Hihetetlen találmányok

Halálsugár, ingyenes és mindenhol elérhető energiaforrás, a piramisok hatása az időjárásra. Az elfeledett zseni, Nikola Tesla munkásságának egy-egy fejezetét jelentik a fenti találmányok.Nikola Tesla kétségkívül minden idők egyik legnagyobb feltalálója volt. Több mint 300 szabadalmát jegyezték be, az elektromosság és a mágnesesség területein végzett úttörő munkásságával nagyban hozzájárult a második ipari forradalom létrejöttéhez. Ennek ellenére nevével manapság szinte csak házilag barkácsolt örökmozgókkal, a Föld szívcsakráival és más gyanús témákkal foglalkozó magazinokban találkozhatunk, a tankönyvekben is szinte csak lábjegyzetként említik meg. Alakja leginkább a rajzfilmekből és B kategóriás filmekből ismerős őrült tudós archetípusaként szerepel a köztudatban.

Legenda születik
Nikola Tesla életében minden együtt van, hogy valódi személyisége és munkája mítoszok és anekdoták homályába burkolózzon. Egész életében egyedül, és már-már paranoiás titoktartás közepette dolgozott. Hat nyelven beszélt, és elmélyülten tanulmányozta a védikus filozófiát, ennek hatására írásaiban többször használt szanszkrit megnevezéseket az idő és az energia tulajdonságainak leírására.
1856-ban született Smiljanban, a mai Horvátország területén található szerb faluban. Már egészen fiatal korában megcsillogtatta képességeit, állítólag egész könyveket tudott kívülről, és vizuális memóriája is kivételes volt. Ettől, valószíníleg nem függetlenül, gyakran voltak hallucinációi is, de saját elmondása szerint találmányai is a legapróbb részletekig pontos víziók formájában születtek meg a fejében.
1880-ban Budapestre költözött, ahol Puskás Tivadar irányítása alatt dolgozott, és részt vett az ország első telefonhálózatának létrehozásában. Itt születtek első találmányai is. A legenda szerint egy városligeti séta során, mikor éppen Goethe Faustját szavalta németül és természetesen fejből egy barátjának, hirtelen megállt, és percek alatt a földre rajzolta egy váltóáramú motor tervét. Egy rövid párizsi kitérő után 1884-ben úgy döntött, az USA-ban próbál szerencsét, ahol a Thomas Edison vezette Edison Machine Works alkalmazottja lett.
Tesla azt a feladatot kapta, hogy tegye hatékonyabbá Edison egyenáramú generátorait. &Aacutellítása szerint sikerdíjként főnöke 50 000 (mai értékén nagyjából 1,5 millió) dollárt ajánlott fel neki. Éjt nappallá téve dolgozott, és meg is oldotta a problémát, miközben számos értékes szabadalommal gazdagította a céget. Amikor viszont a neki járó pénzt kérte, Edison lerázta annyival, hogy „Tesla, maga nem érti az amerikai humort”. Nikola azonnal felmondott, és egy ideig fizikai munkából szerezte meg a napi betevőre valót.

Változó szerencse
A századforduló előtti években az elektromosság még újdonságnak számított. Mai eszünkkel nehéz megérteni, de az sem volt egyértelmí, hogy az egyenáramé vagy a váltóáramé-e a jövő. Edison, a villanykörte feltalálója az előbbi mellett tette le a voksát, és az amerikai kormány is az ilyen megoldásokat szabványosította. Ezek jól is míködtek bizonyos területeken, viszont az egyenáramot nagyobb távolságokra csak iszonyatos nehézségekkel és veszteségekkel lehet szállítani.

Tesla a váltóáram elkötelezett híve volt, és miután 1888-ban George Westinghouse alkalmazta őt cégénél és megvásárolta szabadalmait, az anyagi háttere is megvolt, hogy valódi alternatívát kínáló megoldásokat mutasson be. Ezután sorban kerültek ki keze alól a különböző váltóáramú berendezések, generátort, motort, transzformátort hozott létre, majd ő tervezte meg a Niagara-vízesésre épített első erőmívet is.

A két feltaláló harca – amely a Feszültségek Háborúja néven vonult be a tudománytörténetbe – igencsak eldurvult. Edison hatalmas sajtókampányt indított, hogy a váltóáram halálos veszélyeit bemutassa a közönségnek. Segédeivel macskákat gyilkoltatott meg áramütéssel, sőt ő építette meg a világ első villamosszékét is, és megpróbálta a kivégzési eljárásra elterjeszteni a „westinghoused” kifejezést. A világ azonban nem őt igazolta, a XX. század elején már nem volt kérdés, hogy melyiküknek volt igaza. Tesla váltóáramú berendezései közül jó párat a mai napig szinte változatlan formában használunk. Nem véletlen, hogy maga Lord Kelvin 1896-ban azt mondta róla, hogy többel járult hozzá az elektromosság tudományához, mint bárki előtte.

Később viszont megritkultak a dicsérő szavak. Tesla ugyanis egyre inkább eltínt a nyilvánosság elől, és csak szenzációs bejelentéseivel hívta fel magára a figyelmet. Ha minden, amit állítása szerint elért, tényleg megvalósult volna, történelmünk és társadalmunk alapjaiban változott volna meg.

Nem csoda, hogy mind kortársai, mind az utókor erősen szkeptikusan viszonyult ezekhez a felfedezésekhez. De mik is voltak ezek? Tesla többek között azt állította, hogy megépített egy üzemanyag nélküli motort, képes energiát vezetékek nélkül továbbítani a Föld bármely pontjára, irányítani és felhasználni tudja a villámokat, valamint befolyásolni tudja az időjárást.

Erő a levegőből
Keveset tudunk arról, valójában mi valósult meg ezekből a lenyígöző kísérletekből, és az ezek során épített berendezések míködéséről. Tesla laboratóriuma nem sokkal halála után leégett, így csak meglehetősen homályos leírásaiból és vázlatos rajzaiból próbálhatunk meg következtetni munkájára.
Az üzemanyag nélküli motor tervével a feltaláló már a századforduló előtt elkezdett foglalkozni. Meg kell jegyeznünk, a fenti elnevezést valószíníleg csak azért adta szerkezetének, hogy a közönség figyelmét felkeltse, valójában nem a semmiből energiát termelő motorról van szó, hiszen ez alapvetően sértené a fizika törvényeit. Olyan erőforrásra gondolt, amelyik képes üzemanyagként hasznosítani az anyagnak azokat a formáit, amelyek a közönséges földi körülmények között mindenütt jelen vannak.

Elgondolása az öngerjesztés elvén míködő Faraday-korong tökéletesítésén alapult. Egyebek között olyan nagy keresztmetszetí mágnest alkalmazott, amely nagyobb átmérőjí volt, mint a korong, és teljesen lefedte. De a leglényegesebb újítása az volt, hogy a rézkorongot szigetelőanyagból készített koronggal helyettesítette, viszont egészen speciális geometriájú tekercseléssel látta el, amelynek negatív önindukciója volt. A szokásos tekercsekben az indukált feszültség a gerjesztő feszültség ellen hat. Tesla tekercselése azonban fordított irányban míködött, és ő ezt kísérletileg igazolta is. Az eljárást bemutató cikkben még azt is megjegyzi, hogy ezeknek az elveknek az alapján több olyan gépet is készített, amelyekben az áram, ha egyszer elindult, nemcsak fenntartotta magát, hanem még növekedett is.
Több feljegyzés is van arról, hogy Tesla a ’30-as években egy elektromos üzemre átalakított Pierce Arrow típusú luxusautóval közlekedett. A jármí 1 méter hosszú és 65 centi széles motorja könnyedén és teljesen hangtalanul gyorsította fel a kocsit akár 140 km/h-s sebességre. Energiaellátását egy 12 elektroncsövet tartalmazó fekete doboz biztosította, amelyből egy antenna állt ki, és a levegőből állított elő 240 V-os feszültséget.

Természetesen sem az autó, sem részletes tervei nem maradtak ránk, a Tesla- és konspirációhívők szerint azért, mert a már akkor is mindent uraló olajcégeknek nem állt érdekükben egy ilyen találmány elterjedése. Mások szerint viszont azért, mert csak egy sima, akkumulátorról míködő jármí volt, a feltaláló kudarcot vallott ezzel a tervével.

A halálsugár
Tesla másik, sokat vitatott kutatási területe az energia vezeték nélküli továbbítása volt. &Uacutegy gondolta, a Föld elektromágneses terét és töltésrezgéseit – melynek frekvenciáját megbecsülte, és az ’50-es években végzett mérések szerint szinte tökéletes pontossággal eltalálta – kihasználva a bolygó bármely pontjára továbbíthatunk energiát. &#336 állított elő a technika történetében először olyan intenzív nagyfrekvenciájú elektromágneses teret, amelyben a katódsugárcsövek maguktól is elkezdtek világítani. Egyik kísérletében 200 lámpát kapcsolt fel vezetékek nélkül 40 kilométer távolságból.

De ezt a technológiát nem csak békés célokra lehetett volna felhasználni. A feltaláló 1908-ban azt nyilatkozta, hogy olyan fegyvert képes létrehozni, amely a hagyományos eszközökkel vívott háborúk végét jelentheti. „Amikor a jövő háborújáról beszélek, ezen azt értem, hogy az elektromos hullámok közvetlen felhasználásán kell alapulnia, repülő szerkezetek vagy más pusztító eszközök alkalmazása nélkül. Ez nem álom. Már most fel lehet építeni egy olyan vezeték nélküli erőmívet, amelynek a segítségével a világ bármely pontját lakhatatlanná lehetne tenni anélkül, hogy a környező részekben bármilyen kárt okoznánk.”

Valószíníleg az elektromágneses térenergiát és a Föld töltésrezgéseit kombinálta Tesla azzal a feltételezéssel, hogy a mindenütt jelen lévő éter belső energiájának a rovására egy viszonylag kis gerjesztésnek, mint egy szikrának segítségével óriási robbanást lehet előidézni.

1908. június 30-án hatalmas detonáció következett be a szibériai Tunguzka térségében. Azóta rengeteg magyarázat született az eseményre, de jellemző, hogy vannak, akik szerint Tesla energiafegyver-kísérlete volt a háttérben. &Aacutellítólag a feltaláló úgy akarta magára felhívni a figyelmet, hogy a sarkkutató, Peary szálláshelye, az Ellesmere-szigeti Alert és az Északi pólus közötti lakatlan területen idéz elő egy robbanást. A célzás azonban nem sikerült pontosan. Az irányzék jó volt, mert a Long Island-i laboratóriumot és a Tunguzka vidéket összekötő hosszúsági kör éppen áthalad Peary akkori szálláshelyén, de a távolság túl nagyra sikerült.

Titokzatos torony
Tesla 1901-ben kezdett bele legnagyobb vállalkozásába. A Wardenclyffe-torony egy 57 méter magas és 20 méter átmérőjí építmény volt. A pénzügyi alapokat J. P. Morgan biztosította, aki 150 000 dollárnyi tőkét bocsátott a feltaláló rendelkezésére.

Természetesen nem tudjuk pontosan, mi is lett volna a torony célja, és hogyan míködött volna. A legelterjedtebb elképzelések szerint az épület segítségével kívánta Tesla bemutatni a világnak vezeték nélküli energiaátviteli és hírközlési rendszerét. Mások viszont úgy vélik, a Halálsugár névre keresztelt fegyver első prototípusát tisztelhetjük benne. De olyan elképzelések is napvilágot láttak, hogy Tesla felfedezte, az ókori piramisok valójában gigantikus időjárás-alakító berendezések voltak, és a torony is ebből a célból épült.

Akármi is volt a célja, a Wardenclyffe-épületet soha nem fejezték be. A költségek túlszárnyalták az eredeti becsléseket, és Morgan kiszállt a vállalkozásból, egyesek szerint azért, mert rájött, hogy a vezeték nélkül továbbított energiát nem lehet mérni, így a felhasználókkal kifizettetni sem.

A félkész torony végül 1915-ben Tesla kifizetetlen hotelszámlájának fedezésére a Waldorf-Astoria Hotel tulajdonába került, és 1917-ben lebontották, mert a hatóságok attól féltek, hogy tájékozódási pontként szolgálhat a német tengeralattjáróknak. A feltaláló 1943-ban bekövetkezett haláláig hiába küzdött, hogy újra belekezdhessen az építkezésbe.

Fenti sorokat olvasva talán az olvasó is arra a következtetésre jut, hogy Tesla megőrült, de legalábbis olyan elképzeléseket dédelgetett, amelyeknek semmilyen valóságalapja nem volt. Tény, hogy terveinek nagy részét olyan fizikai elméletekre – például az éter fogalmára – alapozta, amelyek azóta tudományos zsákutcának bizonyultak. Ne feledjük, például a kvantummechanika és a részecskefizika alapjait csak élete utolsó éveiben, vagy halála után rakták le tudóstársai.

Mielőtt azonban munkásságának nagy részét hagymázas képzelgésként lesöpörnénk az asztalról, el kell mondani, hogy Tesla többször is megmutatta, évekkel, évtizedekkel járt kortársai előtt. Már a századforduló környékén leírta például a radar míködési elvét, jóval Röntgen előtt készített röntgenfelvételt saját kezéről, de kísérletezett részecskegyorsítással, magas hőmérsékletí plazmával is. Ezenkívül ő hozta létre az első míködő „ÉS” logikai áramkört, foglalkozott robotikával is, és felajánlotta az amerikai hadseregnek, hogy megépít egy távirányítású torpedót. Ez utóbbinak tervei fennmaradtak és bizonyítják, valóban képes lett volna a gyakorlatban megvalósítani.

Anyagi nehézségek, az időhiány, illetve a kor technológiai színvonala megakadályozták Teslát abban, hogy a fenti területek mindegyikében gyakorlatban is míködő megoldásokat mutasson be, de elképzelései nagyrészt helyesnek bizonyultak. Évtizedekkel később megszülettek a berendezések, melyeket megálmodott és lerajzolt. Lehetséges lenne, hogy ugyanez az ember olyan elképzeléseket dédelgessen, amelyek köszönőviszonyban sem voltak a valósággal?
Nem tisztünk igazságot tenni ebben a kérdésben, de nem Tesla lenne az első a tudomány történetében, akit lázadó és felforgató gondolatai miatt kiközösítenek, és őrültnek bélyegeznek tudóstársai, hogy aztán évtizedekkel, évszázadokkal később újra felfedezzék munkásságát.

Jelenleg kutatók százai dolgoznak azon, hogy Föld körüli pályán keringő napelemekről vezeték nélkül továbbítsák az energiát a felszíni fogadóállomásokra. Nem elképzelhetetlen, hogy Tesla más, akkor fantazmagóriának tekintett elképzelései is újra előkerülnek majd, és jövőbeli tudásunk segítségével meg is valósulhatnak. Talán néhány évtizeden belül jobban el tudjuk dönteni, jó helyen van-e Nikola Tesla az ezoterikus folyóiratok lapjain, vagy inkább a technikatörténet legnagyobb úttörőjeként kell rá emlékeznünk. Nevét a mágneses indukció napjainkban használt mértékegysége viseli.