrehozott spirituális testben folytatják életüket. A repülő halhatatlanok a leghatalmasabb mágusok, akik bármit megtehetnek.

Az egykori elképzelések szerint a halhatatlanság megvalósítható a földi élet során, a halál pillanatában, de még a halál után is, ha a romolhatatlan, spirituális test kimunkálása a halál időpontjában már a végső stádiumban van. Ha a halhatatlanság elérése a halált követően következik be, akkor a beavatott teste eltínik a sírból, ahol csak egy kard, egy lándzsa vagy egy jogar marad utána emlékeztetőül. A tradicionális szövegek ezt a mozzanatot si kiainak, azaz a “holttest feloldódásának” nevezik. A folklorisztikus szinezetí elképzelések szerint a halhatatlanok egy távoli, paradicsomi szigeten, vagy a mitikus Kunlun-hegység égbenyúló csúcsai közt időznek az idők végezetéig, de persze bármikor visszatérhetnek a halandók világába, mint ahogy meg is teszik néha, rendszerint azért, hogy a nyomdokaikban járók segítségére legyenek.

Lao-ce, a taoizmus legendás mestere a hagyomány szerint szintén a Kunlun-hegységbe távozott, miután befejezte evilági küldetését. A Kínától nyugatra található Kunlun-hegységben tanyázik a kínai mitológia leopárdfarkú, tigrisfogú boszorkányistennője, Hszi-vang-mu, a “Nyugat úrasszonya” is. &#336 küldi az emberekre a járványokat, az árvizeket, az aszályokat és az egyéb égi eredetí természeti csapásokat, ugyanakkor a Holdban lakó nyúl segítségével ő készíti az örök élet elixírjét. Sze-ma Csien történetíró szerint az i. e. IV. századtól több kínai uralkodó is expedíciókat küldött a halhatatlanok másik legendás lakhelye, az óceán közepén található Pong-lai sziget felkutatására. Egyes archeológusok elképzelhetőnek tartják, hogy a megfogyatkozva visszatért vagy eltíntnek nyilvánított expedíciók hajói közül néhány elérte Amerika partjait, s ily módon a kínai civilizáció némi hatással lehetett Közép-Amerika indián kultúráira.

A halhatatlanság pirulái
A halhatatlanná válás útjait, lehetőségeit kutató kínai alkímiának – csakúgy, mint az európainak – létezett egy külső alkímia (wei tan) különböző ásványi, növényi és állati alapanyagokat tartalmazó pirulák, labdacsok és elixírek készítésére és fogyasztására helyezte a hangsúlyt. Több alkimistáról is feljegyezték, hogy törekvéseiket siker koronázta. Közéjük tartozott Wei Po-jang, aki, miután elkészítette a halhatatlanság piruláit, tanítványa és kutyája társaságában nyomban el is fogyasztotta azokat. Nem sokkal ezután – amikor a szer hatni kezdett – mindhárman a levegőbe emelkedtek, és eltávoztak a halhatatlanok titokzatos, távoli, halandók számára megközelíthetetlen birodalmába.

Az elixírekkel kísérletező kínai alkimisták különösen a jáde, az arany és a cinóber tartalmú készítményeket tartották alkalmasnak arra, hogy meghosszabbítsák az életet és visszafiatalítsák az öregedő szervezetet. A jádénak azért tulajdonítottak egészségmegőrző, fiatalító hatást, mert a hagyomány szerint pozitív, jang karakterí energia árad belőle. Ez a hit a régi kínai temetkezési szokásokra is hatással volt. A korabeli vélekedés szerint, ha jádét és aranyat helyeznek a holttest kilenc nyílásába, akkor az nem indul oszlásnak. Az ugyancsak jang karakterí arany a fémek császárának számított, eredeti lakóhelye pedig a Föld középpontjában volt, ezért minden más anyagnál alkalmasabbnak tartották az egészség megóvására és az élet meghosszabbítására. Egy nagy népszeríségnek örvendő ókori kínai alkímiai értekezés szerzője a következőket írja az aranytartalmú elixír áldásos hatásairól:

“Az arany, természete szerint nem korrodálódik és nem enyészik el, ezért minden anyag közül a legbecsesebb. Ha az alkimista étrendjébe iktatja, élete örökké fog tartani… Amikor az aranypor az öt belső szervbe kerül, szétoszlik a homály, mint a szélfútta esőfelhő. A megőszült haj ismét feketébe fordul, a kihullott fogak helyébe újak nőnek. Az elaggott férfi délceg ifjúvá, az ősz anyóka kecses leánnyá válik. Aki ily módon átalakult, s kikerülte az élet végzetes csapdáit, annak neve Igazi Ember. “Az európai alkimisták szintén kísérleteztek az arany gyógyszerként, illetve elixírként való alkalmazásával. Paracelsus egyetemes csodaszere, a mindent gyógyító Archidoxa Medicinae állítólag aranytartalmú készítmény volt. A taoista alkímiai értekezések szerint a mesterségesen előállított arany minden más anyagnál tisztább, ezért, ha valaki ilyen aranyból készített edényekből táplálkozik, a végtelenségig meghosszabbíthatja az életét. Li Sao-csün, a legendás mágus azt tanácsolta a Han dinasztia halhatatlanságra vágyó császárának, Wunak, hogy mutasson be áldozatot az olvasztómedence előtt, miáltal megjelenésre bírhatja az alkimistákat segítő természetfeletti lényeket.

Ezek a varázserejí lények hozzásegíthetik, hogy cinóberporból aranyat állítson elő. Ha az így nyert aranyból tálakat és serlegeket készíttet, ezekből táplálkozik, igen hosszú életre számíthat. Miután élete ily módon meghosszabbodott, megláthatja a “világtenger” közepén található pong-lai sziget halhatatlanjait. Ha e találkozást követően bemutatja a feng és a san áldozatokat, többé nem kell tartania a haláltól. A mesterséges arany előállításához szükséges cinóbert sok taoista mágus és alkimista önmagában is elegendőnek tartotta a halhatatlanság eléréséhez. A cinóber, azaz a higanyszulfid – amelyet már csak az életerőt idéző vörös színe miatt is nagy becsben tartottak – annak köszönhette különös tekintélyét, hogy felizzítva higannyá alakul, vagyis – hasonlóan a főnixhez – újjászületve kerül ki a pusztító lángok közül, ami a halál révén történő megújulás misztériumát reprezentálja. Egy Ko Hung neví alkimista azt írja, hogy aki egy év alatt elfogyaszt tíz darab, cinóberből és mézből készített pirulát, látványosan megfiatalodik. (Ez egy beteg, öreg ember esetében abban nyilvánul meg, hogy visszanyeri egészségét, testének rugalmasságát, újból kinőnek a fogai és a haja ismét fekete lesz.) Ha pedig tovább szedi a csodaszert elnyeri a halhatatlanságot.

Tigris és sárkány
Az ezoterikus, belső alkímia (nei tan) követői mindezt gyerekesnek tartják. Az ő nézeteik szerint az alkímiai értekezésekben leírt folyamatoknak az emberben kell végbemenniük, és az örök életet biztosító elixírnek is belül kell kialakulnia. A nei tan hívei – hasonlóan európai kollégáikhoz – céljuk eléréséhez nélkülözhetetlennek tartották az “alkímiai nász” véghezvitelét, vagyis az univerzumot mozgásban tartó ellentétes erők, alapprincípiumok, a pozitív és a negatív pólus, a jang és a jin, a sárkány és a tigris, a férfi és a nő, a szellem és az anyag, az ég és a föld végső, transzcendens egyesítését. Ennek a misztikus, belső “házasságnak” az eredményeként jön létre az elixír és születik meg az emberben a “rejtélyes magzat”, az a halhatatlan “lény”, amely – miután az alkimista átplántálta belé önnön lényegét – maga mögött hagyván a halandó testet, pontosabban a változásoknak kitett pszichofizikai szövedéket, diadalmasan felemelkedik az Égbe.

A taoizmus ezoterikus anatómiája szerint az emberi mikrokozmosz az univerzális makrokozmosz tükre, kicsinyített mása. Az emberben valamilyen formában megtalálhatók mindazok az elemek, erők, erőközpontok és energiacsatornák, amelyek az univerzumot alkotják és mozgásban tartják. Az öt őselemet például az öt belső szerv reprezentálja; a tíznek a szív, a fának a máj, a levegőnek a tüdő, a víznek a vese, a földnek pedig a gyomor felel meg. Az ember fizikai és szubtilis testét ugyanazok az istenek és szellemek uralják és irányítják, akik az univerzum egészét. A taoista mágus a belső látás tökéletesítése révén kapcsolatba kerülhet ezekkel a külső-belső természetfeletti lényekkel, és ha sikerül megvalósítania a velük való kommunikációt, elejét veheti minden betegségnek és megállíthatja az öregedés folyamatát. A halhatatlanság elérését célzó módszerek között jelentős szerepet kaptak a különféle, jóga-típusú légzéstechnikák. Ezek célja az univerzumot átható egyetemes életerő tökéletes áramoltatása a testben. Ha az életerő akadály nélkül halad át a három belső “kapun” és folyamatosan táplálja a három “cinóber mezőt” – amelyek az agy, a szív és a köldök táján helyezkednek el – akkor az élet hosszúra nyúlik.

Bizonyos taoista körökben a halhatatlanná válás leghatékonyabb eszközének a szexualitás sajátos módokon való gyakorlását tartották. A koncentrációval, meditációval és légzőgyakorlatokkal kombinált rituális közösülés elsőrendí célja a nemi ösztön megzabolázása, a szexuális energia felemelése, szublimálása, spirituális energiává való átalakítása volt. Hasonlóan az indiai tantrizmus szexuális rítusaihoz, különösen a maithunához, a taoista beavatottnak is uralnia kellett a nemi aktus folyamatát, és meg kellett akadályoznia a mag kiáramlását. A visszatartott, visszafordított magot azután az alsó cinóber mezőben elvegyítette a testben cirkuláló “lélekzettel”, ami végül elvezetett a halhatatlanság eléréséhez nélkülözhetetlen “rejtélyes embrió” kialakulásához. Ezt a folyamatot a női és férfi, jin és jang energiák keveredése is táplálja. Ezek az ellentétes előjelí energiák ugyanis a rituális közösülés során kölcsönösen átáramlanak az ellenkező nemí partnerekbe. A taoista szexuális technikák gyakorlói közül sokan kimondottan erre az energiaátáramlásra, illetve átáramoltatásra helyezték a hangsúlyt, és partnereik életerejének folyamatos kiszipolyázásával próbálták meghosszabbítani életüket és elérni a halhatatlanságot. Az ilyenfajta energiavampirizmust mélységesen elítélték a taoista mesterek, mégis meglehetősen sokan gyakorolták, és még valamiféle kultusza és szakirodalma is kialakult.

Az ilyen témájú írások, útmutatók – amelyeket rendszerint férfiak írtak férfiak számára – gyakran felhívják a figyelmet arra, hogy mielőtt bárki belekezdene valamilyen szexuális jellegí, energiavámpírikus praktikába, győződjön meg róla, hogy partnere, vagyis a kiszemelt áldozat nem ismeri az effajta technikákat, és nem rendelkezik ösztönös vampirikus képességgel, máskülönben megeshet, hogy a kapcsolat során a szerepek felcserélődnek és a zsákmány fogja elejteni a vadászt.