A láthatatlan láp

A vadul terjeszkedő Auchan megsemmisíteni készül egy csodálatos természeti értéket a Környezetvédelmi Hatóság aktív segítségével.A Dunakeszi-lápot Pest északi határában találjuk Dunakeszi alsó szomszédságában. Korábban a Gödöllői-dombság peremvidékétől egészen a Duna vonaláig húzódott az a buckákkal tarkított összefüggő homokvidék, amelyet mocsaras, lápos területek, üde rétek, lassú folyású síkvidéki patakok és az ezeket övező galériaerdők színesítettek. A Rákosok néven ismert vidék eredeti természetes életközösségeit a buckákon homoki gyepek, míg a buckaközi vizes mélye-désekben buja növényzetí mocsarak és lápok adták.

A mozaikos, pusztafoltos-lápos, helyenként szikes-pusztás táj vegetációjának kialakulásában meghatározó szerepe volt a régió különleges természetföldrajzi adottságainak. A táj a kiskunsági homokvidék folytatását jelenti észak felé, amely Pesttől északra már beszorult a Duna és a Gödöllői-dombvidék közé, egyre keskenyedik, majd Vácnál meg is színik. A homokdombos vidék magas terasszal zökken le a Duna sík, ártéri szintjére. A teraszban lévő talajvizek a teraszperemen sokfelé, így Pest északi határában is a felszínre fakadnak évezredek óta. Az egyenletes, biztos vízellátás olyan állandó vizí lápokat hozott létre, amelyekben az évszázadok folyamán jelentős tőzegréteg képződött. A homokbuckás vidék magasabb részeinek, száraz pusztagyepeinek és a buckaközi mélyedések vizes élőhelyeinek váltakozó együtteséből a Duna–Tisza közén is csupán hírmondó maradt, hát még milyen ritkaság a sokkal síríbben lakott Pesti-síkon, Budapest és Vác között. A kevés megmaradt természeti kincs egyik gyöngyszeme a dunakeszi lápvidék, amelynek zsebkendőnyi területére most szemet vetett egy terjeszkedő hipermarket.

Természetvédelmi szempontból a területet a ‘90-es évek elején fedezték fel a botanikusok, és ekkor még megvolt a lehetősége annak, hogy a Káposztásmegyerhez tartozó lápvilág, a vízmí környéki homokbuckák és a dunakeszi Székes-dílő környéki lápfoltok egységes természetvédelmi területet alkossanak.
1998 első félévében az M0-ás út építése miatt a táj jelentős részén a gyepeket és lápréteket beszántották, a bokor- füzeseket, fíz- nyárligeteket kivágták, a növényzetet az itt élő állatokkal együtt felégették. A vizes élőhelyek közül a gigantikus természetrombolás elől csupán a dunakeszi tőzegtavak menekültek meg, amelyektől néhány méternyire megálltak a buldózerek.

A dunakeszi tőzegtavak területén az 1950–60-as évek tőzegbányászata egy tóhálózatot eredményezett, melynek szárazulatait utóbb kiparcellázták, így jött létre egy lagúnaváros, amely ma üdülőtelepként míködik. A láp érintetlen tőzegrétegén telepedett meg a sokezernyi tőzegpáfrány, amely arról nevezetes, hogy tőzegjelző növény – olyan helyeken él csak, ahol tőzegképződés folyik, illetve tőzeges a talaj.
A területet különben fás növényzet uralja: fehér és törékeny fíz, fekete nyár, a széleken szürke és fehér nyár, a cserjeszintben leggyakoribb a rekettyefíz, de van kutyabenge és veresgyírísom is. A ligetes-fás növényzet alatt gazdag lágyszárú növényzet él.

A mozaikos, maradványjellegí lápterület rendkívül faj- és egyedgazdag állatvilágnak ad otthont. A két nagyobb kiter-jedésí láptó között időszakos összekötő csatornák biztosítanak kapcsolatot. Ezek a járatok főleg a tavaszi és kora nyári időszakban nyílt vízfelszínnel rendelkeznek, ezáltal szaporodási és tartózkodási helyül szolgálnak több kétéltí- és hüllőfajnak is. A kétéltíek számára ez az egyetlen potenciális szaporodóhely, sőt telelőhely is a környéken. Hüllők esetében a legjelentősebb természetvédelmi értékkel a mocsári teknős, hazánk egyetlen őshonos teknősfaja bír. Ennek a hüllőfajnak az előfordulása nemcsak a kielégítő táplálékbázishoz, hanem a megfelelő talajszerkezeti adottságokkal rendelkező szaporodási területhez is köthető. A tavak környéki változatos vegetáció kiemelt ökológiai jelentőségí a madárvilág számára, hiszen kis területen belül különféle fészkelőhelyeket és kellő mennyiségí táplálékot találnak maguknak a bokorlakó és erdőlakó fajok, sőt egyes ragadozó madárfajok is. Magyarország mintegy 265 fészkelő madárfajából ötven faj állandó vagy időszakos jelenléte bizonyított ezen a lápon.

A Dunakeszi-láp az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség szerint nem létezik, a hivatal bürokratái semmi akadályát nem látják annak, hogy a lápvilág helyén autóparkoló létesülhessen, egy hipermarket terjeszkedése nyomán. A főhatóság számára láthatatlan a Dunakeszi-láp annak ellenére, hogy természeti értékeit hangsúlyozták és fönnmaradása mellett érveltek nemzetközi hírí független szaktekintélyek, a Duna–Ipoly Nemzeti Park és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságai által kirendelt újabb és újabb szakértők. A főhatóság megfellebezhetetlen határozatának indoklásakor egy igazságügyi szakértő súlyos tévedésen alapuló véleményére hivatkozik, és teljesen jogszerínek és helyénvalónak tartja szekértoló szerepét egy példátlan természetkárosítás előkészítésében. De vajon tehetnek-e egyáltalán valamit a természeti értékekért felelősséget érzők a perrel fenyegetőző „természetvédelmi” főhivatallal, és egy multinacionális céggel szemben? Az egyetlen esélyt az egyének és civil szervezetek összefogása adhatja egy örökbecsí érték, a Dunakeszi-láp megmentéséért.