&Oumlnpusztító szekták ragyogása és bukása

„És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak” – olvashatjuk János utolsó evangéliumában. Szavainak az ezredvég közeledtével mind többen tulajdonítottak pontos jelentést, néhány vallási csoport pedig egyenesen készpénznek vette az idők végének eljövetelét.Az Armageddon-várás egyáltalán nem újsütetû jelenség. Az emberiség egy része mindig is rettegve gondolt arra, hogy előbb vagy utóbb végigsöpör a Földön egy mindent elpusztító katasztrófa. Az ókori Egyiptomban, Kínában éppúgy, mint a dél-amerikai indián birodalmakban a pesszimista prófétáknak mindig is kedvenc témája volt az emberiség kihalása, bolygónk, vagy az egész világegyetem pusztulása.

A keresztény kultúrában a kinyilatkoztatások döntő többsége természetesen a Jelenések Könyvéből meríti ötleteit – nem túl eredeti módon, de nagyon hatásosan. Az angyalok megfújják harsonáikat, a hét pecsét felnyitása során vérrel vegyült jégeső és tûz záporozik a földre, sáskahadak és skorpiók támadnak a rettegő emberiségre. Az iszonyatot az Apokalipszis lovasainak megjelenése tetőzi be. A kisázsiai Montanus már Kr. u. 156-ban kijelentette, hogy ő a megtestesült Szent Lélek, s hogy a mennyei Jeruzsálem hamarosan leszáll a földre, de tévedett. Később is akadtak olyanok, akik azzal akarták siettetni a Messiás második eljövetelét, hogy magukra vállalták ezt a megtisztelő szerepkört.  A kritikus napok elmúltával azonban – a dolog természetéből fakadóan – a próféták korrigálni kényszerültek a világvége időpontját… A modern messiások már kioltják a tévedés lehetőségét. Ennek leghatásosabb eszköze, ha a megjósolt vég előtt önkezükkel vetnek véget életüknek, és erre biztatják saját híveiket is. &Iacutegy már senki nem marad, aki megkérdőjelezhetné isteni mivoltukat.

Gyarló messiások
Az önpusztító szekták egyik közös vonása a diktatórikus felépítés. Minden csoportnak egyetlen mindenható vezető parancsol, akaratának teljes mértékben alávetik magukat a hívek. A leendő guruk szinte kivétel nélkül szegény családba születtek, apjuk vagy korán meghalt, vagy elhanyagolta őket. Már gyermekkorukban másnak érzik magukat, különbnek a többieknél, de hamar kiderül, hogy semmiben sem tudnak kitûnni közülük. Külsőleg többnyire jelentéktelenek, a sportot lenézik, a mûvészetekben a kommerszhez húznak. Könyvespolcaikon rendszeresen ott találni a történelem rettegett diktátorainak életrajzait, és nem is titkolják az irántuk érzett csodálatukat. Minden vágyuk, hogy másokat irányíthassanak, s amikor végre rátalálnak legfontosabb tulajdonságukra, a manipulációs képességre, minden igyekezetükkel próbálják ezt fejleszteni. &Aacuteltalában kitûnő szónokok. Prédikációik során többnyire a Biblia példázataiból merítenek, s ezt olyan lehengerlően teszik, amellyel elkápráztatják a hallgatóságot.

Egyesek közülük mindig is szélhámosok voltak, s a vallási köntösbe burkolt missziót egyszerûen csak anyagi haszonszerzésnek tekintették. A vietnami Ta He faluban 1993-ban bukkant fel egy szökött katona, a vak Ca Van Liem, aki elhitette  a többnyire analfabétákból álló lakosokkal, hogy a mennybe juttatja őket, ha megválasztják királyukká, és adót fizetnek neki. Park Szun-ja dél-koreai vállalkozónő több mint 10 millió dollárral tartozott már 220 embernek, amikor híveivel együtt átkelt a túlvilágra.

A francia kézmûves Joseph di Mambro is csalással és sikkasztással szerzett óriási vagyont, de szektája megalapítása után a hívek adományaiból fényûző életet élt. A japán Soko Asahara jógatanár fiatalon piacra dobott egy csodagyógyszert, ami állítólag minden betegségre gyógyír. Bár a pénztől, mint bûnös tárgytól állítása szerint undorodott, mégis 3000 yenért vették meg 3 hajszálát, 1 liter fürdővízéért pedig 60 000 yent adtak. Fénykorában vagyonát 1 milliárd dollárra becsülték.

Mások kezdetben tiszta szándékkal indulnak, de az idő haladtával eltûnnek mellőlük a kritikai hangok, és az állandó imádattól bombázva végül maguk is elhiszik, hogy istenné váltak. Lehet, hogy néhány szektatag látja ugyan, hogy meztelen a király, de szólni senki sem mer. Testileg, lelkileg alávetik magukat a tanítónak, javaikat pedig maradéktalanul beszolgáltatják neki. Az amerikai Jim Jones rendszeresen folytatott házasságon kívüli viszonyt: amikor tetten érték egy fiatal férfival, azzal védekezett, hogy így akarta ráébreszteni partnerét annak bûnös hajlamára. A szintúgy amerikai Marshall Applewhite zenetanár homoszexuális kapcsolatai elől először egy szanatóriumba menekült. Később híveit rávette, hogy üdvözülésük érdekében hagyjanak fel nemi szerveik használatával, ő pedig sebészi úton kasztráltatta magát. A texasi David Koresh nem tudott leszokni a dohányzásról, ezért a 18. zsoltárt idézve – mely szerint Istennek is „füst szállt fel orrából” – igazolta a cigaretta létjogosultságát. Következő lépésként a monogámia kötelei alól oldotta fel magát, hasonlóan találékony teológiai érveléssel. Mivel a tökéletes állapot úgyis csak a mennyben valósul meg, a földön nincs értelme az egyetlen igazi társat keresni. &Iacutegy Koresh először két ágyast vett maga mellé a fiatalabb kultusztagok közül, majd ezt a kört kibővítette a biblikusabbnak tartott tizenkettőre. Nemsokára már húszegynéhány csemete ugrándozott körülötte.

A szeretet csapdájában
A guruk hatalma természetesen attól függ, hogy extrém tanaik terjesztéséhez képesek-e elég követőt maguk köré gyûjteni. A keresztény egyházak befolyásának csökkenésével sok ember a korábban hitt értékekben csalódva, valamifajta bizonyosságot keresett az új közösségekben. Ezt az igényt használják ki a mai vallásalapítók, amikor megpróbálják magukhoz gyûjteni a híveket, hogy aztán mindenben engedelmeskedő alattvalókká formálják őket. Már a szekta nevének megválasztása – Népek Temploma, Paradicsom Kapuja, Igaz Barátok Temploma – is csalogató, azt tükrözi, hogy tárt karokkal vár minden rászorulót. A leginkább fogékony alanyok ugyanis a környezetük által alig észrevett szürke, jelentéktelen figurák és az érzelmileg labilis, depressziótól szenvedő magányos emberek, akik nem találják a helyüket a világban, és ezáltal könnyen befolyásolhatóak. Az egyén pénzügyi helyzete és életkora ebből a szempontból mit sem számít. A Paradicsom Kapuja jól szituált, gazdag hívekkel rendelkezett, míg a Népek Temploma főleg a lakótelepek bérházaiból és nyomornegyedekből töltötte fel sorait.

Persze minden egy, ártatlannak látszó Bibliaórával kezdődik. A csábítás leggyakoribb eszközei a szemfényvesztő trükkök (csodák) és a határtalan szeretet. Nem ritka a tolószékéből hirtelen felálló rokkant, vagy a rákos daganat helyszíni eltávolítása. A beavatott új családjában mindenki feltétel nélkül, mosolyogva közelít hozzá, megcsókolja, kíváncsiak a véleményére, holott eddig észre sem vették. Az első találkozás a szektával olyan, mint egy mindent elsöprő szerelem. Az új belépő úgy érzi, a guru képes választ adni az összes problémájára. Ráadásul azt sugallják nekik, hogy ő is kiválasztott, aki az elsők között üdvözül majd. &Aacutellandóan a Bibliából vett idézetekkel bombázzák, és olyan, Istentől kapott magasztos feladattal bízzák meg, mint „a bûnös emberiség megmentése”. A páciens végre szerető családra talál…!

Az egyéniség lerombolása
A mézesmadzag lenyalása után jöhet a keserû pohár. Ezek a közösségek nem tûrik az individuumot és az önálló gondolatokat, a csoport csak addig létezhet, ameddig egységes és feltétlen aláveti akaratát a vezetőnek, azaz a gurunak. Az igazi hívő akkor sem kérdőjelezi meg tanításait, ha az nyilvánvaló badarság vagy hazugság. Az önálló gondolatok elfojtásának egyik leghatásosabb eszköze az alvásmegvonás. A családjuktól elszakított, zárt telepen élő tanítványokat alig engedik pihenni, napokon keresztül hallgatják a guru szónoklatait, míg végül megtörnek, és elhiszik, hogy minden, ami kintről jön, szennyezett és hazug. E közösségek, ha nem is mindig véres merényletekkel vagy a kollektív öngyilkosság borzalmával hallatnak magukról, minden esetben szembehelyezkednek az őket körülvevő társadalommal. Eddigre már lerombolták régi egyéniségüket, családi kötelékeiket, a közösség lett az új családjuk, a guru az apjuk, a testvérük és egyben a házastársuk.

Aki engedelmeskedik, annak simogatás jár, aki azonban ellenáll, annak súlyos büntetéssel kell számolnia. A Jim Jones által a guyanai őserdőben alapított Jamestownban a legkisebb vétséget is megtorolták. Ha a Népek Temploma közösségben valaki rosszat mondott a vezetőre, vizes gödörbe dobták, s napokig ott hagyták. Egy fegyelmezetlen asszony nyaka köré kígyót tekertek, a szófogadatlan gyerekeket pedig kizavarták a dzsungelbe. Soko Asahara szektájában 50 Celsius-fokos vízbe ültették a renitenseket vagy sötétkamrában kellett magányosan meditálniuk a vétkükről, amíg a guru meg nem kegyelmezett nekik.

A megalomániás vezetés ugyan idővel sok szektatagnak felnyitja a szemét, ám a közösségből való kilépés halálos bûn, így a büntetés sem lehet más, mint a halál. A vezér személyesen adja ki a parancsot az „Antikrisztus” kivégzésére. &Iacutegy történt ez a Népek Templomát elhagyó Bob Houston esetében, akinek szétroncsolt holttestét a vasúti síneken találták meg. A Nap Templomának Rendje hat hûséges tagot küldött az árulók kivégzésére, feladatukat elvégezve, magukkal is végeztek. A Legfőbb Igazság szektájában pedig titkosrendőrség mûködött, feladata volt a csoport elszökött tagjainak megfojtása is. Utóbb, a hivatalos vizsgálat végeredménye szerint 33 szektatag lett ezen értelmetlen bosszú áldozata.

Az üdvözítő önpusztítás
A szaporodó erőszak, illetve a közösségekből kiszivárgó gyanús hírek miatt az öngyilkos szekták előbb vagy utóbb összeütközésbe kerülnek a hatóságokkal, és miután elveikből szinte sohasem hajlandóak engedni, ezek a találkozások gyakran végződnek tragédiával. A vezér nyíltan hirdeti, hogy rájuk nem vonatkoznak a földi törvények, ezért nem is kell engedelmeskedniük a bírósági végzésnek. Sőt, ahelyett, hogy megegyezésre törekednének, nyíltan keresik a konfrontációt, hogy ezzel is igazolhassák a saját pusztulásukról szóló próféciát. Ekkor kezdetét veszi a fegyverek és a több hónapra elegendő élelem felhalmozása, valamint a lakhely valóságos erődítménnyé való átalakítása. A szekta átalakult egyfajta katonai szervezetté. Lőgyakorlatokat tartanak, és éjjel-nappal a készenléti riadókat gyakorolják, hogy felkészüljenek a külső támadás veszélyére. Amikor az Aum központi telephelyén, a Fudzsi-hegy lábánál lévő Kamikuisiki faluban a hatóságok házkutatást tartottak, több tucat üvegnyi acetonitrilt, valamint kloroformot, etilalkoholt és gázálarcokat találtak, valamint egy szállítólevelet 1000 sorozatlövő kézifegyverről és egymillió lőszerről.

Ha a guru átlépi azt a határt, ahonnan már csak a börtönbe vezethetne az út, ráadásul észreveszi, hogy a tanítványok is kételkedni kezdenek a szavában, elkezdi felkészíteni őket a csoportos öngyilkosságra, vagy ahogy ő fogalmaz: az átkelésre a gonosz világból az üdvösség világába. Ilyenkor a fanatizált tagok általában higgadtan készülődnek a halálra, a vezérükkel való sorsvállalás megnyugtatja őket, hogy helyesen cselekszenek. Egy szektatag holtteste mellett a következő üzenetet találták: „Sajnálat nélkül hagyjuk itt ezt a földet, hogy megtaláljuk az abszolút igazságot.”

Az önpusztítás eszközéül gyakorta választják a lángokat, mellyel a Purgatóriumra utalnak. 1991 decemberében Ramon Morales Almazan mexikói lelkiatya és 29 követője bezárkózott a saját templomába, melyet mérgező füsttel árasztottak el. Az áldozatok szörnyû kínok között fulladtak meg. A Nap Templomának Rendjéhez tatozó technikusok önmûködő gyújtószerkezeteket szereltek fel a házaikra, hogy haláluk után porrá égessék a telephelyüket. 1998-ban a dél-koreai Vu Jong-min hat követőjének elszenesedett holttestére találtak egy furgonban. Más szekták gyakran használnak különböző mérgeket, többnyire valamilyen ártatlannak látszó italba keverve, hogy megőrizhessék a Földön hagyott porhüvelyük szépségét, mely talán a békés elmenetelt adja hírül a maradóknak. 1987-ben Dél-Koreában harmincketten itták ki a méregpoharat főpapnőjük, Park Szun-ja parancsára, hogy megláthassák az Istent. 1990-ben tizenhárom ember halt meg egy vallási rituálé során a mexikói Tijuanában ipari alkohollal kotyvasztott bólé segítségével. A vietnami Ca Van Liem híveivel együtt ünneplő ruhába öltözött, majd hatalmas lakomát rendeztek, melyben alig két nap alatt felélték élelmiszerkészleteiket. A mulatozás után felgyújtották házaikat, majd vezérük utasítására először magával a „királlyal” végeztek, aztán egymásnak estek, s ócska vadászpuskákkal, ásókkal, kapákkal gyilkolták le önmagukat. Az értelmetlen öldöklésnek mind az ötvenhárom szektatag – köztük tizenkilenc gyerekkorú – esett áldozatul.
A 2000. év fordulója után – amikor is elmaradt az univerzum pusztulása – az öngyilkos szekták kora egy időre lejárt. De csak hibernált állapotba kerültek, és egy újabb kerek évforduló előtt vagy világsokk idején a bábból megint lepke lesz. Halálfejes.


A leghíresebb szekták, amelyek nem tudták kivárni, hogy az Apokalipszis magától következzen be:

Népek temploma
Az amerikai Jim Jones tiszteletes még Kaliforniában gyûjtötte maga köré a csalódott, szociálisan lecsúszott, többnyire színes bőrû híveket, majd 1955-ben létrehozta saját szektáját Indianapolisban. Prédikációi a keresztény üdvtan elemei mellett messianisztikus és szociális töltést is hordoztak. Ostorozta a társadalmi egyenlőtlenségeket, a szegénységet, a rasszizmust, a faji szegregációt. A Biblia mellett azonban előszeretettel olvasott erős, befolyásos emberek életéről szóló könyveket. Nagy hatással volt rá Hitler és Sztálin élettörténete. Nézetei fokozatosan radikalizálódtak, és amikor felvetődött a gyanú, hogy híveitől pénzt követelt, egyre többször tette ki magát a rendőrség zaklatásainak. A vezér ekkor úgy döntött, hogy maradék követőivel együtt Guyanában telepszik le. 1977-ben az őserdő közepén alapította meg Jonestownt. A gazdasági nehézségek miatt azonban a közösségben rövidesen felütötte fejét az elégedetlenség. Jones féktelen terrorral válaszolt.

Amikor 1978-ban kezdtek kiszivárogni a megaláztatás hírei, az Egyesült &Aacutellamok szenátusa Leo Ryan kaliforniai képviselőt küldte a helyszínre, hogy derítsék ki az igazságot. A politikust barátságos fogadtatás várta, néhányan azonban titokban megkörnyékezték, hogy vele együtt szeretnék elhagyni a közösséget. Jones látszólag elfogadta a döntést, másnap azonban titokban fegyvereseket küldött a menekülők után. A traktoron érkező gyilkosok a közeli Port Kaituma repülőtéren érték utol őket, és a tv-kamerákkal mit sem törődve, tüzet nyitottak rájuk. Ryan képviselőn kívül az NBC három munkatársa és egy volt szektatag is meghalt, a többiek az erdőbe menekültek.

Jones tudta, hogy ezek után a CIA fog vadászni rá, ezért hozzákezdett a tömeges öngyilkosság előkészítéséhez. November 18-án a kolónia orvosa előhozatott egy tartályt, amely méreggel kevert limonádéval volt feltöltve, a szektavezér pedig felszólított mindenkit, hogy hangos orgonaszó mellett a mérget először a gyermekek torkába fecskendezzék be injekciós tûkkel, majd maguk is igyák azt ki. A tragédia másnapján guyanai katonák fedezték fel a 923 holttestet, melyek közül többekkel – így magával Jim Jones-szal is – lőfegyver végzett.

Santeria
Adolfo de Jesus Constanzo Miamiban látta meg a napvilágot egy 15 éves megözvegyült kubai bevándorló anya gyermekeként. Fia ministránsként tevékenykedett, miközben újabb és újabb mostohaapát kapott. A legutolsó közülük érintett volt a helyi drogkereskedelemben. Costanzo 1983-ban Mexikóba költözött, ahol kártyajóslásból élt. Itt ismerkedett meg egy homoszexuális fiatalemberrel, Quintana Rodriguezzel, aki a szeretője lett. A következő néhány év folyamán létrehoztak egy szektát, amelyet drogcsempészetből tartottak fenn.

Az Egyesült &Aacutellamok határán, Matamorosban rendezték be szálláshelyüket, ahol okkult szertartásokat tartottak, ezeken állítólag emberi áldozatokat mutattak be. A legenda szerint Constanzo olyan nyakláncot hordott, amelyet emberi csigolyákból fûztek. Amikor egyik híve egy bárban verekedésbe keveredett, a zsebéből előhúzott egy levágott ujjat, hogy azzal riassza el a támadóit. Amikor azonban egy amerikai turista is eltûnt, a hatóságok nyomozni kezdtek a szekta után. 1989 áprilisában 12 eltemetett holttestet találtak, végül május 6-án sarokba szorították Costanzót és követői közül négyet. A vezér azonban eltökélte, hogy nem megy börtönbe, és megparancsolta egyik tanítványának, hogy lője le őt és a szeretőjét. Az összeölelkezett halott párra egy szekrényben találtak rá.

Dávid törzse
Vernon Wayne Howell Texasban született egy tizennégy éves lány gyermekeként. Később azt állította, hogy alkoholista nevelőapja többször megerőszakolta. A hiperaktív Vernon egy nem túl sikeres rockzenekarban gitározott, de már ifjan a Biblia felé fordult, és időnként lelkes szónoklatokat tartott társainak a próféciákról. 1983-ban Jeruzsálemben járt, ahol állítása szerint megvilágosodott, azaz egy angyal felvitte őt az Orion bolygóig, ahol találkozott a Megváltóval. Ekkor vette fel – Dávid izraeli és Kürosz perzsa király után – a David Koresh nevet.

Ekkor már a Hetednapos Adventisták közül 1955-ben kiszakadt, Dávid Törzse nevû csoport tagja volt, de Koresh meg volt győződve róla, hogy csak ő vezetheti a szektát. 1986-ban szellemi párbajra hívta ki a közösség akkori vezetőjét, hogy nyilvánvalóvá váljon, melyiküknek van nagyobb isteni ereje. Ennek eldöntése végett rábeszélte őt, hogy ássák ki egy nem sokkal előbb meghalt dávidista hívő holttestét, hogy kipróbálják, melyikük tudja feltámasztani. Alighogy kiásták a holttestet, Koresh a párbaj helyett a rendőrségre ment, és feljelentette vezetőjét hullagyalázás vádjával. &Iacutegy vált szabaddá előtte az út.

Ezt követően az új vezér maroknyi követőjével együtt a texasi Waco városka melletti erődítményszerû farmra vonult vissza, ahol a társadalomtól elzártan élték életüket. Koresh meg volt győződve arról, hogy az állam törvényei rá, mint Messiásra nem vonatkoznak, így amikor szóbeszéd kezdett keringeni arról, hogy bigámiában él, ráadásul néhány felesége kiskorú, s a rendőrség beidézte őt – Koreshnek esze ágában sem volt engedelmeskedni. Hogy szembenézhessenek a várható támadással, az épületben egyre modernebb fegyvereket, lőszert és robbanószert halmoztak fel.

1993 elején a hatóságok körbevették az épületkomplexumot, és 51 napos tárgyalássorozat vette kezdetét. A kudarc után a rendőrök megrohamozták a telepet. A szektatagok azonban fegyverrel fogadták őket, s visszaverték a támadást. A harcban négy rendőr is életét vesztette. Ekkor az FBI vette át az irányítást, és miután megelégelték Koresh meddő ígéreteit a békés elvonulásra, április 19-én megindították a végső ostromot. Tankokkal próbálták lerombolni az épületet, s könnygázgránátokkal akarták kikergetni a bent lévőket. A várt megadás helyett azonban hirtelen – máig tisztázatlan körülmények közt – tûz ütött ki, és a benzinnel átitatott falak alig fél óra alatt porig égtek. Koresh és 73 követője, köztük 17 gyermek vesztette életét. Mindössze kilencen menekültek ki a tûzből.

Nap templomának rendje
A főként Európához kötődő ezoterikus közösség középkori tradíciókra épült. Tagjai a hajdani templomos lovagok utódainak tekintették magukat. A rend nagymesterét 1314-ben égették meg a közösség elképesztő vagyonára szemet vetett Szép Fülöp francia király kezdeményezésére. Sokan azonban úgy gondolták, hogy a rend titokban tovább mûködött. A francia Joseph di Mambro, aki 1984-ben alapította a Nap Templomának Rendjét, különböző csalásokkal szerezte óriási vagyonát. Miután ő maga nem jeleskedett a szónoklásban, ezért előtérbe állította intelligens és jóképû segítőjét, az orvosi diplomával rendelkező Luc Jouret-t, aki megnyerő modorával rengeteg új hívet csábított a szektába, különösen a gyengébb nem képviselői közül. Többségük mûvelt és jómódú családból származott.

A vezetők kész bunkert építtettek híveikkel, ahol élelmiszerkészleteket halmoztak fel, és bankszámlájuk megszüntetése mellett fegyverek beszerzésére biztatták őket. Szerintük az emberiség alapvető átalakulás előtt áll, de mielőtt eljön a világvége, a tudományos felfedezések elvetésével meg kell változtatni az univerzum törvényeit. Prédikációikban azt hirdették, hogy ha küldetésüket beteljesítik, visszatérnek az ősforráshoz, a Szíriusz csillagra, hogy majd ott támadjanak fel a végítélet napján. Az adóhatóság által üldözött és a biztonsági szolgálatok figyelmének kereszttüzébe került vezérek végül úgy döntöttek, eljött a nap.

1994. október 6-án Svájcban és Kanadában, három helyszínen, összesen 52 elszenesedett gyermek és felnőtt holttestére találtak a hatóságok. A festői szépségû tanyákon a leégett villák jelezték, hogy szörnyû tragédia történhetett. Mindhárom helyszínen propángázzal, benzinpalackkal összeszerelt gyújtószerkezet nyomaira bukkantak, melyeket valószínûleg egyszerû telefonhívásra aktivizáltak. Az áldozatok vörös köpenyt, fehér tógát vagy aranyruhát viseltek, mint valami titokzatos szertartás résztvevői. Egy részüknek mûanyag szemeteszsákot erősítettek a fejére ragasztószalaggal és zsineggel, másokkal puskagolyók végeztek. 1995 decemberében és 1997 márciusában újabb huszonegy megégett holttestet fedeztek föl Franciaországban és Kanadában.

Legfelsőbb igazság
Az önpusztító szekták szigorú kritériumait figyelembe véve talán nem illik a sorba a japán Aum Sinrikjo – magyarul Legfőbb Igazság – nevû vallási közösség. Fanatikus életfilozófiája, diktatórikus vezetése és rémtettei miatt azonban méltán kapott helyet ebben a felsorolásban. Alapítója, egy tatamikészítő fia, Soko Asahara már gyermekkorában kitûnt vezetői képességeivel, ám a tanulásban nem jeleskedett. Elvégzett azonban egy hagyományos kínai orvoslással foglalkozó tanfolyamot, majd Indiába ment, ahol megismerkedett a buddhizmussal, és Japánba visszatérve jógaiskolát nyitott. A fél szemére vak Asahara hamar felismerte, hogy milyen könnyen manipulálhatja az embereket, és rövidesen guruként kezdett viselkedni. Haját és szakállát megnövesztette, tanórái pedig egyre inkább egy rockkoncertre hasonlítottak. Amikor azt is elérte, hogy a dalai láma fogadja, már senki sem állíthatta meg, és 1989-ben saját szektát alapított.

Követői szerint a guru megjárta a Nirvánát és élő Buddhaként tért vissza a Földre. Fő tanítási elve az volt, hogy a régi rend megbukott, és egy új társaságnak kell átvennie a szerepét minden szinten, akár erőszakkal is. Ezért drága amerikai fegyvereket és mérges gáz előállítására szolgáló berendezéseket is beszereztek. Ideológiáját a pusztítás hindu istenének, Sivának a kultuszából, Nostradamus jövendöléseiből és saját kinyilatkoztatásaiból gyúrta össze. Nagyszabású terrorcselekményeket terveztek, hogy ezek által felgyorsítsák az apokaliptikus idő, az Armageddon eljövetelét.

A világsajtó 1995-ben kapta szárnyaira a szekta nevét, a tokiói lakosok ellen elkövetett terrortámadás nyomán. Március 20-án Asahara emberei akcióba lendültek. Reggel 7 óra 56 perckor a japán főváros egyik metróvonalán egyszerre négy helyen kezdett szivárogni a ciánnál ötszázszor mérgezőbb szaringáz a kocsikban elhelyezett mûanyag táskákból. Tizenkét ember vesztette életét, s több mint ötezren sérültek meg. A nyomozás során végre letartóztathatták a szekta alapítóját és vezérét, akit 2004. február 27-én akasztottak fel.

Paradicsom kapuja
Az amerikai szektaalapító Marshall Herff Applewhite egy presbiteriánus lelkész fiaként már ifjúkorában a Biblia felé fordult. 1970-ig a houstoni Szent Tamás Katolikus Egyetemen zenét oktatott, de magánélete már ekkor sem volt kiegyensúlyozott. Drogfüggő lett, elhagyta feleségét és két gyermekét, majd pszichiátriai kezelésnek vetette alá magát. Itt ismerkedett meg Bonnie Nettles ápolónővel, aki bevezette őt az asztrológia titkaiba. A reinkarnációban hívő egészségügyi dolgozó meggyőzte őt arról, hogy előző életükben már ismerték egymást. Ezután zavaros tanokat agyaltak ki együtt. Néhány tucat követőjükkel együtt végül Kaliforniában telepedtek le, ahol 1972-ben szektát alapítottak. Nettles 1985-ben hunyt el.

Applewhite kezdettől hirdette, hogy az évezred vége felé megjelenő üstökös jelzi majd a mennyei királyságba vezető kapu megnyílását. Az üstökös csóvájában megbújva egy UFO fogja megközelíteni a Földet, mely elviszi az &Oumlrök Boldogság felsőbb szintû létezési formájába a kiválasztottakat, s a tagoknak csak a testüket kell elhagyniuk. Már 1975-ben készen álltak a nagy útra, ám a várva várt ûrhajó nem érkezett meg, mert „nem volt elég utas”. A következő években az összegyûjtött adományokból San Diego közelében egy elegáns villanegyedben béreltek maguknak hatalmas kastélyt. Felsőbb Forrás néven jól mûködő, nyereséges, számítógépes grafikákat gyártó céget alapítottak, a külvilággal és megbízóikkal azonban csak a világhálón keresztül érintkeztek.

Végül 1997. március 26-án, a Hale– Bopp-üstökös feltûnésekor Applewhite közölte híveivel, hogy megérkezett a hívójel. Az öngyilkosságokat a 39 ember – 21 nő és 18 férfi – három csoportban követte el. Miután az elsők bevették a pudingban és almaszószban feloldott alkohol-altató keveréket, fekete nadrágban, sötét teniszcipőben, mellükön háromszög alakú, lila lepellel borítva hanyatt feküdtek, és örökre elszunnyadtak. A többiek betakarták őket, majd maguk is megitták a varázsitalt. Az utolsónak maradó két hívő mindent elrendezett, kitakarították a házat, majd fejükre zacskót húzva ők is elindultak a hosszú útra. Búcsúüzenetüket videokazettára rögzítették. A felvételen láthatóan vidám és nyugodt tekintetek minden kétséget kizártak a felől, hogy boldogan és önként választották a halálnak ezt a különleges formáját. Később még ketten követték őket a másvilágra.

Az isteni tízparancsolat helyreállításáért
Az ugandai Joseph Kibweteere még a gyarmati időkben született egy mélyen katolikus családban. Később a függetlenné vált ország kormányzati szerveinél dolgozott. Életében a nagy fordulat 1989-ben következett be, amikor megismerkedett a 40 éves Cledonia Mwerinde-vel, egy volt prostituálttal, akiben meglátta Szûz Máriát. Ezt követően megalapították a Mozgalom az Isteni Tízparancsolat Helyreállításáért nevû szektát. Az 1990-es években erősen apokaliptikus szellem hatotta át a csoportot. Hat nő és hat férfi vezette őket, akikről azt állították, hogy ők az új apostolok. A szekta éveken át készült a tömeges megváltásra. Kibweteere először 1999. december 31-ére tûzte ki a világvégét, ám még idejében módosította a dátumot. Hogy ki ne fusson az időből, a következő év, vagyis 2000 tavaszán összetrombitálta híveit, akik napokon keresztül folyamatosan érkeztek hozzá a környékbeli falvakból. A zöld, fekete vagy fehér egyenruhába bújt szektatagokat kényszerítették, hogy váljanak meg minden vagyonuktól, s ajánlják fel értékeiket a csoport számára. A vezetők a pénzt zsákokba gyûjtötték, s még decemberben látványosan elégették, bár egyesek szerint a beavatottak még időben szárított banánhéjra cserélték ki az értékes bankók nagy részét.

A kiválasztottak azzal vettek búcsút rokonaiktól, hogy hamarosan megjelenik számukra a madonna, s elviszi őket a Paradicsomba. Március 17-én éjszaka már csaknem nyolcszázan gyûltek össze Kanunguban a templomkertben, ahol elköltötték utolsó vacsorájukat, majd minden kényszer nélkül, gyermekeiket kézen fogva bevonultak Isten házába. Erről azt gondolták, hogy ez az új Noé bárkája, amelyen megmenekülhetnek a végítélettől. Rövidesen azonban szembesülniük kellett a valósággal: amikor észrevették, hogy valakik kívülről rájuk reteszelik az ajtót, s bedeszkázzák az ablakokat, kitört a pánik. A következő pillanatban lángok csaptak elő mindenhonnan, s a borzalmak palotája pillanatok alatt a tûz martalékává vált, esélyt sem adva a menekülésre. A kiáltozás és jajveszékelés csak rövid ideig tartott, aztán síri csend ereszkedett a tájra. Az évezred utolsó apokalipszisében csaknem nyolcszázan vesztek oda. §