Iskolás ámokfutók….

„Eljön a nap, amikor végre ölni fogok. Az iskolában legalább száz magányos ember van. Ezeket nem akarom megölni, de az összes többinek meg kell halnia. Az a szándékom, hogy minél többet elpusztítsak. Nem szabad, hogy ebben eltérítsen a szimpátia, a sajnálat, vagy a könyörgés. A legszebb dolog a gyílölet…” Eric HarrisKevés megrázóbb esemény kerül a világ hírmísorainak élére, mint az iskolákban elkövetett gyilkosságok. Ennek is minősített esete, amikor az a diák fog fegyvert és kezd el társaira lövöldözni, aki egy nappal előbb még maga is a padot koptatta, és szünetekben a folyosón futkározott. Márpedig az utóbbi időben járványszeríen terjednek a hasonló incidensek. Az első esetekre még az 1960-as években került sor, de csak az utóbbi évtizedben szaporodtak el annyira (évenként 5-6 eset), hogy a pszichológusok egy része már tudatosan erre a területre szakosodott, és rendszeresen publikál a témáról tudományos folyóiratokban.

Az iskolai mészárlások túlnyomó többsége egyelőre Észak-Amerikára korlátozódik, amit sokan a XIX. századból eredő fegyverkultusznak tulajdonítanak. Az Egyesült &Aacutellamokban és Kanadában a lőfegyverek birtoklását nem kötik sem alkalmassági, sem pszichiátriai vizsgálathoz, ami roppant módon megkönnyíti a hozzájutást a fiatalok számára is. A legtöbb gyilkos srácról utóbb kiderült, hogy egyszeríen ellopta azokat a szüleitől. Nemegyszer egész fegyverarzenállal indultak iskolába.

A mai akciófilmek hősei általában erőszakhoz folyamodnak, ha valaki útjukat állja, amiből egy gyermek talán jogosan arra következtet, hogy ez a fajta viselkedés elfogadható megoldás a problémák kezelésére. Többségük egészen fiatalon megtanul célba lőni. Mitchell Johnsonról, aki 13 évesen több osztálytársát gyilkolta meg, még óvodás korában készült az a fénykép, amelyen egy igazi pisztollyal pózol. Brenda Ann Spencer pedig karácsonyra kapott vadászpuskát a szüleitől, pedig ő Barbie babát szeretett volna. Annak ellenére, hogy az iskolák bejáratánál kötelező a fémdetektorok használata, állítólag minden ötödik diák vitt már magával lőfegyvert az osztályába. Minden több áldozattal járó ámokfutás után felmerül ugyan a fegyverviselés korlátozásának szükségessége, de a hosszas viták után általában minden marad a régiben. Mire ugyanis törvény születne egy javaslatból, megbukik az eladásban érdekeltek ellenállása miatt. Ráadásul sokan érvelnek azzal, hogy több országban is elterjedt a fegyverkultusz, mégsem lövöldöznek az iskolában.

Dr. Ann Blake Tracy amerikai pszichológus közel 20 évnyi kutatás után meg van győződve arról, hogy az erőszak terjedésének okait valójában az antidepresszánsok korlátok nélküli felírásában kell keresni. Egyik cikkében szinte vég nélkül sorolja azokat az ámokfutókat, akikről utóbb kiderült, hogy tettük elkövetésekor kedélyjavító gyógyszereket szedtek, vagy éppen megvonták tőlük. Néhány becslés szerint 30 millió amerikai (a lakosság 10%-a) használ valamilyen antidepresszánst. A gyógyszer szedése alatt a páciens gyakran nyugtalanná, harciassá, más esetben pedig teljesen levertté válik. A fiatal szervezetre tett hatás pedig sokkal radikálisabb lehet, mint a felnőtteknél. A Columbine iskola lövöldözőiről feljegyezték, hogy szörnyí tettük elkövetése közben láthatólag jól szórakoztak, míg a virginiai egyetemen 2007 áprilisában tömegmészárlást rendező Seung-Hui Cso egész idő alatt érzelemmentesen viselkedett. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az antidepresszánsok helyes és kontrollált szedése következtében már számtalan beteg élete tért vissza a normális kerékvágásba. Ha sem a fegyverek, sem a gyógyszerek önmagukban nem hibáztathatók, akkor vajon hol kell keresni az okokat?

Az első iskolai ámokfutások után számos kutató a tragikus végkifejletí elbeszéléseket, agresszív filmeket és videojátékokat, valamint a tragikus híreket preferáló médiát tette meg bínbaknak. Felmérések szerint egy átlagos amerikai gyerek már a serdülőkor elérése előtt százezer erőszakos bíncselekményt néz végig. Ha elfogadjuk a tényt, hogy az elkövetők legtöbbször valamiféle minta alapján cselekszenek, akkor akár egyet is érthetünk ezzel az érveléssel. Egy kamasznak pedig még feltétlenül példaképre van szüksége. És mert ciki lenne, ha ezt a szerepet a szülők töltenék be, ezért próbálják a zenészek és filmsztárok viselkedését utánozni. John Lennon gyilkosa annak idején Salinger Zabhegyező-jének főszereplőjét utánozta. Később egyes kultuszfilmek (Született gyilkosok, Egy kosaras naplója) és az erőszakról szóló dalszövegek (gengszter rap, death metal) „hőseit” tekintették példaképnek az elkeseredett fiatalok.

A 14 éves Barry Loukaitis letartóztatása után azzal védekezett, hogy a Pearl Jam együttes Jeremy címí számából kapott ihletet a gyilkoláshoz. A ’80-as évek végétől, a személyi számítógépek elterjedésével sokan az erőszakos videojátékokból (Doom, Quake) vették az ötletet. A gyerekek gyakran akár 16–20 órát is a komputer előtt, a virtuális világban töltenek egyszerre, ami a pszichológusok szerint akár azt is eredményezheti, hogy teljesen elvesztik kapcsolatukat a valósággal. Ez a teória azonban szintén elbukik, ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai fiúk csaknem kilencven százaléka rendszeresen játszik ilyen játékokkal, mégsem követ el erőszakos cselekményt. Ráadásul számos rajongójuk van például a Távol-Keleten, az ottani gyermekek mégsem kamatoztatják a virtuális gyakorlással szerzett fegyvertapasztalataikat a tantermekben.

Az internet elterjedésével aztán maguk a „halál angyalai” váltak követendő példává. Az olyan népszerí videoklippes oldalakon, mint például a YouTube, tucatjával találunk az elkövetők által korábban elkészített és feltöltött filmeket, melyen rendszerint fegyverekkel pózolnak és előre bejelentik szörnyí szándékukat. (Pekka-Erik Auvinen, Sebastian Bosse, Kimveer Gill) A dzsihádista mártírvideók stílusában elkészített videovallomását Seung-Hui Cso maga rögzítette kamerára és másolta ki egy DVD-re. Ezek a srácok szinte kivétel nélkül hősnek tekintették a máig leghírhedtebb iskolai lövöldözés elkövetőit, Eric Harrist és Dylan Kleboldot. Olyan elveket vallottak, mint ők, és hozzájuk hasonló öltözetben indultak gyilkolni is. (Az ötlet az Egy kosaras naplója címí filmből született, amelyben Leonardo DiCaprio hosszú fekete kabátban megy be az iskolába, és lövi le azokat a diákokat, akik korábban kínozták.) Kétségtelen tény, hogy a labilis idegzetí fiatalok a társadalom visszásságairól szóló regényeket, dalszövegeket, forgatókönyveket követendő példának tekinthetik, ám ne feledjük, hogy ezek az alkotások sokszor a legnívósabb díjban részesülnek éppen a mondanivalójuk miatt. És a közönségük mégsem ragad azonnal fegyvert, miután elolvasta, meghallgatta, vagy megnézte azokat.
 
És ezen a ponton máris eljutottunk a probléma megoldásának kulcsához. A múlt évszázad derekán többnyire még az afroamerikaiak és latinok által lakott gettókban történtek ilyen tragédiák, ahol az utcai bandák egymással való rivalizálása olykor az iskolák kapuján belül is folytatódott. Később azonban ez a fajta erőszak áttevődött a vidéki, középosztálybeli fehér családok környezetébe. Ezek az osztálytársaikat minden teketória nélkül elpusztítani kész fiatalok túlnyomó többsége pedig korántsem a csekély értelmi képességí gyermekek közül kerül ki. Sőt, többségük IQ-szintje jóval meghaladja az átlagot. Egyesek közülük valóságos filozofikus gondolkodásmódról tesznek tanúbizonyságot. „Egy cinikus egzisztencialista, antihumanista, antiszociális szociáldarwinista, realista és istenfélő ateista vagyok” – mutatkozott be honlapján a finn Pekka-Erik Auvinen.

Küldetésének tartotta, hogy a természetes kiválasztódás hibáit jóvátegye, ezért kész volt meghalni is. Még ha helytelen megoldási következtetésre is jut, az kétségtelen, hogy a problémát felismerte. Tudta, hogy őrültnek vagy bínözőnek fogják tartani, de szerinte az emberek többsége egyszeríen csak nem érti meg őt. Márpedig a legkevesebb, amit tenni kell, hogy megpróbáljuk megérteni, vajon hogyan jutottak el odáig ezek a végsőkig elkeseredett fiatalok, hogy öljenek, majd magukkal is végezzenek. Lehet persze hibáztatni a fegyvereket és a videojátékokat is, de a valódi ok – egy újabb elmélet szerint – sokkal inkább a siker utáni vágy. Bármi áron. A médiából áradó filmek, reklámok szinte kizárólag a kiemelkedő minőséget és a pénz hatalmát sulykolják, a hagyományos értékrendek teljesen háttérbe szorultak. A vakítóan fehér, tökéletesen fehér fogsor, a kockahas és szilikonmell mind-mind az amerikai ideál elengedhetetlen kellékei. Ezeknek pedig nem könnyí megfelelni. A fogyasztói társadalom gurui agymosó hirdetéseikben minderre egyszerí megoldást kínálnak, csakhogy áldozataik pénzét kicsalják. És ha fogyasztóik mégsem érnek el eredményt, hát mossák kezeiket.

Hogy a kudarcot fel tudják-e dolgozni, az már egyáltalán nem érdekli őket. A lövöldöző srácok többsége csonka családban nevelkedett, vagy gyakran költöztek, ezért soha nem voltak képesek igazán beilleszkedni egyetlen közösségbe sem. A többieknek bár anyagilag mindent megadtak a szüleik, emberileg azonban elhanyagolták őket, így azok egyedül maradtak problémáikkal. Ezek a srácok majdnem mindegyike a gyermektársadalmak kitaszítottja. Legtöbbjük alacsony termetí, sovány, szégyenlős szürke egér, vagy éppen duci testalkatú, mint Jeff Weise. Az erősebb fiúk gyakran gúnyolják, megverik őket, és a lányoknál sincsenek sikereik.

A koreai Seung-Hui Cso gyermekként költözött az Egyesült &Aacutellamokba. Akcentusa miatt folyton kifigurázták, néhány komisz osztálytársa pedig még pénzt is ajánlott a hallgatag fiúnak, hogy beszéltesse. Ezért nem csoda, hogy ezek a diákok komoly kisebbrendíségi érzéssel és depresszióval küszködnek, míg végül befelé forduló,
a szociális környezetbe csak kis mértékben integrálódott személyiséggé válnak.

„Engem még soha senki nem hívott meg" – írta egyikük. Kezdetben irigyen szemlélik sikeres társaikat, majd irigységük daccá, később gyílöletté alakul, míg végül egyetlen – tragikus – kiutat látnak csak, hogy ők is hősökké, amolyan tökös srácokká váljanak a többiek szemében. Elsőszámú célpontok persze a helyes csajok, akik visszautasítják őket és a sikeres, gazdag, jóképí srácok, akik az iskola focicsapatában játszanak. A szexuális versenyfutásban kudarcot vallott Cso gyílölte sikeresebb társait, akiket gazdag fickóknak nevezett, és akiknek mindenük megvan: „arany nyakláncaik, terepjáróik”, konyakot vedelnek, lányokat hajkurásznak. Persze sikertelenségük okát nem önmagukban keresik – ebben az esetben csak magukkal végeznének –, hanem másokban, akik nem nyújtottak lehetőséget számukra a felemelkedésre. „Ti tettetek azzá, ami vagyok – írta Eric Harris a naplójába. Gyílöllek benneteket, amiért kihagytatok annyi jó dologból. És ne, kurvára ne mondjátok, hogy << Nos, ez a te hibád! >> Mert ez nem igaz. Tudtátok a telefonszámomat, kérdeztelek titeket, meg minden. De ne, ne, ne, ne engedjétek, hogy ez a furcsa Eric fiú veletek menjen, ó kurvára ne!”

Aki azonban a társadalmat hibáztatja, az rendszerint nem kér a társadalom felelősségre vonásából sem. Egyfajta romantikus igazságosztóként viselkednek, de az utolsó golyót önmaguknak szánják. Azt akarják, hogy a világ végre megértse, milyen igazságtalanság érte őket. Dylan Klebold így ír: „Tudom, hogy lesznek követőink, mert Istenként viselkedünk."

Ezúttal majd őróluk beszél a város, ők lesznek a címlapok élén. A Columbine iskola lövöldözői arról ábrándoztak, hogy híresek lesznek, hogy Hollywoodban rendeznek majd róluk filmet. És milyen igazuk lett: Gus Van Sant rendezésével 2003-ban készült az Elefánt címí nyertes alkotás, ami az ő utolsó napjukat meséli el. Valószíní a két fiú fel sem fogta igazán, hogy amit tettek, az nem film, nem videojáték, áldozataik soha többé nem mosolyognak már. Az eddig leírtakból egyenesen következik, hogy ezek a fiatalkorú elkövetők sokszor éppen olyan áldozatok, mint akiket ők maguk ítéltek halálra. A fogyasztói társadalmat nem lehet ugyan a vádlottak padjára ültetni, de az ártatlan áldozatok végtisztessége megkívánja, hogy megkeressük a felelősöket, és igyekezzünk megakadályozni a hasonló eseteket.

A legborzalmasabb iskolai lövöldözéseket megvizsgálva egyértelmíen kijelenthető, hogy egyik sem spontán esemény volt. Ezek a fiúk sokáig tervezgetik, hogyan hajtsák végre szörnyí tervüket, hiszen éppen a nyilvánosságban rejlik az a drámai hatás, amit el szeretnének érni. Kivétel nélkül előre jelezték a környezetüknek, hogy mire is készülnek valójában, vagy teljesen extrém magatartásukkal hívták fel magukra a figyelmet. Ezekből a jelekből még szakértelem nélkül is rá kellett volna jönni akár egy pedagógusnak, akár a szülőknek, hogy a gyermeknél valami nagyon nincs rendben. Egyik ilyen extrém viselkedés az állatkínzás. Az örökös megaláztatásnak, gúnyolódásnak kitett diák épp úgy viselkedik, mint kínzói: a nála gyengébben vezeti le tehetetlen dühét. Egyikük azzal dicsekedett, hogy meggyújtott petárdákat tömött egy macska szájába. &Uacutejabb figyelmeztető jel lehet a beteges fegyverimádat, melyet nem is próbálnak titkolni. Az internet korában többségük olyan felvételeket tesz föl magáról, melyen valamilyen fegyverrel pózolnak éppen. Chates fórumokon nyíltan hangot adnak lkeseredettségüknek, és nyíltan fenyegetőznek embertársaik kivégzésével. Szinte mindannyian magukévá teszik a náci ideológiát az erősek kiválasztódásáról, amellyel persze éppen önmaguk gyengeségét igyekeznek leplezni. Nem véletlen, hogy a Columbine iskolai lövöldözés éppen Adolf Hitler születésnapján, április 20-án történt.

A nyilvánvaló jelek ellenére azonban senki sem tesz semmit. Társaik annak ellenére nem szólnak, hogy a későbbi elkövetők sokszor figyelmeztették őket, mire készülnek. A diákok többsége azonban nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget, hiszen naponta mondanak olyanokat, hogy „megölöm a tanárt, ha megbuktat”, és a betyárbecsület is tiltja számukra, hogy árulkodjanak. Az már nagyobb hiba, hogy a tanárok is figyelmen kívül hagyják a szokatlan viselkedést, nem osztják meg egymással az aggodalomra okot adó jeleket. Eric Harris egy irodalomdolgozatában egy olyan ember történetét mesélte el, aki ok nélkül megölte kilenc társát. „Én láttam rajta, hogy erő,elégedettség, odaadás árad belőle. Megértettem a tettét” – írta befejezésképpen. A lap alján ott állt tanára széljegyzete: „Mielőtt osztályoználak, beszélni akarok veled arról, amit írtál. Nagyszerí elbeszélő vagy, de kérdések vetődtek fel bennem, míg olvastam az írásodat.” Mégsem történt semmi.

Az iskola annak ellenére nem indított fegyelmi eljárást Seung-Hui Cso ellen, hogy bebizonyosodott: titokban rendszeresen készít fotókat mobiltelefonjával a diáklányok szoknyája alá nyúlva. Egy orvos megállapította, hogy „szellemileg zavart”, azonban kijelentette: nem jelent veszélyt önmagára vagy másokra. Sajnos tévedett.
„Ezermillió esélyetek lett volna megakadályozni a mai napot. De úgy döntöttetek, hogy folyjon az én vérem."
„Sarokba állítottatok és csak egy lehetőséget hagytatok nekem. A döntést ti hoztátok. Most a ti kezetekhez tapad a vér, amit soha nem fogtok tudni letörölni” – mondta Cso videoüzenetében, melyet az NBC televíziótársaságnak küldött.
A tanulmány elején már kitértünk arra, hogy az esetek többsége Észak-Amerikára korlátozódik, ám aki abban reménykedik, hogy a globalizáció világában határt lehet húzni az őrületnek, az téved! Ezt bizonyítja a legújabb iskolai mészárlás is, amely Finnországban, a világ egyik legbiztonságosabb államában történt. Talán reményre adhat okot a német rendőrség novemberi akciója, melynek során végre komolyan vettek egy készülődő merényletkísérletet, és idejében letartóztattak egy 17 éves srácot, aki egy kölni iskolában készült vérfürdőt rendezni az emsdetteni lövöldözés évfordulóján. Társa a letartóztatás elől menekülve egy villamos elé vetette magát. A gimnázium tanulói az interneten fedezték fel, hogy két társuk vérengzésre készül, s azonnal értesítették a hatóságokat. Az egyik diák lakásán a rendőrség lőfegyverekre, továbbá egy – számos diák és tanár nevét tartalmazó – listára bukkant. Már csak az a kérdés, vajon foglalkozunk-e a hasonló jelenségekkel, vagy továbbra is csak médiaszenzációnak tekintjük azokat.

Ha felnőttek vérengzenek
Ebben a cikkben alapvetően a diákok által elkövetett iskolai mészárlásokkal foglalkozunk, ám a könnyebb megértés kedvéért röviden ki kell térnünk a felnőtt korú tettesek motivációira is. A két csoportot összehasonlítva a leglényegesebb különbség a tudatosságban rejlik. A gyermekek életkorukból kifolyólag egyfajta fantáziavilágban élnek, cselekedeteiket általában társadalmi viselkedésminták (család, barátok, sztárok) határozzák meg. Ezért akkor sem fogják fel igazán szörnyí tettük következményét, ha negatív példát követnek. A felnőttek ezzel ellentétben – ha nem szenvednek kóros elmebajban – pontosan tudják, hogy mit cselekednek. A gyermekek élete ellen elkövetett ámokfutásuk kegyetlen bosszú az őket ért sérelmek megtorlásáért. Ezek az emberek szinte kivétel nélkül elváltak, munkanélküliek, életük romokban hever. Legtöbbjüket még katonai szolgálatra is alkalmatlannak tartják. Régóta foglalkoztatja őket az öngyilkosság gondolata, ám azzal, hogy védekezni képtelen áldozatokat is magukkal visznek a halálba, a társadalomnak üzennek: „Soha, senki nem kérdezte tőlem, hogy mitől szenvedek, hát most majd elgondolkodtok rajta!" – írta búcsúlevelében az 53 éves Duane Roger Morrison, a baileyi iskolai ámokfutó.

A gyerekekkel ellentétben a felnőttek olykor tudatosan választják ki leendő áldozataikat valamilyen általuk meghatározott szempont alapján. A Kanadában élő, algériai származású Marc Lépine egész gyermekkorát végigkísérte apjának nők iránti megvetése. Nem meglepő, hogy sorozatos kudarcaira a feministákban találta meg a bínbakot. 1989. december 6-án délután 5 órakor besétált a montreali École Polytechnique-ba. Kiválasztott egy tantermet a második emeleten, ahová benyitott, majd a fiúkat kiküldte a folyosóra, a lányok között pedig vérfürdőt rendezett. A 43 éves skót Thomas Hamilton egykori bolttulajdonos egyetlen célja az volt, hogy minél nagyobb lelki sebet okozzon. Ezért választotta vérengzése színhelyéül a dunblane-i általános iskolát és ezért vitt magával csaknem 700 töltényt. Nemegyszer kiderült az is, hogy a tetteseket fiatal korukban szexuálisan zaklatták, és ezért képtelenek voltak a másik nemmel kapcsolatot létesíteni. Charles Carl Robertsszel még kamaszkorában fajtalankodott egyik rokona, ám senkinek nem merte elmondani a brutális bíncselekményt. 2006. október 2-án azzal a nyilvánvaló szándékkal tört be egy amish közösség általános iskolájába, hogy több kislányt megerőszakol, mielőtt meggyilkolja őket. Talán a gyermekek bátor viselkedése miatt erre szerencsére nem került sor, ám sajnos így is csak öt kicsi élet elvétele után fordította saját maga ellen a fegyverét.

A nyilvánvaló különbségek mellett természetesen a hasonló tényezőket is észre kell vennünk a felnőttek és a diákok által elkövetett iskolai ámokfutások tekintetében. Ilyen többek között a tettes életkörülménye. Legtöbbjük ugyanis csonka családban nőtt fel. Charles Whitman, aki képtelen volt feldolgozni szülei válását, 1966 augusztusában megölte az édesanyját és a feleségét, majd felmászott az austini Texas Egyetem száz méter magas kilátótornyába, és válogatás nélkül lövöldözni kezdett a hallgatókra. Másfél óra alatt közel félszáz fiatalt sebesített vagy ölt meg, míg egy mesterlövész végzett vele. A michigani Andrew Kehoe édesanyja egy lakástízben vesztette életét, melyet a fia okozott 11 évesen. Negyvennégy évvel később felrobbantotta az iskolát, melyben dolgozott.

Az sem véletlen, hogy a hasonló bíncselekményt elkövetők 97%-a férfi, ugyanis a nők általában arra vannak szocializálva, hogy alternatív megoldásokat keressenek problémáik megoldására, míg az erősebb nem sokszor csak a radikális tettekben lát kiutat. Szinte kivétel nélkül valamiféle fizikai vagy mentális betegségben szenvednek, és előbb-utóbb pszichológusnál kötnek ki, ami sok esetben együtt jár a különböző antidepresszánsok felírásával. Legyen az elkövető akár kiskorú, akár felnőtt, segélykérésük süket fülekre talált környezetükben. &Aacutem az áldozataik nevével teleírt márvány emlékmívek örökké emlékeztetnek a tragédiára. §

Esettanulmányok

Elkövető: SEBASTIAN BOSSE (18)
Iskola: Geschwister-Scholl Schule
Helyszín: Emsdetten (Németország)
Időpont: 2006. november 20.
&Aacuteldozatok: 10 sebesült
Fegyver: 15 mm-es pisztoly, vadászpuska
Az elkövető sorsa: &Oumlngyilkosság
2006. november 20-án 10-kor a holland határhoz közeli német kisváros, Emsdetten középiskolájának főbejáratán belépett egy fiatalember, aki két lefírészelt csöví puskával és egy XIX. századi pisztollyal volt felfegyverkezve. Testére csőbombákat szíjazott. A 18 éves Bastian Bosse állítása szerint azért kereste fel korábbi iskoláját, hogy elégtételt vegyen az általa oly sokat kritizált pedagógiai rendszeren és a társadalom egészén. Szinte azonnal lövöldözni kezdett, megsebesítve ezzel egy karbantartót, egy tanárt és nyolc diákot. Amikor bejelentés érkezett az ámokfutásról, a rendőrség megrohamozta az épületet. A támadó ekkor az épület harmadik emeletén felrobbantott néhány házilag készített csőbombát, ami több kommandóst is megsebesített. Amikor végül elfoglalták az épületet, megtalálták a lövöldöző holttestét, aki agyonlőtte magát.

Elkövető: BRENDA ANN SPENCER (16)
Iskola: Cleveland Elementary School
Helyszín: San Diego (California, USA)
Időpont: 1979. január 29.
&Aacuteldozatok: 2 halott, 9 sebesült
Fegyver: .22-es kaliberí puska
Az elkövető sorsa: Börtönbüntetés
1979. január 29-én reggel 9-kor egy helyes arcú, szőke 16 éves lány sétált be a kaliforniai San Diego egyik általános iskolájába, majd egy puskából válogatás nélkül tüzet nyitott mindenkire, akivel találkozott. Brenda nyolc gyermeket terített le, és amikor az igazgató segíteni akart az egyik sérültnek, őt is lepuffantotta. A rendőrség csak hatórás tárgyalás után tudta elérni, hogy megadja magát. Amikor az indítékáról kérdezték, a lány vállat vont, és azt válaszolta, hogy utálja a hétfőket. Ez a kis „mulatság" pedig feldobta a napját. 25 év börtönre ítélték.

Elkövető: BARRY LOUKAITIS (14)
Iskola: Frontier Junior High School
Helyszín: Moses Lake (Washington, USA)
Időpont: 1996. február 2.
&Aacuteldozatok: 2 halott, 13 sebesült
Fegyver: .25-ös kaliberí pisztoly, .30-as kaliberí vadászpuska
Az elkövető sorsa: Börtönbüntetés
Moses Lake, ez a csendes amerikai kisváros 1996. február 2-án a hírmísorok élére került. A 14 éves Barry Loukaitis – valamiféle vadnyugati hősnek képzelve magát – földig érő felöltőben, két pisztollyal az övében, vadászpuskával a kezében ment aznap iskolába. Mielőtt bárki megakadályozhatta volna, több csoporttársát is megsebesítette – mint később kiderült, egy 14 éves lányt halálosan. Ezt követően belépett az egyik tanterembe, és golyót eresztett az algebratanárának a hátába is, aki éppen egy képletet írt föl a táblára. A diákok sikoltozva próbáltak menekülni, ám a fiatal ámokfutó megfenyegette őket, hogy aki kiteszi a lábát a helyiségből, azt azonnal megöli. A túszejtés híre hamar elterjedt az iskolában, és egy bátor pedagógus elhatározta, hogy maga oldja meg a helyzetet. Bement az osztályba, és a rá szegeződő fegyverrel mit sem törődve, legyírte a magáról megfeledkezett nebulót. Aztán addig ott tartotta, amíg kiérkeztek a rendőrök.

Elkövető: KIPLAND PHILIP KINKEL (15)
Iskola: Thurston Senior High School
Helyszín: Spriengfield (Oregon, USA)
Időpont: 1998. május 21.
&Aacuteldozatok: 4 halott, 25 sebesült
Fegyver: .22-es kaliberí Ruger puska, .22-es kaliberí Ruger pisztoly, 9 mm-es Glock pisztoly
Az elkövető sorsa: Börtönbüntetés
Kip Kinkelt sokan ma is a megtestesült ördögnek tartják. A 15 éves fiút rendezett családi körülményei ellenére problémás gyereknek tartották. Amikor pedig kiderült, hogy 1998. május 20-án egy lopott fegyverrel ment iskolába, az igazgató megfenyegette, hogy ki fogják rúgni. Talán az apjától való félelem miatt Kip drámai tettre szánta el magát. Még aznap agyonlőtte a szüleit az otthonukban tartott Ruger puskával, letakarta őket egy fehér lepedővel és egész éjszaka virrasztott mellettük. Közben egy végtelenített CD-n a Rómeó és Júlia címí musical egyetlen dalát hallgatta. Másnap egy olyan hátizsákkal indult spriengfieldi középiskolájába, amelybe egy félautomata puskát, két pisztolyt és egy gázsprayt rejtett. Lábszárára egy vadásztőrt szíjazott. Az épületbe belépve egyenesen az étterembe sietett, ahol a ballagó diákokat búcsúztatták. Kip vadul tüzelni kezdett a puskából és többeket is súlyosan megsebesített. Amikor kifogyott a lőszere, az egyik tanuló rávetette magát, és végül a többiek segítségével kicsavarták a fegyvert a kezéből. A rendőröknek így végül sikerült őt letartóztatni, és később 111 évi börtönbüntetésre ítélték a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.

Elkövető: MITCHELL JOHNSON (13)
ANDREW GOLDEN (11)
Iskola: Westside Middle School
Helyszín: Jonesboro (Arkansas, USA)
Időpont: 1998. március 24.
&Aacuteldozatok: 5 halott, 10 sebesült
Fegyver: .44-es kaliberí Ruger Magnum, .30-as kaliberí M–2-es karabély
Az elkövetők sorsa: Börtönbüntetés
Kip Kinkel számára valószíníleg ez, a két hónappal korábbi iskolai lövöldözés szolgált mintául. Az arkansasi Jonesboróban 1998. március 24-én elkövetett mészárlás elkövetői elképesztően fiatalok voltak. Mitchell Johnson éppen csak betöltötte a 13-at, társa, Andrew Golden pedig nem rég ünnepelte a 11. születésnapját. A fiúk egyikük rendőr nagyapjától loptak egy csomó fegyvert és egy furgont, amivel az iskolához hajtottak. Johnson hasfájásra hivatkozva aznap be sem ment órára, míg barátja délután fél 1-kor kikéredzkedett a mosdóba. Az előzőleg kidolgozott terv szerint ekkor beindította az iskola tízjelző szirénáját, majd kiszaladt Johnson mellé, aki egy farakás mögé bújva várta, hogy a bent lévők az udvarra siessenek. Ahogy a tanítók és nebulók kiözönlöttek az épületből, válogatás nélkül kezdtek lövöldözni rájuk, melynek következtében négy diákot és egy pedagógust meggyilkoltak, további tízet pedig megsebesítettek. Ahogy a rendőrség megérkezett a helyszínre, Johnson és Golden megpróbáltak elmenekülni, de hamarosan elkapták őket. Valószíníleg fel sem fogták, mit tettek. Életkoruk miatt már mindketten szabadlábon vannak.

Elkövető: PEKKA-ERIK AUVINEN (18)
Iskola: Jokela School Centre
Helyszín: Tuusula (Finnország)
Időpont: 2007. november 7.
&Aacuteldozatok: 8 halott, 10 sebesült
Fegyver: .22-es kaliberí SIG Mosquito pisztoly
Az elkövető sorsa: &Oumlngyilkosság
Sejteni lehetett, hogy az utóbbi években megszaporodó iskolai lövöldözések nem fognak az amerikai kontinensre korlátozódni. Valóban, a német Sebastian Bosse ámokfutása után pontosan egy évvel, 2007. november 7-én egy finn városka iskolája vált vérfürdővé. 12-kor a 18 éves Pekka-Erik Auvinen kezdett lövöldözni a Jokela gimnáziumban. Az ezt követő pánikban az iskola igazgatónője próbált segíteni a többieken, és utasította a diákokat, hogy torlaszolják el az osztályok ajtaját. Közben azonban a fegyveres lelőtte őt. Ezt követően sorra járta a termeket és miután bekopogott, az ajtón keresztül tüzelt a bent lévőkre. A diákok közül néhányan az ablakokon másztak ki. Közben mintegy 100 kommandós vette körül az épületet. A támadó végül elbarikádozta magát, majd 3-kor maga ellen fordította a pisztolyt. &Aacutemokfutása nyolc áldozatot szedett. A többiek sérüléseit többnyire üvegszilánkok okozták.

Elkövető: JEFFREY JAMES WEISE (16)
Iskola: Red Lake High School
Helyszín: Red Lake rezervátum (Minnesota, USA)
Időpont: 2005. március 21.
&Aacuteldozatok: 9 halott, 12 sebesült
Fegyver: 9 mm-es Glock pisztoly, .22-es kaliberí vadászpuska
Az elkövető sorsa: &Oumlngyilkosság
Az indián származású, 16 éves Jeff Weisét sokan csúfolták kövérkés testalkata miatt. Egyszer csak betelt nála a pohár. 2005. március 21-én reggel fogott egy pisztolyt, benyitott rendőr nagyapja hálószobájába, és annak 32 éves barátnőjével együtt fejbe lőtte őket. Ezután még magához vett egy vadászpuskát, és így hajtott rendőrautójukon a Red Lake rezervátumban található középiskolájához. Néhány perccel 3 óra előtt lépett be az épületbe. Minden teketória nélkül agyonlőtte az ajtóban álló fegyvertelen biztonsági őröket, majd továbbhaladva egyfolytában tüzelt a rémülten futkosó tanárokra és diákokra. Sokan egy tanterembe menekültek, de Jeff követte őket, és nem hagyta abba a mészárlást. Amikor észrevette egyik barátját, megkérdezte tőle, hogy hisz-e istenben. A srác rémülten nézett rá, mire a gyilkos egyetlen lövéssel végzett vele. Néhány srácnak sikerült egy tanteremben elrejtőznie, és belülről fogták az ajtót, miközben telefonáltak a rendőrségre. Miután a kiérkező zsaruk megsebesítették a lábán, Jeff visszavonult egy tanterembe, az álla alá tartotta a vadászpuskát, és meghúzta a ravaszt.

Elkövető: ERIC DAVID HARRIS (18)
DYLAN BENNET KLEBOLD (17)
Iskola: Columbine High School
Helyszín: Littleton (Colorado, USA)
Időpont: 1999. április 20.
&Aacuteldozatok: 13 halott, 24 sebesült
Fegyver: TEC-DC9 géppisztoly, Hi-Point 995 karabiner, Savage 67H vadászpuska,
Stevens 311D vadászpuska
Az elkövető sorsa: &Oumlngyilkosság
Minden idők leghíresebb iskolai lövöldözésére 1999. április 20-án, Hitler születésnapján került sor a coloradói Columbine középiskolában. A dátum nem véletlen, hiszen az elkövetők, a 17 éves Dylan Klebold és a 18 éves Eric Harris náciszimpatizánsok voltak. Azon a végzetes napon Eric és Dylan baseballsapkával a fejükön úgy indultak gyilkolni, mintha csak diszkóba mentek volna. Aznapra beteget jelentettek, így nem is keresték őket, és délelőtt 11 körül zavartalanul helyezhették el saját készítésí propángáz míködtetésí csőbombáikat az iskolában. Szerencsére ezek nem robbantak fel, így a tervük is megbukott, hogy az épületet riadtan elhagyó társaikra vadászhassanak, mint a céllövöldében. A kudarc láttán úgy döntöttek, hogy saját kezükbe veszik az irányítást. Félautomata fegyverekkel és lefírészelt csöví sörétes puskával a kézben indultak az épület felé. Harrisnak még arra is volt gondja, hogy egyik barátját hazaküldje, akivel az udvaron találkoztak. A többiek már nem voltak ilyen szerencsések. Még az iskola előtt lelőttek két diákot, majd 11 óra 19 perckor beléptek az épületbe, és minden sietség nélkül elindultak a folyosón, hogy bárkivel végezzenek, akik az útjukba kerül. Az első cél az étterem volt, ám a lövöldözés híre miatt ez már kiürült, így csupán néhány lemaradót tudtak megsebesíteni. A mintegy félszáz diák, aki nem tudott időben kimenekülni az épületből, a könyvtárban rejtőzött el, a padok alatt. Egyik tanáruk innen hívta fel a 911-et, hogy segítséget kérjen. A vonal 12-kor szakadt meg, amikor a fiúk beléptek a könyvtárba. A biztonsági kamerák minden további tettüket rögzítették. Kegyetlen játék kezdődött. Ráparancsoltak a társaikra, hogy bújjanak elő, de amikor senki nem mozdult, elkezdtek mászkálni a sorok között, és szinte találomra lövöldöztek az asztalok alá. Volt, aki azonnal meghalt, mások súlyosan megsérültek. Amikor megunták a vaktában folytatott öldöklést, Harris megütögette az asztal tetejét, mintha csak kopogott volna, majd ráparancsolt egy diákra, hogy könyörögjön az életéért. Amikor azonban ezt megtette, kigúnyolták gyávaságáért és lelőtték. Ezután átment egy másik asztalhoz, és bekukkantott alá: „Kukucs, na ki van itt?" – kérdezte, de ezúttal megkegyelmezett a két rettegő lánynak. Egy ideig még folytatták ezt a szörnyí orosz rulettet, aztán Klebold hirtelen megjegyezte, hogy semmi izgalmasat nem talál már ebben, és 11 óra 42 perckor elhagyták a könyvtárhelyiséget. Búcsúzóul azért még bedobtak egy Molotov-koktélt. Ezután újra az étterembe mentek, de hiába próbálták felrobbantani azt. Közben odakint már gyülekeztek a kommandósok, akik leginkább a diákok evakuálásával voltak elfoglalva. A két ámokfutó éppen délben tért vissza a könyvtárba, de már csak a halottakat és súlyos sérülteket találták odabent. Dylan még meggyújtott egy Molotov-koktélt, de 12 óra 8 perckor megölelték egymást, aztán golyót repítettek a saját fejükbe.

Elkövető: ROBERT STEINHäUSER (19)
Iskola: Johann Gutenberg Gymnasium
Helyszín: Erfurt (Németország)
Időpont: 2002. április 26.
&Aacuteldozatok: 16 halott, 7 sebesült
Fegyver: 9 mm-es Glock 17 pisztoly,
vadászpuska
Az elkövető sorsa: &Oumlngyilkosság
2002. április 26-án a 19 éves erfurti Robert Steinhäuser azzal indult el otthonról, hogy vizsgázni megy a Johann Gutenberg Gimnáziumba. Azt nem árulta el, hogy gyenge eredményei miatt már korábban kirúgták az iskolából. Most elhatározta, hogy bosszút áll. Előtte azonban SMS-ben és e-mailben több barátját is figyelmeztette, hogy ne menjenek aznap iskolába. Persze senki nem sejtette, mire is készül. Steinhäuser délelőtt 11-kor egy nagy táskával lépett be a gimnáziumba, majd a WC-be sietett, ahol hosszú fekete ruhát öltött, arcát pedig símaszkkal takarta el. Ugyancsak itt vette magához a gépfegyverét, és töltötte meg félautomata puskáját is, melyekkel aztán alig negyed óra alatt negyven lövést adott le. De nem céltalanul. Szisztematikusan futott tanteremről tanteremre, és mindenhol egykori pedagógusait kereste. Egyik tanárnője megpróbált elmenekülni az autóján, de a gyilkos a lábába lőtt, hogy megállítsa. Ezután odament hozzá, háromszor fejbe lőtte, majd visszasétált az épületbe. Amikor a diákok felfogták, hogy mi történik, megpróbálták eltorlaszolni az ajtókat, de Robert az ajtón keresztül is megsebesítette néhányukat. Ekkor azonban egykori történelemtanára – kihasználva azt, hogy Steinhäuser újra töltött –, letépte a fiú maszkját. A gyilkos ráfogta a fegyverét, mire a tanár bátran szembenézett vele: „Húzd csak meg a ravaszt! – kiáltotta. – De közben nézz a szemembe!" Robert elbizonytalanodott, amit a felnőtt ki tudott használni és a rajzszertárba zárta. Az ámokfutó végül itt önmagával is végzett. &Aacuteldozatai között 13 tanár volt.

Elkövető: SEUNG-HUI CSO (23)
Iskola: Virginia Tech
Helyszín: Blacksburg (Virginia, USA)
Időpont: 2007. április 16.
&Aacuteldozatok: 32 halott, 25 sebesült
Fegyver: 9 mm-es Glock 19 pisztoly, .22-es
kaliberí Walther P22 pisztoly
Az elkövető sorsa: &Oumlngyilkosság
A mai napig a legtöbb halálos áldozatot követelő iskolai lövöldözés a Virginia Egyetemen történt 2007. április 16-án. Az elkövető, a 23 éves dél-koreai Seung-Hui Cso, még gyerekkorában költözött szüleivel az Egyesült &Aacutellamokba, de sosem sikerült beilleszkednie a társadalomba. Megfelelő tanulmányi eredményeinek köszönhetően ugyan felvették az egyetemre, de furcsa magatartása miatt évfolyamtársainak többsége kerülte a társaságát, mások pedig folyton kigúnyolták. Néhányan ugyan felfigyeltek aberrált viselkedésére, de azt senki sem sejtette, hogy mire készül. Azon a végzetes napon reggel 8-kor a rendőrség vészriasztást kapott, hogy a kollégium egyik szobájában egy férfi és egy nő holttestét találták. Miután kiderült, hogy mindkettőjüket lelőtték, azonnal elrendelték az épület biztosítását, és a diákokat felszólították, hogy maradjanak a szobáikban. Az egyetem többi részére azonban elmulasztották kiterjeszteni az ellenőrzést. &Iacutegy fordulhatott elő, hogy Cso – aki agyonlőtte a lányt, mert visszautasította a közeledését, majd azt a fiút is, aki a segítségére sietett – szabadonmászkálhatott az egyetem területén. Még arra is volt ideje, hogy a helyi postahivatalban feladjon egy csomagot New Yorkba, az NBC hírügynökségnek. Ez olyan fényképeket tartalmazott, amin fegyverekkel pózolt, valamint egy levelet és egy videoklipet, amelyben igyekezett megmagyarázni elkövetkező cselekedetének okait. 10 körül átvonult az egyik oktatási épületbe, melynek ajtaját belülről eltorlaszolta, majd véletlenszerí áldozatokra vadászva több előadótermet is felkeresett. Először a 207-es szobába nyitott be, de úgy tínt, mintha eltévedt volna, ugyanis egy pillanatig habozott, mielőtt belépett. Ezt követően azonban előhúzta a pisztolyát, és miután a falhoz állította a diákokat, sorban tarkón lőtte őket. Mindeközben a szemtanúk szerint egyetlen szót sem szólt, arcán hátborzongató közöny tükröződött. Többen halottnak tettették magukat, így megmenekültek. Eközben a szomszéd termekben meghallották a lövések hangját, ezért a tanárok segítségével igyekeztek eltorlaszolni az ajtókat. Volt, ahol sikerrel jártak, de néhány szobába azonban így is bejutott a gyilkos és szörnyí vérfürdőt rendezett. A 27 diák mellett öt pedagógus is meghalt – köztük a 70 éves Liviu Librescu professzor is, aki addig tartotta az ajtót, amíg a diákjai kimásztak az ablakon, aztán golyót kapott a szívébe. Közben a kommandósoknak sikerült betörniük az épületbe, de amikor felfelé rohantak a lépcsőn, még egy lövést hallottak. Alig kilenc perccel a mészárlás megkezdése után Cso a kiürült 211-es teremben fejbe lőtte magát.


&Uacutejabb gyilkos fiatalok

Lapzártánktól a magazin nyomdába kerüléséig sem teltek el a napok lövöldözés nélkül. &Iacuteme a legújabb ámokfutók:

Hírnévre vágyott búcsúlevele szerint Robert Hawkins, az a 19 éves amerikai fiú, aki nyolc embert ölt meg egy omahai bevásárlóközpontban, majd végzett magával is. A lövöldözésnek öt sérültje lett, közülük kettő válságos állapotba került. Hawkinsnak gondjai voltak az iskolában, nemrég vesztette el az állását egy gyorsétteremben, és a barátnőjével is szakított.

Két embert lelőtt és két másikat súlyosan megsebesített a 24 éves Matthew Murray, aki egy denveri hittérítőket képző oktatási központba tört be. A sérültek közül az egyik később meghalt. Néhány óra elteltével Murray egy templom előtt nyitott tüzet Colorado Springsben, ahol egy embert ölt meg és négyet súlyosan megsebesített. A templom biztonsági őre lőtte le a fiút, akit három éve zártak ki a hittérítőképző intézetből.

Hat középiskolás sérült meg egy Las Vegas-i iskola előtti lövöldözésben. Valószíníleg egy féltékenységi vita fajult el odáig, hogy tüzet nyitottak az iskolabuszra várókra. A sebesültek közül kettőt súlyos állapotban szállítottak kórházba. A rendőrség két 16 éves diákot őrizetbe vett, és megerősítette a környék oktatási intézményeinek védelmét.