Egy darabig együtt éltek a vesztüket jelentő emberrel Ausztrália óriásai

A hatalmas termetí erszényesek, röpképtelen madarak és hüllők, amelyek egykor Ausztráliát népesítették be, 40 ezer éve – vagyis sokkal későbben, mint eddig hittük – haltak ki, így mintegy ötezer éven át éltek együtt az emberrel, amely később kihalásukat okozta – állapította meg egy tanulmány, amely a Science címí folyóiratban jelent meg.Régóta folyik vita e különös fajok eltínésének idejéről. A mostani kutatásban részt vevő tudósok az óriások fogait vetették alá kormeghatározásnak.

"Hosszú időn át nem tudtuk meghatározni a fosszíliák pontos korát, sem azt, hogy nagyjából mennyi idősek lehettek halálukkor az egyes egyedek, vagyis nem tudtunk kihalásuk idejére sem következtetni" – mondta Barry Brook, az Adelaide-i Egyetem paleontológusa a Reuters hírügynökségnek adott telefoninterjújában.

A legújabb, most alkalmazott egyik technika e gondok leküzdésére az urán-tórium "óra", amely képes megállapítani, hogy mikor épült be az uránizotóp a – még élő – állat fogába. Az állatok kihalásának időpontja körüli vitát az indította el, hogy számos, ember által készített kőeszköz társaságában találtak rá az óriásfajok fosszíliáira – például az &Uacutej-Dél-Walesben fekvő Cuddie Springsnél száz éve, majd harminc éve ismét.

A környező üledék vizsgálatának elemzésével a leletek korát nagyjából 30 ezer évesre becsülték, ami ellentmond annak a számos bizonyítéknak, amelyek Ausztrália más részein kerültek elő, és amelyek szerint ezek az állatok sokkal régebben, legalább 40 ezer éve kipusztultak. Az általánosan elterjedt elmélet szerint éppen az emberek megjelenése okozta vesztüket. Az ember a feltételezések szerint nagyjából 45-60 ezer évvel ezelőtt jelent meg a "déli kontinensen".

"Most már olyan eszköz van a kezünkben, amelynek segítségével nemcsak azt határozhatjuk meg, hogy mikor temetett be az üledék egy csontot, hanem azt is, hogy pontosan mikor pusztult el az állat" – magyarázta Brook.

A Cuddie Springsnél talált leleteket valószíníleg kimosta az áradás, majd az üledék újratemette azokkal a kőeszközökkel együtt, amelyek nagyjából 10 ezer évvel fiatalabbak a csontoknál. Ez azért fontos adat, mert megerősíti azt az elméletet, hogy ezek az állatok valószíníleg képtelenek voltak ellenállni a területükre betörő embereknek.

"Ha együtt éltek volna az emberek a később kihalt állatokkal 15 ezer évig, akkor ez aláássa azt a teóriát, amely szerint az ember gyors, drámai befolyást gyakorolt a helyi élővilágra, és +kiseperte+ őket élőhelyükről" – tette hozzá Brook.

"Az általunk talált legfiatalabb lelet 42 ezer éves, az ember megjelenésének legvalószíníbb ideje pedig nagyjából 47 ezer évvel ezelőttre tehető, így az átfedés maximum 4-5 ezer évre tehető".