Az okos lány – Nissan Qashqai

Egy magyar népmese főhőse, az okos lány jött is meg nem is, hozott is ajándékot meg nem is, fel is volt öltözve meg nem is. Óhatatlanul ez a mese jut az ember eszébe a Nissan vadonatúj modellje, a Qashqai láttán, ami szabadidő-autó is meg nem is, formabontó is meg nem is… Az okos lány egyébként jól intézte a dolgait, így végül a király elvette feleségül, s ha már az elkezdett hasonlatnál maradunk, hát valószínû, hogy a Nissan is sok kérőt talál majd a Qashqai kezére. Főképp azért, mert ez a menyasszony nemcsak okos, hanem mutatós is.Szabadidő-autós tulajdonságokat felvonultató személyautó – körülbelül így határozza meg a Nissan az új Qashqai jellegét. Ezzel el is mondták a lényeget: olyan autót készítettek, ami ránézésre leginkább a divatterepjárókra emlékeztet, csakhogy nem muszáj négykerék-hajtással megvásárolni, és az egész kocsi mérete, kezelhetősége sokkal inkább személyautós, mint off-roados. A Nissan tehát ügyes bûvészmutatvánnyal kápráztatja el a vevőket? Nem, igazából nem erről van szó; sokkal inkább arról, hogy a vállalat felfedezett egy vásárlói igényt, amire elkészített egy terméket. És mert az autóiparban nem szokás felelőtlenül kísérletezgetni, biztosak lehetünk abban, hogy a japánok nem játszottak lutrit, amikor a Qashqai gyártása mellett döntöttek.

A Nissan egyébként nem csinál titkot abból, miféle rést fedezett fel a piac egyik legnagyobb – és legkonzervatívabb – szegmensében, az alsó-középkategóriában, ahol jelenleg olyan modellek viszik a prímet, mint a Golf, a Mégane vagy a Focus. A japán gyár szerint egyre több olyan vevő akad, akiknek unalmas már a hagyományos ötajtósok óvatos designja, a családi autók ásító nyugalma, így valami másra vágynak. Ez a más mostanában a kompakt egyterû vagy a kisebb szabadidő-autó, csakhogy a legtöbb ember ezeket nem tudja kihasználni, így sajnál több pénzt kifizetni értük. Az igény tehát adott, és a Nissan szerint a válasz is: építsünk egy mindenki számára kezelhető méretû autót, a külseje legyen karakteres, mint egy terepjáróé, és ha már itt tartunk, emeljük is meg, mint egy terepjárót, mert úgyis mindenki erre vágyik. A négykerék-hajtás legyen választható extra, hiszen a legtöbb embernek nincs rá szüksége… és adjunk a kocsinak olyan nevet, amibe elsőre mindenkinek beletörik a nyelve, mert akkor elismétli másodszor is. Legyen például Qashqai.

Magasra törő
A terepjárásra nem való terepjáró ötlete persze nem új. Amerikában már legalább tizenöt éve rájöttek, hogy a háziasszonyok ugyan mindennél jobban szeretik a gyerekeket és a barna bevásárlószatyrokat terepjáróban szállítani, de a 4×4-es hajtásra semmi szükségük. Azóta számtalan olyan terepjáró született, amely csak ránézésre kemény legény, valójában kétkerék-hajtású személyautó – a vevők pedig boldogok. De nem a hajtáslánc a lényeg, hanem a terepjárósan magas építés, ami biztonságérzetet ad a vezetőnek, mert magasan ülni jó – kérdezzük meg erről bátran bármelyik pszichológust. Persze praktikus előnyei is vannak, ha a vezető ellát a többi autó teteje fölött, hiszen megszûnik a sûrû forgalomban fellépő bezártságérzet, és már jó előre látni lehet, ha valaki nagyot fékez a kocsisor elején, vagy éppen megszûnik a sáv.

A magas építés emellett a szabadság illúzióját is adja – márpedig az ember többnyire nem valódi lehetőségekre vágyik, hanem illúziókra. Tényleg, ki akar meredek partfalakat megmászni, vízmosásokban bolyongani? Szinte senki; annak viszont mindenki örül, ha az autója azt sugallja a külvilágnak, hogy tulajdonosa életében bármikor eljöhet a pillanat, amikor extrém helyzeteket kell megoldania. Akár a városon belül is, legalábbis ezt sugallja a Qashqai jól sikerült reklámja, vagy éppen a modell honlapja. Érdemes megnézni az interneten, mert a Qashqai weboldala nemcsak szokatlanul igényes és szórakoztató, hanem egyértelmûvé is teszi, milyen világot képzelt a gyár az autó köré. A „nagyvárosi dzsungel", a „betonrengeteg" az a közeg, ahol a virtuális Qashqai mozog, és a leginkább számítógépes játékokra emlékeztető, külvárosi-indusztriális helyszín, a graffitikkel telepöttyözött, hámló téglafalak hangulata hatásosan szólítja meg azokat, akiknek a Nissan ezt az autót szánta: a huszon-, harmincéves korosztályt. Ôk igazán fogékonyak a weboldal gegjeire; legalább annyira, mint a Qashqai valódi erényeire.

Mindent bele!
A magas építés mellett a Qashqai tervezőinek ügyes ötlete volt még a kompakt méret. A gyár belátta, hogy a legtöbb ember nem akar nagyobb méretû autót, mint amiben kényelmesen elfér családostul-csomagostul, és ha évente egyszer mégis több pakkot szeretne szállítani – például a családi nyaralásnál –, hát majd felszerel egy tetőcsomagtartót vagy tetőbokszot. Egy ekkora autóval könnyebb parkolni, átsorolni a másik sávba, könnyebb a szûk helyeken manőverezni, vagyis úgy általában egyszerûbb az élet abban a nagyvárosi közegben, ahol a reménybeli vevők túlnyomó része él.

A méret tehát adott, de a sikerhez rendkívül fontos a jól eltalált formaterv is. A Nissan vezető designere, Stephane Schwarz azt mondta erről: „A formatervezési folyamat során arra törekedtünk, hogy ellentmondó benyomásokat keltő autót hozzunk létre: legyen csábosan vonzó, hogy első pillantásra megforduljanak utána az emberek, de maradandóan is tetsszen; legyen élvezetesen vezethető, de a magas üléshelyzet révén adjon nagy biztonságot és sugározzon szilárdságot a benn ülők számára."&Uacutegy tûnik, ez sikerült is. A Qashqai külseje nem meghökkentő, de elég karakteres ahhoz, hogy megpihenjen rajta az ember szeme. A karosszéria megformálása során bőven alkalmazták a szabadidő-autóknál már bevált formai elemeket: a magas övvonal belső szilárdságot sugall, amit kiemelnek az erőteljes vállak és a hangsúlyos kerékdobok. Tipikus szabadidő-autó jelleget tükröz a meredek, szinte függőleges orr, a masszív lökhárítók és az oldalvédő elemek eltérő színe által keltett kontraszt. A hagyományos ferdehátú személyautókénál nagyobb küszöbmagasság szintén terepjárós tulajdonságokra utal.

Belül viszont egyértelmûen egy személyautó utasterében ül az ember, ami sokkal inkább jó, mint rossz. Jó, mert a legtöbb vezető számára ez teljesen ismerős közeg, ráadásul pedig ez az a fajta utastér, aminek arányai és felépítése sok évtized alatt csiszolódott a legcélszerûbb formára, amin apró ötletekkel lehet ugyan változtatni valamelyest, forradalmian újat alkotni benne azonban nehéz – és nem is kell. &Iacutegy aztán a Nissan belső tere stílusosan elegáns, tágas, praktikus és kényelmes, és éppen annyi leleményes formai elemet vonultat föl, hogy az utas megérezzen valamit az autó másságából, de ne egy számára idegen világba érkezzen.

Vezető szerep
A japán gyár komoly hangsúlyt fektetett arra, hogy a Qashqai vezetése ugyanolyan egyszerû és komfortos legyen, mint bármelyik kompakt autóé. A karosszéria méreteit, átláthatóságát úgy alakították ki, hogy bárki, aki egy átlagos családi autóból ül át ebbe a kocsiba, azonnal otthon érezze magát a forgalomban. A kapcsolók pontosan ott vannak, ahol az ember ösztönösen keresi őket, az autó úgy fordul, úgy gyorsít és lassít, ahogyan azt ebben a kategóriában megszoktuk. A kétféle benzines (1.6 115 LE; 2.0 140 LE) és ugyancsak kétféle dízel (1.6 106 LE; 2.0 150 LE) erőforrást kínáló motorpalettát is annak figyelembevételével állították össze, hogy a Qashqai vevői dinamikus autózásra vágynak ugyan, de nem feltétlenül a gumikat elfüstölő gyorsulásokkal akarják sokkolni utasaikat. Ezek a motorok mindent tudnak, ami ma elvárható a C szegmensben: élvezetesen, lendületesen mozgatják az autót, kulturáltan járnak, és keveset fogyasztanak.

A szolid fogyasztás egyébként nemcsak a kétkerék-hajtású változatok erénye, hiszen a Nissan All-Mode 4×4 rendszere az egyik legfejlettebb technika. Mivel a négykerék-hajtás csak akkor kapcsol be, amikor valóban szükség van rá – ez pedig átlagos használat mellett ritkán fordul elő –, a 4×4-es modellek alig öt-tíz százalékkal fogyasztanak többet, mint az elsőkerék-hajtású verzió. Ráadásul az All-Mode technika rendkívül felhasználóbarát; a vezető kiválaszthatja, hogy csak az első kerekeket akarja-e meghajtani, vagy a „Lock" üzemmódot választva áttér állandó négykerék-hajtásra; a legegyszerûbb azonban az „Auto" beállítás, ami tulajdonképpen annyit jelent: „válaszd ki, és felejts el!". Ilyenkor a rendszer maga dönti el, hogy az útviszonyok függvényében melyik a legcélszerûbb hajtásmód, és a vezető az egészből csak annyit érez, hogy az autó tapadása mindig tökéletes. Aki gyakran jár havas emelkedőkön, felázott földutakon, annak sokat ér ez a fejlett összkerékhajtás, ám aki szinte sosem szembesül ilyesmivel, annak fölösleges megfizetnie ezt a drága technikát. A Nissan rendkívül igényes futómûvet épített az autó alá, így átlagos útviszonyok közt a kétkerék-hajtású kivitel is teljes értékû. &Iacutegy aztán a Qashqai tényleg olyan, mint az egyszeri okos lány: formabontó is meg nem is, meglepő is meg nem is… így hát biztos, hogy kérőkben nem lesz majd hiány. §