Szesztilalom

Néha a legjobb szándék is beláthatatlan következményekkel jár. &Iacutegy volt ez a huszadik század első felében bevezetett amerikai szesztilalommal is. Mert jóllehet az ital öl, butít és nyomorba dönt, teljes betiltása még sohasem vezetett eredményre.Alig ért véget az amerikai polgárháború (1865), amikor a történelmének egyik legnagyobb válságát túlélõ államszövetségnek újabb társadalmi problémával kellett szembesülnie. Az addigi „vadnyugati” életmódjukat feladó csavargók, a leszerelt, „munka” nélkül maradt katonák seregei elárasztották a nagyvárosok kocsmáit és csatlakoztak az ott már nagyban italozó – az ipari forradalom vívmányainak köszönhetõen állását vesztett – szakképzetlen gyári munkások csapatához. Amerika „elveszett lelkei” nap mint nap lerészegedtek, kártyáztak, kockáztak, könnyûvérû hölgyekkel múlatták az idõt és alkalmanként egy kis lövöldözéstõl sem riadtak vissza.

Az ő lelküket lettek volna hivatottak megmenteni a különféle alkoholellenes mozgalmak, amelyek már a XVIII. század végén akciózni kezdtek Amerika-szerte. Ezek a jórészt istenfélő, templomjáró keresztény asszonyok kisebb-nagyobb csoportokban járták a – polgári és úri szalonokra egyáltalán nem emlékeztető – saloonokat, vagyis kocsmákat. Kezükben bibliával és kereszttel, ajkukon vallásos dalokkal próbálták rávenni a férfinépet: dobják el véglegesen az italospoharat és térjenek haza családjához.

Limonádé Lucy
Nem állíthatjuk, hogy teljesen hatástalan volt míködésük, hiszen az USA egyes tagállamaiban már az 1850-es, 60-as években tiltották az alkoholos italok forgalmazását. Maine állam volt az első, ahonnan 1851-ben kitiltották az alkoholt, majd rövidesen 13 másik állam követte példáját, végül 1919. január 16-án megszületett az emberiség történetének egyik legfölöslegesebb és legértelmetlenebb törvénye: az alkoholtilalom. A Keresztény Asszonyok Antialkoholista Uniója és az Anti-Saloon Liga egy kis politikai pártot, az 1869-ben alapított Nemzeti Alkoholtilalmi Pártot (National Prohibition Party) kihasználva kierőszakolták az amerikai alkotmány tizennyolcadik kiegészítését, a szövetségi szintí teljes szesztilalmat, amelyet a beterjesztője – Andrew Volstead minnesotai képviselő – után Volstead-törvénynek is neveztek.

Az I. világháborúba 1917-ben belépő Egyesült &Aacutellamoknak már 41 tagállamában volt érvényben valamiféle alkoholizálást szabályozó vagy esetleg teljes mértékben tiltó törvény. Az antialkoholisták egyre hangosabbak és egyre befolyásosabbak lett. Pártolóik és szószólóik között olyan személyiségeket tudhattak, mint az USA 19. elnökének, Rutherford B. Hayesnek a feleségét, aki egyszeríen kitiltotta az alkoholt a Fehér Házból. Emiatt az elnök politikai ellenfelei a First Ladyt csak „Limonádé Lucynek“ becézték. A „szárazak” a háborús körülményekre való tekintettel kierőszakolták az élelmiszertermelés állami ellenőrzését, valamint az alkoholos italok gyártásának és kereskedelmének tiltását. További meggyőző érvnek látszottak a munkahelyi hiányzások, a rossz minőségí munka, a kriminalitás, a családdal szembeni erőszak és hasonló problémák. A „szárazak“ szerint, ha nincs alkohol, a családok több pénzt takaríthatnak meg, s a termelés is növekszik. A farmokon, ahol eddig komló, árpa, szőlő nőtt, ezentúl sokkal hasznosabb növényeket termeszthetnek. Az olyan iparmágnásoknak, mint Ford, Du Pont és Rockefeller tetszett az egészséges, boldog és megbízható ember víziója.

1919 elején tehát – Wilson elnök vétója ellenében – megszületett a szövetségi szintí teljes körí szesztilalom. A törvényhozókat az sem zavarta, hogy időközben véget ért a háború. A törvény egy év „türelmi“ időt szabott a „rend“ és a végrehajtási utasítások kidolgozására. 1920. január 17-től pedig már büntetés terhe mellett tilos volt mindenféle olyan ital gyártása, forgalmazása, sőt még fogyasztása is, amelynek alkoholtartalma meghaladta a 0,5%-ot. Az intézkedéssel egyidőben munkahelyek tízezrei színtek meg az &Aacutellamokban. Az addig virágzó és sokszíní söripar is akkor ért véget: 1400 sörfőzdére került lakat.

Whiskey a radiátorból
Az 1920-as év január hó 18. napjának hajnalán pedig új iparág született az USA-ban: az illegális szeszfőzés és szeszkereskedelem. A „száraz” Amerika eltökélten és módszeresen nekilátott inni. A prohibition előtt New Yorkban mintegy 15 ezer italmérőhely volt, a húszas évek közepén pedig számuk már megközelítette a 32 ezret. Természetesen ezek mindegyike illegálisan üzemelt. Whiskey folyt a kávéfőzőkből, de még a radiátorokból is. Házi sörfőzdék kezdtek míködni, a pálinkafőzdék pedig a hegyekbe és más elhagyatott vidékekre költöztek. A sört a lehető legolcsóbban állították elő: alapanyagként a félig megerjedt árpa vagy kukorica szolgált. Egy prohibition utáni felmérés szerint 1930-ban 282 122 illegális szeszfőzde míködött szerte az &Aacutellamokban. Az emberek teljes italszükségletüket a feketepiacon szerezték be.

A dolog odáig fajult, hogy ha történetesen jó minőségí csempészett ital érkezett az országba, azonnal nekiláttak elrontani. Vizet, ipari alkoholt adtak hozzá és egyéb ártalmas anyagokat, úgymint karbolsavat a skót whiskyhez, rozsolajat a bourbonhoz, borókaolajat és glicerint a ginhez. A dolgozó embert, ahhoz, hogy „józanul” tartsák, borzalmas italokkal gyilkolászták.

Az  Egyesült &Aacutellamok körüli országokban – ahol legálisan lehetett alkoholhoz jutni – hirtelen „megnövekedett” az egy főre jutó alkoholfogyasztás. A keleti partokhoz közeli, francia fennhatóságú Saint Pierre és Miquelon szigeteken például a statisztikai adatok szerint 1922-ben 520 000 liter skót whiskyt „fogyasztottak el”. Szép teljesítmény ez a hatezer lakostól: fejenként 87 liter a csecsemőket is beleértve! Feltételezhetően – hacsak nem fetrenget részegen egész évben a szigetek apraja-nagyja – ennek a mennyiségnek döntő hányada az éj leple alatt kis hajókon átvándorolt az USA-ba. Egyes források szerint a csempészek még tengeralattjárókat is bevetettek.

&Aacuterulkodó adat lehet azonban az is, hogy a gyógyászati célokra felhasznált alkohol mennyisége megszázszorozódott (!) a tilalom éveiben a prohibition előtti időkhöz képest. 1922-ben csak Chicagóban közel egymillió liter 96%-os alkoholt írtak fel pácienseiknek a házidoktorok!

És nem ez volt a legnagyobb baj, és talán nem is a sok-sok millió dollárnyi adóbevétel-kiesés. Amerika utcáin a kriminalitás minőségileg új szakaszába lépett. Az amerikai polgár – közöttük köztiszteletben álló urak és hölgyek – minden pénzt hajlandóak voltak megadni a tiltott gyümölcsért. Az illegális alkohol dollármilliárdokat mozgatott meg – egyesek mesés gazdagságra tettek szert, mások golyóval a fejükben, szemeteskukában végezték. Az illegális kereskedelem méretére jellemző, hogy a húszas évek közepén egyszerre mintegy ötmillió söröshordóra volt szükség a publikum „zavartalan ellátásához”.

Hiába állította fel a kormány szesztilalmi ügynökök egész hálózatát, hiába szervezett az ország területén bárhol, bármikor bevethető repülőszázadokat, szinte bárhol, könnyedén alkoholhoz lehetett jutni – csak pénz kellett hozzá. A korrupció hihetetlen méreteket öltött, a szesztilalmi ügynöki állás az egyik legkeresettebb foglalkozás lett. Bekerülni a testületbe csak súlyos kenőpénzek lefizetésével, illetve protekcióval lehetett.

Vértől nedves "száraztörvény"
A közvélemény sokáig a bootleggerek – a szeszcsempészek – pártján állt, a törvénnyel szemben. A pálfordulást Al Capone 1929-es chicagói Valentin napi véres mészárlása hozta el. Amerika elborzadva figyelte, mivé lett a „száraztörvény” által. Egyre erősebbé váltak azok a hangok, amelyek a betarthatatlan törvény eltörlését követelték. Az emberek a törvény visszavonásáért kezdtek szervezkedni. Az alkoholellenes mozgalmak akkor hátráltak meg, amikor azt látták, hogy immár azok az asszonyok is a „száraztörvény” ellen tüntetnek, akik másfél évtizede még ünnepelték annak kihirdetését. Ne felejtsük el azt sem, hogy ez az időszak egyben a gazdasági világválság időszaka is.

A szeszipar legalizálása pedig munkahelyek ezreinek újbóli megteremtésével kecsegtetett. Végül az újonnan megválasztott elnök, Franklin D. Roosevelt javaslatára 1933. december 5-én az amerikai törvényhozás az alkotmány 21. kiegészítésében hatályon kívül helyezte a Volstead-törvényt. Tizenhárom sötét esztendő után ismét szabadon gyárthattak és árusíthattak alkoholos italokat az Amerikai Egyesült &Aacutellamokban.