Már a kőkorszakban is végeztek végtagcsonkolást

Már a korai neolitikumban is végeztek végtagcsonkolást, mégpedig fájdalomcsillapítással, viszonylag csíramentes (aszeptikus) környezetben, legalábbis erre utalnak egy hétezer éve élt férfi földi maradványai, akinek sírjára Franciaországban bukkantak. A leletről az Antiquity címí szakfolyóiratban számoltak be.

A sírt a Párizstól 65 kilométerre délre, Buthiers-Boulancourtban tárták fel. Az INRAP francia nemzeti régészeti kutatóintézetben elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy a korosabb férfi a vonaldíszes kultúra idején, Kr.e. 4900 táján élt, abban a korban, amikor a vadászó-gyíjtögető életmódot folytató törzsek kezdtek áttérni a földmívelésre.

Az illető fontos pozíciót tölthetett be közösségében, legalábbis erre utal az átlagosnál nagyobb, két méter hosszúságú sírja. Az elhunyt mellé kristályos palából készített fejszét, kovakőkalapácsot, valamint egy fiatal állat tetemét helyezték – olvasható a Times Online-ban (http://www.timesonline.co.uk).

A legérdekesebb felfedezés a bal kar részleges hiánya volt. Az elvégzett biológiai, radiológiai és egyéb vizsgálatok kimutatták, hogy a felkarcsontot a singcsontot befogadó, kissé elferdült cérnaorsóhoz hasonlító trochlea fölött vágták el.

A kutatók egyike, Cécile Buquet-Marcon szerint a férfi harcos lehetett, aki a sérülést esés következtében, csatában, vagy egy vadállattal vívott párviadal során szerezhette."Nem hiszem, hogy azok, akik a mítét végezhették, a mai értelemben vett orvosok lettek volna, ám teljesen nyilvánvalóan rendelkeztek orvosi ismeretekkel" – vélekedett Cécile Buquet-Marcon.

Szikéként minden bizonnyal kovakőkés szolgált, fájdalomcsillapítóként pedig valamilyen hallucinogén növényt, vélhetően maszlagot alkalmaztak. "Nem tudjuk biztosan, hogy milyen fájdalomcsillapítót használtak, de valahogyan el kellett érniük, hogy a mútét közben a sebesült nyugton maradjon" – magyarázta Cécile Buquet-Marcon.

Más növényeket, valószíníleg zsályát a seb kitisztítására alkalmaztak. "A csontvég vizsgálata nem mutatott ki az amputációhoz kapcsolható fertőzést, ami arra enged következtetni, hogy a mítétet viszonylag aszeptikus körülmények között végezték" – nyilatkozta a régész.

A férfi túlélte az operációt, utána még több hónapig, vagy akár néhány évig is elélt. A végtagja elvesztése ellenére a sírmellékletek arra utalnak, hogy közössége megbecsült tagja maradt. "Fogyatékossága miatt nem zárták ki a csoportból" – emelte ki Cécile Buquet-Marcon.

A felfedezés azt bizonyítja, hogy közel hétezer éve az európai gyógyítók viszonylag fejlett orvosi ismeretekkel rendelkeztek. "Nagy sebészeti beavatkozásokat gyakrabban végezhettek a neolitikumban, mint eddig feltételeztük" – tette hozzá Cécile Buquet-Marcon. Korábban két esetben – Németországban és Csehországban – fedeztek fel kőkorszaki végtagcsonkolt csontvázat.