16 magyar Nobel-dí

Mióta az eszemet tudom, büszkék vagyunk Nobel-díjasainkra. De a büszkeség némely tekintetben összefér a részletek elegáns mellőzésével. Nobel-díjasainkat csak annyira tudjuk felsorolni, mint az aradi 13 vértanút. Egyikünknek Damjanich neve rémlik, másikunknak talán Leiningen, de nagy általánosságban Tom Sawyert idézhetjük, aki szerint a 4 evangélista a következő három volt: Péter és Pál.A Nobel-díjasok esetén az egész még bonyolultabb. Nem egészen világos ugyanis, hogy ki a Nobel-díjas, de az sem, ki közülük a magyar. Van ugyan egy félhivatalos vélemény, amely szerint pont egy tucat Nobel-díjasunk volt, és most Kertész Imre, első Nobel-díjas írónk a tizenharmadik. De találhatunk többet is, bár többségüket bármelyik amerikai magának igényelné. Nos, dologra!

Mi is a Nobel-díj?
Alfred Nobel, humanista és a dinamit atyja, vagyona egy részéből végrendeletileg díjakat alapított, hogy azokból jutalmazzák meg évről évre az emberiség javát szolgáló teljesítményeket. Ezeket először 1901-ben adták ki.Akkortájt jó néhányan alapítottak efféle díjakat, gazdag magánemberek is, társaságok is. A díjak egy része azóta kimúlt, más része létezik, és azt az adott szakma nagyra is becsüli, de az újságolvasók nem hallanak róluk. Van olyan is, amely a lét és nemlét határán imbolyog, mint például a mi Tudományos Akadémiánk Bolyai-díja, amit 1905-ben Poincaré, a nagy francia matematikus és fizikus kapott meg, aki majdnem felfedezte a relativitáselméletet.

1910-ben Hilbert, a német matematikus és fizikus – akinek az eredményeit itt most nem is sorolhatom fel, mert akkor már nem maradna hely Nobel-díjasainknak- 5 évvel később, több héttel megelőzte Einsteint az Einstein-egyenlet felírásában, amiért is azt a matematikusok máig is Hilbert-Einstein-egyenletnek szeretik hívni. Hilbert azután az1915-ös díjra Einsteint ajánlotta, de az Akadémia 1915-ben nem tudott díjat osztani, mert minden likvid vagyonán osztrák-magyar hadikötvényeket vásárolt. Ha a háborút megnyertük volna, akkor a díj sorsa (is) másként alakult volna; de az Akadémia vagyona elillant. A díj a múlt évtized második feléig éppúgy szünetelt, mint mostanság mondjuk a Ludas Matyi. De vissza a Nobel-díjasokhoz!

Nobel öt féle díjat alapított: fizikait, kémiait, orvosit, irodalmit, és egy békedíjat. &Uacutegy rendelkezett, hogy az első négyet svéd tudományos és mívészeti társaságok ítéljék oda, az utolsót viszont a norvég parlament. Hogy miért? Világos volt, hogy az első 4 független a politikától, de a békedíjnál ez képtelenség. Ahhoz nem kell parlament, hogy eldöntsék, ki jó fizikus, kémikus, orvos vagy író, de hogy egy politikus történetesen az egyetemes béke ügyét szolgálja-e reggeltől estig, vagy háborús bínös, arról már többször folyt politikai vita. (Nálunk a mívészek teljesítményéről is szokott; fizikusi teljesítményekről azonban még nálunk sem.) És hogy miért a norvég parlament? Amikor Nobel létrehozta a díjat, Svédország és Norvégia még másfél állam volt. Egy király, egy állampolgárság, két parlament.

Hogy miért éppen ilyen díjakat alapított? Az irodalmi díj magától értetődő ötlet. A békedíj is természetes egy pacifista dinamit gyárostól, ugyanúgy, mint a kémiai. Nobel egészsége gyenge volt, tehát különösen tisztelte az orvosokat. S a kémia természetes módon sugallta a fizikát. Nobel itt megállt. Igen ám, csakhogy ma 6 díjat osztanak. A hatodik nagyon hasonlít a másik öthöz, de azt nem Nobel alapította, hanem a Nobel-alapítvány. Ez természetesen továbbra sem matematikai díj (az alapítvány nyílván nem akarta provokálni Nobel szellemét), hanem közgazdasági, amitől a gazdag Nobel nyílván nem forog sírjában.

Van tehát 5+1 Nobel-díj, de gyakorlatilag mindenki úgy kezeli, mintha 6 egyforma lenne. Én is így teszek most. Olyan díjakkal viszont, amelyeket mások önkényesen neveznek el „az adott szakterület Nobel-díjának”, inkább nem foglalkoznék.Megjegyzem, hogy újabb időkben a díjakat nagyon gyakran megosztva adják ki. &Iacutegy az 5 (illetve most már 6) díj 101 éves történetében több mint 5×101 díjat osztottak ki.A hivatalos indoklás legfontosabb része egy mondat: miért kapta a boldog díjazott a díjat. Bár e mondat megfogalmazása néha diplomáciai teljesítmény, én mindenkinél leírom azt.

A híres tizenkettő
És mi a magyar Nobel-díjas? Nem azt kérdezem, „ki a magyar”, azt kérdezem, „mi”. A cikk végén azt hiszem, a tisztelt olvasó érti majd, mit kérdezek. Mindenesetre azt mindenki tudhatja, hogy az amerikaiak véleménye szerint a legtöbb Nobel-díjasunk nem is a miénk, hanem amerikai. Egy Amerikában élő embernek sok minden lehet a nemzetisége (ez a fogalom ott nem is létezik). A magyar közfelfogás egyszerí. Akinek mindkét szülője magyar állampolgár volt valamikor, vagy csak azért nem, mert a XX. században az államhatár mozgott, az biztosan magyar. Akinek csak az egyik, ott lehet alkudni; ha híres ember, akkor persze mi igényt tartunk rá. Ha nagyon hangosan tiltakozik, esetleg megúszhatja. Ha már halott, akkor persze nem tud tiltakozni sem. De: még ezzel együtt sem lesz egyértelmí az eredmény. Érdekes lesz látni, miért nem.

A magyar tudománytörténészek Kertész Imre díjáig kereken 12 magyar Nobel-díjról beszéltek. Ugyanakkor egy komoly amerikai internethely szerint Kertész Imre a harmadik, akinek a nemzetisége magyar; előtte volt Szentgyörgyi és Hevesy. Rögtön jelzem, hogy van ott egy megjegyzés a lapalján: a nationality az akkori, amikor a díjat kapta az illető. Mi a nemzetiséget fordítjuk ezt a szót; az amerikai állampolgárságot ért rajta. Ez is okoz keveredést. No, akkor: ki volt a tizenkettő? Időrendben: Beck Mihály a Magyar Tudomány 2001/12. számában adja a listát: Lénárd, Bárány, Zsigmondy, Szentgyörgyi, Hevesy, Békésy, Wigner, Gábor, Wiesel, Polányi, Oláh és Harsányi.Lénárd Fülöp 1905-ben kapott fizikai díjat „a katódsugarakon végzett munkájáért”. Pozsonyban született 1862-ben, Budapesten, Bécsben és Heidelbergben tanult, azután rövid ideig Eötvös Loránd tanársegédje volt, majd Németországban dolgozott haláláig. 1897-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 35 évesen!

Nos, aki ismeri az Akadémia szabályzatát, annak világos, hogy 1897-ben hősünk német anyanyelví magyar tudós. Levelező tag nem is lehetne, HA nem volna magyar állampolgár, és nem volna magyar nyelví tudományos munkássága. (Bolyai János azért nem lehetett levelező tag, mert nem volt magyar nyelví tevékenysége. Ma is az Akadémia I. Osztálya a nyelvtudományi.) Szóval, 1897-ben Lénárd egy olyan külföldön dolgozó magyar tudós, aki azon belül német. Semmelweis is ilyen volt az előző nemzedékben.

1914-ben jön a következő: orvosi díj, Bárány Róbert, „az egyensúlyérzékszerv élettanában és kórtanában végzett munkájáért”. Bécsben míködött, ami sem külföld nem volt akkor, sem Magyarország. Az I. Világháborúban orosz fogságba esik, és a svéd király jár közbe, hogy engedjék ki a fogolytáborból. Hogy ekkor éppen magyar vagy „osztrák” állampolgár-e? (Ausztria hivatalosan nincs is; a Lajtántúlt úgy hívják, hogy „a Birodalmi Tanácsban képviselt országok, tartományok és területek”)  Ha valaki 10 évig egyáltalán nem jött haza, és a kinti konzullal sem láttamoztatta az útlevelét ez alatt, akkor elvesztette az állampolgárságát; de hogy láttamoztatta-e?

1925: Zsigmondy Richárd, „a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért” és az ultramikroszkóp feltalálásáért. &#336 is bécsi magyar. Nagybátyja magyar akadémikus, apja-anyja magyar. 1937-ben orvosi díj: Szentgyörgyi Albert „a biológiai égéssel kapcsolatos felfedezéseiért, különös tekintettel a fumársavra és a C-vitaminra”. &#336 nemcsak magyar állampolgár volt, hanem Szegeden míködött és onnan ment Stockholmba a díjért. Még az amerikai statisztikák is magyarnak tartják. Az azután magyar sors, hogy 1945 után Amerikáig kell, hogy fusson. Ott majd a megfelelő idő után állampolgárságot kap, és az amerikai törvények nem veszik tudomásul a magyar állampolgárságát. Azután 1978-ban Carter visszaküldi a koronát, és a kísérő küldöttségbe beválogatja a magyar származású nagy amerikai tudóst. S jön a meglepetés: pont mielőtt a Parlament épületében az amerikaiak átadnák a Koronát, a 85 éves tudós átmegy az asztal magyar oldalára, fogadni a visszatért Koronát. Amikor Vance (amerikai) külügyminiszter megkérdezi, mi volt ez, magától értetődően válaszolja: külügyminiszter úr, ez a mi koronánk, hazajött, és fogadtam.

A II. Világháború zajában Hevesy György kapja az 1943-as kémiai díjat, „a nyomjelző izotópokkal végzett úttörő munkásságáért”. Ma kvantumkémikusnak mondanók; valóban sokat foglalkozott nyomjelző radioaktív izotópokkal, de ő fedezte fel a hafnium elemet is, amelyet Koppenhága latin nevéről nevezett el, ugyanis 1920 óta ott dolgozott. Mégis ő a második teljesen vitatatlan magyar, mert 1943-ban még csakis magyar állampolgár.

Az életútja figyelemre méltó. Apja udvari tanácsos, anyja bárónő. &#336 1919-ben, 34 évesen, baloldali a Tanácsköztársaság alatt. Ez alatt azt kell érteni, hogy ismeri Fogarasi Bélát, aki valamilyen mívelődésügyi népbiztos helyettes, és Lukács Györgyöt, aki egy ideig minisztériumi osztályvezető (már amennyire a visszaemlékezések pontosak). A nagybeteg Eötvös Loránd halálakor a minisztérium kinevezi őt utódnak. &#336 megjelenik a tanszéken, és programot hirdet. Ennek lényege, hogy ezentúl modern dolgokkal foglalkoznak, pl. kvantumkémiával, nem pedig olyan múlt századi dolgokkal, mint az Eötvös-inga. Akkor, gondolom, én is neki adtam volna igazat; azóta láthattuk, hogy az Eötvös-inga sem akármi. A vita végeredménye az, hogy Hevesy Dániában folytatja pályáját.

Azután 58 évig magyarországi magyar nem kap Nobel-díjat. Hogy tudományos vagy politikai okokból-e, netán a rossz anyagi feltételek miatt, azt majd kideríti a tudománytörténet. De kinti magyarok kapnak.A következő Békésy György, „a fül belsejében történő ingerlési folyamatról tett felfedezésekért”. Orvosi díj, eléggé unalmasan hangzik,; de egyáltalán nem az. A hallás folyamatát nem árt ismerni. Segíteni tudunk a nagyothallókon; de ami őt igazán izgatta, meg tudjuk javítani a telefonok minőségét. Békésy diplomata fia volt, gyermekkorában apja hordta magával fővárosról fővárosra. Amikor befejezte tanulmányait, a Postakísérleti Intézetbe lépett be, s a telefonkapcsolat javítására fület tanulmányozott. Az emberi fülnek van egy kívülről nem látható, durván csiga alakú része. Ebben halad a hang. Csak azt a telefont lehet jól hallani, amely illeszkedik a fül hangvezetési tulajdonságaihoz.

Békésy 1937-ben levelező akadémikus lett, de 1946-ban ajánlatosnak látta elhagyni az országot. Svédországon át az USA-ba ment. Mire a díjat megkapta, már régen amerikai állampolgár lett, de eléggé általános a vélemény, hogy a díjat elsősorban budapesti kísérletei alapozták meg.1963: Wigner Jenő, fizikus, „hozzájárulásáért az atommag és az elemi részecskék elméletéhez, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvekre”. A nem-fizikus olvasó erre azt mondhatja: Azt még csak értem, hogy az atommag elméletét nehéz megcsinálni; biztos, ha azt mondják. De mi köze a szimmetria elveinek a való világhoz, vagy akár egy uránmaghoz? Nagyon sok, de erről kicsit később.

1971, Gábor Dénes, fizika, „a holografikus módszer kifejlesztéséért”. A 30-as években ment Londonba, és ott egy új „fényképezési” eljárást fejlesztett. Ez volt a holográfia, „a teljes képírás”. Lámpáink összevissza rezgő fényt adnak – mondta -, ha e helyett egyetlen hullámvonulat jönne, akkor a visszavert hullám megmutatná a mélységet is. Az összevissza rezgő lámpafény csak lapos képet ad, csak annyit mutat, hogy jön-e visszavert fény, vagy nem; azt nem, hogyan.

Gábor kitalálta, hogyan tud lámpafényből szírőkkel, hosszabb, egymással együttrezgő fényhullámokat összegyíjteni. Az ilyen fény nagyon gyenge volt, de tényleg csodálatos képeket sejtetett; csak meg tudták volna erősíteni! Azután valaki készített egy lézert, a fénnyel megvilágított egy tárgyat, és megjelent a „teljes kép”. A módszer egyszerí (csak egyszer valakinek meg kellett látnia a lehetőséget, és kellett hozzá a tartós együttrezgő fény). A természet törvényei (valószíníleg) egyszeríek és Gábor felismert egy ilyen lehetőséget. Ma már mindenki találkozik hologrammokkal.

1986, békedíj, első békedíjunk, Wiesel Éli, „elkötelezettségéért a béke, megbékélés és emberi méltóság iránt”. Született Máramarosszigeten, 1928-ban, és ebből mindenki láthatja, hogy amikor született, akkor Máramarossziget Románia volt; meg most is az. (A Tisza túloldalán van Aknaszlatina, az már akkor Csehszlovákia volt, ott élt unokatestvére, aki nagy könyv- és lapkiadó lett Skóciában. Olyan ez, mint két népmese; a legényekből nagy ember lesz túl az Óperencián, azaz túl az Enns folyón.) A kérdésben nem kívánok elmerülni, csak megjegyzem, hogy abból, hogy valaki a román állam területén születik, még nem következik, hogy román. Wiesel pályája egy katasztrófával indult: 15 évesen a magyar csendőrség átadta a családot a németeknek. Ez tömegekkel történt meg 1944-ben.

Magáról a tényről sokat beszéltünk már, de mindenki elgondolkozhat, mit szólna, ha vele történne meg ez. Szülei a kishúga a táborban meghaltak, ő és két nénje túlélte. Franciaországba ment, ott írni kezdett, természetesen a történtekről, majd áttelepült az USA-ba. Hogy az emberiséget sikeresen informálta-e a szörnyíségekről, azt a történelem majd megmutatja. Mindenesetre Európában és Amerikában hasonló szörnyíség azóta nem történt. Viszont a 10 milliós afrikai Ruandában hat évvel békedíja után a hutu többség még különösebb lelkiismeret furdalás nélkül lemészárolt a tuszi kisebbségből vagy félmilliót.

Egyébként Wiesel díja mintegy előképe Kertész Imre díjának. De Máramarossziget és Budapest azért nem ugyanaz.Ugyanaz évben egy kémiai díj is volt. Polányi János, „a reakciódinamika, a kémia egy új területe fejlesztéséért” kapta meg. A régi kémia arra volt kíváncsi, „mi jön ki”, ha A-t meg B-t összeöntjük; az új már arra is, hogyan, és milyen ütemben teszi. Gondolom, nem kell magyaráznom, miért fontos ez például a modern iparban.A Polányi család híres magyar tudóscsalád, Polányi János mindkét szülője magyar, csak épp, ha jól tudom, ő soha sem élt Magyarországon. Világos, hogy egy magyar megmaradhat magyarnak idegenben is, sokaknak ez nemzedékek óta sikerül. Az is világos, hogy idegenben a magyarság egyszer elmúlik, csak nem tudjuk, hány generáció alatt. De semmi okunk kétségbe vonni, hogy két magyar gyermeke általában magyar. (Ha persze kifejezetten tiltakozik, akkor talán nem.)

Azután jött egy másik szép év, 1994. Megint két Nobel-díj. Egy közgazdasági, Harsányi János, „úttörő vizsgálataiért az egyensúly létére a nem-kooperatív játszmák elméletében”; és Oláh György, „eredményeiért a szén-kation kémiája területén, a szénhidrogének tanulmányozásáért, felfedezéseiért az olaj és földgáz új felhasználásáról” (sajnálom, az angol szöveg még ennél is kacifántosabb), Mit tanultunk tőlük?

Vegyük először Harsányit. A játékelméletet régóta használják gyakorlati célokra. Mondhatjuk, hogy az első játékelméleti szakember Blaise Pascal volt, az 1600-as években. Amikor már nem birkacsontokat dobáltak, hanem szabályos kockákat, akkor ő kidolgozta az esélyeket a különböző játékokra. Csak egy példát mondok: ha két kockával dobok, 7-et 6-féleképpen várhatok: 1+6, 2+5, 3+4, 4+3, 5+2, 6+1, míg 6-ot csak 5-féleképpen: 1+5, 2+4, 3+3, 4+2, 5+1. Ha tehát a játszma az, hogy fogadunk az eredményre, érdemesebb 7-et mondani, mint 6-ot; vagy a téteket is arányba kell hozni. De Pascal még csak a teljesen véletlen játszmákra tudott ilyet számolni. Ma már sokkal többet tudunk; malmozni például már nem is érdemes. Aki kezd, annak van olyan kezdő lépése, amivel legalábbis nem veszthet. A sakkban még nem tartunk itt.

Vannak azután bonyolultabb játszmák. Képzeljük el, hogy nyerhetünk figurákat ellenfelünktől, de nem ketten vagyunk, hanem hárman. Tegyük fel, hogy egy pillanatban A-nak van a legtöbb figurája és C-nek a legkevesebb. Ha minden így megy tovább, A győz. Ez a másik kettőnek nem érdeke, tehát nyílván összefognak, és elkezdik elnyerni a bábuit. Csakhogy C, a gyengébbik szövetséges, valószíníleg kevesebbet is nyer; tehát mire A-nak vége, B erősebb, mint C, tehát C megint csak veszít. De megúszhatja, ha egyszer csak összefog a meggyengített A-val, mielőtt az elvérezne. Most A és C küzd B ellen. És erősödnek: de előbb-utóbb a gyengébbik megint faképnél hagyja túl erős szövetségesét. Egy ilyen játszma szinte a végtelenig folyhat. Ezt tette évszázadokig a nagy tengeri hatalom, Anglia is, aki mindig a második legerősebb szárazföldi hatalommal szövetkezett.

Azután a hidegháború valami félelmeteset hozott. Az ellenfelek már nem is voltak beszélő viszonyban, vagy legalábbis a másiknak egy szavát sem hitték el, és egészen mást éreztek nyereségnek, mint a másik. Az olvasó nyílván azt mondja, itt már semmit sem lehet tenni; s most olvassa el újra Harsányi János díjának indoklását: egyensúly léte nem kooperatív játszmákban. &Aacutellítólag használták is az eredményeit; persze, nem muszáj mindent elhinni.

Oláh György témája egyszeríbb, mert abban nem emberek vannak. Persze a szén bonyolult elem. &Aacuteltalában 4 vegyértékí (de a CO széngázban csak 2); de lehet 5 vegyértékí is. A szénsav nagyon gyenge sav; szénnel egy irgalmatlanul erőset hozott létre. S itt van körülöttünk a szén (legalábbis a barnaszén) tömege. A szén a leggyakoribb elemek egyike, csak sokszor nem tudunk mit kezdeni vele; nos, Oláh megpróbált néhány dolgot. Nem kétséges, hogy ilyen dolgokból egyszer még kijöhet valami csodás.

Amerikai magyar, magyar amerikai?
Az amerikaiak persze Harsányit és Oláhot amerikainak tartják, mivelhogy USA állampolgárok, ami igaz is. De azért álljunk meg egy pillanatra. Harsányi 1947-ben Budapesten doktorál filozófiából. 1948-ig a budapesti egyetemen oktat, egy hallgatóját veszi feleségül, csakhogy 1948-ban politikai okokból kirúgják az egyetemről. Talán lehetne segédmunkás, de tudjuk, sokszor ez sem ment. A házaspár átlábal a Hanság mocsarán, és jobb híján Ausztráliába mennek, ahol hősünk angoltudása hiányai miatt egy ideig gyári munkás. Más szóval, Magyarországot már a kész tudós hagyja el. (Igaz, második, közgazdasági doktorátusát már Stanfordban szerzi.) Oláh pedig, amikor 1956. végén menekül, már a Központi Kémiai Kutatóintézet helyettes vezetője.

Milyen remek kis ország lennénk, ha 1918 végétől hetven évig nem az lett volna a legnormálisabb, amikor hagytuk a tehetségeinket békében elmenni…Ha nagyon szigorúak akarunk lenni magunkhoz, akkor összesen két olyan Nobel-díjasunk marad, aki magyar állampolgárként és itthoni munkásságáért kapta a díjat: Szentgyörgyi Albert, Szeged, és Kertész Imre, Budapest. De később még Szentgyörgyit is elüldöztük. 2004-től az európai szabad költözési joggal néprajzi skanzenné vagy rezervátummá lehetünk, ha a sikeres magyarokat elmarjuk.

Nos, a magyar tudománytörténet itt általában meg szokott állni; sőt egyesek Lénárdot vagy Wieselt is kihagyják, Wieselt például önéletrajzára hivatkozva. Azt én nem olvastam, de nem hiszem, hogy életrajzában románnak tartaná magát. Az, hogy a deportáló vagonba magyar csendőrök rakták fel, nyílván nem erősítette Budapest iránti kötődését. A nagyváradi példa – amikor Simon Magda újságíró visszaemlékezése szerint a még a pályaudvaron álló, de már lezárt vagonban egy öregúr arról kezdett beszélni, hogy „kérem, azért mégiscsak szövetségesünkhöz deportálnak” – az emberi lélektan szerint nem lehet általános, és ezt én nem is elemzem tovább.

Két további kérdést azonban még fel kell tennünk. Az egyiket elég röviden. Vannak, akik a magyar társadalmat mindenáron szeretik vallás és bőrszín szerint külön-külön vizsgálgatni. („Faj” szerint is, de a biológusok szerint ma minden ember a Homo sapiens faj tagja. Utoljára harmincezer éve élt a Földön egymás mellett két emberfaj.) Nos, a gael nyelví hegyi skótok minden évben megtartják nemzeti fesztiváljukat, ahol kelta énekeket és verseket adnak elő. (Mint Arany welszi bárdjai, csak ezek skótok.) A hegyi skótot állítólag már csak 65000 ember beszéli, nekik már szent az ünnepély. Nos, vagy harminc éve egyszer a szép szövegmondó versenyt a Pakisztánból bevándorolt mohamedán vándorkereskedő (hegyekben volnánk…) 14 éves lánya nyerte. Egy mohamedán, barna kelta.

A másik kérdést magyar nyelven nem lehet tisztázni. Angolul sem.    Nevezetesen számunkra 1000 és 1920 közt az egész Kárpát-medence Magyarország, az angolszászoknak pedig Hungary, azután Hungary leszíkül a régi ország közepére. Ezzel szemben a szlovákoknak a régi ország Uhorsko (=Hungaria), annak az északi része Slovensko, a középső Mad’arsko, és így tovább. Mad’arsko mint állam 1920-ban alakul meg, Slovensko, izlés szerint, 1939-ben, 1969-ben vagy 1992-ben. A szlovák tehát megkérdezheti, hogy hány slovensky Nobelist van, hány mad’arsky; de azt is, összesen hány uhorsky. &#336 tudja, mikor miről beszél; mi nem, mi miről.

1939-ben Ruzicka Lipót kapja a kémiai díjat „a polimetilének és magasabb terpének terén végzett munkájáért”. A díjazott munkán Németországban dolgozott, egy svájci parfümgyárral együttmíködve; jeles szerves kémiai eredmény volt. Amiért el szoktunk feledkezni róla, az az, hogy félig horvát, félig magyar. Hősünk 1887-ben született Vukováron. Az egy osztráknak lehetett Magyarország, de egy magyarnak Horvátország volt. Laknak benne magyarok is. Anyja eszéki volt, amire ez még inkább igaz. Egy életrajza szerint hősünk Eszéken járt „magyar (Hungarian) iskolába, ahol horvátot használtak” Megjegyzem, Horvátország és Magyarország iskolaügye soha nem volt közös, és ameddig részletes életrajzot nem látok, csak annyi biztos, hogy „jugoszláv” nem volt. 1920-ban már nem volt otthon.

1976. Friedman Milton (közgazdaság, „a fogyasztási analízis és pénzügytörténet terén végzett kutatásokért, és a stabilizációs politika bonyolultságának demonstrálásáért”) ilyen problémákat nem vet fel. Apja, Friedmann Jenő, és anyja, Landau Sára, egyaránt Beregszászon született (akkor Magyarország, ha ma élnének ott, lenne már magyar igazolványuk), mindketten magyar anyanyelvíek voltak, apja Budapesten tanult. A szülők egymástól függetlenül vándoroltak ki New Yorkba, és ott ismerkedtek össze. Milton 1912-ben születik, mint negyedik gyerek. A Fizikai Szemle 2001/12, 379. oldalán írottak szerint „Friedman szüleit magyarnak tartja, kicsit ő is ért magyarul”. &#336tőle magyarországi kollégái sokáig politikai okokból határolódtak el (kimondottan „jobboldalinak” számított), ami persze furcsán hangzik egy tudományban, nem ápolhatta hát a lelki kapcsolatokat. Én magyarnak tekintem két magyar gyermekét.

1976 sem akármilyen év volt. Friedman mellett lett egy orvosi Nobel-díjunk is, Gajdusek Dávid Carleton. Nála az egymondatos indoklás helyett inkább körülírom, miért; ugyanis az ügynek nem akármilyen az utóélete. A kuru neví betegség terjedését tanulmányozta, amit korábban öröklődő betegségnek tartották, de furcsa volt, mert szinte csak nőkön tört ki. Az ő vizsgálatai szerint lassúvírus-fertőzés, ma inkább prionnak mondják a kórokozót, ami a vírusnál is egyszeríbb és ezért ellenállóbb. A kuru közeli rokona az újabban rettegett kergemarhakórnak; ugyanúgy gyógyíthatatlan, de szerencsére nagyjából el is tínt. Gajdusek 1957-ben érkezett az új-guineai foré törzshöz, ahol évekig kutatta a betegséget, és rájött, hogy kannibalizmus okozza. Mivel az agyból csak nők ettek, rajtuk tört ki a kuru. Mire megjött a kergemarhakór, Gajduseknek hála, az orvosok rögtön tudták, miről lehet szó.

Nos, Gajdusek mindkét szülője, éppúgy, mint Friedmané, Magyarországról vándorolt ki az USA-ba, egymástól függetlenül, és ott ismerkedtek meg. Azután jött az I. Világháború.A mama Dobroczky Ottília, Debrecenből. A papa Gajdusek Karol/Károly, ki hogy szereti. Egy kis faluban született Királyhelmec és Szenc között, a mai Szlovákiában. Mindkét város magyar többségí, de attól a falusi legény még lehetett szlovák, és a Nobel-díjas szerint az volt. A kis Dávid Carleton gyerekbe (szül. 1923.) nagynénje, Dobroczky Irén oltotta be a biológiai érdeklődést, aki víruskutató volt.

Nos: mi Gajdusek Dávid? Magyar? Szlovák? Amerikai? Ki dicsekedhet vele, és ki nem? Én itt most abbahagyom. Amit leírtam, az mind legalább hihető, és valamilyen komolyan vehető forrásból jön. Volt részlet, aminek nem tudtam száz százalékig utánamenni, de amit leírtam, azt vállalom. Ha valaki még ez után is talál magyar Nobel-díjast, örülök; nekem ennyi sikerült. Azt hiszem, a tehetségekkel elégedettek lehetünk; a hasznosulással nem annyira. Remélem, a XXI. században ez is jobban sikerül majd. Rajtunk múlik.
                      

  • Szimmetrikus világ
    Nézzünk a tükörbe; vagy/és nézzünk meg egy másik embert. Nagyon tükörszimmetrikus. Mit is jelent ez? Képzeljünk egy tükröt, amelyik felezi a testet a jobb és bal között. A tükörkép egy virtuális ember, akinek a bal oldala van jobbra és a jobb balra. Gondolnók: ez is egy ember. Tényleg?Nos, lehet, hogy van ilyen ember, de akkor is ritka. Szívünk általában egy kicsit balra van, májunk meg egy kicsit jobbra, és így tovább. Persze nagy ritkán van jobboldali szíví ember; de több a balos. A balkezesek egy része jobbos szíví, tehát tükörkép; de többségük nem az. Az ember kicsit aszimmetrikus, és az aszimmetrikusság nem is tükrözhető.Még egyszer elmondom.

    A jobb felem egy kicsit különbözik a bal felem tükörképétől, és aki pont fordítva lenne aszimmetrikus, az ritka. Ez olyan, mintha a világba, az elemi törvényekbe be volna építve a jobb és bal közti különbség, De csak gyengéden. Tényleg be van?Megint egyszer: a történelemben először Arisztotelész fogalmazta meg pontosan legalább a kérdést. Problémák címí könyvének 6. fejezete 5. pontjában azt kérdezi: miért van az, hogy ha lefekszünk aludni, inkább a jobb oldalunkon fekszünk; míg ha ébren heverészünk, inkább a balon. (Én leginkább a hátamon szoktam.) Mi különbözik? Saját két felünk, a Természet két fele, a kettő együtt, vagy mi?

    Szerinte a természetbe be van építve egy körbeforgási irány; amiből ő erre következtetett, arról már tudjuk, hogy csak a Föld forgásának vetülete az égen, de attól még lehet valami tényleg beépítve.Milyen lenne a Világ, ahol be van építve egy komoly jobb-bal különbség? Nos, a Földön a „fel” irány különbözik a „le’ iránytól. És ezért határozottan más a fejünk, mint a lábunk. Ha a jobb is eleve és nagyon különbözne a baltól, akkor jobb felé (mondjuk) könnyebb lenne mozogni, mint bal felé, és egyik karunk (mondjuk) vékonyabb, de sokkal hosszabb lenne, mint a másik. Ha ilyet látnánk, szinte biztos lenne, hogy a Természet eleve megkülönbözteti a jobbot a baltól. De amíg a különbség olyan kicsi, mint amekkora, nem lehetünk biztosak.

    De a fizikusok 1958. óta jelentenek újabb és újabb apró különbségeket. A bomló atommagból (na itt vannak az indoklás atommagjai) többször jön ki balcsavar szerint pörgő elektron, mint jobbcsavar. 1958. óta tudjuk, hogy ez azért van, mert az antineutrínó mindig jobbcsavar. Nos, akkor be van építve a jobb/bal különbség a természetbe? Nem biztos, mert a neutrínó meg mindig balcsavar, De ha a természetben mondjuk kevesebb lenne az antineutrínó, mint a neutrínó…Most nem folytatom. Csak annyit mondok, hogy a fehérjéket alkotó anyagok a fényt elforgatják: az egyik irányba forgatók többen vannak. Miért? Ennyit a szimmetriaelvekről a való világban.

  • Maxwell titka
    Hoch Lajos története nem mindennapi, bár ide csak annyiban tartozik, hogy ő Wiesel Éli unokaöccse, a szomszéd községből, és szintén sikertörténet, egészen a végső csődig, ami, mivel sok nagy vállalkozóval megtörtént már, nem teszi semmivé a sikeres életet. A legényke Csehszlovákia szétesése (az 1939-es, nem az 1992-es) után Angliába megy, ahol csehnek mondja magát, így nem internálják. Beáll a brit hadseregbe, és (állítólag; az élete tele van mítoszokkal) 1945 elején mint brit ellátó tiszt (magyarul GH-s) találkozik az óvóhelyről feltámolygó félig már éhen halt híres német professzorokkal. Rögtön szerződést ajánl eddigi míveik utánközlésére és kincstári húskonzervekkel fizet. Ebből nő majd ki tudományos kiadója. Aki elhúzza a száját, az gondolja meg: csak az angliai utánközlési jogokat vette meg, és azonnal fizetett.

    Azután újságokat is ad ki, és a nemzeti érzékenységre gondolva felveszi a patinás skót Maxwell nevet.A magyar köztudat ma Budapest határain túl legfeljebb a Balatont és a Hortobágyot látja. Ha az Isten háta mögött egy kis ikerváros egyik feléből az egyik unokatestvér Nobel-díjassá válik Franciaországban, a másik nagy kiadóvá Nagy-Britanniában, elgondolkozhatunk azon, mennyi tehetség kallódott el a XX. században. Mikor 1990 táján Hoch/Maxwell tárgyalásokat kezd a bajba került Akadémiai Kiadó megmentéséről, még a legtájékozottabb hírlapi cikk is csak odáig jut el, hogy 1940. körül a magyar királyi csendőrség marhacsempészésért körözte a suttyó Hoch Laját. (Vagy kicsit előbb a csehszlovák?) Nos, pár évvel korábban az én egyik nagyapám sót és gyufát hordott át éjszaka az Ipolyon; na és akkor?