Szelek szárnyán

A repülés évezredek óta az ember dédelgetett álma. Az idők folyamán sok különös szerkezet jelent meg az égen, majd tínt el a technika-történet süllyesztőjében, ám a hőlégballon mai napig népszerí maradt.

A madarak szárnyaik segítségével nyergelik meg a levegőt, de más módon is lehet benne felfelé jutni. Ki ne látott volna tíz fölött röpdöső pernyét, nyáridőben, déltájban szállongó tollpihét, papírdarabkát. Szász Albertus filozófus már a XIV. században gyanította, hogy "a tüzes anyaggal" töltött üreges test ugyanúgy úszik a levegőben, mint a hajó a vízen. 300 évvel később Toricelli és Guericke természettudományos felismerései nyomán Francesco Lana de Terzi megalkotta az "aero-nautica", a légi hajózás fogalmát: a levegőnek súlya van, ami tehát könnyebb a levegőnél, az felemelkedik benne.

&Aacutellatfarm a levegőben
Ezt az elvet valósította meg 1709-ben Bartolomeu de Gusmáo, aki V. János portugál királynak mutatta be az első hőlégballont. A játékszer több méterre emelkedett fel az ámuldozó udvari népség szeme láttára, ahogyan ezt egy korabeli festmény bizonyítja. A levegőnél könnyebb szerkezettel történő repülés gondolata akkoriban már sokak fejében motoszkált, de gyakorlati megvalósítására még csaknem 75 évig kellett várni…

Joseph-Michel Montgolfier (1740-1810) és testvére, Etienne-Jacques (1745-1799) nevéhez fíződik az első, élőlény szállítására alkalmas ballon előállítása. 1783. szeptember 19-én egy ketrecet erősítettek a ballonra, benne három "utassal": egy birkával, egy tyúkkal és egy kacsával. Az állatok felbocsátásával azt próbálták igazolni, hogy élőlények minden ártalom nélkül tartózkodhatnak a magasban. A léggömb nyolcperces utazás után Vaucresson mellett, egy kis erdőben, a felszállás helyétől körülbelül négy kilométerre ereszkedett a földre. Az állatok épen és egészségesen tértek vissza, csak a tyúknak törött el az egyik szárnya. Szerencsére akadtak tanuk, akik igazolták, hogy ez a baleset még a felbocsátás előtt játszódott le: a birka rálépett a tyúk szárnyára.

A nagy álom megvalósításának tehát már nem volt semmi akadálya. 1783. október 10-ére a testvérek elkészítették negyedik, eddigi legnagyobb léggömbjüket, amelynek magassága 22 méter, átmérője közel 14,5 méter, térfogata 2000 m³ volt. Alsó, elvékonyodó és nyitott végénél egyfajta körfolyosót építettek ki az utasok számára, akik még éghetőanyag-készletet is vittek magukkal, hogy ezáltal hosszabb menetidőt biztosítsanak a léggömb számára. A szalma és a gyapjú meggyújtására parázsló faszénnel töltött tál szolgált, amely a nyílás közepén használni vinni.

Az első utasok – Pilatre de Rozier (1754-1785), d’Arlandes márki és Giroud de Vilette – még csak kötélvégre erősített ballonon szálltak fel a magasba. XVI. Lajos kezdetben szabad ballonok felbocsátását nem is engedélyezte, mert azt túlságosan veszélyes vállalkozásnak tartotta. A Montgolfier testvérek sem akartak részt venni ballonjuk első szabad utazásán. &Uacutegy látszik, nem sarkallta őket erre semmiféle lelki kényszer vagy becsvágy, sőt ellenkezőleg. Mindenféle aggályoskodással még inkább nehezítették és halogatták a tervbe vett felszállást.

Jött tehát a kérdés, ki repüljön először szabadon. Felmerült a gondolat, hogy először két fegyencet bocsássanak fel, de Pilatre de Rozier és d’Arlandes márki addig erőltették a tervet, amíg végül a király engedélyezte a felszállást.

A Szajna fölött
A történelmi esemény, az ember első szabad légi utazása 1783. november 21-én játszódott le. A két árboc közé felfüggesztett ballonburkolatot egy emelvényről hevítették fel, amelynek oldalait szövettel borították be. A dobogó közepén egy nyílás volt, erre fektették a léggömb töltőnyílását.

A ballon néhány percen belül feszesre duzzadt, az első indítás azonban mégis kudarccal járt. A léggömb fennakadt a környező fák ágain és javításra szorult. A déli órákban ismét megkísérelték a felbocsátást, és a ballon a két utassal Bois de Boulogne -ban, a Muette vadászkastély parkjából lassan felemelkedett a magasba. A bátor "pilóták" többször is utánhevítették a ballont, így körülbelül 25 percig sikerül a levegőben maradniuk. &Uacutetjuk során átrepülték a Szajnát, az Invalidusok temploma és a Katonai Iskola között tekintélyes magasságban ellebegtek Párizs felett, végül a város szélén az odasereglő tömegek lelkes üdvözlése közepette minden nagyobb nehézség nélkül ereszkedtek a földre.

A soron következő ballon 1784. január 19-én Lyonban szállt fel, ennek térfogata 16000 m³ (a mai ballonok térfogata ennél jóval kisebb). Az indítás előkészületeit Pilatre de Rozier irányította, s az utasok között Etienne Montgolfier is helyet kapott. Az eredetileg hat fősre tervezett utazás egy, az indulás pillanatában beugrott potyautas miatt csak 3000 láb (900 méter) magasra sikerült. A burkolat egy helyen megrepedt, a ballon gyorsan süllyedni kezdett, és a tervezettnél hamarabb, 15 perces utazás után ért újból földet.

Nem sokkal később Lyon városának újabb légi szenzációban volt része: 1784. június 4-én rajtolt az első női léghajós, Madame Thible. Miközben a ballon az ég felé vette útját, a bátor asszony még egy áriát is énekelt, hogy mindenki hallja-lássa, jól érzi magát. Ugyanebben az esztendőben még számos hőlégballon felbocsátására került sor, így többek között Strassburgban, Milánóban, Párizsban, Chamberyben, Oxfordban és még sok más helyen.

1784 közepén Pilatre de Rozier és Proust kémikus bámulatra méltó magassági csúcsteljesítményt állítottak fel: június 20-án ballonjukkal csaknem 4000 méter magasra emelkednek. Szeptember 19-én a Robert testvérek és Colin Hullin több mint 100 kilométert repültek, majd hat óra negyven perces repülés után landoltak Párizstól 186 kilométerre. A következő mérföldkő a La Manche csatorna meghódítása volt. Ez a feladat versennyé nőtte ki magát: Blanchard és Pilatre de Rozier is magáénak akarta tudni az első helyet. Blanchard az angol parton tervezte az indulást, míg Rozier a francia oldalról kívánt felszállni.

Blanchard 1785. január 7-én indult neki az útnak, utasa az a Dr. John Jeffries volt, akinek pénze nélkül nem jöhetett volna létre az utazás. A kedvező szélben gyorsan közeledtek a francia part felé, de a kupola burkolata kilyukadt, így hamarosan komoly nehézségeik támadtak. A ballon egyre lejjebb süllyedt, pedig az utasok az összes ballasztot kiszórták. Már közvetlenül a jéghideg víz felett bukdácsoltak, amikor elhatározták, hogy ruhadarabjaiktól is megválnak.

A habokba merült a köpeny, a nadrág, a kabát, majd a horgony és a horgonykötél is. Végül – valóban a legutolsó pillanatokban – a ballon emelkedni kezdett. A léghajósok kétórás repülés után elhúztak a francia part felett, és a guines-i erdőben szerencsésen földet értek. Ez volt a levegő meghódításának történetében az első eset, amikor egy utasszállító ballon országhatárokat, tengerszorost átrepült. Az egész világ viharos ünneplésben részesítette a két léghajóst.

Elillant remények
Blanchard vetélytársának, Roziernak tragédiába torkollt a vállalkozása. A feltalálónak ugyanis az a veszedelmes ötlete támadt, hogy jármívét hidrogénballonnal párosítja. A gömb alakú gázballon alá egy hengeresre kiképzett hőlégcellát helyezett el. Azt remélte, hogy ez utóbbinak állandó hevítésével kiküszöbölheti a ballasztot. Ez a kombinált ballon feltalálója után a "Rozier" nevet kapta.

A hidrogén azonban rendkívül tízveszélyes, s oxigénnel vegyülve nagy robbanékonyságú durranógázt alkot. Roziernak azonban nem volt szabad választása. A francia kormánytól kapott hatalmas pénzösszeg volt a legfőbb ok a próbálkozásra. Ezen felül Roziernak a Csatornán a széljárás szempontjából igen kedvezőtlen irányban, Franciaország felől kell átkelnie, mert a francia katonai köröket csak ilyen irányú átkelés érdekelte. Ha már az angolokat szerte a világon a "tenger urainak" nevezték, most egyes becsvágyó franciák mindenáron a "levegő urai" óhajtottak lenni.

Rozier hónapokig várt a kedvező szélre, míg végső elkeseredésében 1785. június 15-én kísérőjével, Romain-nal nekivágott az útnak. Kezdetben a szél a tenger felé hajtotta őket, de aztán 400 méter magasságban ellenkező irányú légáramlatokba kerültek. Rozier ekkor kinyitotta a szelepet, hogy újból kedvező szelet fogjon, a foszladozó burkolatot azonban a kívül vezetett szelepzsinór jó darabon felszakította, és a ballonból elillant a gáz. Az, mint a zsák, összeesett, s mivel a hőlégcellának sem volt elég tartása, az egész szerkezet meredeken a földre zuhant. Pilatre de Rozier és Romain néhány percen belül meghalt. Az emberiség első léghajósa egyben a ballon első halottja is volt.

A Franciaország felőli átkelés meteorológiai okokból olyan ritkaságszámba megy, hogy csupán egy évszázaddal később sikerült megvalósítania azt a francia Choste-nak. Németországban, Hollandiában és Belgiumban az első ballonutazásokra 1785-ben kerül sor, ezek a repülések is a vetélytársán diadalmaskodó Blanchard nevéhez kötődnek.

&Aacutem semmiféle szenzáció nem tart örökké. Blanchard-nak anyagi érdekből új vonzerőről kellett gondoskodnia. Az az ötlete támadt, hogy kis ejtőernyőkkel állatokat enged le a gondolából. Honfitársa, Pierre Tétu-Brissy pedig 1786-ban bevezette az éjszakai felszállásokat.1797-ben ugrott le először ballonból ejtőernyős André-Jacques személyében. Egy esztendővel később Párizsban szállt fel az első női "legénység". Lambrosse és Henry volt az a két merész léghajós, akik férfi kíséret nélkül merészkedtek a magasba.

A Velencei tó madártávlatból
Idáig jutottam az elmélkedésben, amikor … Hiszen ez már Agárd! Délután érkeztem a starthelyre. Körülöttünk 40-50 ballon készült az aznapi feladatra. A mi "lufink" egy 3300 köbméteres, ami közepes nagyságúnak mondható, Pécsett készült kis remekmí, amivel a Szegedi DÉG&AacuteZ Hőlégballon Klub versenyzői indultak. Nézelődésre nem hagytak sok időt, mert mindjárt – fogd meg, emeld fel, vidd el, húzd meg – volt mit ügyködni. A lufit egy méretes utánfutón tárolják. Kiterjedésre nem, de tömegre elég tisztességes. Onnan kellett levenni, külön a ballont és külön a kosarat. Először egy nagy ventillátorral fújtuk fel a kupolát, majd jött a meglepetés.

A pilóta begyújtotta a gázégőket. Fülrepesztő hangorkán, vadászgép-hajtómívet megszégyenítő dübörgés. A 2000LE-s teljesítmény hamar megteszi a hatását. A hatalmas gömb méltóságteljesen felemelkedik. &Iacutegy közelről megdöbbentően nagy. A gáz folyamatosan melegíti a belül levő levegőt, ami egyre könnyebb lesz. „Gyorsan beugrás, mert itt maradtok!” – kiabálja a fáklya zaját túlkiabálva a pilóta Kiss József. Egy míves keleplendülettel bepattanok a kosárba. Túl sok hely nincs, mivel itt vannak a gázpalackok (4db), repülőmíszerek, meg más fontos kellékek. Viszont mentőejtőernyő sehol. Megnyugtatnak, hogy az nekünk úgysem kell. Remélem!!! Közben a kosár mocorogni kezd és néhány tétova próbálkozás után szépen, komótosan felemelkedik. Ismét iszonyú dübörgés és fáklya következik, nagyon-nagyon meleg van.

Emelkedünk. Miért is? Nagyon egyszerí, mondja a pilóta. Különböző magasságokban más-más irányú szél fúj. Nekünk csak azt a magasságot kell eltalálnunk, ahol jó irányú az áramlás. Tehát lehet a hőlégballont irányítani? Én mindig azt hittem, hogy csak úgy sodródik, a szelek szárnyán. „Persze, de ha ügyes vagy, a megfelelő irányba.” – mondja, és ismét belefúj. (Ha ennek nem lesz hamarosan vége, tuti, hogy halláskárosodást szenvedek). Most már értem, hogyan lehet az a feladat, hogy egy szalagot dobjunk a célterületre. Először azt hittem, csak viccelnek, vagy a célterületet viszik a ballon alá. Érdekes a ballon reakció késése. Legalább 15-20 másodperc kell, amíg a fítés hatására megváltoztatja a magasságát. Az emelkedésünk nem túl gyors, maximum 2 méter másodpercenként. Gyorsabban nem is lehet, mivel a tetején található „dugó” benyomódik és kieresztené az éltető meleg levegőt, ami minket – és persze a ballont –  fent tart. Ez nagyon egészségtelen lenne. Ezért szabad csak kora hajnalban és késő délután ballonozni. Ilyenkor már kisimul a levegő végtelen és nagyon göröngyös országútja.

Nincsenek termikek, felfelé áramló meleg szelek. Az irány nem jó. Párhuzamosan repülünk a céllal. Annyira közel vagyunk a földhöz, hogy szinte ki lehetne ugrani. Csalóka, hiszen legalább 20-30 méter magasan vagyunk. Innen A táj fokozatosan kinyílik. Szinte leírhatatlan látványban van részünk. Háttérben a vöröslő nap igyekszik a horizont alá, előtte pedig az alacsony megvilágítási szögtől felfoghatatlan színí Velence tavi táj terül el. S mindez a madarak szemszögéből. Sok siklóernyős repülésben megkérgesedett szívem is elérzékenyül. Emelkedünk, süllyedünk, de sehol sem találunk megfelelő szélirányra. A mai feladatot borítékoljuk, nem sikerül teljesíteni. Leszállunk. Egyre ritkábban dübörög a lángsugár. Nagyon lassan veszítjük a magasságot. A repülés sajnos a végéhez közeledik. Még néhány levegőben töltött perc és nagyon finoman a földnek ütődünk. Gyenge talaj menti szél fújja tovább a hatalmas ballont, s vonszolja a kosarat. Felborulás fenyeget. A pilóta lázasan húzza a dugót – vagyis a ballon tetejét nyitja ki, hogy kiszökhessen a meleg levegő. Megint van egy kis munkám. Én húzom le a hatalmas lufit, ami engedelmesen ereszkedik a földre. Közben megérkezik a kísérőautónk. Néhány perc alatt összehajtogatjuk a ballont. Ez a hatalmas madár, ami olyan szép repülési élményt adott, belefért egy köbméternyi tároló zsákba.

  • Tudományos ballonutazások
    A hőlégballonoknak komoly gyakorlati jelentősége van a kutatás területén. Gyakorlati eszközként először Charles professzor használta: légnyomásmérőt (akkor légsúlymérőt) és hőmérőt vitt magával a gondolába. 1784-ben Blanchard és Jeffries pedig levegőmintát vett a magasban. Számos, még tisztázatlan kérdés vár feleletre. Mi a levegő összetétele a különböző magasságokban?

    Milyen mértékben csökken ott a légnyomás és a levegő hőmérséklete? Hogyan csökken a Föld vonzereje a magassággal? Hogyan viselkednek odafent az élőlények? A legfontosabb megoldandó feladat azonban a meteorológiai folyamatok és jelenségek vizsgálata.Az első tudományos célú ballonutazásra 1803. július 18-án Hamburgban került sor. Lhöest fizikus és E. G. Robertson (1763-1837) flamand tudós az öt és félórás utazás során 7000 méter magasra emelkedtek, közben vizsgálatokat végeztek a felhő- és levegő-elektromosság, a hangterjedés, a víz forráspontja és a párolgási folyamat tekintetében. A bátor kutatók természetesen oxigén-tartály nélkül szálltak fel, így nagy testi fájdalmakat kellett elviselniük.