„Genie ist vielleicht nur Fleiss” – mondja Goethe, aki kétségtelenül a legilletékesebb a zsenialitás mibenlétének megítélésében. Megállapítása bizonyára annyiban igaz, hogy a születési adottságot kitartó munkával lehet a felszínre hozni. A tehetség el is kallódhat, ha a szerencsés szülött nem tesz meg mindent a kibontakoztatása érdekében. Bibliai hasonlat szerint a talentumokat nem szabad elásni, hanem kamatoztatni kell őket. Vagyis az egyénben rejlő lehetőségeket minél teljesebben szükséges megvalósítani.Bartók Béla a legjobb példa arra, hogy bár zseninek született, mégis egész életében azon munkálkodott, hogy alkotói tehetségét kifejlessze. (Az adottságai eltékozlójáról, Csáth Gézáról és annak kézírásáról az IPM 2006. novemberi számában írtam.)
Kéziratos életút
Bartók Béla nem dobott el semmit. Nemcsak jegyzeteit, kéziratait, leveleit őrizte, hanem vonatjegyeit, szállodai számláit, használati tárgyait is. Minden fontos volt számára, ami többirányú tevékenységi köréhez tartozott. Óriási anyag halmozódott fel, amelyből egy rendkívül mozgalmas és hihetetlenül gazdag életpálya bontakozott ki. Ifj. Bartók Béla monográfiáját olvasva, az az érzésem támadt, hogy világhírí zeneszerzőnknek egyetlen szabad perce sem volt életében, kivéve a lázas betegségek időszakait, amikor kénytelen volt átmenetileg megpihenni.
A bőséges készletből három írást választottam ki. Az elsőt 1903-ban, huszonkettedik, a másodikat 1909-ben, huszonnyolcadik és a harmadikat 1941-ben, hatvanadik életévében írta. Az úgynevezett életútelemzések különösen ritka értékei a grafológiai tudománynak. Az eltérő életkorokból származó írások bármennyire is különböznek első látásra egymástól, a domináns jelölők mégis többnyire megegyeznek. Bartók írásmintáinál szintén ez a helyzet. A dominánsok, mint a betík enyhe jobbra dőlése, az aránytalan zónák, az írás kötöttsége, a széles sortávolság kisebb-nagyobb módosulásokkal ugyan, de megjelennek a zeneszerző valamennyi írásában, és a belőlük levonható jellemvonások végigkísérik az életét.
Az persze igaz, hogy az érzelmek intenzitása, a feszültség fokozatai, a lelkesültebb, vagy lehangoltabb állapotok visszatükröződnek az írásban, de a karakter fő jellemzői hosszú évtizedeken, vagy az egész életen át megmaradnak. Ennek bizonyítására elég csupán Bartók 1903-ból és 1909-ből származó írásképére rápillantani. Valóban más-más benyomásunk keletkezik róluk. Az édesanyjához írott levél fegyelmezettebb, a bal agyfélteke által erősebben ellenőrzött írás, a következő, a feleségéhez küldött levél lazább, emocionálisabb írásmódjához képest. Ez a második közlés örömtelibb időszakot jelez a pályakezdő zeneakadémiai tanár életében. Sikerei és első feleségéhez, Ziegler Mártához fíződő kapcsolata ugyancsak nagy érzelmeket váltanak ki belőle. A domináns jellemzők azonban könnyen felismerhetők, például a jobbra dőltség megmarad, jóllehet ez inkább a sor vége felé érvényesül pregnánsabban. A zónák továbbra is aránytalanok és a kötöttség foka is változatlan. A sorok alapvonala közötti távolság jól láthatóan szélesebb az iskolában tanult standardnál. A harmadik írásminta esetében hasonló a helyzet. Vagyis a karaktert jellemző fő vonások a dominánsok a különböző élethelyzetekben is megmaradnak, jóllehet kisebb-nagyobb módosuláson mennek keresztül.
Született adottság…
Bartók Béla előbb ismerte fel az egyes zenedarabokat, még mielőtt megtanult volna beszélni. Zongorázni ötéves korától tanította az édesanyja, majd Nagyváradon részesült alaposabb képzésben. Pozsonyban Erkel Ferenc fia tanította… 1899-ben tizennyolc éves korában, az érettségi után felvették a budapesti Zeneakadémiára, rögtön a második évfolyamra.
Tanulmányait – a színni nem akaró betegeskedés mellett – a bámulatra méltó szorgalom jellemezte. Annak ellenére, hogy többször eltiltották a zongorázástól, hogy hosszabb gyógykezelésre kellett elutaznia, mindig sikerült folytatnia iskoláit. Végül 1903-ban sikeresen letette a záróvizsgákat a zongora és zeneszerzés tanszakokon. Eközben számos opera-előadást és hangversenyt hallgatott végig, fellépéseket vállalt, saját mívek komponálásával foglalkozott, magántanítványokat fogadott, mívelődött, levelezett, nyelveket tanult.
Töretlen ambíciója és küzdeni tudása megjelenik az 1903. évben keletkezett írásában is, amely érett személyiséget mutat. Biztosra vehető, hogy már túljutott a kamaszkoron, és felnőttes gondolkozással készül a pályájára. Szembetínőek a szabályosan jobbra dőlő betík, amelyek szilárd elkötelezettséget és jövőorientáltságot jeleznek.
A jobbra kilendülő, úgynevezett szublimált g hurkok megerősítik azt az elszántságot, hogy ösztönkésztetéseit intellektuális célok szolgálatába állítsa. Érdekes megfigyelni, hogy az egyenletes jobb margó mellett, amely önmagában is tervszerí időbeosztásra mutat, a sorvégeken a szavak lefelé lejtenek és a betíközök szíkülnek. Minél teljesebben ki akarja használni a rendelkezésre álló papírfelületet, illetve erején felül is dolgozik céljai elérése érdekében. Nem elég zseninek születni, hanem a tehetség kibontakoztatásáért nap mint nap meg kell küzdeni. Bartók Béla öt területen nyújtott kiemelkedő teljesítményt: Zongoramívész, zeneszerző, zenetanár, népdalgyíjtő és zenetudós volt egy személyben.
Megélhetését főleg a zenetanítás biztosította. Már gimnazista korától kezdve magánórákat adott. 1907-től – huszonhat éves korától – a Zeneakadémián zongorát és zeneelméletet oktatott, zeneszerzést soha. Két felesége: Ziegler Márta és Pásztory Ditta ugyancsak magántanítványai voltak. 1934-től felmentették a főiskolai oktatás kötelezettsége alól, foglalkozhatott népdalgyíjtése kiadásának előkészítésével, de a magántanításról sem mondott le. Még Amerikában a halála előtti évben, 1944-ben is adott néhány órát korábbi magyar tanítványának és külföldi hölgyeknek.
A nyilvános szereplések ugyancsak lekötötték idejét. 1892 és 1944 között hatszáznegyvenöt alkalommal szerepelt közönség előtt. Nagyszőlőstől New Yorkig vezetett az útja. Összesen tizenkilenc európai országban lépett fel, beleértve Magyarországot és a Szovjetunióban tett körutat is. Ezek után kell-e bizonyítani, hogy rendkívül mozgalmas életet élt: Öt ország tizenkét helységében összesen huszonnyolc főbérleti lakása volt. A tizenhárom albérletet, a gyógykezeléseket, a vendégeskedést is beleszámítva negyvenötször változtatott lakhelyet. Nyughatatlan természetét az 1909-ből származó írásminta lendületes vonalvezetése kitínően visszatükrözi. A másik kettőben a józan megfontoltság háttérbe szorítja az impulzív alkatot.
Árkádos magánélet
Bartók Bélát tartózkodó, visszahúzódó személyiségnek ismerték. Ennek okai gyermekkorára vezethetők vissza, hiszen édesapja korai elvesztése és a betegeskedések távol tartották iskolatársaitól. Később a rengeteg elfoglaltság, majd a míveivel szembeni értetlenség magyarázzák a ridegebb magatartást. Akikben viszont megbízott, főképpen családja tagjaiban és a barátaiban, azokhoz szorosan és gondoskodóan kötődött. A hosszan elnyúló t áthúzások paternalista viszonyulást jeleznek.
Az ellentmondásos viselkedési stratégiát jeleníti meg az árkádosan és girlandosan formált m és n betík váltakozása. Kiszámíthatatlanul nyitott és zárt a környezetével való érintkezésben. Szíkebb mozgásterét kivéve, másodrendínek tartotta a kívülállókkal való kapcsolattartást. Ennek ékes bizonyítéka az a ritka jelenség, hogy az m és n betík a többiekhez képest kisebbre sikerednek. Tudvalevőleg ezek a betík viszonyokat jeleznek a grafológiában: Az első szár az ént, a második a szíkebb környezetet, a harmadik pedig a tágabb világot szimbolizálja. Az első szár és persze a kezdő betík felmagasítása az én kiemelését jelképezi, amelyre szintén találunk példákat mind a három írásmintában.
Bartók Béla hajlamos volt a végletes gondolkozásra nemcsak más emberek, hanem saját tehetsége megítélésében is. Egyik levelében írja: „Én ideig-óráig majdhogynem a magaslaton érzem magam, utána hatalmas bukás, majd ismét küzdés, magasba törés és ez ismétlődik szüntelen.” A középzónánál hosszabb felső és alsó szárak plasztikusan jelzik a végletességet, amely még idősebb korában is jellemezte a gondolkozását. Mindez az Amerikából fiának küldött utolsó levelében girlandos szóvégi végvonalakkal, vagyis az alkalmazkodó viselkedésre való késztetéssel egészül ki. Alkati pesszimizmusa miatt inkább a rossz bekövetkezésétől szorongott. A lefelé hajló sorvégek, a különféle szíkítések jelzik a mélabúra való hajlamot. Mindez azonban nem akadályozta meg egy tevékeny élet megélésében és egy nagy íví pálya befutásában. Ô volt az, aki nem eltékozolta, hanem kihasználta a tehetségét. §
