Teaházak Szecsuánban

Szecsuán tartományban sokféle teát termesztenek, és híresen sok a teaház. Az elsők a Tang dinasztia idején (618-907) jelentek meg. Néhány évszázad alatt a teaivás szokása elterjedt az egész tartományban, és egyre több csodálatos környezetbe épített, kifinomult ízléssel berendezett teaház létesült.A Ming korszakban (1368-1644) élt regényíró Lu Shusheng Virágház története címí könyvében felsorolja a tea elfogyasztására alkalmas helyeket: árnyékos terasz, csendes szoba, ház fényes ablakokkal, folyókanyarulat, fenyőerdő, bambuszliget. Chengdu tartomány fővárosának lakói büszkék híres teaházaikra. Hosszan sorolják a neveket: Mingyuan (Tea Kert), Oxiangju (Illatos Terem), Yuelai (&Oumlröm), Binjiang Huaniano (Folyóparti Virág). A teaházak nagy része emlékházakban míködik, mint Du Fu, a Tang kori költő zsupfedeles házában vagy Zhuge Liang hadvezér egykori otthonában.

A teaházak minden napszakban tele vannak látogatókkal. A teát kis bambuszasztalkán szolgálják, melynek lapja négyzetes, oldalai könyöknyiek. Az alacsony, könnyí bambuszszékek puha párnával, jól kialakított támlával, nagyon kényelmesek. A tea könyve szerint a köveken és a homokon átszírt forrásvize tisztább, mint a folyók vagy a kutak vize. Ezért ez a legjobb a teakészítéséhez. Régebben a vizet felhasználás előtt még ülepítették is. Chengduban ma már csak nagyon kevesen készítenek teát a legendás Tue-Tao forrás vizéből, amelyet Xue Tao, a Tang dinasztia korában élt költőnő is megénekelt. Szecsuánban a jázmin tea a legkedveltebb.

A tealeveleket fedeles csészébe vagy porcelán kannába helyezik és egy kevés forrásban lévő vizet öntenek rá, hogy a levelek kinyíljanak. Ezt nevezik a tea erjesztésének. Egy kis idő múlva újabb adag forró vizet öntenek rá. Várakozás közben néhányszor fel kell emelni a fedőt, majd visszahelyezni. Ez a jellegzetes fedeles csésze Chengduból származik. Nevezik a Három Lényeg Csészéjének is. A tető az eget, a csésze maga az emberiséget, a csészealj a földet jelenti. A szép formájú csésze a teakészítés sokoldalú eszköze. Széles szájába könnyí betölteni a vizet, tölcsérszeríen kiképzett aljába gyílnek össze a tealevelek. A fedő segít szabályozni a tea erősségét.

Ha teljesen lefedve készül a tea, akkor nagyon erős lesz. Tapasztalt teaivók a fedél leemelésével élvezik az aromát. A fedetlen csésze lehet jelzés is a pincér számára: csészénk kiürült, kérünk újabb adagot. A világegyetem csészényi jelképe a szecsuániak számára az időtlen boldogság. Órákat töltenek el a tea mellett. A teaházak belsejébe kalligráfiák, versek, mondások, képek díszítik a falakat, s időnként mísor is van. Meséket, balladákat, bambuszhangszereken kísért dalokat adnak elő a mívészek, gyakran látni vak zenészeket.

A teaházak látogatóinak többsége visszatérő vendég. Beszélgetnek, politizálnak, az idősebbek el-elszundikálnak. A fiatalok is itt találkoznak. Megesik, hogy valaki, mivel kicsi a lakása, ide hívja meg barátait. A teaház nem csupán a pihenés és szórakozás helyszíne. Gyakran térnek be ide üzlettársak vagy pereskedők, hogy megbeszéljék, rendezzék ügyeiket. A számlát aztán az a fél fizeti, aki alulmarad a vitában. Ha a vita elmérgesedik, akkor a számlán szerepelnek a törött csészék és tányérok is.

  • A szecsuáni teaházak pincére húsz csészét visz egyszerre bal kezében, míg a jobban a hosszú csőrí fém teáskannát tartja. Mosolyogva üdvözli a belépőket, és mielőtt még az érkezők leülnének, ő már meg is terítette az asztalt, s felrakta a megfelelő számú csészealjat. Hamarosan az asztalra helyezi a csészéket is. Bal kezével leemeli a fedeleket, ezeket aztán a csészék oldalához támasztja, hogy megakadályozza a víz kiloccsanását. Közben a jobb kezével magasra emelt kannából vizet tölt a csészékbe, majd visszahelyezi a fedeleket.