Tudósközelben: Stefan Schreiner a teológia professzora

Persze, tudni kell, hogy az iszlámnak van szélsőséges irányzata is. Valaki azt mondta: kellene tenni valamit az iszlám ellen. Kérem, ez butaság. Az iszlámmal nincs mit tenni.IPM: Nagyon sok kapcsolat van a Biblia és a Korán között, és ha ezekről beszélünk, akkor egyiket nem választhatjuk el a másiktól és viszont.

S. S. Ha valaki a Koránt olvassa, és ugyanakkor van némi ismerete a Bibliáról is, akkor azt fedezi fel, hogy a Koránban számos történet és kifejezés, Isten megemlítése, ezek szövegkörnyezete nagyon sok helyen megegyezik vagy legalábbis hasonló. A Korán szövegeinek kétharmada kapcsolódik a bibliai történelemhez, történetekhez, bibliai figurákon, személyeken alapul. Ezért a Koránt úgy is leírhatjuk és bemutathatjuk, mint a Biblián alapuló könyvet.  

IPM: A Bibliát és a Koránt együtt vizsgálni nagyon izgalmas kérdés lehet. De miért szükséges?  
 
S. S.: A legfontosabb szempont, amikor a Korán és a Biblia közötti azonosságokat, különbségeket és összefüggéseket vizsgáljuk, az, hogy a két könyv milyen viszonyban van egymással. Hogy egy példát említsek: Mohamed próféta a Koránban azt mondja nem egy alkalommal: neki az a kívánsága, hogy ha az ember nem ért valamit pontosan, akkor meg kell kérdezni a zsidókat és a keresztényeket, hogy ők vajon mit gondolnak az adott kérdésről, hogyan volt az a muszlim vallás kialakulása előtt. Ezért tehát a Biblia ismerete szükséges ahhoz, hogy megértsük a Korán szövegét és az üzenetét. Ez a muszlimok nézőpontja. Másrészről hozzá kell tennem azt is, hogy a keresztények nézőpontja szerint a Korán része a vallástörténetnek, hogy a Korán hozzátartozik a történelem interpretációjához. Bacher Vilmos például, akit 1907-ben neveztek ki a magyar rabbiképző intézet igazgatójává, a XIX. század végén például egy igen figyelemre méltó és érdekes cikket publikált Németországban.  Ebben azt írta, hogy az iszlám szövegeket úgy kell tekinteni, mint hozzájárulást a bibliai történetek értelmezéséhez.

IPM: &Oumlnök a két vallás közeledésének legutóbb egy szegedi konferenciát szenteltek. Ez nem újdonság, hiszen II. János Pál pápa volt az, aki szorgalmazta a vallások közeledését. Néhány hete Szegeden iszlám–katolikus esküvőt tartottak, katolikus templomban. Az iszlám világban elképzelhető-e az, hogy különböző vallásúak lépjenek házasságra?

S. S.: Nem könnyû a kérdés, hiszen nem lehet általánosítani. Az iszlám világban nagyon nagy különbségek vannak, és ez csak az egyik része a problémának. A legtöbb muzulmán – a világon élő iszlám hívők mintegy 90 százaléka – a szunnita hagyományokat követi. &Aacutem a szunniták között hiába vannak egyetemi tanárok, rektorok, tudósok, valláskutatók – ők nincsenek feljogosítva arra, hogy a vallással kapcsolatban bármit mondjanak, vagy tegyenek, hogy beleszóljanak annak szabályaiba. A síita vallás ugyanakkor sokkal közelebb áll a katolikus valláshoz a hagyományait és struktúráját tekintve. A síita vallást éppen ezért a katolikus iszlámnak is hívják. Hiszen a kettő között sok az analógia. Tehát amikor az iszlámról beszélünk, akkor tudomásul kell vennünk, hogy a kérdéseinkre számtalan különböző válasz van, és ez a sokszínûség ma is jellemző. A muszlim–katolikus dialógusban pedig a probléma abban gyökerezik, hogy fel kell tenni a kérdést: ki beszél kivel? Mindenki csak a saját pozíciójából képes nyilatkozni. Nem pedig a közösség nevében. Az én hazámban, Németországban megközelítőleg négymillió muszlim él. Nagy részük török nemzetiségû vagy török származású. Ennek a négymillió Németországban élő muszlimnak négyszáz szervezete van, az egyik a Muszlimok Tanácsának nevezi magát. Csak így, egyszerûen. Ugyanakkor érdekes, hogy ez a tanács a négymillió muszlimnak csupán a töredékét, 12 ezer muszlimot képviseli. Képzelje el, hogy mit jelent ez, hogy néhány ember a kisebbség élén az egész muszlim populáció vezetőjének nevezi ki magát.

Milyen kapcsolatokat eredményez ez a kisebbség és a többség között? Ebben a helyzetben tehát a keresztény világnak meglehetősen nehéz megérteni az iszlámkérdést. A mi álláspontunk az, hogy nem utasítjuk vissza a kapcsolatot a keresztény vallás és más vallások között. &Oumln például a házasságot említette. A muszlim vezetők álláspontja az, hogy a muszlim férfinak van joga arra, hogy elvegyen egy katolikus nőt, de ez fordítva nem lehetséges. A tradicionális iszlám ugyanis kimondja: az iszlám vallást a férfiágon képviselik és viszik tovább, nem a női ágon. Itt kell megjegyeznem, hogy a zsidó vallásban a vallás az anyai ágon öröklődik. De az iszlám vallás továbbörökítését az apa személye garantálja, tehát ha a gyermek megszületik, automatikusan muszlim lesz. Tehát a muszlim férfiak házasodhatnak katolikus és zsidó nőkkel is, mert minden ilyen esetben az apa révén a gyermek a muszlim vallást örökli. Ez a hagyományos – mondhatni, konzervatív szunnita vallás előírása.
 
IPM: Abban az esetben, amit én hoztam fel példaként, a menyasszony volt muszlim és a vőlegény volt katolikus.

S. S.: Ez probléma. Egy muszlim nőnek ugyanis nincs joga ahhoz, hogy egy nem muszlim férfihez menjen feleségül. Ez a hagyomány szerint van így. De persze a vallás, ahogyan mondtam, nagyon-nagyon bonyolult, és az egyes emberek nyilván eltérnek ettől. Éppen ezért mondtam korábban, hogy nem lehet általánosítani. Sajnos az iszlámot manapság folyamatosan általánosítva kezeljük, ezért is van vita az iszlámok és a keresztények között. És természetesen azt is el kell ismerni, hogy a házasság kérdése egyre több muszlim közösségben problémát jelent, persze, csak abban az esetben, ha a házasságban egy muszlim nő érdekelt.

IPM: Magyarországon nincs akkora muszlim közösség, mint az ön szülőhazájában, Németországban. &Oumln nyilván nem csak tudósként, hanem hétköznapi emberként is találkozik az iszlám közösségekkel. Mit gondol az iszlámról?
 
S. S.: Azt, hogy nagyon fontos, hogy ezt a kérdést ne csupán vallási szempontból vizsgáljuk. Az iszlám ugyanis nem csupán vallás, hanem kultúra és hagyomány is. Mi általában a vallásról beszélünk, de fontos ismerni a házassági szabályokat, a családokban uralkodó szabályokat – ezek pedig mind a kultúra részei. A kulturális tradíciók az iszlámban talán sokkal inkább uralkodóak, mint a vallási előírások.  A nők viselkedése, a rájuk vonatkozó szabályok az iszlámban sokkal inkább kulturális kérdésnek tekintendők, mint vallásinak. Fontos rámutatnom arra is, hogy Iránban, illetve Afganisztánban a nők helyzete sokkal eltérőbb, mint például Törökországban, Marokkóban, Egyiptomban vagy Jemenben. A vallás egy része a kulturális tradícióknak. Ezeknek az országoknak a nagy része évezredes történelemmel rendelkezik. Évezredes hagyományaik vannak és a vallás a kulturális örökségük. Persze, tudni kell, hogy az iszlámnak van szélsőséges irányzata is. Valaki azt mondta: kellene tenni valamit az iszlám ellen. Kérem, ez butaság. Az iszlámmal nincs mit tenni.

IPM: Nyilván azok mondják azt, hogy valamit kellene tenni az iszlám ellen, akik ezt a vallást szeptember 11-ével azonosítják.
 
S. S.: Rögtön szeretném leszögezni, hogy szeptember 11-ének semmi köze az iszlámhoz. El kell fogadni azt a tényt, hogy akik a terrortámadást elkövették a World Trade Center ellen, azok muszlimok. Mindazonáltal ennek semmi köze az iszlámhoz. A terrorizmus és az iszlám nem azonos egymással. Az iszlám vallásban rengeteg fathva van. De ha belegondolunk, nincs is olyan vallás a világon, amely összességében mindig is békés lett volna. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy egyetlen vallás sem támogatja és támogathatja a fizikai erőszakot. Azt javaslom, ha az iszlámról beszélgetünk, hagyjuk békén a terroristákat! Azt viszont elismerem – miközben újra felhívom a figyelmet arra, hogy szeptember 11-ének semmi köze az iszlámhoz –, lehetséges, hogy vallási ideológiák motiválhatnak egyes embereket, egyes köröket politikai  tettekre, terrorizmusra, bûncselekményre.

IPM: Az emberek egy részének a fejében a terrorizmus és az iszlám mégis összemosódik.

S. S.: Igen, vannak, akik azt gondolják: az iszlám nyilvánvalóan azt jelenti, hogy néhány ember elrabolt egy repülőgépet. Akkor ebből az következik, hogy az iszlám hagyományok azt jelentik, hogy embert kell rabolni és repülőgépet eltéríteni? Az iszlámot fegyverként használni butaság. Az igazi kérdés az, hogy milyen következményei vannak annak, ha a vallási ideológiákat ezekre a célokra használják fel. Ami pedig megtörténhet minden vallással, mert minden vallás tartalmaz valamit, ami felhasználható az erőszakra. Két oldala van mindennek. És akkor még nem is beszéltünk a keresztes lovagokról, a keresztes háborúkról. Az iszlám vallásban is meg van ennek a megfelelője, ők dzsihádnak hívják a szent háborút. Ha megnézi a dzsihád klasszikus jelentését, akkor nem fog különbséget találni Szent &Aacutegoston és az iszlám között. Szent &Aacutegoston is azt mondta: csak harcolj! De a legtöbb vallásban is megtalálható ez az idea. Sőt, a marxizmus is erről szól. A kérdés tehát az, hogy milyen kurzusok mire használják a vallást a politikában. §

  • Stefan Schreiner 1947-ben született. Professzorként Naumburgban, Berlinben és Birminghamben mûködött. Jelenleg a Tübingeni Egyetem Evangélikus Teológiai Fakultásán a Vallástudományi és Judaisztikai Tanszék professzora.