A kutatók (egy kicsit) megfejtették a Stradivarius titkát

Stradivari meglehetősen egyszerí lakkal vonta be hegedíit, kissé a festők módjára, főleg esztétikai és talán akusztikai célból is – mutatta ki egy ambiciózus francia-német tanulmány, amely azonban nem fedte fel teljesen a hegedíkészítő varázsos mívészetét övező rejtélyt.A tekintélyes német Angewandte Chemie International Edition címí szakfolyóiratban megjelent tanulmány készítői Antonio Stradivari (1644-1737) öt, a párizsi zenei múzeumban (Cité de la musique) őrzött hegedíjét vizsgálták. Erre a hangszerek két okból is alkalmasak voltak: jó állapotban maradtak fenn, és a cremonai mester alkotó tevékenységének három különböző évtizedében születtek.
Az elmúlt két és fél évszázadban a Stradivari által készített mintegy ezer húros hangszernek több mint a fele napjainkig fennmaradt, és csodálatos hangzásuk sok hipotézist és vitát váltott ki. A faanyag mellett elsősorban a lakk érdekelte a kutatókat.
"Sajnos mindmáig nem sikerült általános és egyértelmí magyarázatot találni – mondta el az AFP-nek Jean-Philippe Echard, a zenemúzeum kutató- és restauráló laboratóriumának vegyészmérnöke. – Ezért született az a gondolat, hogy különböző szakágazatok – vegyészek, hegedíkészítők, restaurálók – 12 képviselőjének bevonásával folytassunk hosszú távú, négyéves vizsgálatot, amire még nem volt példa".
Az eredmény rácáfolt azokra, akik azt hitték, rendkívül bonyolult anyagokat használt a mester. "Felfedeztük, hogy Antonio Stradivari a XVIII. század mesterei és mívészei körében általánosan elterjedt mindennapos és könnyen beszerezhető anyagokat használt" – fejtették ki A Stradivarius-hangszerek rendkívüli kifinomultságának természete címí cikk szerzői.
A Párizs közelében lévő Saclay fennsíkon található SOLEIL szinkrotron infravörös sugarainak segítségével a csapatnak sikerült kiderítenie a két nagyon finom rétegből álló lakk vegyi összetételét. Az első réteg olajalapú, ezt további réteg borítja, amely olaj és fenyőgyanta keveréke, ebbe Stradivari különböző, a festészetben használt színező anyagokat kevert.
"Ez a technika magyarázhatja "a hegedík lakkozott fájának csillogó selymes árnyalatait és finom textúráját – olvasható a csoport kutatásainak összefoglalójában. – Arra nincs bizonyíték, hogy a lakk befolyásolná a hang minőségét, viszont a színező anyagok jelenléte a négy későbbi keltezésí hegedíben jelzi a lakk színezésének szándékát".
Jean-Philippe Echard hozzáfízte, hogy ugyanezt a technikát használták a táblaképek festői, például a velenceiek vagy az észak-olaszországiak a szegfík árnyalatainak vagy a vörös drapériák színgazdagságának érzékeltetésére. Szerinte a lakkal kapcsolatos tapasztalatok hasznosak lesznek a hangszerek megőrzéséhez, és óriási érdeklődésre tarthatnak számot a hegedíkészítők sorában, akik régóta törekszenek a Stradivariusok látványhatásának elérésére.
Ezen túlmenően azonban a Stradivari hegedík titka – titok marad.
"Ennek az alkotónak a rejtélyét nem a lakk mágikus formulájában kell keresni, hanem abban a mívészeti dimenzióban, amelyet megtestesít" – vélekedett Stéphane Vaiadelich, a zenemúzeum laboratóriumának illetékese.