Fantáziavilágok

Egyre több képzeletbeli világ rögzül végérvényesen a kollektív tudatba. A populáris kultúra sorra termeli ki magából azokat az alkotásokat – filmeket és regényeket –, amelyek az enciklopédikus teljesség látszatát kínálják a fantáziavilágokba vágyódó nézőnek vagy olvasónak.Gyírík ura, Harry Potter, Star Trek, Csillagok háborúja. Ezek a mívek mind „tudnak valamit”. Hihetetlen sikerük egyik oka kétségtelenül az, hogy nagyon jól rátapintanak korunk szórakozási igényeire. De közös bennük az is, hogy alkotóik felépítettek és benépesítettek egy képzeletbeli világot, amely az olvasó vagy a néző fejében önálló univerzumként áll össze, a maga földrajzával, történelmével, társadalmával, sőt, fizikai törvényeivel.

A míélvezet egyik alapvető indíttatása az, hogy a befogadó a szürke hétköznapokból elmenekülve az alkotó által kínált mesterséges világba kerülhet. Az irodalom, amely ősidők óta lehetővé teszi az effajta elvonulást, mára háttérbe szorult, hiszen sok médium a könyvnél hitelesebben képes ábrázolni azt a világot, amelyben a cselekmény játszódik.

A film vagy a számítógépes játék egyre kevesebb dolgot bíz a fogyasztó fantáziájára, hiszen – a képi ábrázolásnál és az egyre hibátlanabb animációnál fogva – vizuálisan is elénk tárja a világot. A virtuális valóság hajnalán az internet is megkönnyíti a teljesség látszatát keltő fantáziavilágok megépítését: a villámgyors kommunikáció révén a világépítéshez egyszerre többen is hozzájárulhatnak, ki-ki a maga szakértelmével.

Nem meglepő, hogy a világépítés (angolul: worldbuilding) a sci-fi és a fantasy mífajában a leggyakoribb, hiszen a képzelet ilyen világokban tud a leginkább szárnyalni. A világépítés azonban nem abszolút modern jelenség. Tolkien a 20. század derekán alkotta meg a Gyírík urát. A sci-fi rajongók is a 40-es évek óta élvezhetnek ilyen míveket. Isaac Asimov világa, az Alapítvány talán kevéssé ismert a nagyközönség előtt, viszont a tudományos fantasztikus irodalom alapmívének számít. A másik nagy sci-fi világépítő Frank Herbert, világhírí Díne sorozatával.

A világépítés az internet korszakában a tolkieni nagyságokból a hobbi szintjére szállt alá. A weben olyan – elsősorban amerikai – közösségek tevékenykednek, amelyek célja népszerí és használható világokat létre hozni, hogy azok akár szerepjátékként, akár könyv vagy film formájában bekerüljenek a köztudatba. Ez persze csak keveseknek adatik meg. Az internetes tömegkultúra azonban bizonyosan meghozza első gyümölcsét a világépítés területén is. Néhány igéretes kezdeményezés várhatólag eléri eredeti célját.

Az egyik legnagyobb „munkacsoport” az Orion’s Arm neví sci-fi világot építi, amelynek alakításába bárki bekapcsolódhat, ha van kellő érzéke egy szigorúan tudományos alapokon nyugvó, ún. hard sci-fi megformálásához. A résztvevők online fórumokon vitázva alakítják az új világot, beépítik a jó ötleteket, és elvetik a képbe nem illő javaslatokat. A „képzőmívészek” rajzolnak, az „írók” történeteket írnak, mások zenét szereznek, de mindenekelőtt a tudományos míveltséggel rendelkezők hozzák létre a keretet, magát a világot. Például el kell dönteni, hogy ebben a világban lehetséges-e az időutazás és a fénysebességnél gyorsabb haladás.

Az Orion’s Arm történelme
A 21. század közepén az ember megépíti az első olyan mesterséges intelligenciát, amely öntudattal rendelkezik. Az elkövetkező évszázadok folyamán ezek a gépi intelligenciák, valamint a génmódosított emberek és a kiborgok szuperintelligenciákká evolválódnak. &Uacutej emberfajok jönnek létre, a módosítatlan emberek pedig alárendelt társadalmi szerepbe kényszerülnek. A hatalmi harcok az emberbarát és az „önző” mesterséges értelmek között folynak. Az emberellenes intelligenciák elveszítik a harcot és írgyarmatosításba kezdenek. Az emberbarát gépi intelligenciák egyeduralkodók lesznek a Naprendszerben, és segítenek az emberiségnek a fejlődésben.

Amikor a bolygóközi szuperhatalmak éppen kialakulóban vannak, a 26. században egy hatalmas nanoraj megtizedeli a Naprendszer civilizációját. Egy gonosz mesterséges értelem – kihasználva a zírzavart – elízi a túlélőket a Földről. A 4. évezred elején a Naprendszerben új civilizáció születik, az emberek és a mesterséges értelmek szövetségét képező Világok Föderációja. A szuperintelligencia új generációjának kifejlesztésével az emberi fajnak tovább csökken a jelentősége. A benépesített galaxisban a Föld és a Naprendszer már csak egy jelentéktelen pont. Az istenszerí mesterséges értelmek képesek csillagközi távok azonnali bejárására. A hatalmas birodalmakban az emberek és más biológiai lények társadalom- és történelemformáló szerepüktől véglegesen megfosztva luxuskörülmények között tengetik életüket.

Nem csoda, hogy ma a világépítés inkább csoportos, mint egyéni tevékenység, hiszen egy hiteles világ megalkotásához gyakorlatilag polihisztori míveltségre van szükség. Ismerni kell a történelem és a mitológia, valamint a mágia vagy a természettudományok alapjait, érteni kell a nyelvészethez, a harcászathoz, a földrajzhoz, a szociológiához, az antropológiához, sőt némi politikatudomány és mívelődéstörténet is segíthet.

A fantáziavilágok egyik alapvető jellemzője, hogy oly gazdag tudásanyaggal rendelkeznek, hogy akár enciklopédia is kiadható róluk. Nem egy esetben könyv vagy weboldal formájában meg is jelennek ilyen összefoglaló munkák a rajongók számára. Katalógusszeríen böngészhetjük a Gyírík ura élővilágának vagy a Csillagok háborúja írhajóinak részletes szócikkeit. Nem ritka a képzelt világ történelmének felvázolása sem. Tolkien például – azon túl, hogy a világépítés valamennyi követelményének eleget tett – létrehozott olyan mesterséges nyelveket, amelyeket a Középföldét benépesítő fajok beszélnek. Ugyanez elmondható a Start Trek alkotóiról is: a klingon faj kitalált nyelvét Amerikában tanfolyamokon is oktatják, a Klingon Nyelvintézet honlapján (www.kli.org) pedig akár magunk is megtanulhatjuk az alapokat.

Az enciklopédikus jelleg azonban önmagában még kevés a sikerhez. Jó történetre is szükség van ahhoz, hogy a képzelt világ felkeltse az olvasók vagy a nézők érdeklődését. Más szóval: hagyományos elemek, cselekmény és hősök is kellenek. Ugyanakkor, aki világépítésre vállalkozik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy figyelme nem terjedhet ki minden apró részletre, hiszen akkor egyrészt sohasem jut a dolog végére, másrészt a világ koherenciáját is kockáztatja. A sok apró részlet előbb-utóbb ellentmondáshoz vezet, mivel nem lehet rájuk állandóan odafigyelni a cselekmény szövése közben. A világépítő rábízza az olvasóra, hogy ő maga, a saját képzeletével töltse ki a hézagokat.

Az is alapvető elvárás, hogy a világ rendelkezzen valamiféle területi felosztással. A Gyírík uránál ez Középfölde részletes térképe, a Star Trekben a négy kvadránsra felosztott galaxis, Harry Potternél a muglik világával „párhuzamos” varázsvilág, amelyben a Roxfort Szakiskola a cselekmény középpontja. Felesleges részletezni, mennyivel könnyebb az olvasónak/nézőnek beleképzelnie magát egy olyan fantáziavilágba, ahol a történet minden pillanatában „utána tud nézni”, hogy hol zajlik az esemény, esetleg milyen távol van más kulcsfontosságú helyszínektől.

Nem kétséges, hogy egy jól felépített világ egyben jó üzletet is jelent. Bizonyítják ezt a fantáziavilágokra épülő filmek és könyvek sorozatai. Ráadásul a könyvet meg lehet filmesíteni, a filmből pedig könyvet lehet írni, és ezt a lehetőséget az alkotók általában nem is hagyják ki. A Star Trek például immár öt sorozaton és mintegy tíz filmen van túl. A Csillagok háborújának legalább hat, a Harry Potternek négy, a Gyírík urának és a Mátrixnak három-három része van vagy lesz. És a nyomtatott és a játékformátumot még meg sem említettük.&Aacutem a lelkes világépítők ezt nem bánják. Számukra új világot teremteni és azt benépesíteni semmihez sem fogható élmény, felemelő és tanulságos feladat.