Tanulható zsenialitás?

Polgár Zsuzsa felettébb különleges módon érzékeli a világot. Zseniális agya tökéletesen alkalmazkodott ahhoz az egyetlen szenvedélyhez, amely betölti az életét. Zsuzsa az első női sakknagymester. Ezt azonban nem agyának veleszületett kiemelkedő képessége, hanem különleges neveltetése eredményezte. Zsuzsa egy meghökkentő elmélet élő bizonyítéka, mely szerint bármely hétköznapi gyermekből zsenit lehet faragni.Polgár Zsuzsa felettébb különleges módon érzékeli a világot. Zseniális agya tökéletesen alkalmazkodott ahhoz az egyetlen szenvedélyhez, amely betölti az életét. Zsuzsa az első női sakknagymester. Ezt azonban nem agyának veleszületett kiemelkedő képessége, hanem különleges neveltetése eredményezte. Zsuzsa egy meghökkentő elmélet élő bizonyítéka, mely szerint bármely hétköznapi gyermekből zsenit lehet faragni.

Vasárnap reggel van. A New York-i Greenwich Village egy különleges összecsapás helyszínéül szolgál. A világossal Polgár Zsuzsa, a sötéttel Paul Trong, a sportág korábbi amerikai bajnoka játszik egy felgyorsított sakkpartiban, más néven villámsakkban. Mindkét félnek összesen hatvan másodperc játékidő áll a rendelkezésére. Mindez jól szemlélteti, hogy a zseniális sakkozók milyen szédítő iramban hozzák meg döntéseiket.
– Csak rajtam múlik, hogy mi lesz a végkifejlet. Ez egy agytorna, köztem és az ellenfelem között, melyben az ellenfél szellemi teljesítménye ütközik meg az enyémmel.

Ha megfejtjük Polgár Zsuzsa agyának kivételes mûködését, talán saját képességeinket is fejleszteni tudjuk. Megérthetjük, hogy az emberek hogyan hoznak létfontosságú döntéseket egy csúcskomputernél is gyorsabban. Vagy, hogy miért bizonyul bravúrosnak a memóriájuk a mindennapi munka során. És, hogy a nemek párharcában a női agy hogyan tudja kicselezni a férfiakét.
– Ôszintén hiszek abban, hogy ha az ember elszántan összpontosít valamire, amit igazán akar, akkor eléri a célját, bármi legyen is az.

Zsuzsa fékezhetetlen tempóban játszik. Ellenfele kifutott az időből. Most már ő is a legyőzött kiválóságok hosszú sorát gyarapítja. Zsuzsa egyenlő feltételek mellett küzdött meg a legnevesebb sakkozókkal, köztük Garry Kaszparovval, Anatolij Karpovval, sőt, még a híres Bobby Fischerrel is. Polgár Zsuzsa zseniális képessége azonban nem veleszületett adottság. &Aacutetlagos négyéves kislány volt, akinek az életét a különleges képzés formálta át. Az 1960-as évek végén Magyarország még mindig a Szovjetunió szorításában sínylődött. A budapesti átlagember számára az élet mindennapos kegyetlen küzdelmet jelentett a megélhetésért. Olyan nehézségek sújtották, amelyekkel fel kellett venni a harcot, ha boldogulni akart. A sakktábla majdani királynője távolról sem született hercegnőnek…

Munka és körülmények
Polgár Zsuzsa édesapja különleges felfogást képviselt. Polgár László, a képzett pszichológus behatóan tanulmányozta a zsenialitás gyermekkori gyökereit. Az archetípust Wolfgang Amadeus Mozart testesítette meg. Mivel már ötévesen komponált, úgy tûnt, hogy ő a zseniális képességekkel született csodagyerek klasszikus példája. Polgár László azonban felfigyelt rá, hogy Mozart apja, Leopold, aki maga is kiváló zenész volt, fiának már fiatalon igen értékes leckéket adott a szakma fortélyaiból. Polgár László úgy vélte, hogy a szakirányú nevelés sokkal fontosabb, mint a természetes adottság, és el is tervezte, milyen megdöbbentő módon fogja elméletét próbára tenni.

Amikor Zsuzsa 1969 áprilisában a világra jött, a Polgár család kísérlete már folyamatban volt. Apja korábban megírta a Nevelj zsenit! címû könyvét, melyben azt vallja, hogy nincs veleszületett tehetség, hanem tanulással kell fejleszteni a zseniális képességeket. Itt azt írja, idézem: „a zseni egyenlő munka, plusz szerencsés körülmények”.Szerencsés körülmény alatt azt a boldog családi otthont értette, amelyet maga és felesége nyújtottak gyermekeiknek. A kemény munkát pedig az biztosította, hogy magára vállalta Zsuzsa tanítását.Polgár László úgy tervezte, hogy Zsuzsát matematikusnak képezi, de a lány egy szerencsés véletlen folytán maga vette kézbe a jövőjét.

– Egy nap váratlanul, amikor épp új játékszer után kutatott, kinyitott egy szekrényt, és kiesett belőle egy sakk-készlet. Megkérdezte anyját, hogy mi az, erre ő azt felelte: „Ez egy sakk-készlet, de ebben nem igazán tudok segíteni neked, mert nem tudok sakkozni… várd meg, amíg apád hazaér, és ő majd boldogan megtanít rá”.
A Polgár család történetében visszamenőleg egyetlen kimagasló képességû sakkjátékost sem ismertek. László maga is csupán amatőr volt. Mégis meggyőződéssel vallotta, hogy lányából bármilyen területen zsenit faraghat, mindaddig, amíg engedelmes tanítványnak bizonyul. Zsuzsa bár gyermekkorát a sakknak szentelte, egy okból mégis sokkal nehezebb volt kivívnia a zseniális jelzőt. A hetvenes évek elején a sakk világát szinte kizárólag a férfiak uralták. Még a neves nagymesterek között is akadtak olyanok, akik úgy hitték, hogy a női agy egyszerûen képtelen megbirkózni ezzel a játékkal. Egy kislány azonban rövidesen ráébresztette őket arra, hogy mekkorát tévedtek.

A hetvenes évek elején magától értetődőnek vették, hogy a sakk férfias típusú gondolkodást igényel. A labirintusban való tájékozódási problémához hasonlóan úgy tûnt, hogy ez a játék is a sakkfigurák térbeli elrendeződésének tudatosulásától függ. Azonban ekkor tûnt fel a színen Polgár Zsuzsa. Bár még csak kislány volt, apja úgy döntött, bebizonyítja, hogy a nemek funkcionális agyi eltérései nem számottevőek. Alig néhány hónappal az után, hogy Polgár Zsuzsa megtanult sakkozni, apja elvitte őt a Vörös Meteorba, ami Budapest legfélelmetesebb hírû sakk-klubjának számított. Zsuzsa hamarosan számos fronton szembesült férfi ellenfeleivel.

A klubtagok eleinte azt gondolták, hogy Polgár László megbolondult. De, még ha készen is álltak arra, hogy kedvére tegyenek egy pöttöm, helyes lánykának, arra nem számíthattak, ami ezután következett. Zsuzsa ekkor vette fel azt a jellemző szokását, hogy legyőzi férfi ellenfeleit a sakkban.
– Egy csomó ellenfelem állt neki panaszkodni, miután veszített. Az egyik arra fogta, hogy alig aludt. A másik, hogy beteg volt. A harmadik, hogy fáj a gyomra. Amikor ez már sorozatosan így ismétlődött, tréfásan megjegyeztem, hogy soha nem tudtam megverni egy egészséges férfit sem.

Fantasztikus  munkamemória
Az egyetlen férfi, aki nem döbbent meg, Polgár László volt. Lánya tanításakor egy olyan szellemi képességet célzott meg, mely nem függött sem a bal, sem a jobb agyféltekétől. A lányok is éppoly könnyedén el tudják sajátítani a sakk fortélyait, mint a fiúk, és Zsuzsa hamarosan szó szerint csukott szemmel is megverte a férfiakat.Az amatőr játékosoknak rendszerint látniuk kell a sakktáblát, hogy nyomon követhessék mind a 32 sakkfigura helyzetét. Polgár Zsuzsa azonban a sakktehetségét megalapozó memóriája segítségével jegyzi meg a lépéseket. A vakon, tábla nélkül játszott sakk fejleszti a memóriát, és ezt már gyerekkora óta gyakorolja. Szimultán akár öt vak-sakk partit is le tud játszani. Ha sakkról van szó, Zsuzsa memóriája fantasztikus teljesítményekre képes. Olyasmit tud, ami valójában lehetetlennek tûnik.

Egy aktuálisan kitûzött feladatot, például egy sakkjátszmát az agy frontális lebenyéhez köthető, úgynevezett munkamemória segítségével bonyolítunk le. A felelős agysejtek, vagy neuronok bármely fontos információt elektromos kapcsolatokhoz kötve tárolnak. Ezek a hálózatok azonban másodperceken belül megszûnnek, ennek következtében a munkamemória rövid távú és korlátozott mértékû. Olyan, mint egy átmeneti tárolóhely, ami csak hétegységnyi adatot képes befogadni. Ezzel magyarázható, hogy egy új telefonszám hét számjegyét a legtöbb ember még meg tudja jegyezni.

De vajon mennyire kiemelkedő Polgár Zsuzsa munkamemóriája? A New York-i Thompson Streeten egy memóriatesztet végeznek vele. Vajon képes-e nehezített formában is megjegyezni a sakktáblás ábrán elhelyezett összes sakkfigurát? Ez egy 28 elemû információnak számít. Az ábrát egy mozgó kávéházi furgon oldalára ragasztották. Mindössze három másodperce van, hogy rápillantson. Polgár Zsuzsa munkamemóriája aktivizálódik… és sikerül kiraknia a pontos másolatot.

Tömbök és kombinációk
Polgár Zsuzsa tömbösen kezeli a sakktábla által közvetített információkat. Egyesével nem emlékszik a figurák elrendezésére, ehelyett az egészet csoportokra bontva jegyzi meg. A fenyegető világos bábuk, azaz a vezér és a futók helyzete az egyik ilyen tömb. Az erősen védett sötét király pedig egy másik tömböt képez. Zsuzsának csak öt ilyen tömbre kell emlékeznie, ami a szokványos munkamemória alapján nem megterhelő feladat. Tömbösítés nélkül azonban az ő memóriája sem jobb másokénál.&Iacuteme, a bizonyíték. Ha a furgon másik oldalán látható ábra sakkfiguráit találomra rendezi el egy sakkozáshoz nem értő ember – hiányoznak a felismerhető fogódzók. Polgár Zsuzsa megpróbálja felidézni a 24 figura helyzetét, de így nem jár sikerrel. A bábuk tényleg összevissza helyezkednek el. &Iacutegy sokkal nehezebb emlékezni rájuk, különösen, ha kevés az idő.

De vajon hogyan képes Polgár Zsuzsa megjegyezni a sakkfigurák kombinációit? Ezek az ő életre szóló ismerősei. Olyan emlékek, amelyek különleges neveltetése során vésődtek be az agyába. Polgár Zsuzsa néha naponta akár hat órát is gyakorolt, mely élete legkeményebb próbatételei közé tartozott. A könyvtára négy-ötezer kötetből állt. Ezen kívül még a sakkjátszmákról is volt egy gyûjteménye. Ez kétszázezer partit tartalmazott, melyeket maguk vágtak ki különféle újságokból, szaklapokból, és nyitások meg játékosok szerint csoportosították őket.

Ahhoz, hogy Zsuzsa memóriájába bevésődjenek a sakk bonyolult titkai, egész gyermekkora ilyen óriási erőfeszítést igényelt tőle. A potenciális játszmák száma jóval meghaladja a világegyetem atomjainak számát. A tömbösítés azonban rendet teremt e káoszban. Ezek a néhány elemû, de jellegzetes mintázatok újra és újra felbukkannak a különféle játszmákban. Ezek a sakk nyelvezetének alapvető szavai.

A legtöbb tízéves gyermek csak mintegy tízezer szót ismer. Polgár Zsuzsa ennyi idősen annak szentelte a gyermekkorát, hogy százezer kombinációt tanuljon meg. Ez a folyamat fizikailag is hatást gyakorolt az agyára. A folyamatos ismétlés révén az információ a munkamemóriából a hosszú távú memóriába kerül át. A munkamemória csak másodpercekig tárolja addig, amíg a neuronok közötti elektromos kapcsolatok el nem halnak. A hosszú távú memória hátterében a stimulusok ismétlődése azonban új és tartós összeköttetések kiépítésére serkenti az idegsejteket. A memorizált információ így rögzül, és akár élethosszan is megmaradhat. Másokhoz hasonlóan Zsuzsa hosszú távú memóriája is őrzi a családtagok arcait és a legjelentősebb élményeket. Egyúttal azonban a sakk-kombinációk is kitörölhetetlenül bevésődtek az agyába.

A nyolcvanas évek elejére a Polgár család újabb reménybeli sakkzsenikkel rukkolt elő. Zsuzsa két húga, Zsófia és Judit következtek a sorban. Alig telt bele néhány év, és a lányok megrohamozták, és meghódították a sakk világát. Zsuzsa 15 évesen már a női világranglista élén állt. A 12 éves Judit 1989-re egyhuzamban nyolc versenyt nyert meg. Zsófia 14 évesen négy nagymestert vert meg, ami minden idők egyik legkiemelkedőbb eredménye.

Mágikus intuíció
Polgár Zsuzsa ma is jelentős pozíciót tölt be a sakkban. Látszólag olyan könnyedén lépked a bábukkal, mint ahogy a levegőt veszi. &Uacutegy tûnik, mintha az agya, az ujjai és az elmozdított sakkfigurák közvetlen kapcsolatban állnának… A legjobb döntés meghozatala azonban minden bizonnyal túlmutat az emberi agy képességein. Egyedül a következő három lépésre vonatkozóan durván négymilliárd lehetőség kínálkozik. Ilyen számításokra csak egy csúcskomputer képes. Hogyan tud ilyen elképesztő sebességgel gondolkodni?

William Hartston professzor szerint mindez egyedül azzal magyarázható, hogy agyunk egy sajátosan emberi képességet használ ki. A jelek szerint agyondicsérjük az emberek számolási készségét, ugyanakkor magától értetődőnek vesszük az összes olyan szellemi képességet, melyek teljességében intuitívak. Az intuíció inkább mágikus, mintsem tudományos fogalomnak hangzik. Hartston azonban úgy véli, hogy ez a különleges érzék minden szakterület kiválóságait jellemzi, és ez meg is indokolható.  

Ha valamit gyakran mûvelünk, akkor gondolkodás nélkül is megy. De még fontosabb, hogy a rutin birtokában kifejlődik bennünk egy megérzés, hogy mi lehet a következmény, és így felkészülünk a következő lépésre.
Az intuíció tanult képesség. Ez azt jelenti, hogy megbízunk a tapasztalatunkban, azaz abban, hogy felismerjük az ismerős helyzeteket és reagálunk azokra. Bármennyire is meglepő, a sakkjátékosok sokkal inkább hagyatkoznak az intuíciójukra, mint a tudatos számításaikra. Az ember nem gondolkodik azon, hogy adott kiindulási helyzetből milyen lépésekre van lehetősége. Egyszerûen érzi, hogy mi a helyes döntés, és ez gondolkodás nélkül is megy. Egy amatőr értékes időt pazarol arra, míg végiggondolja a lehetséges lépéseket. Egy nagymester azonban gondolkodás nélkül hozza meg a legjobb döntéseket.

– Meg kell bíznom az ösztöneimben, a megérzéseimben… ami tulajdonképpen a mintázat felismeréséről szól. Arról, hogy az adott helyzetben mi az a legjobb döntés, amit az első megérzésem diktál. Ez majdnem olyan, mint a találgatás, de annak egy intelligens formája, ami a korábbi játszmákon és a tapasztalaton alapul. A mintázatfelismerés különíti el a legjobbakat a többiektől. Polgár Zsuzsa olyan tökélyre fejlesztette ezt a képességét, hogy nála külön agyi terület specializálódhatott erre a feladatra.

A modern képalkotó eljárások segítségével talán még azonosítani is lehet ezt a központot. Csakhogy az agy olyan bonyolult szerkezetû, hogy egy-egy specifikus terület azonosítása már-már reménytelen feladat. A kutatók azonban néha olyan nyomokra bukkannak, melyek elárulják, hogy hol keressék az adott funkciók központjait. Erre az agy kóros mûködésekor nyílik esély.

A mintázatfelismerésben csak kevesen tesznek túl Polgár Zsuzsán. Épp ezért most MR-vizsgálatnak vetik alá a sakknagymestert, hogy kiderítsük, mitől olyan páratlan agyának zseniális mûködése. Polgár Zsuzsa sakknagymester rövidesen megtudja, agya milyen módon alkalmazkodott ilyen tökéletesen a sakkozáshoz.  
– A nők agya egy kicsit kisebb, mint általában a férfiaké, de intelligencia tekintetében nincs köztük különbség.

Akár az arcfelismerés
Polgár Zsuzsa agyát mágneses rezonanciás képalkotó módszerrel vizsgálják. A készülék belsejében fekvő Zsuzsának a világ leghíresebb sakkozóiról vetítenek képeket. Az agya pontosan úgy reagált, ahogy várták. Az arcfelismerő központ erőteljesen aktivizálódott. Aztán olyan ábrákat mutattak neki, melyek a saját játszmáira emlékeztették, némelyik még a távoli, budapesti gyermekkorból való volt. Arra kérték, hogy mindegyik feladványnál úgy gondoljon a következő lépésre, mintha éppen most zajlana a sakkparti. Kiderült, Polgár Zsuzsa pontosan ugyanazt az agyi központot használja a sakk esetében, mint az arcfelismerésre. Esetében nem tudták elkülöníteni az arcfelismerő központot a sakkmintázat-felismerő területtől. Ez a kettő egy és ugyanaz.

Polgár Zsuzsa agya meglepő módon kihasználta, és a sakkhoz adaptálta az arcfelismerő központot. Arcok helyett a sakkfigurák helyzetéről befutó információkat hasonlítja össze a hosszú távú memóriában tárolt játszmák végtelen sorával. Alig nyolctized másodperc alatt tud azonosítani egy ismerős játszmát, azaz majdnem olyan gyorsan, mint egy régi barátja arcát. A gyermekkori intenzív edzések évei alatt agya szó szerint a sakkhoz idomult. Mindez szilárd bizonyítékot nyújt apja elméletéhez, mely szerint a zseniális képesség a nevelésnek köszönhető.
– Maximálisan egyetértek apámmal abban, hogy az egészből a munka és a szorgalom a legfontosabb, és úgy vélem, hogy megfelelő edzés árán bárki jószerivel bármilyen célt elérhet. §



  • A labirintus és a nemek
    Az oxfordshire-i Blenheim-kastély parkjában található a világ egyik legnagyobb sövénylabirintusa. Ez a fajta tájékozódási probléma közismert vitatéma a nemek között. A férfiak soha nem kérnek útbaigazítást; mert úgy vélik, hogy A-ból B pontba ügyesebben odatalálnak, mint a nők. Tíz fiú és tíz lány próbálkozik azzal, hogy odataláljanak a labirintus közepén álló szoborhoz.  Számos sztereotípia terjedt el a férfiak és a nők problémamegoldásának különbségeiről. Lehet, hogy ezek némelyike csak előítéleten vagy elfogultságon alapszik, de ha világszerte, minden kultúrában ugyanazok a sztereotípiák bukkannak fel, akkor muszáj arra gondolni, hogy lehet bennük valami igazság.Az emberi agy két részből, a jobb és a bal féltekéből áll. Gondolkodásunk főként ezek vékony felszíni rétegében, az agykéregben zajlik. A férfiak jobb agyféltekéjében azonban vastagabb az agykéreg, ezért jeleskednek a térlátásban.

    A feltételezés szerint a fiúk ezért inkább a térbeli tájékozódásra alapozott stratégiát követik. A labirintus egészéről térképszerû vázlat alakul ki a fiuk agyában. Ezután egy viszonyítási pont, például a Nap segítségével derítik ki, hogy hol is vannak. E gondolati térkép elforgatásával azt is el tudják dönteni, hogy legközelebb melyik irányba kell fordulniuk. A fiúk tehát jó tértudattal rendelkeznek, és tájékozódásuk során határozottan érzik, hogy hol vannak a labirintusban.De vajon a lányok is ugyanígy gondolkodnak?A lányokat kevésbé érdekli a terep egésze. Ôk a sajátos részletekre figyelnek, például a jellegzetes, kerekre nyírt bokrokat használják tájékozódási pontként. A fiúkhoz hasonlóan tájékozódásuk során a lányok is a jobb agyféltekére támaszkodnak. Náluk azonban a corpus callosum, azaz a két agyféltekét összekötő kérges test a fejlettebb. Emiatt a lányok a bal agyféltekét is kihasználják, ami a szóbeli indoklást erősíti.

    A labirintus egésze helyett olyan jellegzetességekre összpontosítanak, amelyeket szavakkal is le tudnak írni, akárcsak a kerek sövényoszlopokat. A lányok tájékozódásuk során az egyik ilyen ponttól a másikig haladnak. Mivel azonban nincs rálátásuk a labirintusra, könnyen szem elől téveszthetik az irányjelzőket, és akkor eltévednek.Ez a labirintus valószínûleg inkább a fiúknak kedvez, mert itt alig akad feltûnő tájékozódási pont. A sövények mindenhol egyformák, van ugyan néhány eltérő alakzat, de semmi figyelemreméltó nincsen. A kutatók szerint az ehhez hasonló labirintusokban következetesen a fiúk teljesítenek jobban, mivel a tudatukban vázolt térképre támaszkodnak.Azokban a labirintusokban viszont, ahol több a szembeötlő tájékozódási pont, a lányok viszik el a pálmát.

  • Pincérmemória
    Egy londoni étteremben Vincente Sancho az óramutató járásával ellentétes irányban veszi fel a rendeléseket. Italokat és ételeket egyaránt rendelnek tőle. Nem lesz egyszerû feladat.Mégsem készít jegyzeteket soha. Pedig hosszú a lista…Az a kérdés, hány rendelést tud tárolni a munkamemóriájában?
    – …jó, akkor egy áfonyavodka, egy fekete rizottó és a rájauszony; Tiger sör gnocchi-val és angolos marhasülttel; fekete rizottó ördöghallal és gin-tonikkal; Tiger sör…&Uacutegy tûnik, hogy hét rendelésnél jóval többet is meg tud jegyezni.
    – …Pinot Grigio, Pede Quadra és önnek is egy félig átsütött marhasült. És egy üveg Sauvignon, a Buldra, a fekete rizottó és az ördöghal. A hölgynek is egy üveg Pinot Grigio, a gnocchi, a Péter-hal és két üveg víz a társaság számára. &Oumlsszesen huszonhárom rendelés.Elképesztő! &Uacutegy tûnik, hogy Vincente Sancho munkamemóriája is meghaladja a szokványos tartományt.De vajon hogyan képes erre?Külön-külön nem emlékszik mind a huszonhárom rendelésre. Ehelyett úgy csoportosítja az adatokat, hogy azokat munkamemóriája egy szokványos hételemû rendszerben tárolhassa.
    – Egymáshoz társítom a személyt, az időpontot és a rendelést. Nem tudom megmagyarázni, de ezek valahogy összeállnak bennem. Mindegyik vendégéről határozott kép alakul ki benne, és az adott rendelést a megfelelő képhez kapcsolja. &Uacutegy tûnik, hogy ez a módszer, amelyet tömbösítésnek neveznek, általánosan elterjedt a különféle szakemberek körében.
    – Ez egy kicsit hasonlít a telefonszámok megjegyzéséhez. Az egyik legjobb számom például a 492-1492 volt.Mivel 1492. az az évszám, amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát, már nem kell arra figyelni, hogy külön-külön megjegyezzük a számjegyeket, mert a négy szám együttesen egy szimbolikus tömbként hívható elő a memóriából.


  • Prozopagnózia
    Mary Ann Sieghart egy neves angol magazin szerkesztőhelyetteseként az újságírói szakma élvonalát képviseli, mégsem képes felismerni a legismerősebb mintázatokat. Mary Ann prozopagnóziában, hétköznapi nevén arcvakságban szenved. – Bárcsak tudnám, mások hogyan ismerik fel az embereket, mert ez megkönnyítené a dolgom. De ez éppoly nehéz feladat számomra, mintha valaki megkérdezné egy színvaktól, hogy miért nem látja a különbséget piros és zöld között. Hiszen ez piros, az meg zöld.Nem kevesebb, mint minden ötvenedik ember valamilyen fokú arcvakságban szenved. Mary Ann azonban évekig nem szerzett tudomást az állapotáról, mert megtanulta, hogyan tudja másképp azonosítani az embereket. 

    A Mary Annhez hasonló emberek agyáról készült felvételek az arcfelismerésért felelős terület károsodását igazolják. Az úgynevezett arcfelismerő központ az elülső halántéklebeny  egyik régiója, ahol a vizuális információ elsődleges feldolgozása zajlik. Normális esetben a központ a szemek, az orr és a száj alapján gyorsan elkülöníti az új arcokat. Ezután a hosszú távú memóriában tárolt vonásokat pásztázza végig, hogy akad-e megfelelője az ismerősök között. Az egész folyamat villámgyorsan megy végbe. Már azokat a személyeket is fel tudjuk ismerni, akiket korábban csak alig egytized másodpercig láttunk. Ez az egész a mintázatfelismerésről szól. Látszik, hogy párhuzamba állítható a sakktáblával, ahol hasonlóan kell azonosítani az egyes figurák helyzetét, de igazából az a fontos, hogy sakkozás során képesek vagyunk érzékelni a bábuk térbeli elrendeződését. Mindegyikünk agyában van egy arcfelismerő központ, ami segít, hogy eligazodjunk a naponta látott tengernyi arc között. A világban azonban számos bonyolult mintázat fordul elő. Vajon ezeket is külön agyi központok azonosítják?