Miként lehetne a színek hatalma által a fővárost szebbé, élhetőbbé és informatívabbá tenni, hogy az utcák és épületek ne egy festékes dobozba mártott makett képzetét keltsék …
Az egyes városrészek nem mutatják történelmi múltjukban gyökeredző, épületeik méreteitől, architektúrájától elvárható egyedi arcukat. E rövid írás keretében be szeretném mutatni, hogy milyen összetevők eredményeként alakul ki a szép vizuális arculat, milyen összefüggések ismerete szükséges tervszerí létrehozásához.Épített környezetünk minden eleme, az utcák szövete, az épületek magassága, szélessége, architektúrája, szerkezete, anyagai, a város minden mítárgya, a homlokzatok színe, a portálok, cégérek, utcabútorok, lámpaoszlopok, út- és térburkolatok, útterelő bábuk, újságos és egyéb pavilonok, szobrok és más képzőmívészeti alkotások, közlekedési, információs és reklámtáblák, óriás poszterek mindegyikének alakja, színe, mérete hat egymásra. Külön-külön, a többitől elválasztva egyik sem vizsgálható, formája, színe meg nem határozható. Együttesükben egy vizuális rendszert alkotnak.
A vizuális arculat kialakítását célzó tervezés e rendszer elemeit vizsgálja, de nemcsak általában, hanem konkrétan, az egyes helyszínekre vonatkozóan is. A történelmi múltból vagy a helyi adottságokból következően, egyik helyen az egyik, a másik helyen a másik elemnek van nagyobb befolyása a szép vizuális arc kialakulására. Míg mondjuk a Váci utcában az egymást követő házak ablakainak ritmusa, a homlokzatok plasztikai elemei, a portálok forma- és színmegjelenése, vagy a Hősök terén a monumentális emlékmí szimmetriája, a térburkolat rasztere, a Szépmívészeti Múzeum és a Mícsarnok ugyancsak szimmetrikusan elrendezett tömege…
Utcák, stílusok, homlokzatok
Budapest története évszázadainak egymásutánjában különböző korok épületei kerültek egymás mellé. Szerencsésebb történelmí városok épületállományát egységesen, középkori, barokk, klasszicista vagy más épületek alkotják.
A gyakori háborúk okozta pusztulások után a foghíjakba más és más stílusú épületek kerültek. Így Budapest vizuális arcára nem egy építészeti stílus, hanem különböző stílusban épült épületek gyakran meghökkentő egymásmellettisége a jellemző. Ezen egymásmellettiség nem hat vizuálisan kedvezőtlenül, példa erre a Roosevelt tér eklektikus, romantikus és modern épületegyüttese, de határozottan rossz vizuális megjelenést kölcsönöz a Kálvin térnek a klasszicista temploma s eklektikus házai mellé emelt két modern, sötét üvegfalú épület. Budapest épületeinek a homlokzatai, akárcsak Európa többi nagyvárosában, a XX. század elejére szürkévé váltak. Pedig a szín az utca egyik legdinamikusabb eleme. Kifejezi az épület stílusát, architektúráját, funkcióját, megváltoztatja méreteit, szomszédjaihoz való viszonyát. Szervezi a városképet, segít tájékozódni, meghatározott életérzést közvetít. A múlt század közepétől megkezdődött Európa városainak színessé válása. A színnek Budapest épületeinek homlokzatain különleges szerepe is van.
A különböző stílusú épületek között úgy kell összhangot létrehoznia, hogy megőrizze és kifejezze azok építészeti stílusát, egyedi architektúráját is. Az utóbbi években számos jó példa született erre vonatkozóan a Nagykörúton, a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Rákóczi úton és még több más helyen.Kifejezetten rossz példának tekinthetjük azonban a Nemzeti Múzeum idén elkészült homlokzati festését, amelynek színe egyrészt nem tartozik a klasszicista színvilágba, másrészt az épület, a minden tagozatát, falait és oszlopait egyazon színnel való lekenése révén nem egy épület, hanem egy festékes dobozba mártott makett képzetét kelti.Budapest egy nagy folyam két partján épült. A két városrészt, Budát és Pestet nagyméretí hidak kötik össze. Formájuk és színük a városkép szempontjából is döntő jelentőségí. Színüket sajnos nem elég átgondoltan, hanem véletlenszeríen határozták meg. Bár az Erzsébet híd tört fehér színe harmonikusan illeszkedik a Duna-part látványába, előnyösebb lett volna, ha anno kissé melegebb árnyalatot kap.
Ezzel szemben a Szabadság híd zöldje már kevésbé hat szépnek, jobban kifejezné az acél keménységét, a Dunát átívelő szerkezet könnyedségét, ha a jelenleginél hidegebb és kissé törtebb tónusú színí lenne. A vizuális arculatot alakítják az olyan mérnöki létesítmények is, mint a kiépített rakpartok, a különböző aluljárók és felüljárók, de a trafóházak, a különböző tározók is. Ezekkel kapcsolatban is lenne sok-sok újragondolnivaló.
Az építő és romboló vizuális elemek
Budapest utcáin közlekedők, sétálók számára az épületek kapui, az üzletek portáljai, kirakatai, a cégtáblák, a cégérek a vizuális arculat legszembetínőbb elemei. Ezen vizuális elemek forma és színvilága kapcsolatot kell hogy keressen nemcsak egymással, hanem a nekik helyet adó épületek forma- és színvilágával. Egy-egy épületre, egy-egy utcasorra vonatkozó egységes vizuális tervezésnek a feladata, hogy az üzletek, az üzlethelyiségeket bérlő cégek arculatának forma- és színvilágát egyeztesse környezetük forma- és színvilágával. Szükséges lenne, hogy az épületek felújításához készült tervdokumentációk készítésébe és elbírálásába a színekhez is értő szakembereket a mainál nagyobb arányban vonjanak be az
önkormányzatok… A Budapesti Míszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 1986 óta folyik színdinamikai szakmérnök képzés. Mára több száz szakember áll rendelkezésre ilyen feladatok elvégzésére.
A különböző termékeket, újságokat, virágokat árusító pavilonok, a fasorokkal szegélyezett utcákon, tereken, parkokban elhelyezkedő padok, szemétgyíjtők, célszeríen elhelyezett telefonfülkék, villamos- és autóbuszvárók forma- és színvilága döntően befolyásolja Budapest vizuális arcát. A vizuális arc kialakításába beleszólnak a sétáló utcák, terek díszburkolatai, a forgalomterelő bábuk, korlátok formái és színei is. Az utcabútorokon, lámpaoszlopokon elhelyezett, kerületenként más és más színí jelzések fontos információs szerepet tölthetnének be.Az ország nagyjainak különböző tereken elhelyezett szobrai, jó esetben, a tér vizuális elemeinek szervezését is ellátják. A hozzájuk vezető sétautak, virágágyások, a környezet szín hangját erősítő színí virágokkal alkotják az egységet. Nonfiguratív objektek, szökőkutak, ivókutak, bütükön képzőmívészeti igényí megoldások, lényeges részei lehetnének Budapest vizuális arcának. Egy-egy új alkotás elhelyezésére nem megfelelő az a gyakorlat, hogy „helyet keresünk” a meglévő mínek. A képzőmívészeti alkotásnak is be kell épülnie környezete vizuális rendszerébe.
Budapest egységes vizuális információs rendszere nem megoldott. A tájékozódást a gyalogos, a gépkocsival közlekedő, a metrón utazó számára megkönnyítené az információs táblák célszeríen kialakított rendszere. Az információs táblák csak akkor töltik be céljukat, ha elhelyezésük nemcsak közlekedésbiztonsági és jó láthatósági, hanem környezetesztétikai és vizuális arculat alakító szempontokat is kielégít. Elhelyezésük, formai és színkialakításuk, akárcsak a reklámtábláké, az egész városra kiterjedő egységes tervezést kíván. Már több mint tíz éve elkészült Budapest vizuális információs rendszerének koncepciója, de annak megvalósítására eddig semmi sem történt.
Az épített környezet és annak minden eleme a tartalomnak és formának szétszakíthatatlan egysége. Környezetünk akkor felel meg esztétikai funkciójának, ha használati funkcióját, a tartalom és forma egységének megfelelően, ahol a tartalom a használati funkció, a forma pedig a környezeti elemek formája és színe, fejezi ki. A szép vizuális arculat létrehozásához tehát az utcán közlekedők, sétálók, bámészkodók látómezőjének a vizsgálata során kaphatunk adatokat. A vizsgálatok egyrészt a különböző formák látótéren belüli egyedi életét vagy struktúrákba rendeződését kutatják, másrészt a látótér színei közötti viszonyokat, a skálaszeríséget, az alá- vagy fölérendelést keresik, attól függően, hogy milyen irányban és milyen sebességgel mozgunk az utcán. A vizsgálatok eredményeit a tudatos vizuális tervezés használja, amikor eldönti egy-egy homlokzatsor színét, a díszburkolat raszterének síríségét, az információs tábla helyét és nagyságát vagy színét, vagy az utcai pavilon formai megoldásait.
Az utcaképről nyert benyomásunkat jelentős részt az egymás utáni homlokzatok színei és formai elemei közötti hasonlóságok vagy különbözőségek határozzák meg. Ugyanaz a homlokzatsor különböző színezései a látómező dinamikus strukturáltságát vagy struktúra nélküli nyugalmát fejezi ki. Más és más formájú és színí kiegészítő elemeket, utcabútorokat, információs táblákat kíván az egyik, mint a másik megoldás. A struktúra változását az is befolyásolja, hogy az épület plasztikus elemeit közelről vagy csak távolról tudjuk-e szemlélni. Meg kell említenem itt a szép vizuális arc hosszabb távon való megmaradásának egyik akadályát, azt, hogy költségtakarékossági szempontból a homlokzatok festése gyakran nem időtálló, szilikát festékekkel történik.
A szín nemcsak felépíteni, hanem szétrombolni is tudja a teret. A telített színek a szemben lévő homlokzatsorokat közelítik egymáshoz, ritmizálnak, felhívják a figyelmet. A tört árnyalatok térmélységet fokozó skálákat alkothatnak, csökkenthetik a formai hiányosságok vizuális hatását. A színek közötti összefüggések ismerete feltétlenül szükséges a vizuális arculat tervezésévei foglalkozók számára. A vizuális tervezés céljára kialakított, nemzetközileg elfogadott, MSZ 7300 számon nyilvántartott, eurokonform magyar szabvány, a Coloroid színrendszer színtere harmóniaküszöb mérésekre épült. Színjelei a tervezés számára fontos színezetet, telítettséget és világosságot fejezik ki. Bármely színminta színe a Coloroidban is kifejezhető, színjeleivel színharmónia összefüggések írhatók le. Mint azt Színdinamika, színes környezet tervezése címí munkámban kifejtem, a gyakorlat számára nagy előnyt jelentene, ha a festékgyártók és forgalmazók festékeiket nem azok recepttúráira vonatkozó, a felhasználó számára információt nem adó jelekkel, hanem a Coloroid színrendszer színjeleivel jelölnék. Ezzel a különböző termékek színei egyértelmíen összehasonlíthatók lennének.
A színinformációk nemzetköziek. Budapest színinformációs terve minden egyes kerülethez egy-egy jelzőszínt rendel. Ha a házszámtáblák, az információs táblák, az utcabútorok, a tömegközlekedési jármívek megállói valami módon jelölhetők az egyes kerületek jelzőszíneivel, akkor ez alapja lehet Budapest mindenki számára érthető információs rendszerének és Budapest egységes vizuális arculata egy elemének. Ez a gondolat valósult meg az észak-déli metróvonal Forgách utcai, Gyöngyösi utcai, Újpest-Városkapu és Újpest-Városközpont állomásain. Az állomások peronjainak oldalfalain különböző színí kör alakú mezők sora látható. Ez a sort azon állomások jelző színei alkotják, melyeken az állomásra befutó szerelvény már végighaladt és amelyeken végig fog haladni. Az állomásjelző szín mindig annak a kerület jelzőszínének meghatározott árnyalata, melyhez az állomás tartozik…
Budapest XIII. és XIV. kerületi Önkormányzatainak megbízásából az elmondottak figyelembevételével konkrét javaslat készült e kerületek egyedi, de Budapest vizuális egységét is figyelembe vevő, vizuális arculatuk és információs rendszerük kialakítására. Az információs rendszer kialakításánál jelentős szerepe van az utcán közlekedő számára megjelenő utcaképnek. Ugyanazon utcakép másképp jelenik meg a gépkocsivezető, a siető vagy sétáló gyalogos látómezőjében. Az utcakép részét képező információs tábla nagyságától, formájától, színétől, telepítési helyétől függően lehet jelentős vagy jelentéktelen az utcát használók számára. A táblák legkedvezőbb telepítési helyének kikeresését látómező-struktúra vizsgálatokkal lehet meghatározni.
A vizuális tervezés, a helyszínre vonatkozó, a vizuális megjelenést érintő adatok és igények begyíjtésévei kezdődik, majd azok elemzésével folytatódik. Egy utcasor bármelyik épülete a városkép szerves része. Homlokzatának vizuális megjelenése befolyásolja a városról, városrészről alkotott vizuális élményünket. A színek nagy jelentőségíek ezen élményben. A tervezőnek mindenekelőtt meg kell vizsgálnia azt, hogy a kérdéses épület topológiai helyével, méretévei és formarendjével, milyen szerepre hivatott a városképben. Meglévő adottságok színválasztással módosíthatók, például a szík utcák világos színí festéssel tágasabb érzetet keltenek. §
- Ma már nem gondolja senki, hogy ami színes, komolytalan…
A XIX. században kezdtek elszürkülni Európa városai. A szín a komolytalan szinonimája lett, a komolyságot, az elkötelezett magatartást, a rohamosan fejlődő technikát, a tudományos megismerés egzaktsága utáni vágyat a színtelenben, a fehérben, a szürkében és a feketében vélték kifejezni. Ekkor lett a férfiak ünnepi viselete a fehér ing és fekete öltöny. A XIX–XX. század fordulójának modernistái, F. Lloyd Wirght, Van Der Rohe, az épületből teljesen, nemcsak belül, hanem kívül is, kiízték a színt, mindent fehérre festettek. A megszülető „Bauhaus” már erről a szemléletről indult, úgy vélte, hogy a funkció megmutatásának igénye csorbát szenved azáltal, ha a szín megjelenik az épületen. Később megváltozott e szemlélete, tanárai közé választotta a neves festőket Kandiskijt, Klee-t és Ittent. 1930-ban pedig Le Corbusier, Legerrel együtt, a CIAM kongresszusán proklamációt tett közzé, amelyben kifejtette, hogy a szín az épület elszakíthatatlan része, a teret ugyanúgy építi és formálja akár a tégla vagy a beton.Megkezdődött a szín visszalopódzása az épületekre. Mégis évtizedeknek kellett eltelnie, hogy e folyamat város léptékben is érezhető legyen. Először kisvárosok vezetői jöttek rá arra, hogy a szín döntő módon hozzájárulhat városuk múltjának, egyéni karakterének, vizuális arcának megmutatásához. Rájöttek arra, hogy a színnek érzelmeket kiváltó tulajdonságai és pszichoszomatikus hatásai révén használati funkciója is van, nemcsak szebb, informatívabb, hanem használhatóbb is lesz általa az épített környezet.Az 1980-as évektől kezdve már nemzetközi pályázatokat írtak ki, többek között annak eldöntésére, hogy abban az esztendőben melyik város vizuális arcának színek révén való alakítására készült a legkoncepciózusabb terv, s azt milyen mértékben sikerült is megvalósítani.
A Budai Várnegyed színterve, amely az 1979–1981-es években készült, megvalósítása pedig 1981–83-ban történt, 1984-ben nemzetközi első díjat nyert, megelőzve az ugyanebben az évben pályázó Milánót, Turint, Madridot, Saint Raphaelt, Münchent, Hannovert, Torontót, Bergent (Norvégia), Perth-t (Ausztrália). A terv éveken keresztül tárgya volt szakkönyveknek, szakfolyóiratoknak. Magának a színtervezett Várnegyednek a megtekintésére, közel másfél évtizeden keresztül, szakmai kirándulásokat szerveztek hallgatóik számára német, osztrák, svájci felsőoktatási intézmények.E siker sajnos nem ösztönözte Budapest illetékes vezetőit arra, hogy folytatódjon Budapest további területeire kiterjedően, vizuális arcának továbbépítése. Mára megkoptak, pusztulásnak indultak a Budai Várnegyed épületeinek színei is, s az itt-ott elkezdődött felújítások gyakran nem veszik figyelembe az eredeti színkoncepciót, elkezdődött tehát a sok elismerést kapott vizuális arculat leépülése.
