Vívócsigákra rögzített chipekkel mérik Mexikóban a felmelegedést

Chipeket rögzítettek tengerbe merülő tudósok a mexikói Yucatán-félszigeten fekvő híres üdülőhely, Cancún közelében vívócsigák házára: a nagyméretí tengeri puhatestíeken elhelyezett elektronikus eszközzel akarják felmérni, milyen mértékben változott az éghajlat Amerika felfedezése óta.A francia CNRS (nemzeti tudományos kutató központ) mexikói, ausztrál és francia kutatókból álló csapata hatvan vívócsigát, tudományos nevén Strombus gigast látott el chippel. A kutatást az óriás puhatestíek védelmére kialakított Xel-Ha tenger alatti természetvédelmi területen végzik. A vívócsigák a térségben ínyencségnek számítanak és a halászok fő megélhetési forrásai.
„A kutatások nemcsak a faj esetleges tenyésztésekor lehetnek hasznosak, de a segítséget nyújthatnak a klímakutatóknak is az általános felmelegedés megismeréséhez. Egyszerre tanulmányozzuk az élő vívócsigákat és a a spanyol hódítás előtti időkből származó maradványokat, így megtudhatjuk, milyen volt a hőmérséklet 1500 évvel ezelőtt” – mondta el a projekt vezetője, a mexikói Dalila Aldana.
„Az úgynevezett szklerokronológia (a szó a görög szklerosz = kemény, kronosz = idő és logosz = tudomány szavak összetételéből származik és élőlények /kagylók, korállok/ kemény részének tanulmányozására szolgál például a növekedési csíkok megszámlálásával) révén, a csigaház tanulmányozásával megállapíthatók a különböző hőmérsékletek és a változásaik” – tette hozzá a kutató.
A Strombos gigas, vagy ahogyan Mexikóban nevezik, a rózsaszín csiga veszélyeztetett faj, a halászok és orvhalászok kedvelt célpontja. „A rózsaszín csiga a languszta után a helyi halászat második legfontosabb terméke. A régi nemzedékek hagyományos tápláléka volt, ma pedig az ínyencek kedvence” – mondta Dalila Aldana.
A Xel-Ha rezervátum a csigák egyedüli menedékhelye, becslések szerint a populáció 4000 fős, azaz minden harmadik négyzetméteren él egy vívócsiga.
A kísérleti példányok héján elhelyezett chipek féléven át kétpercenként jeleket bocsátanak ki: „Tudni fogjuk, hogy mit esznek fejlődésük egyes szakaszaiban , mekkora tér szükséges az életben maradásukhoz, és a kagylóhéj tanulmányozása révén megtudhatjuk, milyen hőmérsékleti viszonyok között élnek” – árult el további részleteket a szakember.
A Stormbus gigas nem csupán a Karib-tenger e térsége éghajlatváltozásainak értékes krónikása. Az algákkal táplálkozó puhatestí az egyik legfontosabb tengeri növényevő, tehát olyan faj, amelynek nem szabad eltínnie a táplálékláncból – mutatott rá a kutató.