Laminált “lenvászonpáncélt” viseltek Nagy Sándor katonái

Laminált “lenvászonpáncélt”, a mai kevlár golyóálló mellény ókori változatát viselték a Kr.e. IV. században világhódító Nagy Sándor katonái – vélik amerikai tudósok.A Wisonsini Egyetem (Green Bay) kutatói, akik kísérleteikről az Amerikai Régészeti Társaság éves közgyílésén számoltak be, megpróbálták rekonstruálni az ókori szövetvértezetet, a linothoraxot, s kipróbálták, hogy fog-e rajta a nyílvessző vagy a kard – olvasható a Discovery Channel (http://www.news.discovery.com) hírei között.
"Rengeteget tudunk az ókori fémvértekről, a linothorax viszont mindmáig rejtély maradt a számunkra, hiszen egyetlen példány sem maradt fenn, ami nem csoda az alapanyag időtállónak nem nevezhető voltára tekintettel" – hangsúlyozta a vizsgálatokat irányító Gregory Aldrete történészprofesszor.
Hozzátette: ennek ellenére sikerült kimutatniuk, hogy a lenvászonból készült vértezet csaknem egy évezreden át volt használatos a mediterrán térségben. Mi több, Gregory Aldrete és kollégája, Scott Bartell felfedezték, hogy a linothoraxot milyen sokszor említik az ókori szerzők.
"Jelenleg 18 antik szerzőtől származó 27 ókori leírásunk van, ezenkívül közel 700 ábrázolást is találtunk görög vázákon és etruszk templomi dombormíveken" – mondta Aldrete professzor.
A legfontosabb a híres pompejii Nagy Sándor-mozaik, amelyen a világhódítót linothoraxban ábrázolta az ókori mívész. Plutarkhosz görög történetíró Nagy Sándor életrajzában leírja, hogy a hadvezér lenből készített mellvértet viselt a gaugamélai csata során, amelyre Kr. e. 331-ben a mai Moszul és Erbíl (ókori Arba-Ilú, később Arbéla) közelében került sor. A Nagy Sándor vezette makedón csapatok a számbeli fölényben lévő, III. Dareiosz vezette perzsákkal ütköztek meg. Ez a csata a görög-makedón király leghíresebb ütközete, melyben döntő csapást mért a perzsa birodalomra.
Az amerikai kutatók szerint további bizonyítékok is vannak arra nézve, hogy a "lenvászonpáncél" a makedón hadsereg szabvány felszereléséhez tartozott.
"Amikor Nagy Sándor Indiában tartózkodott, hadserege számára huszonötezer új vértezet érkezett, a régieket pedig az uralkodó utasítására elégették. Ez csak abban az esetben volt lehetséges, ha a vértezet szövetből, nem pedig fémből készült" – magyarázta a történészprofesszor.
Hogy kipróbálják, mennyire hatékony védelmet biztosíthatott a linothorax, Aldrede és Bartell megkísérelték rekonstruálni olyan anyagok felhasználásával, amelyek elérhetőek voltak az ókori világban. A projekt legnehezebb része autentikus lenvászon előállítása volt. Ehhez hagyományos módszerekkel termesztett, kézileg learatott és feldolgozott lent használtak, a vásznat is kézi szövőszéken szőtték.
A másik kulcsfontosságú alapanyag a ragasztó volt, amellyel a lenvászonrétegeket erősítették egymáshoz. A kutatók a két legegyszeríbb ragasztóféleséget alkalmazták – az egyiket nyúlbőrből főzték, a másikat lenmagból állították elő.
A tesztelés során a XXI. századi linothoraxnak nyílzápornak, kard- és bárdcsapásnak, valamint dárdának kellett ellenállnia.
"Kísérleteink során bebizonyosodott, hogy a szövetvértezet semmivel sem alacsonyabb rendí, mint más anyagból készült páncélzat. A lenvászonrétegek ókori kevlármellényként funkcionáltak, rugalmas anyaguk szétszórta a becsapódó nyíl erejét" – emelte ki Aldrete professzor.