Amikor a régészek a közelmúlt eseményeit próbálják felderíteni, könnyebb dolguk van, hiszen élnek még szemtanúk, akik pontosan beszámolhatnak a történtekről. Ennek ellenére a kutatás végén gyakran maradnak megválaszolatlan kérdések.Színhely: a franciaországi Fléville-Devant-Nancy városka Lotaringiában. 1997 júliusában egy hulladékégető üzem alapozása közben repülőgéproncsot találtak a föld alatt. Egykori szemtanúk emlékeztek rá, hogy a második világháború végén egy harci gép lezuhant és a földbe fúródott ezen a helyen. Volt, aki azt állította, hogy amerikai gép volt, mások szerint német, valaki V-l szárnyas rakétára emlékezett. Fléville város tanácsa végül a Nancy-Essey-i repülőmúzeum, illetve a lotaringiai Régészeti Hivatal illetékeseihez fordult, hogy derítsék ki, mi történt a háború utolsó hónapjaiban. Az intézmények munkatársai, valamint az angol királyi légierő két hadtörténésze, John Paul Basset és Patrick Baumann azonosították a roncsot és rekonstruálták az esetet.
1945. február elsejéről másodikára virradó éjszaka az angol légierő bombatámadást hajtott végre a Ruhr vidéken fekvő Ludwigshafen ellen. A támadó kötelék négymotoros Lancaster nehézbombázó gépekből állt, amelyekhez az 550-es légi osztag szerencsétlenül járt gépe is tartozott. A bombatámadás után már hazatérőben volt a kötelék, amikor két, egymáshoz túl közel repülő gép oldalirányból összeütközött. Az egyiknek szerencsére nem történt baja, továbbrepült, a másiknak azonban három motorja leállt. A megmaradt egy motorral küszködő gép erősen süllyedni kezdett, majd kormányozhatatlanná vált, ezért a pilóta felszólította a személyzetet a gép elhagyására. A héttagú személyzetből öten kiugrottak, de kettő valami okból nem tudta teljesíteni a parancsot. A gép nem gyulladt ki, nem robbant fel a földbe csapódáskor sem.
Az angol légierő nehéz bombázóinál, így ennél a gépnél is, az volt a szokás, hogy a személyzet az ejtőernyőkön ült. A hevedereket a testükön viselték, ezek végén ott lógott két karabiner, amelyeket vészhelyzetben l-2 másodperc alatt bekattintottak az ernyő kallantyúiba. A helyszíni vizsgálat során, illetve a levéltári és a bevetési naplók ellenőrzése után megállapították, hogy a szerencsétlenül járt bombázógép szériaszáma: 78001, típus-száma 683 volt. A roncsok között azonosítottak két 7,62 mm kaliberí Browning fedélzeti géppuskát, valamint két teljesen ép és használatlan ejtőernyőt, pilóta öltözék foszlányokat, valamint két morfium injekciós belövő szerkezetet.
Az 1944-ben készült Avro Lancaster közepes sebessége 338 km/óra, hossza 21 méter, szárnyfesztávolsága 31 méter, magassága 6 méter, közepes bombaterhelhetősége 6,3 tonna. A gépet 4 darab 12-hengeres Rolls-Royce Merlin motor hajtotta. Lezuhanva a repülőgép öt méter átmérőjí lyukat fúrt a talajba. Megtalálásakor a roncs nagy része 2 méter mélyen feküdt a földben.
Akció közben eltínt
1945 februárjának éjjelén öten kiugrottak és szerencsésen földet értek. Nancy-ba szállították őket, ahol jelentkeztek a térségben állomásozó amerikai hadosztályparancsnokságon. Az öt angol repülőst néhány nap múlva visszaszállították angliai bázisukra. Mind az öten túlélték a háborút. Norman Tinsley és Andrew James őrmestereket azonban eltíntnek nyilvánították, így vésték be nevüket a RAF London közelében található hősi emlékmívének oldalára.
A közelmúlt régészei sok mindent ki tudtak deríteni, hiszen az egykori héttagú személyzetből még hárman élnek és be tudnak számolni az eseményekről. Mégis maradt két nyitott kérdés: ketten miért nem tudtak kiugrani, és hol vannak a holttesteik? Talán a kisváros lakói közül valaki eltemette őket, de sírjuknak nincs nyoma, csak ejtőernyőik maradtak meg.
