A hombárok építése jelentette a társadalmi fejlődés szempontjából azt a kritikus lépést, amely a letelepedést, az új közösségi kapcsolatrendszer és munkamegosztás kialakulását segítette elő – állítják amerikai antropológusok.Ian Kuijt antropológus, a University of Notre Dame docense még diákként, az 1980-as évek végén kapcsolódott be a Jordániában, a Holt-tenger közelében folyó feltárásokba, ahol a világ első falusi közösségeit kutatták. A tudós azóta számtalan ásatást irányított, ez év nyarán pedig csapatával megtalálta a világ legelső hombárjait – olvasható a ScienceDaily (http:www.sciencedaily.com) tudományos hírportálon.
A korábbi nézetek szerint a magtárak a földmívelés velejárójaként jelentek meg, a most felfedezett hombárok viszont legalább egy évezreddel megelőzték a szántó-vető közösségek kialakulását.
"Ezek az építmények az új kockázatcsökkentési módozatok kialakulását tükrözik. A kerámia előtti neolitikus kultúra népe Kr.e. 11 500 és 10 550 között még nem jutott új élelmezési forrásokhoz. Ugyanakkor az új tárolási módozatok kialakulása megváltoztatta e közösségek viszonyát a hagyományosan gyíjtögetett élelemhez, s új technológiai hátteret teremtett a később megjelenő növénytermesztés számára" – magyarázta Ian Kuijt.
A termények tárolására szolgáló magtárak padlózatát megemelték a légáramlat biztosítására, s azért, hogy megvédjék a felhalmozott élelmet a rágcsálóktól. A hombárok helyét egyébkén a lakóházak között, a növényfeldolgozási "kapacitások" közelében építették.
"Ezek a hombárok jelentették az első kritikus lépést, de lehet, hogy az evolúciós és technológiai alapot biztosították a nagy mezőgazdasági települések megjelenéséhez, amelyek 9500-9000 ezer évvel ezelőtt alakultak ki és terjedtek el a Közel-Keleten. Sok szempontból az élelemraktározás a „hiányzó láncszem”, amely segít nekünk megérteni, hogyan volt képes sok ember együtt élni. Ami a legmeglepőbb, hogy ezt a technológiát legalább egy évezreddel korábban fejlesztették ki, mint eddig hittük" – mondta Ian Kuijt.
