Esőjós virágok

A növények életére három időjárási tényező van rendkívül nagy hatással: a napfény, a hőmérséklet és a csapadék. Ezek alapján nem meglepő, hogy bizonyos növények megfigyelése segítségünkre lehet az időjárás-előrejelzésben. E ténynek a modern meteorológia korában már csak tudománytörténeti és néprajzi jelentősége van, de az időjós növények a természettel közvetlen kapcsolatban élő emberek életében még néhány évtizeddel korábban is jelentős szerepet játszottak.A növények életfolyamatainak, mint az időjárási tényezőket visszatükröző jelenségeknek tanulmányozásával a XIX. század botanikusai foglalkoztak. Az akkoriban felállított definíció szerint az időjós növényre (régiesen: meteorvirág. latinul: Planta meteorologiae) az jellemző, hogy virágnyílásával vagy csukódásával jelzi az időjárás változását. Emellett azonban meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak a virágok, hanem sok esetben a levelek, termések vagy az egész növény viselkedése szolgálhat a jóslás alapjául.

Csapadék előrejelzése
A növényi időjóslás jó része a csapadék jövendölésére vonatkozik. A jelenség alapja az, hogy a többnyire várva várt eső közeledtével általában növekszik a levegő páratartalma is. Bizonyos holt növényi szövetek a levegő növekvő páratartalmának hatására megduzzadnak, azaz sejtfalaik hosszúsága csak kevéssé változik, de vastagságuk nagymértékben nő. Ennek következtében az adott szövet vagy szerv alakja megváltozik. Ezt az alakváltozást vagy hallhatjuk, vagy szabad szemmel láthatjuk. Mivel a higroszkópos mozgásokért holt szövetek felelősek, a növényekből készült tárgyak is alkalmasak lehetnek időjárás előrejelzésre. Eső közeledtét jelzik azok a népi megfigyelések, amelyek egy-egy növényi anyagból készült tárgy megváltozására utalnak: ezért „feszül a ládafia”, „szorul” az ablakráma vagy az üres hordó fadugója. Ugyanezen okból lehet „kemény a harang kötele” vagy „szoros a zsákmadzag” – a len és a kender holt rostjai is hasonlóan reagálnak.

 Ugyanígy, nemhiába mondták régen, hogy „pattog a búzaszem a kévében” vagy „kopog a szalma”, mert alighanem nemsokára esősre fordult az idő.A legérzékenyebb növényi páratartalom-mérőmíszerek a higroszkópos fonalak. Ilyennek számítanak például a nedves, nitrogénban gazdag helyeken, tízrakások helyén gyakori higrométer-moha vagy gyommoha (Funaria hygrometrica) spóratartónyelei, amelyek szárazságban lehajlanak, megcsavarodnak, de esős, párás idő közeledtével kiegyenesednek. A higroszkópos mozgásoknak fontos szerepe van egyes növények terméseinek terjesztésében is. A gólyaorrfélék családjának tagjai nevüket legfeltínőbb sajátságukról: a magházon csúcsosodó terméscsőr alapján nyerték. A gólyaorrok (Geranium) termése kiszáradásakor alulról-felfelé hirtelen felnyílik és a részterméseket parittya módjára szórja el. Mindezt a magyar nép is megfigyelte az utóbbi évszázadokban kedvelt dísznövényévé vált, eredetileg Dél-Afrikából származó muskátli (Pelargonium zonale) termésein. Ezek olyan érzékenyek, hogy 2-3 órával előre jelzik a közelgő nyári záport. A közeli rokon gémorroknál (Erodium) a bibeszál kiszáradásos csavarodása fúrja a termést a talajba, úgy ahogy a dugóhúzó mélyed a parafa dugóba… Érett termések esetében száraz helyen a folyamat rendkívül gyorsan, 10-15 másodperc alatt végbemegy. Ugyanez a mechanizmus míködik a pázsitfífélék közé tartozó árvalányhajaknál (Stipa) is, ahol kiszáradás hatására a toklász megnyúlt szálkája csavarodik fel, miközben a szemtermést a talajba, az arra járó ember zoknijába vagy birka bőre alá fúrja. Más növényfajok [mint egyes veronikák (Veronica) vagy a borsos varjúháj (Sedum acre)] termései viszont éppen nedves körülmények között nyílnak fel.

Egyes növények úgynevezett könnyezéssel jelzik a csapadék érkezését. A könnyezésnek élettani okai vannak, amelyek a vízfelvétellel és a levegő páratartalmának megváltozásával állnak kapcsolatban. A növények a tápanyagokat vízben oldva veszik föl, és a gázcserenyílásokon keresztül párologtatnak. Ez elősegíti a vízoszlop gyökértől a száron át a levelekig tartó és a tápanyagokat is szállító mozgását. Eső közeledtével a levegő emelkedő páratartalma gátolja a gázcserenyílásokon keresztül történő párologtatást. A tápanyagáramlás fenntartása érdekében ekkor a növény a vizet cseppekben préseli ki magából. A jelenség különösen páratelt környezetben élő (pl. trópusi) fajok esetében gyakori, de hazánkban is megfigyelhetjük. A vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) 1-2 nappal, a juharok (Acer) 3-4 nappal az eső megérkezése előtt kezdenek könnyezni.

A jerikói rózsa
A higroszkópos mozgásnak köszönheti a talán legismertebb csapadékjelző növény, a jerikói rózsa a hírnevét. Ez a mitológiai növény a Szentföldön él, és mint a feltámadás jelképe, illetve az időváltozás, az eső előre jelzőjeként vált ismertté. A bibliai növény azonosítása azonban nem egyszerí feladat, mivel a rólafennmaradt leírások tudományos szempontból meglehetősen pontatlanok. Az elmúlt évszázadokban több tucat növényről feltételezték, hogy azonos lehet a jerikói rózsával. Ezeknek közös jellemzője, hogy tartós szárazságban hajtásaik kiszáradnak, összehajlanak, majd a csapadékot követően ismét kizöldülnek.

Az egyik jelölt a keresztesvirágúak családjába tartozó Anastacia hierochuntica. Ha a növény kiszárad, összegömbölyödik, s ilyenkor a szél száraz gomolyagként görgeti a sivatagban. Esőben a kiszáradt nedvszívó szövetből álló ágai kiegyenesednek, szétterülnek, és termései felnyílnak. &Aacutem nem a kiszáradt növény kel életre, hanem a kihullott magjaiból fejlődnek fiatal példányok. Már az egyiptomiak is ismerték és a kopt keresztények körében lett a feltámadás szimbóluma.Lényegében hasonlóképpen míködik a sziki gyomtársulásokban, taposott helyeken nálunk is előforduló keresztesvirágú, szíriai táskazár (Euclydium syriacum), amelyről feltételezhetjük, azonos lehet a jerikói rózsával.

A fészekvirágzatúak családjának apró termetí, egyéves növénye az Asteriscus pygmaeus, melynek fészekpikkelyei kiszáradáskor becsukódnak, eső után pedig kinyílnak. A bibliai leírásnak talán legjobban a Selaginella lepidophylla neví csipkeharaszt felelne meg. De ez a növény biztosan nem lehet a jerikói rózsa, hiszen elterjedési területe Mexikóban, Texasban és Kaliforniában van, tehát nem élhetett a Szentföldön.
Szegények barométere. A fotoszintetizáló (zöld) növények rendkívül érzékenyek a fényre, intenzitásának olyan kismértékí változását is érzékelik, amelyet mi nem, csak míszereink vesznek észre.

Számunkra legfeltínőbben a virágok, virágzatok kinyílása jelzi a fényintenzitás változását. Szép időben a virágok általában nyitottak és szirmaikat a lehető legnagyobb felülettel fordítják a nap felé. Ha beborul az ég, szirmaikat összecsukják, védve ivarszerveiket a hideg és a vízcseppek károsító hatásától. Ezt a jelenséget elsőként 1831-ben figyelték meg, egyes fajok ugyanis – mint a termesztett házi len – virágai borult időben később nyílnak ki vagy egész nap zárva maradhatnak. Később kiderült, hogy számos különböző növénycsalád tagjai között találunk ilyen fajokat, melyek ivarleveleiket ily módon védelmezik esős, borult időben.
Ilyenek például a fészkesvirágzatúak között a körömvirág (Calendula officinalis), a százszorszép (Bellis perennis), a martilapu (Tussilago farfara), a pongyola pitypang (Taraxacum officinale), bakszakáll-, pozdor-, oroszlánfog-, hölgymál- és zörgőfí-fajok.

A szártalan bábakalács (Carlina acaulis) virágzata szintén bezárul, ha esőre hajlik az idő. Innen kapta népi neveit, németül: Wetterdistel (időjárásbogáncs), Sonnenblume (napvirág), franciául: chardon du beau temps (jó idő bogáncs).Hasonlóan viselkedő növényeket találunk még az amarilliszfélék családjában (például hóvirág), a liliomfélék között tulipánok, (kikericsek), a boglárkafélék rokonságában (kökörcsinek, szellőrózsák, salátaboglárka), a porcsinféléknél, a görvélyfífélék körében (ökörfarkkóró), a szegfíféléknél (tyúkhúr) és a mákfélék között (vérehulló fecskefí). A néphit szerint a szulák virágát nem szabad letépni, mert nyomban eső lesz. E hiedelemnek az lehet az alapja, hogy a szulák fajok virágai becsukódnak, ha beborul az ég, és eső készülődik.

A mezei tikszem (Anagallis arvensis) virágai felhős időben, eső közeledtével becsukódnak. Erre utal a növény neve számos európai nyelvben. Németül Regenbluménak, Wetterbluménak esővirágnak, időjárásvirágnak, angolul és franciául pedig szegény ember barométerének (poor man weather glass, barometre du pauvre) nevezik. (Egyébként Orczy Emma bárónő, a magyar származású angol írónő leghíresebb regényének címszereplője is ez a faj.
A francia forradalom idején játszódó regényben a címszereplő álneve a Vörös Pimpernel, aki titkos üzenetei végén használta a növénykét aláírásként.)

Egyes növények virágai, virágzatai vagy hajtásrészletei védekezésül reagálnak a hőmérséklet változására. Az árvácska (Viola) virágja, a vadmurok (Daucus carota) és annak termesztett utódja, a sárgarépa virágernyője hideg éjszaka előtt lehajtja a fejét. Ha rossz idő várható, a terebélyes harangvirág (Campanula patula) kocsányait hajtja le, így virágai lefelé vagy oldalt néznek. Ugyanígy viselkednek még a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum), a krumpli (Solanum tuberosum), a réti boglárka (Ranunculus acris).
A madársóskák (Oxalis) levelei szép időben lóheréhez hasonlítanak, ha beborul, vagy esteledni kezd, a levélkék levélnyélhez lapulnak. Az erdei mályva (Malva silvestris) is leveleinek állását változtatja az időjárásnak megfelelően, ezért Wetterrose a német neve.

Meg kell említenünk, hogy bizonyos időjárási anomáliák a növényeket is megtéveszthetik. Ennek példáját láthatjuk egyes fajok szokatlan időben bekövetkező virágzásakor. Például a jellegzetesen kora tavaszi nyílású kökörcsinek több faját a nyári aszály után érkező őszi esők néha megtévesztik és ilyenkor szeptember–októberben virágozhatnak. A 2007-es igen száraz nyár után beköszöntő csapadékos ősz hatására több tucatnyi tavaszi virágzású növényfaj bontott szirmot szeptemberben és októberben, olyanok is, mint a fehér és japánakác, a vadgesztenye, a kökény vagy a törpemandula.

Hosszabb távú előrejelzés
Mint láttuk tehát, a növények időjóslása általában rövid távú előrejelzésre alkalmas. Ugyanakkor egyes népi megfigyelések az elkövetkező évszakok időjárására is próbálnak következtetni. A katángkórót (Cichorium intybus) régen a nap után járó fínek is nevezték. Nyár elején kezdenek kékleni az egy-másfél méteres szár alsó virágzatai, majd fokozatosan egyre felsőbbek nyílnak ki. Mire a csúcsán is kivirágzik, beköszönt az ősz. Ha nyár derekán még csak a szár felén virágzik, akkor hosszú lesz a nyár.Néhol azt tartották, hogy kemény télre lehet számítani, ha az ökörfarkkóró kései sarjai teljesen virágba borulnak. Másutt ugyanezt feltételezik, ha bőven terem a komló, a tölgyek sok makkot teremnek vagy a káka bele nagyon tapadós.

Az ország egyes vidékein mindenszentek napján (november elsején) letört bükkfaág segítségével próbálják a közelgő tél szigorúságát előre jelezni. Enyhe, száraz lesz a tél, ha száraz az ág belseje. Egy másik megfigyelés szerint, ha a vöröshagyma héja vékony, enyhe, ha pedig vastag és durva, akkor hideg tél várható. Valószíníleg ennél jóval több témához kapcsolódó népi megfigyelés és hiedelem létezik. Megbízhatóságukat tudományosan általában nem vizsgálták. De többségüknek minden bizony-nyal több alapja van, mint a beléndekhez (Hyosciamus niger) fíződő legendának. Ezt a mérgező fajt még az időjárási jelenségekkel szemben is hatásosnak hitték: a hiedelem szerint képes az időjárást is megváltoztatni („jobb kéz kisujjával kitépett beléndeket meztelen leány jobb lábának kisujjára kell kötni és beáll az időjárás-változás”). §