Repülőszivarok

Schwarz Dávid magyar mérnök tervezte és építette meg az első merev testí, kormányozható léghajót – a dicsőséget azonban Ferdinand Zeppelin aratta le.

Schwarz Dávid 1850. december 7-én született Keszthelyen. A foglalkozása szerint fakereskedő Schwarz elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd tanoncként Szlavóniába került. Munkája kapcsán ismerkedett meg Kaufmann Melániával, zágrábi kollégájának leányával, akit 1880-ban feleségül is vett. Apósának 10 évvel később bekövetkezett halálakor az örökölt vagyon révén vált lehetővé, hogy Schwarz addigi szakmáját feladva, életét és vagyonát régi hóbortjának, a kormányozható léghajó építésének szentelhesse.

Az 1880-as éveket megelőzően a léghajókat puha vagy félmerev testtel építették. Schwarz volt az első, aki felismerte, hogy a  léghajók kormányozhatóságának szempontjából alapvető fontosságú a merev hajótest. Terveit felajánlotta a Monarchia  hadügyminisztériumának, ahol azonban nem láttak azokban fantáziát. Az elutasítást követően Oroszország mutatott érdeklődést, így Schwarz Dávid két évre Szentpétervárra költözött, s itt építette meg léghajóját. Az első felszállási kísérlet azonban kudarcot vallott, a léghajó nem tudott a levegőbe emelkedni, ezért az orosz vezérkar lemondott a további fejlesztésről.

A második kísérlet
A sikertelen repülési kísérlet után 1895-ben Schwarz Dávid Németországba utazott, ahol a katonai vezetők hajlandónak bizonyultak a magyar feltaláló terveit támogatni. A léghajó végleges megtervezését és kivitelezését Schwarz Carl Bergre bízta. Berg mérnökeinek tervei alapján a léghajó alkatrészeit Evekigben készítették el, majd a Berlin déli részén fekvő tempelhofi katonai léghajós telepen a feltaláló személyes felügyelete mellett szerelték össze.

A hengeres test térfogata 3250 köbméter volt. A belső merevítő szerkezet alumíniumidomokból, a külső borítás 0,6 mm vastag alumíniumlemezből készült. A gondola a hajó teste alatt körülbelül 4 méternyire helyezkedett el, a hajótesthez való merev rögzítéséről szintén alumíniumból készült profilok gondoskodtak. A négy légcsavart bonyolult szíjáttételeken keresztül egyetlen 10 lóerős Daimler motor hajtotta. A légcsavarok közül három az előrehaladást, a negyedik – amit a gondola alatt vízszintes síkban szereltek fel – a hajó repülési magasságának változtatását szolgálta.A léghajó első útjára 1896. október 9-én került volna sor. Az alumíniumtestben helyet foglaló ballonokat azonban nem sikerült feltölteni a rossz minőségí hidrogéngázzal, így a próbarepülést el kellett halasztani.

1897 januárjában a német Hadügyminisztérium 30 ezer márkát utalt ki a szükséges hidrogén megvásárlására. A kiutalásról szóló értesítés Bécsben érte Schwarzot, akinek hirtelen halálát talán éppen a kiutalásról szóló távirat által kiváltott izgalom okozta. &Iacutegy léghajójának kipróbálását már nem élhette meg.

A feltaláló halálát követően a léghajóval kapcsolatos ügyek intézését felesége vette kézbe. A próbarepülés új dátumát november 3-ára tízték ki, és az igen kedvezőtlen szeles idő ellenére sem halasztották el. Egy leszerelt tiszthelyettes, Ernst Jägels vállalkozott a léghajó irányítására. Az erős hátszélben azonban a propellerek hajtószíjai lecsúsztak, és az ezüstösen csillogó monstrum 4-500 méteres magasságban kormányozhatatlanná vált. A léghajózásban tapasztalatlan Jägels a töltőgáz kieresztésében látta a menekülés egyetlen útját, de a biztonsági szelepeket ijedtében oly hirtelen nyitotta ki, hogy a léghajó pillanatokon belül a földre zuhant, és romhalmazzá vált. A kezdő pilótának – szerencséjére – zuhanás közben sikerült a hajót épségben elhagynia. A léghajó roncsát visszaszállították Evekigbe és beolvasztották.

A sikertelen kísérletek után vásárolta meg a léghajó terveit Ferdinand Zeppelin gróf – akit már régóta foglalkoztatott a léghajóépítés gondolata – a magyar feltaláló özvegyétől. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a gróf maga sem volt kezdő aviatikus. Az 1838-ban Badenben született katonatiszt 1863-tól hét évig katonai megfigyelő volt az Amerikai Egyesült &Aacutellamokban. Minnesotában építette meg első hőlégballonját, s ott tanulmányozta a léghajók katonai célokra való használhatóságát. 1870–71-ben részt vett a francia–német háborúban, majd 1891-ben leszerelt. 1893-ban saját vagyonát is befektetve kapcsolódott be a német kormány által is támogatott léghajóépítési programba.

Zeppelin gróf első léghajója, melyet Schwarz terveit továbbfejlesztve alkottak meg, 1900 nyarára készült el. Hossza közel 120, átmérője 11 méter, ballonjainak térfogata 11 ezer köbméter volt. Két 15 lóerős Daimler motor hajtotta, aminek segítségével öt utassal a gondolájában 400 méter magasra emelkedett, és mintegy 6 kilométert tett meg 17 perc alatt.

A Hindenburg tragédiája
A német hadvezetés komoly reményeket fízött az irányítható léghajóhoz. Akkoriban még az sem dőlt el egyértelmíen, hogy a merevszárnyú repülőké avagy a léghajóké a jövő. A tökéletesített Zeppelint, az LZ1-et 1909-ben állították hadrendbe. Repülési teljesítménye igen figyelemreméltó volt, 136 kilométert tett meg óránként, s 4250 méteres magasságba volt képes emelkedni. Mindemellett 5 géppuskát és 2000 kg bombát hordott a fedélzetén.

Ilyen módon a történelem első légicsapását Londonra a Zeppelinek hajtották végre 1915. május 31-én. A bombatámadásban 28 polgári személy halt meg, a sebesültek száma pedig meghaladta a hatvanat. Jó egy éven keresztül a Zeppelinek sikerének csak a kedvezőtlen időjárás szabott gátat. A legújabb harci léghajók képesek voltak 7300 méter magasságba is felemelkedni, és akár 6500 kilométert is megtettek egyetlen felszállással. Támadásaiknak egy év alatt 550 áldozata volt, London mellett célba vették Közép-Angliát, de a skóciai Edinburgh-ot is.

1916-ra azonban a merev szárnyú repülők képességei utolérték, sőt meg is haladták az irányítható léghajóét, a németek veszteségei egyre nagyobbak lettek. 1917 júniusára a 115 megépített harci Zeppelinből 77-et lelőtt a brit királyi légierő, aminek hatására a németek felhagytak a Zeppelinek harci bevetéseivel és a szigetország bombázásával.A német léghajózás korának végnapjaként azonban 1937. május 7-ét tartják, amikor 36-an lelték halálukat a Hindenburg luxusléghajó leszállásakor történt katasztrófában. A néhány másodperc alatt lezajlott szerencsétlenség során a légi monstrum alumíniumvázán kívül minden a lángok martalékává vált. A szerencsétlenség oka máig tisztázatlan maradt.

Vélhetően egy elektrosztatikus kisülés keltette szikra lobbantotta  lángra az egyik sérült gázcellából szivárgó hidrogént, de nem zárható ki, hogy szabotázs történt. A szerencsétlenség azonban elegendő volt ahhoz, hogy a Zeppelin léghajók végleg átadják helyüket a merev szárnyú repülőgépeknek. A Hindenburg méretei és teljesítménye mindenesetre tiszteletet parancsoltak – a léghajó a magára talált német ipart is szimbolizálta. Hossza 245, átmérője 40 méter, térfogata 225 ezer m3 volt. Négy, egyenként 900 lóerős diesel-motorral 135 km/h sebességet ért el, személyzete 50, utasbefogadó képessége 40 fő volt.A polgári léghajózás gondolata persze nem hagyta nyugodni a szakemberek fantáziáját, számos tanulmány foglalkozott a biztonságos utasszállító léghajók technikai és gazdasági megvalósíthatóságával. A vizsgálódások azonban évtizedeken keresztül negatív eredményre vezettek.

A léghajó visszatér
1997-re a helyzet megváltozott. A csúcstechnológia alkalmazása ma már lehetővé teszi biztonságos, környezetbarát léghajók építését. A Németországban gyártott NT 07-et – amely kifejezetten rossz időjárási körülmények között is tökéletes biztonsággal képes manőverezni – a legkorszeríbb anyagokból, a legkorszeríbb technológiák felhasználásával építették. A 12 fő szállítására alkalmas zeppelin váza különlegesen erős és könnyí, hegesztett alumíniumötvözetből, valamint szénszállakkal erősített, ragasztott míanyagból készült. A léghajó hossza 75, legnagyobb átmérője 14 méter. Térfogata 8200 köbméter. Gázcelláit éghetetlen héliummal töltik meg. Az utasok és a kétfős személyzet a léghajó hasához simuló kabinban foglalnak helyet. Az új léghajót elsősorban rövid utazásokra szánták. A kisbusz nagyságú kabin belső kialakítása ennek megfelelően az utasszállító gépek utasterére emlékeztet.

A propellereket forgató távvezérlésí motorok közül kettő a léghajó oldalán, egy a farkán helyezkedik el. A három motor együttes teljesítménye 600 LE. A két oldalsó motor tengelye függőleges síkban dönthető, így a léghajó külső segítség nélkül tud fel- és leszállni, illetve akár 50 kilométeres szélben is biztonságosan manőverezhet. Az NT 07 utazósebessége 115, végsebessége 140 km/ó. Maximális repülési magassága pedig 2500 méter. A német léghajózás új korszakának nagy napja volt 1997. szeptember 18, amikor végre felszállt a csúcstechnológiával készült NT 07.