Tudósközelben: Almár István írkutató-csillagász

IPM: &Oumln előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy az élet az univerzumban szabály vagy kivétel, magyarul, véletlennek vagy egy máshol is végbemenő, vagy éppen végbe mehető folyamatnak az eredménye, hogy a Földön megjelent az élet. Ehhez kapcsolódva, el tudja-e képzelni, hogy valaki valahol a világírben, &Oumlnnel párhuzamosan éppen előadást tart arról, hogy létezik-e a bolygójukon kívüli élet?

A.I: Nincs túl nagy esélye annak, hogy ez így valahol megtörténne, de persze, semmi sem lehetetlen. A világír iszonyatosan nagy. A Földön körülbelül 6 milliárd ember él, egyedül a mi Tejútrendszerünkben 100 milliárd csillag van, és akkor a látóhatárunkon belül van még százmilliárd galaxis, ami azt jelenti, hogy minden emberre több százmilliárd csillag jut az univerzumban. Tehát, ezen számok mellett, akármilyen kicsi is az esélye annak, amit mondott, azért nem teljesen lehetetlen. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy én úgy kezdtem az előadást, hogy tévednek a hallgatók, ha azt hiszik, hogy ez a Mindentudás egyeteme, mert, ez a Keveset-tudás egyeteme. Ebben a témában ugyanis nagyon kevés ismerettel rendelkezünk.

IPM: Az nagyjából behatárolható, hol vannak az ismeretlen határai, tehát hogy mi az, amit az írkutatás során, belátható időn belül fel lehet térképezni?

A.I: Van egy alapvető probléma, a kiindulópont egyedisége. Egyetlen életformát ismerünk, a földit. Egyetlen tudatos, intelligens fajt ismerünk, az emberiséget, ami ráadásul egységes, tehát még azt sem lehet mondani, hogy különböző emberi fajok léteznének egymás mellett. És egyetlen technikai civilizációt ismerünk, a miénket, ami rendkívül fiatal és nincs történelme. Tehát szemben a csillagászattal, a fizikával, a kémiával, vagy a matematikával, amelyekről többé-kevésbé biztosan ki lehet ma már jelenteni, hogy univerzálisak, az élettudományokról ezt nem mondhatjuk ki. Egy fizikai törvény, amelyik itt a földön érvényes, ugyanúgy érvényes tőlünk több ezer fényév távolságban, más csillagok esetében is, és ez többségében bizonyított.

IPM: Hogy lehet azt kijelenteni, hogy ez bizonyított olyan bolygók esetében, amelyekről esetleg még azt sem tudjuk, hogy léteznek?

A.I: A bizonyítás megfigyelési úton történik, hiszen a csillagászat megfigyelő tudomány. Az égitestek mozgását ezer fényév távolságból is ismerhetjük, azt is láthatjuk, hogy melyek keringenek egy másik csillag körül. Ennek a keringésnek a törvényei pontosan ugyanazok, mint amelyek a bolygók mozgását szabályozzák a Nap körül. Ami a kémiát illeti: a színképelemzés feltárta, hogy ugyanazok az elemek alkotják a csillagokat, amelyek a Földet. Más arányban, de ugyanazok. A periódusos rendszer összefüggései univerzálisak. Az atomok molekulákká történő alakulása mindenütt ugyanúgy zajlik le.

IPM: Akkor miért nem egyértelmí, hogy ha a bolygók összetétele nagyjából megegyezik egymással, akkor az élet kialakulásának esélyei is ugyanúgy adottak lehetnek?

A.I: Erre az ellentmondásra hegyeztem ki az előadásomat. Hogy noha a fizika és a kémia univerzálisak, a biológiáról ezt nem tudjuk. És bár az élet kialakulásához elvileg máshol is adottak a feltételek, azt ma senki nem tudja biztosan, hogy elegendőek ezek, vagy valami más is kell ahhoz, hogy az élet kialakuljon. S akkor még nem beszéltem a folytatásról: hogy az egyszerí egysejtí életből bonyolult életforma legyen, s hogy az eljusson olyan mértékí szervezettségig, mint amilyen az emberi agy. Azt sem tudjuk, hogy a tudat, a gondolkodás, vagy az intelligencia mennyire általánosak, vagy éppen mennyire nem azok. Ez a XXI. század egyik alapvető kérdése.

IPM: Nem bántja néha, hogy olyan területen tevékenykedik, ahol az új felfedezések igen sokat váratnak magukra, és az ismeretlen tényezők száma nemhogy csökkenne, de éppen hogy nő?

A.I: A kérdést tulajdonképpen úgy is fel lehet tenni, hogy azokon a területeken, ahol majdnem mindent tudunk, mekkora munka kell ahhoz, hogy még valamit felfedezzen az ember, míg ott, ahol nagyon sok az ismeretlen, talán könnyebb új eredményre jutni. Ez egy kicsit beállítottság kérdése is. Vannak olyan kollégák – nemcsak a csillagászatban, hanem más tudományban is -, akik a már ismert területeken építkeznek tovább, és bizonyos értelemben részeredményeket akarnak elérni, publikálni, és tovább vinni. Engem mindig szélesebb perspektívában érdekelt a tudomány, például, hogy mik azok az alapvető kérdések, amelyekkel érdemes foglalkozni. Talán ezért kezdtem nagyon korán, már az ötvenes években írkutatással foglalkozni. Ez akkor még egyáltalán nem volt divatos.

IPM: Hogyan jött az ötlet?

A.I: Az a kérdés izgatott már egész fiatalon is, hogy az emberiség, amely itt él a Föld felszínén, ki tud-e lépni az írbe, tényleg megvannak-e ennek a technikai feltételei, és mi következik ez után.

IPM: Az ötvenes években nem tekintettek &Oumlnre és a kollégáira csodabogárként, amiért ilyen kérdésekkel foglalkoztak?

A.I: Az első munkahelyem a Csillagvizsgáló Intézet volt, amelynek nagyon jó könyvtára van. Ott találkoztam először azokkal a folyóiratokkal, cikkekkel, amelyek arra utaltak, hogy valami készül az Egyesült &Aacutellamokban és a Szovjetunióban is, és ennek nyomán jutottam el odáig, hogy nekünk Magyarországon is érdemes lenne foglalkozni a míholdakkal, el kellene kezdeni az ismeretterjesztést. Nos, ahogy várható volt, eleinte tényleg kinevettek, de nagyon gyorsan változott a helyzet. 1956-ban létrehoztuk az Asztronautikai Bizottságot a TIT-en belül, és akkor komoly kollégák is hajlandóak voltak részt venni a munkában.

IPM: Komoly kollégákat mondott. Vannak komolytalanok is? Vagy más volt annak a hátterében, hogy 1992-ben ott volt a Tényeket Tisztelők Társaságának alapításánál?

A.I: Szkeptikus mozgalomnak is nevezzük, amely gyakorlatilag a legkülönbözőbb területen dolgozó kutatók laza társulása, akik úgy érzik, hogy tenni kell valamit az áltudományos hullám ellen.

IPM: &Oumln miket sorol ide?

A.I: Csillagászként az asztrológiát emelném ki, mint olyasvalamit, amiről abszolút meg vagyok győződve, hogy semmi alapja nincs. Ugyanakkor széles körben beleszól mindenbe. Nincs olyan ismertetés híres színészről, ahova oda ne írnák, hogy melyik csillagjegyben született, mintha ez fontos lenne. Szerintem lényegesebb, hogy hány éves.

IPM: Nagyon sokan viszont meg vannak győződve a leírások hitelességéről, sőt, az életüket a szerint alakítják, hogy az asztrológusuk mit vagy éppen mit nem lát a jövőjükben.

A.I: Pontosan ez a veszélye a dolognak. Hadd tegyek egy rövid csillagászattörténeti visszapillantást! Az asztrológia alapgondolata, hogy a bolygók látszólagos égi helyzete – amely a csillagképek között változik azáltal, hogy a bolygók keringenek a Nap körül – befolyásolja az életünket, elsősorban születésünk pillanatában. Ez nagyon régi elképzelés, hiszen már az ókori csillagászok – vagy igazából csillagjósok – figyelték a Nap, a Hold és az öt közeli bolygó látható égi helyzetét. Azt viszont senki nem vette számításba, hogy például a Mars távolsága a Földtől nem állandó, s ezért fényessége is erősen változik.

A Mars elég elnyújtott pályán kering a Nap körül, időnként 55 millió kilométerre megközelíti a Földet, máskor ez a távolság 120-130 millió kilométer, és ilyenkor a fényessége is teljesen más. Ez jól látszik majd 2003 augusztusában, amikor a Mars rendkívüli közel kerül a Földhöz, és ezért nagyon fényes lesz. Érdekes módon az asztrológia nem foglalkozik azzal, hogy a bolygók valóságosan milyen messze vannak tőlünk. Mert akkor adódott volna a következtetés, hogy talán mégsem arról van szó, hogy hatalmas, átlátszó kristálygömbökre erősített fénylő pontok forognak a Föld körül, hanem hogy Kopernikusznak van igaza, és a Föld és a Mars a Nap körül kering. Többek között ezért mondom, hogy az asztrológia egyfajta áltudomány.

IPM: Az emberekben sokszor mégis kialakul az érzés, hogy az asztrológus belelát a múltba, a jelenbe és a jövőbe, hiszen olyan dolgokat mond, amikről egyszeríen nem tudhat.

A.I: A Tényeket Tisztelők Társaságának a vezetőségében is vannak bívészek, akik kitalálják, hogy milyen kártya van az ember kezében, vagy olvasnak a gondolatokban. Nagyon egyszeríen megoldható, hogy valakinek a múltjáról bizonyos információkat beszerezzen valaki, amikor készíti a jóslatot. És sajnos vannak önbeteljesítő jóslatok. Amikor valakinek megjósolják, hogy szerencsétlenség éri, de nem közlik vele azt, hogy pontosan micsoda, akkor, ha valami rossz történik vele, biztosra veszi, hogy ez az, amit megjósoltak. Tehát nem ok-okozati kapcsolatok vannak itt, hanem ilyen esetekben sokkal bonyolultabb, inkább lélektani kapcsolatok.

IPM: Térjünk vissza a tényekhez. Az előadásában említette, hogy lehet, hogy találkozunk földön kívüli élettel, csak éppen nem ismerjük fel. Mire gondolt?

A.I: Nagyon nehezen tudunk elképzelni másmilyen életet, mint amilyet ismerünk, tehát szükség van a fantáziára. Fred Hoyle csillagász írt egy remek regényt, Fekete felhő címmel. Mivel ő igen kiváló szakember volt, a könyv nagyon izgalmasan és látszólag nagyon szakszeríen írja le, hogyan lehet élő egy hatalmas kiterjedésí felhő a csillagközi térben. Ez tulajdonképpen már a sci-fi területe.

IPM: Ha lát, vagy olvas egy sci-fit, tudja-e élvezni, vagy előbújik a tudós, és bosszankodik azon, hogy hol hibáztak az alkotók, mi reális, mi nem az?

A.I: Ha egy alapötletből kiindulva logikusan végigvezetik a történetet, akkor azt élvezni tudom. A filmekben viszont – nem is nagyon szeretem ezt a mífajt – általában zavar, hogy nincs éles határ aközött, hogy mit tudunk, mit sejtünk, s mi a tiszta kitalálás. Sajnos ez gyakori eset még az úgynevezett tudományos népszerísítő filmeknél is, és ebből sok félreértés adódik.

IPM: Mi az, ami kikapcsolja?

A.I: Talán a klasszikus zene.

IPM: Játszik valamilyen hangszeren?

A.I: Édesanyám zongoratanárnő és zenepedagógus volt, úgyhogy fiatal koromban tanultam zongorázni, aztán csellózni.

IPM: Miért hagyta abba?

A.I: Sok dolog érdekelt, és mindenre nem jutott idő. Szeretek olvasni, kiállításokra járni, édesapám egyébként festő volt. Szeretek utazni, szeretem a nyelveket, magam is 5-6 nyelven beszélek, és a nyelvészet tudományágként is érdekel. Részt vettem, és ma is részt veszek egy nemzetközi írszótár létrehozásában. Korábban már megjelent egy 16 nyelví írszótár, amit én szerkesztettem.

IPM: Szokott esténként gyönyörködni a csillagokban?

A.I: Hát itt Budapesten erre nem sok lehetőség van. A városból a csillagos ég nem igazán látszik. Piszkéstetőn, az obszervatóriumból sok szépet láttam. Vagy a sivatagokból. Felejthetetlen élményeim vannak! Európában már nagyon nehéz a csillagokban gyönyörködni.

IPM: A szmog miatt?

A.I: A szmog és a világítás miatt. Ha írfelvételeket nézünk, Budapest helyén egy hatalmas fekete folt látszik, mintha kupola borulna a város fölé kipufogógázból és egyéb füstökből.

IPM: Ha újra kezdhetné, akkor is írkutatással foglalkozna?

A.I: Nehéz kérdés. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, de azt hiszem, hasonló utat járnék be. S úgy gondolom, ezen a téren még nagy meglepetések várhatók. 200 évvel ezelőtt az emberek azon gondolkodtak, hogy lehetséges-e a sarkvidékek meghódítása, fel lehet-e emelkedni léggömbbel a levegőbe. 4-500 éve meg azon töprengtek, mi lehet az óceán túlsó oldalán, és vajon ott is élnek-e emberek. Ez a folyamat mára befejeződött, a Föld ismertté vált. Azt lehet mondani, hogy nagyjából már a Naprendszer is. Az viszont még a jövő zenéje, hogy mit rejtenek a csillagok. §

Almár Iván:
1932-ben született
1954-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen
1954-től az MTA Csillagvizsgáló Intézet munkatársa,
1972-82 között a F&OumlMI Kozmikus Geodéziai Obszervatórium vezetője
1982-1992 között a Csillagászati Kutatóintézet igazgatóhelyettese, jelenleg tudományos tanácsadója
1982-85. a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség alelnöke
1980-90. az MTA Csillagászati Bizottság elnöke
1990-93. az MTA &#368rkutatási Komplex Bizottság alelnöke
1997-től az &#368rkutatási Tudományos Tanács elnöke
A Magyar Asztronautikai Társaság örökös tiszteletbeli elnöke
A Magyar Természettudományi Társulat ügyvezető elnökségének tagja, a csillagászati és írkutatási szakosztály elnöke
1986-tól a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia rendes tagja, több bizottságának vezetője, illetve tagja, az IAA Soknyelví &#368rszótárának felkért szerkesztője

Tudományos munkássága: a földi felsőlégkör szerkezetének vizsgálata míholdas mérésekkel, kozmikus geodézia, asztronautikai terminológia, SETI. Mintegy 110 tudományos publikáció szerzője, kilenc könyv szerzője vagy szerkesztője.

Krizsó Szilvia interjúja